Budapesti Közlöny, 1871. március (5. évfolyam, 49-74. szám)
1871-03-01 / 49. szám
1065 * séges ; (Élénk helyeslés jobb felöl.) az ellenkező eszmék kimondására pedig sokszor igen sok bátorság szükséges (ügy van ! jobb felöl.) Higgye meg azonban a tisztelt képviselő úr, hogy nem vonok le semmit Ernuszt Kelemen I. képv.társam meggyőződésének helyességéből, ha azt álitom, hogy e kérdés nem oly nagyon fontos, különben felhozott példája sem volt nagyon szerencsésen választva, mert igaz, hogy Francziaországban nem viselik szolgálaton kívül a fegyvert, ellenben igaz az is, hogy Poroszországban meg viselik. Mindenesetre jobb lett volna és úgy hiszem, a t. képv. ur is ebben igazat ad nekem, ha nem használ oly kifejezést, amely nem csak azt sérti, aki a kérdéses feleletet adta, de azoknak sem lehet közömbös, akik e feleletet tudomásul vették. Biztosíthatom a t. képv. urat arról, hogy mi semmi olyast tudomásul nem vettünk és egyátalában semmit sem tettünk, ami miatt büszkén nem állhatnánk meg ezen ház és az országnak színe előtt (Helyeslés jobb felől) és azért kénytelen vagyok az ilyen kritikát visszautasítani. (Helyeslés jobbról.) Ismétlem, t.hát, hogy a központi bizottságnak javaslatát pártolom. (Élénk tetszés jobbról.) Csehnátony Lajos : Úgy hiszi, hogy ha gr. Keglevich Béla tegnapi beszéde nem tartalmazott volna valami újat, úgy a vita ma nem folytattatik , hogy az csakugyan tartalmazott újat, bizonyítja azon körülmény, hogy Ürményi arra tüzetesen válaszolt, feltéve, hogy a beszéd nem tartalmazott volna már semmi újat, úgy mégis azon elismerést érdemli meg, hogy újabban a nemzeti közérzelemnek adott kifejezést. Szóló nem fektet arra fősúlyt, hogy mit tartanak nálunk nemzetiségnek, csak legyen meg a főkellék: a tökéletes szabadság. De e tekintetben még sok kívánni való van nálunk, mert nem elég az, hogy az országgyűlésen szabadon lehet beszélni, hogy van sajtószabadság, a szabadságnak még több gyümölcsét is kellene élveznünk , és a nemzetiség van nézete szerint hivatva arra, hogy a szabadság uralmát megteremtse. Felfogása szerint arra kellene még leginkább fősúlyt fektetni, hogy ne a trón legyen bizalommal a nemzet iránt, hanem a nemzet a trón iránt, mert a nemzetek megmaradnak, a trónusok azonban vajmi gyakran 24 óra alatt megszűnnek. Szóló végül még megjegyzéseket tesz ürményi beszédére, ezután pedig kijelenti, hogy a kisebbségi véleményt pártolja. Elnök : Nem akarván szólót beszéde közben félbeszakítani, kénytelen a hallottak után azon megjegyzést tenni, hogy egy alkotmányos országban, hol felelős ministérium is létezik, az uralkodó személye a parlamentben nem szokta soha a discussió tárgyát képezni. (Helyeslés.) Hollán Ernő államtitkár: T. ház! Úgy látom, hogy tanácskozásunk folyamában, különösen a legutóbbi szónok urak egy kis diversióval némileg eltérnek a napirenden lévő tárgy érdemétől. Engedje meg a t. ház, hogy a fonalat fölvegyem ismét ott, honnan kiindultunk. Erre nézve bátor vagyok mindenekelőtt megjegyezni, hogy amennyire az általános vita folyamát figyelemmel kísérni bírtam, azt tapasztaltam, hogy a szőnyegen levő kérdésre nézve úgy a kormány, mint az. ellenzék ugyanazon egy feltételből indultak ki, de a következményekre nézve merőben eltértek egymástól. Mindkét részről az kívántatik, hogy a honvédség minél harczképesebb legyen , de a midőn a t. ellenzék ezen czélt azáltal véli a legbiztosabban elérhetőnek, hogy magából a honvédség organismusából kívánja előállítani a tüzérséget és műszaki csapatokat, a kormány ellenkezőleg a honvédgyalogság és lovasság szaporítására és alapos kiképzésére fekteti a fősúlyt, hogy a mint t. barátom Szüllő Géza képv. ur igen helyesen megjegyzé, a honvédség mintegy kifogyhatlan támaszát képezze a rendes hadseregnek. Ami pedig a tüzérséget és a műszaki csapatokat illeti, azokra nézve a kormány olyképen kívánt intézkedni, hogy azok a szükséghez képest, megfelelő számban, a rendes hadsereg állományából állíttassanak a honvédség harczrendébe. A vélemények ezen eltérését már első beszédében jelezte a kisebbségi véleménynek 1. előadója, midőn kijelentette, hogy elvárja, mikép a kormány a maga részéről szintén elő fogja adni okait. Ez, tehát a múlt ülések folyamában megtörtént 2 ízben, a legalaposabban és legkimerítőbben, úgy hogy tulajdonképen nekem nem maradt volna fenn többé semmi mondanivaló, de mivel t. barátom dr. Simonyi Lajos úr múltkori beszédében szívesvolt rólam megemlékezni, midőn azt állítá, hogy a deák-párti conferentiában talán szorultságból lettem volna kénytelen egynémely argumentumokat használni, állításaim bebizonyítására, azt hiszem, a t. ház kegyes teend engem a fölösleges ismétlések vádja alól felmenteni, ha bátor vagyok némelyeket felemlíteni, melyeket ott a kormány álláspontjának indokolására fölhoztam —meg fogja engedni, hogy némely észrevételeket tegyek oly nyilatkozatokra, melyekre, tudtommal még eddig ellenészrevételek nem tétettek. Ismételve ki volt emelve ezen oldalról, hogy a kormány a honvédség szervezését illetőleg támaszkodik azon törvényre, mely a véderő elemeit a hadseregből, haditengerészetből, továbbá a honvédségből és a népfelkelésből alapította meg és mely törvény határozottan azt rendeli, hogy a honvédség a háború idején a hadsereg támogatására és a belvédelemre, békében kivételesen a belrend és biztosság fentartására is van hivatva. És ha a törvény ezt világosan úgy rendeli, úgy hiszem, a komoly szándék, melyet a kormány a honvédségi intézmény felkarolása és erélyes szervezése körül tanúsított, világosan arra mutat, hogy a kormány a törvény rendeletének mindenképen eleget kíván tenni, hogy minden erejéből oda törekedett, miszerint oly állapotba helyezze a honvédséget, hogy az nagy és szép hivatásának mindenkor eleget tenni képes legyen. Úgy látszik, nem így értelmezi a kérdést, barátom Várady Gábor képv. ur. Idézett több szakaszokat a törvényből, amelyekből nemcsak következtetni lehetne, de amelyek szerint a törvény végrehajtása szigorúan követeli, hogy a honvédség tüzérséggel és műszaki csapatokkal láttassék el. Ezen állítása oly határozott volt, miszerint megérdemli, hogy a törvénynek idézett szakaszait megtekintsük, és ezt annyival inkább tegyük, mert a kisebbségi véleménynek indokolásában ugyanezen szakaszokra volt fektetve a fősúly, így nevezetesen a véderőről szóló törvény XII. §-sa ezt rendeli. A honvédség összes számerejét a védkötelezettek száma határozza meg. A magyar korona országai egyelőre 82 zászlóalj gyalogságot s 32 század lovasságot állítanak fel. Az erre vonatkozó tüzetes intézkedések a honvédségi törvényben foglaltatnak. Ismét a honvédségről szóló törvény VI. §-sa ezt mondja: "A magyar korona területén a honvédség egyelőre 78 zászlóalj gyalogságból és 28 huszár-századból alakíttatik, melyhez Horvát-Slavonország 4 gyalog zászlóaljat és 4 lovas-századot fog állítani. Háború idején a honvédség zászlóaljainak és lovas-századainak e száma Ő Felsége jóváhagyásával és az országgyűlés beleegyezésével szaporítható.“ Kétségtelen, tehát, hogy az idézett szakaszoknak intézkedése ideiglenes; ez ideiglenességnek jelleme leginkább kitűnik e szóból: „egyelőre.“ De ép oly világos az is, hogy ez intézkedés semmi másra nem vonatkozik, mint a felállítandó gyalogzászlóaljak és lovas századoknak számára. Azonkívül semmi más intézkedés ezen paragrafusokban nem foglaltatik. Idéztetett ugyancsak a honvédségi törvény IX- ik §-sa, mely ezt mondja: „A létszámot a honvédzászlóaljak és lovas századoknak mind tiszti karára, mind legénységére nézve, és pedig a zászlóaljaknál egyes századaik szerint, béke idején is nyilván kell tartani. „A tüzérségből, a műszaki (technikai) csapatokból, az egészségügyi századból, a szekerészetből, a ruházati és élelmezési szakból a honvédséghez átlépő legénységről külön nyilvántartási jegyzék vezetendő.“ Tehát azt rendeli ezen §., hogy a tüzérségből, műszaki csapatokból a honvédségbe átlépő katonákról külön nyilvántartási jegyzéket kell vezetni ; de, te hát, egészen analóg ugyanilyen intézkedések foglaltatnak a porosz Landwehr-statutumban és a francziaországi garde nationale mobile statútumaiban ; de ezen intézkedések az idézett államok statútumaiban koránt sem vezetnek azon következtetésekre, hogy mivel a nyilvántartás megtörténik, azért a legénységből külön csapatok is alkottassanak, hanem történt a nyilvántartásiért, hogy úgy egyik, mint másik államban háború idején a legénység a rendes hadsereg megfelelő osztályaiba beosztathassék. Ha így van ez az említett statútumokban, nem bírom következtetni azon kötelezettséget, hogy mivel a legények nyilvántartatnak, tehát ezekből külön tüzérséget és műszaki csapatokat is kellene fölállítani. Azt gondolom tehát, hogy a kormánytól kivárni nem lehet, hogy valamit létesítsen a végrehajtás körében, mit maga a törvény nem rendel, s azt hiszem, hogy a kormánynak a honvédség szervezése körül elfoglalt álláspontja is teljesen törvényszerű és correct. Némileg más színben tünk fel e kérdés az által, hogy a 8 lovassági század felállítása iránt beadott 1.-javaslathoz egy módosítvány is nyújtatott be, mely az kívánja, hogy a honvéd tüzérség és műszaki csapatok is külön szereztessenek. A kormány kijelentette, hogy e módosítvány elfogadásához nem járulhat,sőt mellőzni kívánja az indítványt s a mellőztetést indokolta azzal, hogy az ezen módosítvány által kijelölt módozatot tisztán katonai szempontból a czélszerű szervezés igényeivel semmikép összeegyeztetni nem bírja, de mellőztetni kívánta továbbá takarékossági s átalános államgazdászati szempontokból is. Ami az elsőt illeti, többször ki volt már emelve ez oldalról, hogy sem nálunk, sem átalában egész Európában nincs más nézet,mint az,hogy a honvédkeretrendszer alapján a mai követelményeknek megfelelő tüzérséget és műszaki csapatokat alakítani nem lehet. Én azt hiszem, hogy a tanácskozás e stádiumában igen kevesen lesznek azok, kik a tétel e tiszta fogalmát kétségbe vonni hajlandók volnának. És csakugyan, hogy lehessen azt képzelni, hogy egy 8 hétig tartó kiképeztetés mellett azon legénységből, mely évenként csak 2—3 hétig ismétlő gyakorlatra gyülekezik fegyver alá, hogy mondom, ez emberekből képesek legyünk olyan tüzérséget szervezni, mely versenyképes legyen a nagy állandó hadseregek azon tüzérségeivel, melyek az utolsó 20 év alatt úgy technikai kiképeztetés, mint taktikai készültség tekintetében oly nagy haladásokat tettek. Különös az, midőn azt tapasztaljuk, hogy az újabbkori nagy csaták sorsát leginkább a tüzérség szokta eldönteni. T. barátom Horn erre ugyan azt jegyezte meg, hogy hiszen ha csak ennyiben van a dolog, nagyon könnyű ezen segíteni, nem kell egyebet tenni, mint egy módosító törvényjavaslatot beadni a szolgálati idő meghosszabbításáról. De még ugyanazon ülésben igen helyesen történt az ő nyilatkozata ellenében azon ellenvetés, hogy az igen is nagyon megfontolandó, vájjon a tanácsos volna-e a törvényhozás útján ilyen kényszereszközhöz nyúlni. És én tökéletesen elfogadom ezen ellenvetést, mert csakugyan megfontolandó, vájjon czélszerű s helyes volna e olyképen intézkedni, hogy pl. a honvédlovasságra és gyalogságra nézve fentartatnának mindazon kedvezmények, melyeket a törvény felállított,ellenben a tüzérségre és műszaki csapatokra nézve sokkal terhesebb és súlyosabb szolgálati viszonyok állapíttatnának meg, és itt kénytelen vagyok különösen kiemelni, hogy midőn a tüzérség kiképeztetése tekintetéből volna a szolgálati idő meghosszabbításáról szó, ez koránt sem történhetnék oly értelemben, mint javasoltatott a honvédelmi miniszer által beadott egyik novelláris törvényjavaslatban az altisztek kiképzésére nézve. A tüzérségnél okvetlenül csak olyan szolgálati feltételek megállapításáról lehetne szó, mint amelyek a rendes hadseregben fenállanak.Tehát míg ama javaslat a szolgálati időnek csak néhány hónapra való kiterjesztéséről szól, ez utóbbi okvetlenül a szolgálati viszonynak évekig való kiterjesztéséről szólana. De van, tehát, még egy másik fontos akadály, melyre, úgy látom, hogy nem volt elég súly fektetve, tudniillik az, hogy minden organizátornak, mielőtt valamely nagy mű előállításához fog okvetlenül számolnia kell mindazon tényezőkkel, mindazon elemekkel, melyek az organisatió tekintetében neki rendelkezésére állanak. S kérdem, tehát, ha egy önálló tüzérség felállításáról van szó, honnét vegyük a szükséges kereteket, honnét vegyük a kellő képzettségű, a kellő számú tiszteket? Már a gyalogság és a lovasság kiképzésénél felmerült ezen nagy nehézség. Legyen szabad itt