Budapesti Közlöny, 1871. március (5. évfolyam, 49-74. szám)

1871-03-01 / 49. szám

1065 *­ séges ; (Élénk helyeslés jobb felöl.) az ellenkező eszmék kimondására pedig sokszor igen sok bá­torság szükséges (ügy van ! jobb felöl.) Higgye meg azonban a tisztelt képviselő úr, hogy nem vonok le semmit Ernuszt Kelemen I. képv.­társam meggyőződésének helyességéből, ha azt álitom, hogy e kérdés nem oly nagyon fontos, különben felhozott példája sem volt nagyon szerencsésen választva, mert igaz, hogy Francziaországban nem viselik szolgálaton kívül a fegyvert, ellenben igaz az is, hogy Poroszországban meg viselik. Mindenesetre jobb lett volna és úgy hiszem, a t. képv. ur is ebben igazat ad nekem, ha nem hasz­nál oly kifejezést, a­mely nem csak azt sérti, a­ki a kérdéses feleletet adta, de azoknak sem lehet közömbös, a­kik e feleletet tudomásul vették. Biztosíthatom a t. képv. urat arról, hogy mi sem­mi olyast tudomásul nem vettünk és egyátalában semmit sem tettünk, a­mi miatt büszkén nem áll­hatnánk meg ezen ház és az országnak színe előtt (Helyeslés jobb felől) és azért kénytelen vagyok az ilyen kritikát visszautasítani. (Helyes­lés jobbról.) Ismétlem, t.­hát, hogy a központi bizottságnak javaslatát pártolom. (Élénk tetszés jobbról.) Csehnátony Lajos : Úgy hiszi, hogy ha gr. Keglevich Béla tegnapi beszéde nem tartalma­zott volna valami újat, úgy a vita ma nem foly­­tattatik , hogy az csakugyan tartalmazott újat, bi­zonyítja azon körülmény, hogy Ürményi arra tü­zetesen válaszolt,­­ feltéve, hogy a beszéd nem tartalmazott volna már semmi újat, úgy mégis azon elismerést érdemli meg, hogy újabban a nemzeti közérzelemnek adott kifejezést. Szóló nem fektet arra fősúlyt, hogy mit tarta­nak nálunk nemzetiségnek, csak legyen meg a főkellék: a tökéletes szabadság. De e tekintetben még sok kívánni való van nálunk, mert nem elég az, hogy az országgyűlésen szabadon lehet beszélni, hogy van sajtószabadság, a szabadságnak még több gyümölcsét is kellene élveznünk , és a nem­zetiség van nézete szerint hivatva arra, hogy a szabadság uralmát megteremtse. Felfogása szerint arra kellene még leginkább fősúlyt fektetni, ho­gy ne a trón legyen bizalom­mal a nemzet iránt, hanem a nemzet a trón iránt, mert a nemzetek megmaradnak, a trónusok azonban vajmi gyakran 24 óra alatt megszűnnek. Szóló végül még megjegyzéseket tesz ürményi beszédére, ezután pedig kijelenti, hogy a kisebb­ségi véleményt pártolja. Elnök : Nem akarván szólót beszéde közben félbeszakítani, kénytelen a hallottak után azon megjegyzést tenni, hogy egy alkotmányos ország­ban, hol felelős ministérium is létezik, az uralkodó személye a parlamentben nem szokta soha a dis­­cussió tárgyát képezni. (Helyeslés.) Hollán Ernő államtitkár: T. ház! Úgy látom, hogy tanácskozásunk folyamában, különösen a legutóbbi szónok urak egy kis diversióval némileg eltérnek a napirenden lévő tárgy érdemétől. En­gedje meg a t. ház, hogy a fonalat fölvegyem is­mét ott, honnan kiindultunk. Erre nézve bátor vagyok mindenekelőtt megje­gyezni, hogy a­mennyire az általános vita folya­mát figyelemmel kísérni bírtam, azt tapasztaltam, hogy a szőnyegen levő kérdésre nézve úgy a kor­mány, mint a­z. ellenzék ugyanazon egy feltétel­ből indultak ki, de a következményekre nézve merőben eltértek egymástól. Mindkét részről az kívántatik, hogy a honvédség minél harczképesebb legye­n , de a midőn a t. ellenzék ezen czélt az­által véli a legbiztosabban elérhetőnek, hogy ma­gából a honvédség organismusából kívánja előállí­tani a tüzérséget és műszaki csapatokat, a kor­mány ellenkezőleg a honvédgyalogság és lovas­ság szaporítására és alapos kiképzésére fekteti a fősúlyt, hogy a mint t. barátom Szüllő Géza képv. ur igen helyesen megjegyzé, a honvédség mintegy kifogyhatlan támaszát képezze a rendes hadsereg­nek. A­mi pedig a tüzérséget és a műszaki csapa­tokat illeti, azokra nézve a kormány olyképen kí­vánt intézkedni, hogy azok a szükséghez képest, megfelelő számban, a rendes hadsereg állományá­ból állíttassanak a honvédség harczrendébe. A vélemények ezen eltérését már első beszédében jelezte a kisebbségi véleménynek 1. előadója, mi­dőn kijelentette, hogy elvárja, mikép a kormány a maga részéről szintén elő fogja adni okait. Ez, te­hát a múlt ülések folyamában megtörtént 2 ízben, a legalaposabban és legkimerítőbben, úgy hogy tulajdonképen nekem nem maradt volna fenn többé semmi mondanivaló, de mivel t. barátom dr. Si­­monyi Lajos úr múltkori beszédében szíves­­volt rólam megemlékezni, midőn azt állítá, hogy a de­ák-párti conferentiában talán szorultságból lettem volna kénytelen egynémely argumentumokat hasz­nálni, állításaim bebizonyítására, azt hiszem, a t. ház kegyes teend engem a fölösleges ismét­lések vádja alól felmenteni, ha bátor vagyok némelyeket felemlíteni, melyeket ott a kormány ál­láspontjának indokolására fölhoztam —meg fogja engedni, hogy némely észrevételeket tegyek oly nyilatkozatokra, melyekre, tudtommal még eddig ellenészrevételek nem tétettek. Ismételve ki volt emelve ezen oldalról, hogy a kormány a honvédség szervezését illetőleg támaszkodik azon törvényre, mely a véderő elemeit a hadseregből, hadi­tenge­­részetből, továbbá a honvédségből és a népfelke­lésből alapította meg és mely törvény határozottan azt rendeli, hogy a honvédség a háború idején a hadsereg támogatására és a belvédelemre, béké­ben kivételesen a belrend és biztosság fentartá­­sára is van hivatva. És ha a törvény ezt világosan úgy rendeli, úgy hiszem, a komoly szándék, me­lyet a kormány a honvédségi intézmény felkaro­lása és erélyes szervezése körül tanúsított, világo­san arra mutat, hogy a kormány a törvény rende­letének mindenképen eleget kíván tenni, hogy minden erejéből oda törekedett, miszerint oly ál­lapotba helyezze a honvédséget, hogy az nagy és szép hivatásának mindenkor eleget tenni képes legyen. Úgy látszik, nem így értelmezi a kérdést­­, barátom Várady Gábor képv. ur. Idé­zett több szakaszokat a törvényből, a­melyekből nemcsak következtetni lehetne, de a­melyek sze­rint a törvény végrehajtása szigorúan követeli, hogy a honvédség tüzérséggel és műszaki csapa­tokkal láttassék el. Ezen állítása oly határozott volt, miszerint meg­érdemli, hogy a törvénynek idézett szakaszait megtekintsük, és ezt annyival inkább tegyük, mert a kisebbségi véleménynek indokolásában ugyanezen szakaszokra volt fektetve a fősúly, így nevezetesen a véderőről szóló törvény XII. §-sa ezt rendeli. A honvédség összes számerejét a védkötelezettek száma határozza meg. A ma­gyar korona országai egyelőre 82 zászlóalj gya­logságot s 32 század lovasságot állítanak fel. Az erre vonatkozó tüzetes intézkedések a honvédségi törvényben foglaltatnak. Ismét a honvédségről s­zóló törvény VI. §-sa ezt mondja: "A magyar korona területén a honvéd­ség egyelőre 78 zászlóalj gyalogságból és 28 hu­szár-századból alakíttatik, melyhez Horvát-Sla­­vonország 4 gyalog zászlóaljat és 4 lovas-száza­dot fog állítani. Háború idején a honvédség zász­lóaljainak és lovas-századainak e száma Ő Fel­sége jóváhagyásával és az országgyűlés beleegye­zésével szaporítható.“ Kétségtelen, te­hát, hogy az idézett szakaszok­nak intézkedése ideiglenes; ez ideiglenességnek jelleme leginkább kitűnik e szóból: „egyelőre.“ De ép oly világos az is, hogy ez intézkedés semmi másra nem vonatkozik, mint a felállítandó gya­logzászlóaljak és lovas századoknak számára. Azonkívül semmi más intézkedés ezen paragrafu­sokban nem foglaltatik. Idéztetett ugyancsak a honvédségi törvény IX- ik §-sa, mely ezt mondja: „A létszámot a hon­védzászlóaljak és lovas századoknak mind tiszti karára, mind legénységére nézve, és pedig a zász­lóaljaknál egyes századaik szerint, béke idején is nyilván kell tartani. „A tüzérségből, a műszaki (technikai) csapatok­ból, az egészségügyi századból, a szekerészetből,­­ a ruházati és élelmezési szakból a honvédség­hez átlépő legénységről külön nyilvántartási jegy­zék vezetendő.“ Tehát azt rendeli ezen §., hogy a tüzérségből, műszaki csapatokból a honvédségbe átlépő kato­nákról külön nyilvántartási jegyzéket kell ve­zetni ; de, te hát, egészen analóg ugyanilyen intéz­kedések foglaltatnak a porosz Landwehr-statutum­­ban és a francziaországi garde nationale mobile statútumaiban ; de ezen intézkedések az idézett államok statútumaiban koránt sem vezetnek azon következtetésekre, hogy mivel a nyilvántartás meg­történik, azért a legénységből külön csapatok is alkottassanak, hanem történt a nyilvántartásiért, hogy úgy egyik, mint másik államban háború ide­jén a legénység a rendes hadsereg megfelelő osz­tályaiba beosztathassék. Ha így van ez az említett statútumokban, nem bírom következtetni azon kötelezettséget, hogy mivel a legények nyilván­tartatnak, tehát ezekből külön tüzérséget és műszaki csapatokat is kel­lene fölállítani. Azt gondolom te­hát, hogy a kormánytól ki­várni nem lehet, hogy valamit létesítsen a végre­hajtás körében, mit maga a törvény nem rendel, s azt hiszem, hogy a kormánynak a honvédség szer­vezése körül elfoglalt álláspontja is teljesen tör­vényszerű és correct. Némileg más színben tünk fel e kérdés az által, hogy a 8 lovassági század felállítása iránt beadott 1.-javaslathoz egy módosítvány is nyújta­­tott be, mely az kívánja, hogy a honvéd tüzérség és műszaki csapatok is külön szereztessenek. A kormány kijelentette, hogy e módosítvány elfoga­dásához nem járulhat,sőt mellőzni kívánja az indít­ványt s a mellőztetést indokolta azzal, hogy az ezen módosítvány által kijelölt módozatot tisztán katonai szempontból a czélszerű szervezés igényei­vel semmikép össze­egyeztetni nem bírja, de mel­­lőztetni kívánta továbbá takarékossági s átalános államgazdászati szempontokból is. A­mi az elsőt illeti, többször ki volt már emelve ez oldalról, hogy sem nálunk, sem átalában egész Európában nincs más nézet,mint az,hogy a honvéd­keretrendszer alapján a mai követelményeknek megfelelő tüzérséget és műszaki csapatokat ala­kítani nem lehet. Én azt hiszem, hogy a tanácskozás e stádiumá­ban igen kevesen lesznek azok, kik a tétel e tiszta fogalmát kétségbe vonni hajlandók volnának. És csakugyan, hogy lehessen azt képzelni, hogy egy 8 hétig tartó kiképeztetés mellett azon legénység­ből, mely évenként csak 2—3 hétig ismétlő gya­korlatra gyülekezik fegyver alá, hogy mondom, ez emberekből képesek legyünk olyan tüzérséget szervezni, mely versenyképes legyen a nagy ál­landó hadseregek azon tüzérségeivel, melyek az utolsó 20 év alatt úgy technikai kiképeztetés, mint taktikai készültség tekintetében oly nagy haladásokat tettek. Különös az, midőn azt tapasz­taljuk, hogy az újabbkori nagy csaták sorsát leg­inkább a tüzérség szokta eldönteni. T. barátom Horn erre ugyan azt jegyezte meg, hogy hiszen ha csak ennyiben van a dolog, na­gyon könnyű ezen segíteni,­­ nem kell egyebet tenni, mint­ egy módosító törvényjavaslatot beadni a szolgálati idő meghosszabbításáról. De még ugyanazon ülésben igen helyesen történt az ő nyi­latkozata ellenében azon ellenvetés, hogy az igen is nagyon megfontolandó, vájjon a tanácsos volna-e a törvényhozás útján ilyen kényszer­eszközhöz nyúlni. És én tökéletesen elfogadom ezen ellenve­tést, mert csakugyan megfontolandó, vájjon czél­szerű s helyes volna e olyképen intézkedni, hogy pl. a honvédlovasságra és gyalogságra nézve fen­­tartatnának mindazon kedvezmények, melyeket a törvény felállított,ellenben a tüzérségre és műszaki csapatokra nézve sokkal terhesebb és súlyosabb szolgálati viszonyok állapíttatnának meg, és itt kénytelen vagyok különösen kiemelni, hogy mi­dőn a tüzérség kiképeztetése tekintetéből volna a szolgálati idő meghosszabbításáról szó, ez koránt sem történhetnék oly értelemben, mint javasolta­­tott a honvédelmi miniszer által beadott egyik novelláris törvényjavaslatban az altisztek kikép­zésére nézve. A tüzérségnél okvetlenül csak olyan szolgálati feltételek megállapításáról lehetne szó, mint a­melyek a rendes hadseregben fenállanak.Te­­hát míg ama javaslat a szolgálati időnek csak né­hány hónapra való kiterjesztéséről szól, ez utóbbi okvetlenül a szolgálati viszonynak évekig való ki­­terjesztéséről szólana. De van, te­hát, még egy másik fontos akadály, melyre, úgy látom, hogy nem volt elég súly fek­tetve, tudniillik az, hogy minden organizátornak, mielőtt valamely nagy mű előállításához fog ok­vetlenül számolnia kell mindazon tényezőkkel, mindazon elemekkel, melyek az organisatió tekin­tetében neki rendelkezésére állanak. S kérdem, te­hát, ha egy önálló tüzérség felállításáról van szó, honnét vegyük a szükséges kereteket, honnét ve­gyük a kellő képzettségű, a kellő számú tiszteket? Már a gyalogság és a lovasság kiképzésénél fel­merült ezen nagy nehézség. Legyen szabad itt

Next