Budapesti Közlöny, 1870. november (4. évfolyam, 249-273. szám)
1870-11-01 / 249. szám
Ezen igazságtalan hadüzenet okozta, hogy a bábom kitörésekor átalános volt a semlegesség iránti kívánalom, azonban a tények oly fordulatot vettek, hogy jelenben már a caesarismus és nem a franczia nemzet ellen proclamált háború hódító hadviseléssé fajult, mely által a franczia terület megcsonkítása, a franczia nemzet megaláztatása czéloztatik, mi ismét a kívánatos európai békét veszélyeztetné, mert maga Bismarck kimondá, hogy a franczia nemzet nem fogná sokáig tűrni megaláztatását torlatlanul ; ezt kell megelőzni az által, hogy a francziákra nézve a békeföltételek elfogadhatókká váljanak, s ezek a későbbi béke megzavarására ne gondoljanak. Ily nézetektől indíttatva ajánlja határozati javaslatának tanácskozás alá vételét s elfogadását. Andrási Gyula gróf, miniszerelnök: T. ház ! Az előttem szólott t. képviselő úr imént azon kívánságot nyilvánítá: adtak a kormány nevében felvilágosítást, különösen pedig a béke föntartására irányzott törekvései nem sikerülte iránt, kijelentvén, hogy csak azután fogja a kormány eljárását kimenthetni, ha e részben megnyugtató felvilágosítást ad. Az ez iránybani igazolást a t. képviselő úr szükségtelenné tette, miután előadásában maga mondotta, hogy a háború azért tört ki, mert minden áron akarták. Minthogy azonban úgy értesültem a lapokból, hogy a t. képviselő úr indítványának már a múlt napok egyikére kitűzött tárgyaltatását elhalasztotta akkorra mikor nekem is szerencsém lehet a ház üléseiben részt venni, indokolván ezt azzal, hogy egyenesen tőlem vár felvilágosítást azt kell gondolnom, hogy a t. képv. ur az iránt kíván tőlem felvilágosítást, minő szempontból tekinti a kormány azon irányt, melynek követését a t. képv. ur határozati javaslatában ajánlja. Ha ezt óhajtja a t. képv. ur, szívesen fogom kívánságát teljesíteni, mindig azon feltevés alatt, hogy ez által ne praejudicáltassék azon kérdésnek, akarja-e a ház a határozati javaslatot tárgyalni vagy nem. (Helyeslés minden oldalról. Halljuk!) Két ízben volt már szerencsém e házban jelezni azon politikát, melyet a kormány a Francziaország és Poroszország között folytatott háborúval szemben elfoglalt: 1-szer, még mielőtt a háború megkezdődött, 2-er már a harcz tartama alatt. Mindkétszer szerencsém volt kijelenteni, hogy a kormány, miután a béke fentartása érdekében mindkét irányban legutolsó percig folytatott törekvései sikerteleneknek mutatkoztak, a teljes semlegességet választotta a hadviselendő felek irányában elfoglalandó álláspontjául (Általános helyeslés.) E nyilatkozat akkor a ház nagy részének helyeslésével találkozott és úgy látom, találkozik most is. (Általános helyeslés.) Minthogy a semlegesség föltételei iránt úgy e házban, mint másutt különböző, sőt eltérő fogalmak voltak, egyszersmind kötelességemnek tartottam körvonalazni azt, hogyan fogjuk mi fel a semlegesség kötelmeit. Kijelentettem tehát, hogy a kormány a semlegesség által nem tartja magát felmentve attól, hogy azon védelmi előkészületeket megtegye, melyek szükségesek, hogy a monarchia biztonsága, a monarchia érdekei senki más akaratától, hanem csak saját maga elhatározásától és erejétől függjenek. (Általános helyeslés.) De ugyanakkor kijelentettem azt is, hogy nem felelne meg a kormány — ezek voltak akkor mondott szavaim — a közvélemény várakozásának, ha a semlegességnek oly formát akarna adni, mely bármely hatalmat feljogosítana, hogy ebben kihívást, ellenséges szándékot láthasson. (Élénk helyeslés). Ez volt — tehát a teljes, tökéletes semlegesség mindaddig, míg a háboru localizálva marad — azon politika, melyet a közös külügyministérium a magyar ministériummal egyetértve eddig követett. Ennek eredménye az, hogy a monarchia részére fentartatott a béke, hogy a monarchia megóvatott mindazon áldozatoktól és mindazon szenvedésektől, melyek még a győztes háborúval is járnak. És megvallom, okot arra, hogy e politikától eltérjünk, Simonyi határozati javaslatában nem látok. (Élénk helyeslés.) A semlegesség feltételével meg lehet egyeztetni azt, hogy valamely állam, midőn a hadviselő felek által arra felszólíttatik, barátságos tanácsot adjon ; de hogy e tanács a béke helyreállítására sikeres hatással legyen szükséges, hogy a viszony mindkét fél irányában egyiránt őszinte és nyílt legyen. (Élénk helyeslés.) De ha a semlegesség nem zárja ki ezen eljárást, melyet a kormány, ha felszólíttatnék, követni bizonyosan kötelességének tartaná, úgy határozottan kizárja azon irányt, melyet Simonyi Ernő képviselő úr határozati javaslatában indítványoz, mert az interventio és non interventio minden előnyeit egyesíteni lehetetlen. (Élénk helyeslés a jobboldalon és bal középen.) Semlegessi politikát hirdetni és békefeltételeket akarni diktálni, oly félszeg politika, melyet a közös külügyminiszériumnál ajánlani magamat hivatva nem érzem. (Élénk helyeslés a jobb oldalon és a bal középen.) Mondotta még a t. képviselő úr, hogy igen helyes politika a semlegesség, de mi történik akkor, ha mások irányunkban azt nem tartják meg. Erre válaszom az, hogy akkor mi is megszüntetjük, és akkor fogjuk azon egész erőt felhasználni, melyet ma megkímélhetünk. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kérdi a házat, kívánja-e Simonyi képviselő határozati javaslatát tárgyalni vagy nem ? A többség nem kívánja tárgyalni. Következik a napirendre kitűzött második tárgy : Tisza Kálmán képviselő indítványa. Ivacskovics György jegyző felolvassa. Tisza Kálmán indítványának indokolásában előadja, miszerint mindenki meg lehet győződve, hogy mai napság a szellemi, erkölcsi fegyverek valamely állam biztonságára nem elégségesek, ha csak kellőleg organizált és felszerelt országos hadereje nincsen, a minőnek létesítését szóló indítványba téve. Világos példa erre Európa két legmivertebb államának jelenleg folyó háborúja, mely ha kegyetlenségeivel véget ér is, nem jogosít fel azon reményre, hogy a béke tartós lesz, mert a diadal által elkapatott győztes fél oly békeföltételeket szabhat a legyőzött fél elé, melyeket ez igyekezni fog hova hamarább lerázni, s ki biztosít, hogy akkor localizálva marad a háború, mint most. De ettől eltekintve is, annyi függő kérdés van Európában, hogy a tartós békére bizton számítani nem lehet, s jöhet idő, tán nem hosszú évek múltán, midőn Magyarországnak és a magyar trónnak egyetlenegy támasza, egy minden kellékekkel felszerelt, valódilag magyar országos haderő lesz. (Helyeslés baloldalon.) Kern mondja, hogy ez okvetlen bekövetkezik, nem is óhajtja , de már a lehetőségnek is előkészleletre kell minket intenie, pedig amire most támaszkodhatunk — érti a közös hadsereget, — az nem biztos támasz. Hisz e hadsereg magyar ezredei mind künn vannak; a felszerelvényeket, készleteket szállító gyárak mind a haza határain túl vannak, annyira, hogy — noha tetemes összeget áldozunk e hadseregre, — veszély esetén hazánk védelmére sem őt magát, sem az említett gyárakat egyátalán nem, vagy csak későn kaphatnék. Nem érintve itt a közjogi szempontokat, csak a hadseregnél dívó rendszert említi fel, melytől mi nem sokat várhatunk, hisz újabb időben veszteségről veszteségre vezette a hadsereget, noha egyes tagjai vitézek és bátrak is. Az ezredek szállítása, utonezek stb áttétele oly költségek, mint másutt egész hadsereg öszpontosítása, és mégis e rendszer ellen sem a parlament, sem a kormány nem bír ellenőrködési joggal, mert ez a delegációk kezében van, hol a magyar rész jó kezdeménye is mindig a lajthántúli delegátusok kegyes beleegyezésétől függ. Igaz, hogy honvédségünk van, de ez egy hadsereg ellen nem elég, mert noha lelkesültség és bátorság vezetné is őket, nincs köztük egység, nincs tüzérségek, nincsenek műszaki csapatai. Igaz, hogy fenálló újabb törvényeink akadályt gördítenek egy önálló hadsereg alkotása elé, de nincs törvény, mely a magyar ezredek itthoni elhelyezését, szerelvénygyárak építését tiltaná, ezt tehát a magyar törvényhozásnak csak akarnia kell és megtesznek, eltekintve is attól, hogy a gátló törvények megváltoztatása is kívánatos, mit most szóba hozni nem akar. Ezek után kéri indítványának napirendre vételét s aztán elfogadását, nehogy a késő intézkedés megbánásra adjon okot. (Élénk éljenzés és helyeslés a baloldalon.) Elnök felteszi a kérdést: kívánja-e a ház annak tárgyalását vagy nem ? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Húsz képviselő név szerinti szavazást kívánván, elnök kihúzza az „S” betűt s az ülést 5 perczre felfüggeszti. Szünet után megejtetvén a szavazás, ennek eredményekép kitűnt: 426 igazolt képviselő közül igennel szavazott 92, nemmel 149, távol volt 164, elnök nem szavazott, e szerint a többség az indítványt nem kívánja tárgyalás alá venni. A napirend harmadik tárgya: Irányi Dániel határozata : az 1867. XII.czikk megszüntetése tárgyában a kormánynak adandó azon utasítás iránt, miszerint a personal-unio alapjára fektetett törvényjavaslatot dolgozzon ki és terjeszszen elő, Austriáhozi viszonyunkat illetőleg. Iványi Dániel a szabályok értelmében indokolja javaslatát, miután a ház nem egyezett bele, hogy igy a jövő ülésre halasztassék. Nem rettenve vissza az előbbi szavazás eredményétől s bízva a házon kívül levő rokonérzelmű keblek helyeslésében, előadja, miszerint szomorú jelenség hazánk utóbbi történetében, hogy I. Ferdinand megkoronáztatása óta a Habsburg ház Magyarország beolvasztására törekszik, s hogy egyszer szorult állapotában tett engedményeit visszavonta. Nem kíván e jelenség részletezésébe bocsátkozni, mert a csatatérről a börtönbe kellene vezetnie hallgatóit, de feltüntetni akarja, hogy a 67-ei kiegyezés hazánkra káros, jogainkra sérelmes, és megváltoztatni sem nem időszerűtlen, sem nem lehetetlen. Csehországtól véve példát, melynek követeléseit jogosultaknak tartja (jobbról, ohó !) még mostani alkotmányunkat sem látja a fenti hagyományos törekvésekkel szemközt biztonságban , mert a királyi esküt is csak halandó ember tette, s ki biztosít, hogy egy új fejedelem tiszteletben tartandja azt ? Pedig az alkotmány garantiáját — különösen napjainkban — nem szabad egy ember életéhez kötni. A lehetetlenség ellen a Lajthán túl levő népek rokonszenvét említvén fel, kéri a házat, ne vonják el e fontos ügy tárgyalásától azon néhány órát, mely talán századok nyugalmát adja meg. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső balon.) Szavazásra tűzetvén ki a kérdés, a ház többsége elejti azt s igy napirendre tűzetése elmarad. Harkányi Frigyes mint a központi bizottság előadója, e bizottság részéről tesz jelentést a Siam-, Japán- és Chinával kötött kereskedelmi szerződés tárgyában. Ki fog nyomatni, és napirendre tűzetni. Elnök a következőkkel fejezi be a mai ülést: A jövő ülés attól függ, mikor szolgáltatnak az osztályok anyagot. A jövő ülést e szerint meg nem határozhatom. kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a törvényjavaslatokat azon sorrendben, amint a ház megállapította, az osztályokban tárgyalni. Mihelyt elég tárgy lesz, a központi bizottság összeül, és azután tartható csak nyilvános ülés, e szerint a jövő ülés a szokott módon közhírré fog tétetni. Ülés vége 1 óra 40 perckor. A II-ik osztály szerdán (november 2-án) ülést tartami d. e. 10 órakor. Tárgy a községek rendezése. A jeltőzőség. A Vl-ik osztály november hó 2-án délelőtt 10 órakor ülést tart. 7653 ISKOLA-ÜGY. Az orsz. középtanodai tanáregylet I. szakosztálya jövő csütörtökön, nov. 3-dikán délután 5 órakor a m. t. akadémia épületében ülést tart, melyben Felsmann József fogja dr. Heinrich Gusztáv költészettana és olvasókönyve feletti birálatát felolvastatni. A rákövetkező kedden, nov. 8-dikán pedig ugyanazon órában és helyiségben a n. szakosztály fog alakuló ülést tartani. Pest, 1870. oct. 31. Torkos László, m. titkár. * * — A KAZINCZY árvák segélyezéséhez gr. Károlyi György ötven, s br. Sennyey Pál ötven forinttal járult. Rónay Jáczint, akad. osztálytitkár *