Budapesti Közlöny, 1870. december (4. évfolyam, 274-298. szám)
1870-12-01 / 274. szám
más , a szolgává tett népek, a románok, a tótok, a szerbek stb. is fognak kényszerittetni fegyvert fogni kezeikbe az osztrákmagyar birodalom megvédéséért. Itt azonban kérdés támad, várjon a románokra nézve — most csak románokról szólunk, mert románok vagyunk — mi volna az, amiért feláldoznák vérünket, és ki ellen ?“ Ezen felvetett kérdésre azután ezikkiró maga felel, hogy a birodalomért, a dualistikus egyezségért bárki ellen, ki ezen intézményeket megtámadná, s e feleletre a következőket jegyzi meg: „De a románok igen jól tudják, mi a dualisticus egyezség; ők eddig törvényes és alkotmányos utón küzdöttek épen ezen egyezség ellen; ők mostanig a monarchia újjászervezéséhez más alapot kívántak és követeltek, ki is mutatták ezen jogos kívánságaikat minden körülmények között, és minden eszközök által.“ „Mindezekkel a románok nem voltak meghallgatva, szavuk elfojtatott, a románok visszautasittattak. Mit hivnak tehát a románok Osztrák Magyarországban ? mit kell védelmezniük ma vagy holnap, midőn ezen szerencsétlen birodalom veszélyeztetve, valamely oldalról fenyegetve, vagy megtámadva lesz?Címe t. esküdt urak! ily hangon, ily gunyoros kihívással szól ezikkiró a magyar nemzetről, mely román testvéreivel mindazon alkotmány-jogokat, melyekkel maga bir, megosztá, s hála fejében ezikkiró a lapirodalomban még eddig elő nem fordult kihívással a román népet szolgává tett népnek nevezvén, azt kérdi, mi volna az, a miért feláldoznák életüket; s azután alkotmányunkat kicsinyelvén, nyomatékkal hangoztatja, hogy a monarchia azon az alapon szerveztessék, melyet ezikkiró, vagy mivel magát többes számban említi, ők kimutattak ; és a vád tárgyát tevő czikk folytatásában felkiált: „Védeni fogják e, meg fognak-e halni a románok a Beusz, Andrásy, Deák-politika elveiért!?“ S ezen kérdésekre a czikk 4. kikezdésében ad feleletet, mondván: „E kérdések igen könnyük bármely románra nézve, és igen nehezek azokra nézve, kik hívni, felszólítani s oly háborúra lelkesíteni fognak, mely által az osztrák birodalom fennállása döntetnék el. Mi megtettük kötelességünket, kimutattuk százszor a kormány hibáit; mondottuk, hogy az erdélyi kérdést a románok kívánsága szerint kell megoldani; szünet nélkül mondottuk, hogy a román nemzet úgy tiszteltessék, mint a magyar.“ Czikkiró tehát a magyar kormányt azért hibáztatja, hogy nem tudott s nem akart megfeledkezni arról,hogy Erdélyt román ajkú polgártársainkon kívül magyar és szász polgárok is lakják, kiknek legalább is lehet annyi joguk az élethez, és a közös alkotmány jótéteményeihez, mint román ajkú polgártársainknak, kik e jogoknak és alkotmánynak és oly részesei, mint a magyarok és szászok; azon kívánság, hogy az erdélyi kérdés kizárólag a románok, vagy jobban mondva: az ezek nevében különös felhatalmazás nélkül vezérczikkező vádlott kívánsága szerint oldassák meg, úgy hiszem, önök előtt is olyannak mutatkozik, mely a „Federatiunea“ szerkesztőjének nemzetellenes izgatásaival aligha szerencsésen megoldható. Czikkiró a magyar nemzet elleni gyűlöletben oly gazdagon illustrált czikkét az 5. kikezdésben ezzel folytatja és rekeszti be: „Váljon ideálja-e az osztrák-magyar birodalom a románoknak? Nem ; szünet nélkül mondottuk, hogy a jelen állapotok mellett szerencsétlenségünk a rabszolgaságunk.“ T. esküdt urak ! Hogy vádlott ar epés és izgató czikkének zárszavául még azt is be nem iktatá: „Ceterum Hungáriam debudam esse censeo,“ úgy látszik, csak azon szerencsés körülménynek köszönhető, hogy itt az eszme és jó kívánat eredetisége nem lett volna czikkirónak kizárólagos elmeszüleménye, melylyel a román polgárokat obligativ boldogokká teremtendette. T. esküdt urak! Vádlott beismeré, hogy a fentebbi lázitó czikknek ő a szerzője, és ő tette azt közzé az általa szerkesztett „Federatiunea“ czimű politikai napilapnak folyó 1870. évi augustus 5. kiadott 72 ik számában, és miután az egész czikknek fenn szószerint idézett tartalma minden alap nélkül azon ráfogást tartalmazza, mintha a románok az osztrák-magyar birodalomban elnyomva volnának, és a kormány által üldöztetnének ; a czikkíró pedig nyiltan hangsúlyozván, hogy a románoknak épen semmi érdekük a birodalom fennállását védeni, és így nyíltan pronunciák célzata, a román polgárokat a törvényes védkötelezettség megtagadására fellázítani, az általam előállított bizonylat alapján Poritln János úr ellen emelt vádamat egész terjedelmében fenntartom, és szerzőt az 1848.évi XVIII. t. ez. 6k §-ában körülirt sajtóvétségben vétkesnek kimondatni kérem,— önökhöz, tisztelt esküdt urak, azon zárkérelmet intézve : Teljesítsék önök a törvény által kezeikbe tett, — a haza, az emberiség és alkotmány iránti kötelességüket, mint független és alkotmányhű polgárok, hozandó határozatukban azon, a múlt időkből örökség gyanánt maradt mondatot tartván szemük előtt : Videant consules, nequid respublica detrimenti capiat. Porulln János vádlott: Igazságosabbnak tartaná, ha egy a román nemzetiséghez tartozó tagokból összealkotott esküdtszék előtt állana, ámbár azon esküdtszéktől is, amely előtt a jelen esetben áll, nyugodt lelkiismerettel, bizton várja fölmentetését. A közvádlónak ellenében felhozott vádjait teljesen alaptalanoknak tartja. Védelmében a fősúlyt arra fekteti, hogy czikkében nem a román néphez, de a kormányhoz szólt, a kormányt, pedig csak nem fogja maga ellen fellázíthatni. Kijelenti, hogy czikkében csak a románok elégedetlenségét jelezte oly czélból, hogy a kormány a bajt orvosolva, a veszély idején a haza fiait mind együtt találja. És ezért a bűnös szándékot, melyről vádoltatok, határozottan visszautasítja. Midőn a czikket megírta, csak kötelességet vélt teljesíthetni s nem is irt egyebet, mint a mit úgy a törvényhozás, mint az ország ellenzéki tagjai különböző alkalmakkor akárhányszor elmondottak. A nemzetiségi, a közoktatási törvények egyaránt nyűgbe verik a nemzetiségeket, s a megyerendezésről szóló törvényjavaslat tárgyalásának befejeztekor maga Somssich Pál, a képviselőház elnöke is azt mondd — vádlott szerint — egy a mondott törvényt ellenző Deák-párti román képviselőnek: „Jól viseltétek magatokat! Ha román lettem volna, én sem cselekedtem volna másképp ! A közvádló hiheti, hogy a fennálló törvények megmentik a hazát, vádlott ebben kételkedik, s midőn a kormányt erről meggyőzni akarja, azzal bizonyára nem követ el egyszerre lázítást. Ezek folytán kéri felmentetését. Stanescu Imre, vádlott védője: Csak kevés mondanivalója van. Polemisál a fennálló törvények ellen, melyek szerinte a létezőt megtagadják ; utal a többi közt a nemzetiségi törvényre, mely világosan kimondja, hogy Magyarországon csak egy politikai nemzet van, holott mindenki tudja, hogy laknak a hazában románok és más nemzetiségek is. Végül felemlíti, hogy vádlott az inkriminált czikket a kormány okulására írta, mégpedig a veszély előtt és nem a veszély perezében, s így cselekedetével csak segíteni akart egy égető bajon. Reméli ennélfogva védence felmentetését. A viszonválaszok előadása után Sárkány József elnök szokott szabatosságával reassumálja a vád és védelem egymáshoz mért indokait, mire a következő kérdéseket bocsátja az esküdtszék ítélete alá: 1. Meg vannak e az esküdtszék tagjai győződve arról, váljon a „Federatiunea“ czimű lap f. é. aug. 5-iki számában foglaltatik-e a törvényes felsőség elleni engedetlenségre való lázitás vagy nem ? 2. Vádlott szerzője-e az inkrim czikknek ? S ha igen, 3. Vétkes-e vádlott a lázítási sajtóvétség elkövetése miatt, vagy nem ? Az esküdtszék tagjai 12 órakor szobáikba visszavonulnak, s félórai tanácskozás után a tárgyalási teremben újra megjelenvén, nevükben Görgey István , az esküdtek főnöke kihirdeti az esküdtszék határozatát: „Becsületemre, lelkiismeretemre, isten és emberek előtt az esküdtszék az 1-ső kérdésre 7 szóval 5 ellen jennel, a másodikra egyhangúlag igennel, a harmadikra ismét 7 szóval 5 ellen igennel felelt.“ Sárkány József elnök felhívja a feleket, hogy a büntetés kiszabására nézve javaslataikat megtegyék. Rozgonyi Bertalan közvádlói helyettes: tekintettel arra, hogy vádlott már többször állott sajtóvétségi vád alatt, s hogy ő részben egyszer már el is marasztaltatott, s e tekintettel viszont vádlott fiatalságára, sőt egy évi fogságra s 500 frt pénzbírságra kéri elítéltetni. Vádlott : a büntetés mennyiségére nem tesz észrevételt. Védőügyvédje azonban enyhítő körülmény gyanánt említi fel vádlott fiatalságát, kéri a legcsekélyebb büntetés kiszabását. A pestkerületi sajtóbíróság rövid tanácskozás után vádlott Porutin Jánost 10 havi fogságban, 500 frt pénzbírságban s az eljárási, illetőleg a tartási költségek megtérítésében marasztalja el. Vádlott semmiségi panaszt jelent be, s keresetül Stanescu Imrét és Vikari Józsefet nevezi meg. A tárgyalás vége 3/1 órakor. 8179 HELYHATÓSÁGOK. Pest város közgyűlése november hó 30-án. Ülés kezdete */*5 órakor. Napirenden volt a szervező bizottmány jelentése a tiszti fizetések szabályozása tárgyában. Ennek értelmében az ezer forintig terjedő fizetések 20%-kal, ezen felül 2 ezerig 15,2 ezeren felül 10 %/o-tólival emeltetnének fel,illetőleg drágasági pótlék fejében ezen százalékos segély mindazon tisztviselőknek kiszolgáltatnék, kiknek fizetésök 1861. óta fel nem emeltetett.ltalános helyeslésben részesül. — Olvastatok Széher Mihály indítványa a városház földszinti oldalának a városház-utcza párvonalában nyílt folyosóvá alakítása iránt. Véleményadás végett a középitési bizottmányhoz utasittatni határoztatok. — Tárgyaltatik a középitési bizottmányi és tanácsi előterjesztés a stalló-utcza külső, a bodzafa- és serfőző-utczák területén kihasítandó körút és a templom tér közti részének szabályozása tárgyában a fővárosi közmunkák tanácsának leérkezett átiratára. Erre vonatkozólag Steiger Gyula abból kiindulva, miszerint utcza-szabályozás, és bárminő szépészeti átalakítás tárgyában csak úgy hozhatni határozatot, ha az ügy minden oldalról megvilágíttatott, az előterjesztésben pedig a legfontosb, a szabályozás megkívánta kisajátítás költség érintve sincsen, indítványozza, miszerint a költségvetés megállapítása végett a bizottmányhoz visszautasíttassék. — Elfogadtatik. A középítési bizottmány és a tanács előterjeszti a Vrányi- féle („fehér hajó“) ház kisajátítására vonatkozó tervrajzot és költségvetést. Mindkettő helyeseltetik és a kisajátítási engedély végett a ministeriumhoz felirat intéztetni határoztatok. — Olvastatik a tanács előterjesztése a sörfogyasztási adópótléknak az 1869/70. évre ideiglenesen engedélyezett mérvbeni további szedhetése, illetőleg állandósítása iránt. Ez adópótlék 60 kvról 1 írtra emeltetett a ministerium beleegyezésével, s jelenleg a város óriásilag szaporodott kiadásai végett továbbra is fentartatni határoztatok. — Tárgyaltatik a középitési bizottmány jelentése az országos magyar iparegyesület által czélba vett, egy közhasznú házépítő társulat létesítésének a város által történendő kezdeményezése iránt. Ennek értelmében az eszme életrevalóságát kiemelvén, javasolja a nevezett bizottmány, miszerint ily társulat alakításának kezdeményezését Pest városa úgy közigazgatási, mint törvénykezési elhalmozottsága végett kezébe nem veheti ugyan, de a már megalakult társulattól segélyét megvonni hazafiatlanságnak tartaná. Közhelyeslés. — Felolvastatok a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium leirata a marhavész korlátozásából felmerült költségek állandó viselése tárgyában, melynél fogva az országos segélyezést, pénzalap hiányából megtagadni kénytelen. Tudomásul vétetik. — Tárgyaltatik a tanács előterjesztése az aggápoldai két felügyelő fizetésének felemelése iránt. Megadatik, s a felügyelőké 400, az ápolóké 360 írtban állapíttatok meg. — Bizottmány jelentés a váczi országainak államkezelés alá vétele tárgyában a ministerium által kívánt módozatok "iránt következett a napirenden. — Elfogadtatik. — Szupa György indítványozza, miszerint Rottenbiller Lipót, elhunyt főpolgármesternek életnagyságú arczképe a majdan felépülő közé