Budapesti Közlöny, 1871. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1871-01-12 / 9. szám
Elnök : Bezárja az általános vitát s felolvassa a b. Gablenz által tegnap beadott indítványokat, melyek egyenként fognak szavazás alá bocsáttatni. A RÉSZLETES VITÁNÁL Gr. Wickenburg a bizottság jelentése ellenében az alezredesek és ezredesek fizetéseit felemeltetni indítványozza. B. Kuhn hadügyminister: Pártolja gr. Wickenburg indítványát, s felemlíti, hogy mily nagy a különbség az alezredesi és őrnagyi állás közt, s az őrnagy fizetése mégis felér az alezredes fizetésével. Banhans előadó : Kijelenti, hogy ha a fizetések felemeltetnek, a nyugdíjalap is körülbelül 280.000 írttal fog emelkedni. Kéri a delegátiót, hogy ez idén ne szavazza meg a fizetések felemelését. Miután még K. Kuhn és Banhaus rövid észrevételeket tettek, a delegáció gr. Wickenburg indítványát elveti. Vita tárgyává tétetik ezután a költségvetés első tétele: Rendes szükséglet. 1. czim. Központ. Ezen czim alatt a közös kormány részéről elő van irányozva 2.758,832 frt. A bizottság 125,044 frt törlést indítványoz. Dr. Rechbauer kisebbségi előadó : A központi vezetés ellen szól, mely oly tetemes költségbe kerül, s ajánlja a bizottsági javaslat ellenében a kisebbségi javaslatot. Gr. Falkenhayn : Nem pártolja a bizottság által javasolt törlést, mert a hadügyminiszer csak nem rég nyilatkozott akként, hogy a hadsereg szervezése csak imént vitetett keresztül. Nézete szerint veszélylyel járna tehát a nagyobbszerű levonás. A bizottság által javasolt 2.609,350 frt ellenében 2.660.000 frtot indítványoz megszavaztatni. Dr. Figuly a kisebbségi javaslat mellett szól. Greuter a katonai lelkészek állásának javítása. — Grocholszky gr. Falkenhayn indítványa. —gr. Wickenberg pedig a kormány által előirányzott összeg mellett szól. B. Kuhn hadügyminiszer: A kormány által előirányzott összeget kívánja megszavaztatni, mert különben a hadsereg vezetése elé nagy akadályok gördíttetnek. A törléseknek nézete szerint elvégre véget kell vetni, mert az évenkénti tetemes változás nagy bonyodalmakat idéz elő. Dr. Rechbauer : Pártolja a hadügyminiszernek azon nézetét, hogy az összegeket határozottan meg kell állapítani, ámde kívánja azt is, hogy az egyszer alkotmányosan megállapított, illetőleg megszavazott összegen felül túl kiadás ne történjék. Roszalja azon eljárást, hogy nálunk a törzstisztek számát évenkint szaporítják. Frith osztálytanácsos : Adatokkal igyekszik bizonyítani azt, hogy a hadügyministériumnál a lehető legkevesebb számmal vannak a hivatalnokok alkalmazva. Bauhaus előadó: Ismételve ajánlja a bizottság által javasolt összeg elfogadását. A delegatio a gr. Falkenhayn által indítványozott összeget nem fogadja el, hanem ez ellenében megszavazza a bizottság által javasolt 2.609.350 forintot. A delegatió ezután elfogadja minden vita nélkül a bizottság által tett következő határozati javaslatokat : a) A közös hadügyministérium felszólíttatik, hogy minden befolyását érvényesítse arra nézve, hogy a katonai pénztári üzleteket a birodalom keleti részében is a fenálló polgári hatóságok vegyék át. b) A közös hadügyministérium felszólíttatik, hogy egész befolyásával oda igyekezzék, miszerint az állami alaptörvények szellemében a katonai igazságszolgáltatás reformja alkotmányos uton eszközöltessék. A második czimnél: Felsőbb parancsnokságok, Gk. Falkenhayn : Indítványozza, hogy a bizottság által javasolt 1.300.000 frt helyett 1.450.000 frt szavaztassák meg. A delegatio ezen indítványt elveti, s hozzájárul a bizottság javaslatához. Ülés vége d. u. 3 órakor. — Legközelebbi ülés holnap d. e. 11 órakor. A REICHSRATHI DELEGATIO JAN. 10-EI ÜLÉSÉRŐL. Gr. Beust külügyminister : Csak azért kértem szót, mivel néhány észrevétel, mely az általános vita alkalmával létetett, alkalmat szolgáltatott nekem arra, hogy azokat röviden helyreigazítsam. Legelőször is dr. Rechbauer tisztelt delegátus egyik nyilatkozatára vonatkozom. Ő azt mondotta, hogy a kisebbségnek, úgy a bizottságnak is a kormány részéről szemrehányás létezik azért, mivel nagy levonások által a hadi készültség megnehezíttetett és megcsonkíttatott, s ezt nem szemrehányás, hanem érdem gyanánt tekintheti a bizottság kisebbsége, mivel, amint ő hiheti és tán hiszi is, ép ezen hadikészületlenség volt az, ami a diplomatiát minden évben visszatartotta volt attól, hogy a birodalmat egy végzetteljes háborúba bonyolítsa. Nekem e nyilatkozatot meg kell cáfolnom, nemcsak azért, mert ha az nem czáfoltatnék meg, utolsó consequentiájában oda vezetne, hogy legjobb lesz semmit sem szavazni meg s akkor a birodalom békéje leginkább lesz biztosítva; de meg kell czáfolnom azért is, mert az semmi tényleges alappal nem bir, s én ezúttal itt azon biztosításnak adhatok kifejezést, hogy a kormány politikájára mindaz, mi itt jeleztetett, épen nem volt befolyással , de szóba sem jöttek a kormány tanácskozásaiban. Még csak egyet vagyok bátor a t, szóló úrnak megjegyezni. Legújabb időben békés téren oly helyzet éretett el, mely, amint előre szabad hinnem, az ő óhajtásainak és nézeteinek is tökéletesen megfelel. Az oly állítás, mint a minő az ő részéről létetett, nem alkalmas arra, e viszonyt megszilárdítani, hanem azt inkább veszélyeztethetné. Én meg vagyok győződve, hogy nem ez volt czélja, de komoly megfontolás után maga is el fogja ismerni, hogy a nyilatkozatnak könnyen az lehet eredménye , s én azért vagyok késztetve e nyilatkozatot a leghatározottabban megcáfolni. Ehhez hasonlót mondott még a delegatiónak egy másik t. tagja, dr. Schaup, ki akként nyilatkozott, hogy a kormány azért nem elegyedett a háborúba, mert nem mert. Ez oly állítás, mely ellenében, ha az nem indokoltatik, csakis a tagadást lehetne felemlíteni. De ha jól emlékszem, ő szóba hozta az Enns-vonal megerősítését. Nem tudom, mit akart azon nyilatkozatával, hogy a bizottságban a fölött hihetetlen értelmezések létettek. Én csak annyit tudok, hogy az Ennsvonal egy általános megerősítési terv, vagy annak része,volt s e mellett ugyanegy időben kilátásba helyeztetett a birodalom megerősítése nyugatra és keletre, délre és éjszakra. Nem követhetem a t. szóló urat azon többi politikai digressiókban, melyekbe bocsátkozott; e tárgy nagyon is eltérő a napirenden lévő tárgytól. Csak egyre vagyok bátor visszatérni; ő ismételten Olmützről beszélt és a porosz kormány példáját említé fel, amint monda „az olmützi vereség után.“ Más helyt már egyszer kifejezést adtam azon nézetemnek, hogy Olmütz nem volt porosz vereség, hanem austriai engedékenység, mely a reménytért gyümölcsöt nem hozta meg. De ha az előttem szólott dr. Schaup úr azt mondja, hogy Poroszország e vereséget sokkal jobban használta fel, mint mi a miénket, úgy csak azt jegyezhetem meg, hogy ezen úgynevezett vereség után néhány évre ott egy fontos kormányváltozás s egy igen fontos miniszeri krízis volt, s erre azután a katonai ügyekben is új szervezet léptettetett életbe, mely valamint az adózókra, úgy a hadképes férfiakra nézve is nagy kötelezettségeket rótt. Ez történt ott, s ha ezt utánzásul ajánlják, úgy ez a javaslatokkal, melyek a t. előttem szóló úr által tétettek, nem igen van összhangzásban. Még egy megjegyzésére válaszolhatok azonban a t. előttem szóló urnak. Ő felendité azon felvilágosításokat, melyek a cislajtáni pénzügyminiszer úr részéről adattak a bizottságban, és a bizottsági jelentés ellenében azt jegyzi meg, hogy az ama felvilágosításokat igen nagyon tárgyilagosan tünteti fel, ebből tehát az következik, hogy a subjectivitás nem eléggé tünttetett fel, éspedig, amint hiszem, oly irányban, hogy a pénzügyminister úr felvilágosításai nem voltak elégségesek s sok kívánnivalót hagytak hátra. 174 A pénzügyminister úrral a legközelebb lefolyt napokban tartott értekezlet folytán, azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy azok után, miket nekem mondott, közzétehetem, hogy számításai, amint azokat a bizottságban elő is adta, tökéletesen helyeseknek bizonyultak, s hogy várakozásaiban, melyeknek kifejezést is adott, zárszámadásával az év végén felül is lesz múlva. Úgy hiszem, hogy ezt itt felemlíthetem. Báró Kuhn közös hadügyminiszer : A hadügyi igazgatóság az idén a delegáció elé oly budgetet terjesztett, mely tetemesen túlhaladja a múlt évi, valamint minden budgetteket, mióta én a hadügyminiszeri tárcát átvettem. Önök uraim, helyesen jegyzék meg: az idén van ordináriumunk, extraordinariumunk s rendkívüli extraordinariumunk. Önök a múlt évben nyíltan kimondák, hogy én komoly kötelességemmé tevem, annyira takarékoskodni, amint ez csak féligmeddig lehetséges, és hogy én ebben lehetőleg messze mentem, ezen elismerést önök nekem a múlt évben megadák, s én akkor is kimondtam, hogy ezt megköszönöm önöknek ; de hogy ott, ahol az nem lehetséges, ahol a sereg harczkészségének, vagy ha önök úgy akarják, harczképességének veszélyeztetnie kellene, minden elismerésről le kell mondanom. Ennek következtében az idén kötelességemnek tartom ezen nagy budgetet terjeszteni a delegátiok elé, mivel a helyzetet rendkívülinek ismertem fel. Mind Rechbauer úr, mind a többi urak megjegyzék, hogy az osztrák monarchia határainál mindenütt gyúanyagok vannak felhalmozva. Nem az én dolgom, az európai világhelyzetnek s névszerint az osztrák monarchia helyzetének diplomatiai fejtegetésébe bocsátkozni. Ekkor azt mondanák, hogy a hadügyminiszer kardját csörgeti, amint két év előtt is ezt mondák, midőn én a delegáció előtt kimondom, hogy nagyszerű eseményeket látok közeledni. Ezek be is következtek, de szerencsére az osztrák monarchiát nem veszélyezteték. De nagy kérdés, hogy vájjon ezen állapotok fennmaradnak-e, s hogy vájjon az osztrák monarchia nem fog-e még fenyegettetni. Mivel ott, hol gyű anyagok vannak felhalmozva, s mint Rechbauer úr helyesen jegyzé meg, minden oldalon fel vannak halmozva, — ott egyetlen ház sincs biztonságban, s nem tudhatni, ha vájjon a ház e vagy ama perezben nem fog-e lángra gyullni; s a hadügyi igazgatóságnak kötelessége arról gondoskodni, hogy—ha ily állapot áll elő,— a ház mindennel el legyen látva, annak a lángok elleni megoltalmazása végett, s hogy tehát a tűz eloltására szükséges gépek jó állapotban legyenek. Ami e kedvelt szavakat illeti: „harczképes“, „harczkész,“ — én ebben nem találok tetemes különbséget. Egy sereg harczképesség: abban áll, hogy az általában tüstént átmehet a cselekvésre, hogy t. i., valamint például egy gépnél, hogy az működését megkezdhesse, minden alkatrésznek meg kell lennie, egy harczkész seregnél is ennek kell az esetnek lennie. Azonban egy sereg harczképességét nem abban kell látni, hogy az tüstént átmehet a támadó föllépésre , hanem a hadügyi igazgatóságnak feladatává kell tennie, nem támogatni támadó s hódítási eszméket; ellenben kötelessége, a monarchia védelmére, ha a perez beáll, a szükségeseket előkészítni. A tapasztalás megmutató, hogy ily perez rendkívül gyorsan beállhat. Ezen szempontból indultam én ki ezen budget szerkesztésénél. Egy előttem szóló úr által továbbá megemlíttetett, hogy mi belül alkotmányi állapotok által meg vagyunk bénítva. Ha ez az eset, nemde szükséges épen ily perezben gondoskodni arról, hogy az állam ne támadtathassék meg ? s egy ily perezben én egy sereg harczképességét annál fontosabbnak tartom. Ezen erőkkel, amint azok itt fel vannak állítva, mi nem vagyunk képesek támadó hadműveleteket létesítni, s hódításokat tenni; s noha mi tiszteletre méltó hatalmat állíthatunk fel, mégis nem vagyunk képesek, támadó háborút folytatni egy egyesült Németország ellen ; s még kérdés, ha vájjon képesek lennénk-e, a föntebbi értelemben támadó hadműveletet kezdeni egy megerősödött s vasutak által központosított Oroszország ellen, ha csak más viszonyok nem forognak játékban. Azonban erőnknek kell lenni arra, hogy életre, halálra vélelmezhessük magunkat, s erre nézve