Budapesti Közlöny, 1871. június (5. évfolyam, 124-147. szám)
1871-06-01 / 124. szám
Buda-Pest 1871. 134. szám, Csütörtök, junius 1. BUDAPESTI KÖZLÖNY. HIVATALOS LA 3?. SmmiToria : Pasten , hatvini-ote*» 10-ik síim I. emelet. KianóiöTAIAL : Pesten, Barátok - tor* T. u. a. fildsiánt. KÉSŐIÁTOK nem kaidéinak vium. Bdrmentetlau líraiak nit randái larilaaflinktai fatfrfUffcfl.tZ»k «L____________________ BLjriaaTisi Írnia : Narvarai rónai nítküijdítsii.: Égési évre........................20 frt. Félévre ...... 10 t Negyedévre...........................6 „ Bunarasna híxhoi bobot* : Égési évre... 18 frt— kr. Félévre .... 9 . — * Negyedévre . . 4 50 A hivatalon „Ért«elt8b«-' igtandi hirdetői dijak a hirdetménynyel együtt előlegesen beküldendő, még pedig: 100 ásóig egynem hirdetésért 1 frt éa 30 kr. a bélyegért, 100— 100-ig 1 frt, 200—300-ig 3 frt és így tovább minden 100 ásóért 1 frttal több. HíraTanos Himarosu: Uaen Hiani Tisii: Egy hasábos petit sor egyszeri hirdetésért 10 kr.többszöri hirdetésért 9 kr. minden beigtatásnál. A bélyegdíj külön minden beigtatás után 50 kr. esit. ért. HIVATALOS RÉSZ. A m. kir. pénzügyminister Csutor Lászlót, Rubis Tivadart és Smada Gyulát, továbbá Bartsch János és Waltner József szemlészeket pénzügyőri biztosokká nevezte ki. A cs. kir. belügyminiszérium közlése szerint a keleti marhavész folyó évi ápril hó 15-től egész május hó 15-ig Gácsországban a tarnopoli járáshoz tartozó Tarnopol, Draganowka és Zagrobela községekben, valamint a bialai járásban fekvő oswiecimi vasúti indóházban is uralgott ; a többi tartományok vészmentesek. NEMHIVATALOS RÉSZ. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A KÉPVISELŐHÁZ CCCLII-ik ÜLÉSE 1871. május 31-én d. e. 9 órakor. Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Bujanovics Sándor és Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vanak: Gr. Andrásy Gyula, Gorove István, Tóth Vilmos, Pauler Tivadar, B. Wenckheim Béla és gr. Pejácsevich Péter miniszerek. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Kérvények. Elnök : Bemutatja az erdélyi múzeumnak Szabó József képviselő által benyújtott kérvényét. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Jámbor Pál : Benyújtja Baja város közönségének kérvényét. Baja városának a sz. kir. városok sorába fölvétele és mint ilyennek törvénybe iktatása végett. Interpellatiók és válaszok. Csiky Sándor : A pénzügyminiszer úrhoz intézett felelet sürgetése . Néhai Boczkó Dániel népképviselő által az 184% ki szabadságharczban sérült honvédek, úgy az elesettek árvái és özvegyei segélyzésére tett 5000 frtos alapítvány hovafordítása és mikénti kezelése tárgyában a folyó évi mart. 2- án 306-ik ülésben 3298. szám alatt beadott interpellátiómra felvilágosító feleletet kérek. A Pénzügyminiszer úrhoz intézett sürgetés. Az 184%-ki szabadságharcz szükségletei alkalmából felmerült s a nemzeti becsület lekötése mellett az akkori törvényhozás által a hon polgárainak, mint hitelezőknek megtéríteni kötelezett állami adósságok törlesztése tárgyában az 1870 ik évi nov. 22-kén tartott 240 ik ülésben, 2574. sz. alatt beadott interpellátiómra pénzügyminiszer úrtól felvilágosító feleletet kérek. Almássy Sándor: Interpellációja a közlekedési minister úrhoz: Március havában azon kérdést intéztem a közlekedési miniszer úrhoz, hogy miért vagyon a magyar állam vaspályán az után fizetésről szóló számla német nyelven kiállítva? Kérdem, mikor nyerek ez iránt választ ? Újból meg az iránt intézek kérdést, miként találja azt rendén, hogy a Pesten székelő magy. államvasút üzletigazgatóságánál a németül nem tudó ember ügyét csak úgy képes előadni, ha tolmácsot adnak mellé, és ez is nagy bajjal fellelhető ? Miért küldenek a központból a munkát végző napszámosok közti különbségek elintézésére, tökéletes magyar ajkú községbe, mint ez legközelebb Vámos-Györkön történt, magyarul nem tudó német számigazgatót a vistás ügy elintézésére ? Gorove István közlekedési miniszer: Különösen ezen két utolsó interpellatiora nézve válaszolhatok a t. képviselő úrnak. A kormánynak, illetőleg a közlekedési miniszernek rendelete az, hogy az államvasutakhoz csakis Magyarországon született, képes egyének alkalmaztassanak. Megtörténhetik azonban, hogy a Magyarországban született egyének közt talán olyanok is vannak, kik nem ismerik elég jól a magyar nyelvet. Ezt nekem a t. képviselő úr meg fogja engedni. Tovább — azt hiszem — a kormány kötelességszerűleg nem mehet. Ki van adva az utasítás az iránt, hogy az ügyek kezelése az államvasutaknál magyar nyelven történjék. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy ezen utasítás a legszigorúbban hajtatik végre. Hogy egyes eseteknél történhettek kiküldetések, hol az illető egyéniség a magyar nyelvet vagy nem tudta, vagy tökéletesen nem bírta, ezért méltóztassanak mást felelőssé tenni, hanem ily felelősséget ne méltóztassék a ministerre hárítani. (Közbeszólás a szélsőbaloldalon: Kit tegyünk felelőssé?) Ha ily egyes panaszok akármikor adatnak a ministerhez, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy nincs szükség magára az interpellatiora, hanem a miniszer kötelességének fogja tartani, a bajt amúgy is elhárítani. Ami pedig az első esetet, t. i. az utazó jegyek, vagy nem tudom, mily számláknak német nyelven kiadatását illeti, erre kértem felvilágosítást, és azt meg is nyertem az illető államvasút-igazgatóságtól, hogy igenis — mielőtt t. i. azon szabályok, melyek a magyar nyelv használatára vonatkoznak, kiadattak volna, — az akkor használatban levő jegyek közül egynéhány példány, melyek még megvoltak, elhasználtattak. Azonban most kiadatott azon rendelet, hogy magyar jegyeket használjanak, különösen oly egyének számára, kik a magyar számlákat, vagy magyar jegyeket óhajtanak; azonban ha számlák német nyelven követeltetnek bármely fél által, én ennek megtagadását részemről jogosnak nem találom. (Helyeslés.) Ez az, mit a képv.árnak akartam mondani. Almássy Sándor: A miniszertől nyert feleletet kitérő válasznak tartja, midőn azt mondja, hogy magyar születésű egyéneket használ hivatalokban, és hogy ő arról nem tehet, ha azok esetlegesen magyarul nem tudnak. Hazánkban bevett nyelv a magyar. Minden tisztviselőtől megkívánhatjuk, hogy magyarul tudjon, különösen pedig oly pályán, mint a miskolczi, hol tökéletesen tiszta magyar ajkú a közönség. Ha igazolt lenne a miniszer úrnak válasza, hiszen akkor össze lehetne állítani egy, szerbekből és románokból álló hivatali kart bármely magyar pályánál, ami bizonyára nem volna helyén, — mert azt hiszi, hogy megkívánhatjuk attól, ki hivatalt vállal és államfizetést húz, hogy a magyar nyelvet tudja, s hogy ilyenek alkalmaztassanak. S nem is az volt az ő panasza, hogy minő születésűek alkalmaztatnak, hanem hogy a magyar nyelvet tudják. Szóló azt állítja, hogy a miniszer felvilágosításokat a hivatalok betöltésére nézve a németektől és csehektől nyer, kik a magyar embert ki nem állhatják, vagy legalább nem pártolják. Mi azon körülményt illeti, hogy a szakképzettséget a vasutaknál lehet megszerezni, erre nézve megjegyzi, hogy ő is több embert akart behozni oda, hogy képezzék ki magukat, de azt látta, hogy ott a magyar fiatalembert (Ellenmondás jobbról) ki nem állhatják, s miután csakugyan így áll a dolog, ő ezen ügyet fontosnak tartván, kéri a házat, hogy egy tárgyalási napot tűzzön ki. Gorove István közlekedési miniszer : T. ház! Kénytelen vagyok a t. képviselő úrnak némileg válaszolni. Ha figyelemmel tetszett volna kísérni a kormánynak eljárását, különösen ezen pályán s különösen a kereskedelmi és közlekedési téren, hol leginkább hiányoztak a magyar kiképzett egyének,úgy hiszem a t. képviselő úr, valamint a t. ház minden tagja be fogja vallani, hogy ezen törekvés magyar egyéneket alkalmazni , hogy mondom, ezen törekvés szakadatlan volt és szakadatlan ma is. Hogy nem képes e tekintetben a kormány saját óhajtásának és a nemzet várakozásának teljesen megfelelni, azt el kell ismernem, de hogy ezen a törekvés ma sem szűnt meg, ebben hivatkozom t. miniszertársaim bizonyítására. Elnök : Tudomásul veszi a t. ház a miniszer úr válaszát? Kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. Tóth Vilmos belügyminister, Horn Ede képv. ur interpellate intézett hozzám, mely igy hangzik .Tekintve, hogy az 1868. XIII. t. ez. 19. §-a határozottan kimondja, hogy egyik vallásfelekezetnek tagjai sem kötelezhetők arra, hogy más vallásfelekezetbeliek egyházi szertartásait és ünnepeit megtartsák, vagy hogy ezen napokon bárminemű munkától is tartózkodjanak; tekintve, hogy a törvény e világos szavai daczára, több helyen a hatóság szigorú büntetés terhe alatt az egész lakosságnak, minden felekezeti különbség nélkül, megtiltja bizonyos napokon még olyan üzleti foglalatosságot is, mely sem a nemzetgazdászat, sem a törvény szellemében „nyilvános munkának“ nem mondható; tekintve, hogy ezen törvényt s az egyéni szabadságot sértő önkényes eljárás érzékenyen sérelmezi a kereskedelmet s az ipart, főkép az ország vidéki helyiségein, a hol az úristen napja mindig volt és maigsan megmaradott a népnek vasárnapja is,—bátor vagyok t. belügyér úrhoz a következő két kérdést intézni: 1-er. Van e tudomása az érintett, s több helyen kihirdetett s foganatosított rendeletekről ? 2 év. Ha van, szándékozik e ezen törvényellenes eljárást minél előbb megszüntetni s érvényt szerezni a vallásos iparszabadságnak? T. képviselőház ! Arról, hogy ily általános statútumok léteznének, tudomásom nincs , de azt hiszem, ily statútumok szüksége nem is forog fenn, miután van törvényünk, mely ezen ügyet tökéletesen rendezi. Fordulnak igenis elő egyes concret esetek, melyeknél a törvényt vagy túl szigorúan vagy pedig helytelenül magyarázzák és alkalmazzák, és ha ily esetekben nálam panasz emeltetik, intézkedem akként, amint nekem a törvény rendeli, parancsolja, így például nem rég történt, hogy Beregh megye egyik községében egy izraelita vasárnap sövényt font. A szolgabíró, miután a törvény azt mondja, hogy vasárnapon minden nyilvános és nem elkerülhetlenül szükséges műn