Budapesti Közlöny, 1871. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1871-02-04 / 28. szám

ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A képviselőház CCLXXVII-ik Ülése 1871. február 3-án d.. e. 10 órakor Somssich Pál elnök: Tisztelt képviselőház! Nagy csapás érte a hazát, a képviselőházat és a kormányt. A haza, elvesztette egyik hű fiát; a tudomány legmagasabb színvonalára felemelkedett egyik polgárát, buzgó munkását és hivatalnokát; e ház elvesztette egyik legérdemesebb, legtündöklőbb tagját, kinek érdemei messze e haza határain kívül is elismertettek ; a kormány elvesztette egyik hivatott tagját, kinek helyét pótolni vajmi nehéz feladat lesz. A férfiúnak érdemei sokkal nagyobbak, kiterjedtebbek, semhogy én azokat e helyről futólag érintvén, felsorolni csak meg is kísérelném. Feladata lesz ez annak, ki az emlékbeszéd megtartásával bizatik majd meg, vagy ki életét fogja tanulmányozva leírni. Annál kevésbé tehetném én ezt most, mert saját keblem fájdalmai és szorongásai között akadozó szavaim a veszteséget nem is tolmácsolhatnák. Szárazon teljesítem tehát keserít kötelességemet, midőn a tisztelt háznak bejelentem, hogy Eötvös József báró, e háznak tagja, magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszer tegnap este 11 órakor meghalt. Bővebb tudomásom az eltakarítási tiszteletről nincs. Meg fogom szerezni magamnak a kellő ismeretet, s azt a háznak bejelentenem. Addig is szabad legyen előleg kimondanom azon határozatot, hogy a tisztelt ház mély részvéttel és fájdalommal osztozik e nagy veszteségben . (Általános helyeslés, hogy annak jegyzőkönyvében kifejezést ad, valamint azt a gyászlobogó kitűzésével is jelzendi. (Általános helyeslés.) Magam részéről annyira el vagyok fogalva, hogy alig hiszem, miként a mai ülésben az elnöki teendőket teljesíteni képes lehessek. Deák Ferencz : Ezúttal kimondhatnék határozatilag azt is, hogy a temetési szertartásnál a ház testületileg fog megjelenni. (Általános helyeslés.) Minő lesz a szertartás, azt nem tudom, a családbeliektől hallottam, hogy ő maga óhajtotta, miként legegyszerűbb feszentelés után testét Ercsibe vigyék s édes atyja mellé temessék. Jó volna a ház elnökét megbízni, hogy érintkezvén ez iránt a családdal, tegyen nekünk eziránt holnap jelentést. (Helyeslés.) Simonyi Ernő : Azon veszteséget, mely hazánkat érte, mindnyájan mélyen érezzük. Akár tekintsük az elhunyt férfiúnak jelen, munkásságát, akár fényes múltját, akár a haza, akár az irodalom iránt szerzett nagy érdemeit, azt hiszem, a tisztelt háznak akaratát és szándékát tolmácsolom, midőn indítványozom, hogy tiszteletünk jeléül, melylyel irányában mindnyájan viseltettünk, függesszük fel üléseinket addig, míg az elhunytnak tetemei el fognak takaríttatni. (Helyeslés a ház minden tagja részéről.) Elnök: A mai ülés jegyzőkönyvének egyetlen pontja lesz: az általam történt bejelentés és az erre nézve hozott határozatok. Holnap 10 órakor ülést tartunk, melyben a temetési szertartások iránt fogom a tisztelt házat bővebben értesíteni. A ház tagjai mély meghatottsággal és csenddel hagyják el az üléstermet 101/* órakor. A beszentelés vasárnap d. u. 2 órakor lesz Pesten, Erzsébet tér 10. sz. a., honnét csendességben Ercsibe fog vitetni, és ott hétfőn 11 órakor a családi sír boltba tétetik. Magyar tudományos akadémia. A magyar tudományos akadémia igazgató-, rendes- és levelező tagjai február 3-án d. u. 5 órakor nagy számban gyűltek össze Lónyay Menyhért elnöklete alatt, tanácskozni a gyászszertartás részleteiről , melylyel elhunyt felejthetlen elnökük elvesztése fölötti fájdalmukat kifejezték. * A jelenvoltak arczán általános mély megdöbbenés tükrözött. Az elnök fájdalomtól elfojtott hangon hívta föl a gyűlést, hogy a nagy férfinak, szeretett elnökének teendő tiszteletről tanácskozzék. Fölhívását hosszú és mély csend követte, melyet végre Pulszky tört meg, indítványozva, hogy mindenekelőtt a családnál fejeztessék ki az akadémia részvéte. Azután ismét csend állott be. Mintha minden mell elfulladt, minden nyelv megnémult volna, vagy érezné, mily hideg minden külső szertartás, kifejezni a roppant veszteségnek érzetét. Végre a főtitkár egy hivatalos előzmény fölemlítése által nyitott utat a tanácskozásnak. Bemutató azon gyászszertartás sorozatát, melylyel, fájdalom, alig néhány évvel előbb egy másik elnökének, gróf Dessewffy Emilnek halálát ünneplé az akadémia, s ennek tekintetbevétele mellett a következő határozatok állapíttattak meg: 1. A másodelnök fölkéretett, hogy az elhunytnak özvegye és családja előtt az akadémia mély fájdalmát és részvételét tolmácsolja. 2 Az akadémia összes tagjai gyászöltözetben összegyűlvén az akadémiában, testületileg vesznek részt a temetésen. 3. Az akadémiai képtár és könyvtár egy hétig zárva marad; az osztályok és bizottságok gyűlései egy hétig elnapoltatnak ; ez idő alatt a gyászlobogó folyvást künn fog lengeni a palota homlokzatán. 4. Az elhunyt elnök emlékezetének megölésére külön ünnepélyes közgyűlés fog tartatni. 5. Arczképe és márvány mellszobra elkészíttetvén, amaz a képes teremben, ez a gyűlések termében állíttatik föl. Lónyay elnök bemutató egyszersmind a birodalmi tanács delegációjának a mai ülésből kelt részvét-nyilatkozatát, melyben fájdalmukat fejezik ki az akadémia pótolhatlan vesztesége fölött. A főváros arczulata a legmélyebb megdöbbenést árulja el. Majd minden közintézet, az országház, a testvérfőváros városházai, a kormányépületek,az akadémia,a n. múzeum, az egyetem, a műegyetem, az iskolák, a casino, a nemzeti színház, mind, mind kitűzte a gyászlobogót — hirdetve, hogy mindannyinak halottja van! És mindenik mondja: multis ille bonis flebilis occidit, nulli flebilior quam mihi — és mindeniknek igaza van. Mert az elhunyt a tudomány mindeiágát ápolta, a művészet minden nemében otthon volt, gondjait mindenikre kiterjeszté, s hatáskörét mindenik emelésére úgy használta, hogy hátratételt soha egy se tapasztalt. S a veszteség nagysága épen ebben tűnik ki, melyet az épületeken a gyászlobogók, az arczokon a bánat és megdöbbenés kifejezései hirdetnek. Szemben a hazát ért veszteséggel, a történelmi társaság tegnapra hirdetett ülését, a Kisfaludy-társaság holnapi ünnepélyes kezülését elhalasztó, s a nemzeti színház tegnapra hirdetett előadását nem tartó meg, gyászjelentésben hirdetve a színház bezárásának okát.