Budapesti Közlöny, 1870. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1870-11-01 / 249. szám

Ezen igazságtalan hadüzenet okozta, hogy a bábom kitörésekor átalános volt a semlegesség iránti kívánalom, azonban a tények oly fordula­tot vettek, hogy jelenben már a caesarismus és nem a franczia nemzet ellen proclamált háború hódító hadviseléssé fajult, mely által a franczia terület megcsonkítása, a franczia nemzet meg­aláztatása czéloztatik, mi ismét a kívánatos euró­pai békét veszélyeztetné, mert maga Bismarck kimondá, hogy a franczia nemzet nem fogná so­káig tűrni megaláztatását torlatlanul ; ezt kell megelőzni az által, hogy a francziákra nézve a békeföltételek elfogadhatókká váljanak, s ezek a későbbi béke megzavarására ne gondoljanak. Ily nézetektől indíttatva ajánlja határozati javaslatának tanácskozás alá vételét s elfogadását. Andrási Gyula gróf, miniszerelnök: T. ház ! Az előttem szólott t. képviselő úr imént azon kívánságot nyilvánítá: adtak a kormány nevé­ben felvilágosítást, különösen pedig a béke fön­­tartására irányzott törekvései nem sikerülte iránt, kijelentvén, hogy csak azután fogja a kormány eljárását kimenthetni, ha e részben megnyugtató felvilágosítást ad. Az ez iránybani igazolást a t. képviselő úr szükségtelenné tette, miután előadá­sában maga mondotta, hogy a háború azért tört ki, mert minden áron akarták. Minthogy azon­ban úgy értesültem a lapokból, hogy a t. képviselő úr indítványának már a múlt napok egyikére ki­tűzött tárgyaltatását elhalasztotta akkorra mikor nekem is szerencsém lehet a ház üléseiben részt venni, indokolván ezt azzal, hogy egyenesen tő­lem vár felvilágosítást azt kell gondolnom, hogy a t. képv. ur az iránt kíván tőlem felvilágosítást, minő szempontból tekinti a kormány azon irányt, melynek követését a t. képv. ur határozati javas­latában ajánlja. Ha ezt óhajtja a t. képv. ur, szí­vesen fogom kívánságát teljesíteni, mindig azon feltevés alatt, hogy ez által ne praejudicáltassék azon kérdésnek, akarja-e a ház a határozati ja­vaslatot tárgyalni vagy nem. (Helyeslés minden oldalról. Halljuk!) Két ízben volt már szerencsém e házban jelezni azon politikát, melyet a kormány a Francziaország és Poroszország között folytatott háborúval szem­ben elfoglalt: 1-szer, még mielőtt a háború meg­kezdődött, 2-er már a harcz tartama alatt. Mindkétszer szerencsém volt kijelenteni, hogy a kormány, miután a béke fentartása érdekében mindkét irányban legutolsó perc­ig folytatott tö­rekvései sikerteleneknek mutatkoztak, a teljes semlegességet választotta a hadviselendő felek irányában elfoglalandó álláspontjául (Általános helyeslés.) E nyilatkozat akkor a ház nagy ré­szének helyeslésével találkozott és úgy látom, ta­­lálkozik most is. (Általános helyeslés.) Minthogy a semlegesség föltételei iránt úgy e házban, mint másutt különböző, sőt eltérő fogal­mak voltak, egyszersmind kötelességemnek tar­tottam körvonalazni azt, hogyan fogjuk mi fel a semlegesség kötelmeit. Kijelentettem tehát, hogy a kormány a semlegesség által nem tartja magát felmentve attól, hogy azon védelmi előkészülete­ket megtegye, melyek szükségesek, hogy a mo­narchia biztonsága, a monarchia érdekei senki más akaratától, hanem csak saját maga elhatáro­zásától és erejétől függjenek. (Általános helyeslés.) De ugyanakkor kijelentettem azt is, hogy nem felelne meg a kormány — ezek voltak akkor mondott szavaim — a közvélemény várakozásá­nak, ha a semlegességnek oly formát akarna adni, mely bármely hatalmat feljogosítana, hogy ebben kihívást, ellenséges szándékot láthasson. (Élénk helyeslés). Ez volt — tehát a teljes, tökéletes semlegesség mindaddig, míg a hábor­u localizálva marad — azon politika, melyet a közös külügyministérium a magyar ministériummal egyetértve eddig kö­vetett. Ennek eredménye az, hogy a monarchia részére fentartatott a béke, hogy a monarchia megóvatott mindazon áldozatoktól és mindazon szenvedésektől, melyek még a győztes háborúval is járnak. És megvallom, okot arra, hogy e po­litikától eltérjünk, Simonyi határozati javaslatá­ban nem látok. (Élénk helyeslés.) A semlegesség feltételével meg lehet egyeztetni azt, hogy valamely állam, midőn a hadviselő fe­lek által arra felszólíttatik, barátságos tanácsot adjon ; de hogy e tanács a béke helyreállítására sikeres hatással legyen szükséges, hogy a viszony mindkét fél irányában egyiránt őszinte és nyílt legyen. (Élénk helyeslés.) De ha a semlegesség nem zárja ki ezen eljárást, melyet a kormány, ha felszólíttatnék, követni bizonyosan kötelességének tartaná, úgy határozottan kizárja azon irányt, melyet Simonyi Ernő képviselő úr határozati ja­vaslatában indítványoz, mert az interventio és non interventio minden előnyeit egyesíteni lehe­tetlen. (Élénk helyeslés a jobboldalon és bal kö­zépen.) Semlegessi politikát hirdetni és békefel­tételeket akarni diktálni, oly félszeg politika, me­lyet a közös külügyminiszériumnál ajánlani ma­gamat hivatva nem érzem. (Élénk helyeslés a jobb oldalon és a bal középen.) Mondotta még a t. képviselő úr, hogy igen he­lyes politika a semlegesség, de mi történik akkor, ha mások irányunkban azt nem tartják meg. Erre válaszom az, hogy akkor mi is megszüntetjük, és akkor fogjuk azon egész erőt felhasználni, melyet ma megkímélhetünk. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kérdi a házat, kívánja-e Simonyi képvi­selő határozati javaslatát tárgyalni vagy nem ? A többség nem kívánja tárgyalni. Következik a napirendre kitűzött második tárgy : Tisza Kálmán képviselő indítványa. Ivacskovics György jegyző felolvassa. Tisza Kálmán indítványának indokolásában előadja, miszerint mindenki meg lehet győződve, hogy mai napság a szellemi, erkölcsi fegyverek valamely állam biztonságára nem elégségesek, ha csak kellőleg organizált és felszerelt országos hadereje nincsen, a minőnek létesítését szóló in­dítványba téve. Világos példa erre Európa két legmivertebb államának jelenleg folyó háborúja, mely ha kegyetlenségeivel véget ér is, nem jogosít fel azon reményre, hogy a béke tartós lesz, mert a diadal által elkapatott győztes fél oly békeföl­tételeket szabhat a legyőzött fél elé, melyeket ez igyekezni fog hova hamarább lerázni, s ki bizto­sít, hogy akkor localizálva marad a háború, mint most. De ettől eltekintve is, annyi függő kérdés van Európában, hogy a tartós békére bizton szá­mítani nem lehet, s jöhet idő, tán nem hosszú évek múltán, midőn Magyarországnak és a ma­gyar trónnak egyetlenegy támasza, egy minden kellékekkel felszerelt, valódilag magyar országos haderő lesz. (Helyeslés baloldalon.) Kern mondja, hogy ez okvetlen bekövetkezik, nem is óhajtja , de már a lehetőségnek is előké­szleletre kell minket intenie, pedig a­mire most támaszkodhatunk — érti a közös hadsereget, — az nem biztos támasz. Hisz e hadsereg magyar ezre­dei mind künn vannak; a felszerelvényeket, kész­leteket szállító gyárak mind a haza határain túl vannak, annyira, hogy — noha tetemes összeget ál­dozunk e hadseregre, — veszély esetén hazánk vé­delmére sem őt magát, sem az említett gyárakat egyátalán nem, vagy csak későn kaphatnék. Nem érintve itt a közjogi szempontokat, csak a hadseregnél dívó rendszert említi fel, melytől mi nem sokat várhatunk, hisz újabb időben veszte­ségről veszteségre vezette a hadsereget, noha egyes tagjai vitézek és bátrak is. Az ezredek szál­lítása, utonezek stb áttétele oly költségek, mint másutt egész hadsereg öszpontosítása, és mégis e rendszer ellen sem a parlament, sem a kormány nem bír ellenőrködési joggal, mert ez a delegációk kezében van, hol a magyar rész jó kezdeménye is mindig a lajthántúli delegátusok kegyes beleegye­zésétől függ. Igaz, hogy honvédségünk van, de ez egy hadsereg ellen nem elég, mert noha lelkesült­­ség és bátorság vezetné is őket, nincs köztük egy­ség, nincs tüzérségek, nincsenek műszaki csapatai. Igaz, hogy f­enálló újabb törvényeink akadályt gördítenek egy önálló hadsereg alkotása elé, de nincs törvény, mely a magyar ezredek itthoni el­helyezését, szerelvény­gyárak építését tiltaná, ezt tehát a magyar törvényhozásnak csak akarnia kell és megtesznek, eltekintve is attól, hogy a gátló törvények megváltoztatása is kívánatos, mit most szóba hozni nem akar. Ezek után kéri indítványának napirendre véte­lét s aztán elfogadását, nehogy a késő intézkedés megbánásra adjon okot. (Élénk éljenzés és helyes­lés a baloldalon.) Elnök felteszi a kérdést: kívánja-e a ház annak tárgyalását vagy nem ? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Húsz képviselő név szerinti szavazást kívánván, elnök kihúzza az „S” betűt s az ülést 5 perczre felfüggeszti. Szünet után megejtetvén a szavazás, ennek eredményekép kitűnt: 426 igazolt képviselő közül igennel szavazott 92, nemmel 149, távol volt 164, elnök nem szava­zott, e szerint a többség az indítványt nem kívánja tárgyalás alá venni. A napirend harmadik tárgya: Irányi Dániel ha­tározata : az 1867. XII.­­czikk megszüntetése tár­gyában a kormánynak adandó azon utasítás iránt, miszerint a personal-unio alapjára fektetett tör­vényjavaslatot dolgozzon ki és terjeszszen elő, Austriáhozi viszonyunkat illetőleg. Iványi Dániel a szabályok értelmében indo­kolja javaslatát, miután a ház ne­m egyezett bele, hogy igy a jövő ülésre halasztassék. Nem rettenve vissza az előbbi szavazás eredményétől s bízva a házon kívül levő rokonérzelmű keblek helyeslésé­ben, előadja, miszerint szomorú jelenség hazánk utóbbi történetében, hogy I. Ferdinand megkoro­náztatása óta a Habsburg ház Magyarország beol­vasztására törekszik, s hogy egyszer szorult álla­potában tett engedményeit visszavonta. Nem kíván e jelenség részletezésébe bocsát­kozni, mert a csatatérről a börtönbe kellene ve­zetnie hallgatóit, de feltüntetni akarja, hogy a 67-ei kiegyezés hazánkra káros, jogainkra sérel­mes, és megváltoztatni sem nem időszerűtlen, sem nem lehetetlen. Csehországtól véve példát, melynek követeléseit jogosultaknak tartja (jobbról, ohó !) még mostani alkotmányunkat sem látja a fenti hagyományos törekvésekkel szemközt biztonságban , mert a ki­rályi esküt is csak halandó ember tette, s ki biz­tosít, hogy egy új fejedelem tiszteletben tartand­­ja azt ? Pedig az alkotmány garantiáját — külö­nösen napjainkban — nem szabad egy ember éle­téhez kötni. A lehetetlenség ellen a Lajthán túl levő népek rokonszenvét említvén fel, kéri a házat, ne vonják el e fontos ügy tárgyalásától azon néhány órát, mely talán századok nyugalmát adja meg. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső balon.) Szavazásra tűzetvén ki a kérdés, a ház többsége elejti azt s igy napirendre tűzetése elmarad. Harkányi Frigyes mint a központi bizottság előadója, e bizottság részéről tesz jelentést a Siam-, Japán- és Chinával kötött kereskedelmi szerző­dés tárgyában. Ki fog nyomatni, és napirendre tűzetni. Elnök a következőkkel fejezi be a mai ülést: A jövő ülés attól függ, mikor szolgáltatnak az osztályok anyagot. A jövő ülést e szerint meg nem határozhatom. kérem a t. képviselő urakat, mél­­tóztassanak a törvényjavaslatokat azon sorrend­ben, a­mint a ház megállapította, az osztályokban tárgyalni. Mihelyt elég tárgy lesz, a központi bi­zottság összeül, és azután tartható csak nyilvá­nos ülés, e szerint a jövő ülés a szokott módon közhírré fog tétetni. Ülés vége 1 óra 40 perc­kor. A II-ik osztály szerdán (november 2-án) ülést tartami d. e. 10 órakor. Tárgy a községek ren­dezése. A jeltőzőség. A Vl-ik osztály november hó 2-án délelőtt 10 órakor ülést tart. 7653 ISKOLA-ÜGY. Az orsz. középtanodai tanáregylet I. szak­osztálya jövő csütörtökön, nov. 3-dikán délután 5 órakor a m. t. akadémia épületében ülést tart, melyben Felsmann József fogja dr. Heinrich Gusz­táv költészettana és olvasókönyve feletti birálatá­t felolvastatni. A rákövetkező kedden, nov. 8-dikán pedig ugyanazon órában és helyiségben a n. szak­osztály fog alakuló ülést tartani. Pest, 1870. oct. 31. Torkos László, m. titkár. * * — A KAZINCZY árvák segélyezéséhez gr. Károlyi György ötven, s br. Sennyey Pál ötven forinttal járult. Rónay Jáczint, akad. osztálytitkár *

Next