Budapesti Közlöny, 1871. július (5. évfolyam, 148-173. szám)
1871-07-22 / 166. szám
Bzkbilesztőség : Pesten, hatvanintca 10- ik szám I. emelet. Kiadóhivatal : Pesten, Barátok tere 7. sz. a. földszint. KilIXATOZ nem küldetnek rima. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnék el. Naposti postai szétküldéssel : Égisz évre.....................10 frt. Félévre..........................10 , Negyed évre .... 6 „ Árak : Budapesten házhoz hordva : Egész évre. . . 18 frt— kr. Félévre ... 9 „ — „ Negyed évre . . 4 , 50 . 166. szám Buda-Pest 1871. Szombat, julius 22. BUDAPESTI HIVATALOS LAP. Hivatalos Hirrdetések: A hivatalos „ÉrtesitSbe' igtandó hirdetési dijak a hirdetménynyel együtt slólegesen beküldendő, még pedig: 100 szóig egyszeri hirdetésért 1 frt, és 80 kr. a bélyegért, 100— 200-ig 2 frt, 200—300-ig 3 frt és igy tovább minden 100 szóért 1 frttal több. MaoJLnhibdbtések: Egyhasábos petit sor egyszeri hirdetésért 10 kr. többszöri hirdetésért 9 kr. minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás után 10 kr. oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. Közmunka és közlekedési magyar miniszerem előterjesztésére. Hieronymi Károly osztálytanácsost és elnöki titkárt ministeri tanácsossá; Záhorszky Kálmán ministeri titkárt pedig osztálytanácsossá nevezem ki. Kelt Laxenburgban, 1871. évi julius hó 17 én.Ferencz József, s. k. Tisza Lajos, s. k. Közmunka és közlekedési magyar ministerem előterjesztésére, temesi Reitter Ferencz osztálytanácsosnak a ministeri tanácsosi czimet és rangot díjmentesen adományozom. Kelt Laxenburgban, 1871. évi julius hó 17-én.Ferencz József, s k. Tisza Lajos s. k. MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSTRIAI CSÁSZÁR, Csehország királya stb., és Magyarország Apostoli királya. Kedvelt Magyarországunk és társországai hű főrendei és képviselői közös egyetértéssel a következő törvényczikket terjesztették szentesítés végett Felségünk elé: TÖRVÉNYCZIKK 3 a japáni császársággal 1869. évi okt. hó 18-án kötött kereskedelmi szerződésről. (Kihirdettetett az országgyűlés mindkét házában 1871. junius 10-én.) Az osztrák-magyar monarchia és a japáni császárság között az 1867. évi XVI. t. sz. III. czikke értelmében kötött és Tökeiben, 1869. október hó 18-án aláirt kereskedelmi és hajózási szerződés, miután az országgyűlés által elfogadtatott s utóbb mindkét szerződő fél részéről szokott módon megerősittetett: ezennel az ország törvényei közé iktattatik. Szövege következő : (Folytatás.) 11. CZIKK. Az osztrák-magyar alattvalóknak hasonlókép meg lesz engedve, hogy mindennemű japáni terményt, melyet a nyiit japáni kikötők valamelyikében vásároltak, vámfizetés nélkül elszállíthatják más nyiit japáni kikötőbe.4 Japáni eredetű áruk elszállításánál az egyik nyiit kikötőből a másikba köteles az osztrák malp alattvaló a vámhivatalnál letenni azon vám ,melyet fizetni kellene, ha ezen áruk külek. Ezen összeg a japáni hatóságok alanul és kifogás nélkül vissza alattvalónak, mihelyt ugyanit rendeltetése helyén levő bizonyítja azt, hogy " ugyan meg is ér oly javaknál, melyeknek idegen kikötőkbe való kivitele egyátalán tilos, köteles a kivivő írásbeli nyilatkozatot adni a vámhivatalnak az iránt, hogy azok összes értékét a japáni hatóságoknak megfizetni kötelezi magát azon esetben, ha a fennebb érintett bizonyítványt a kiszabott időben be nem mutatná. Ha az egyik nyílt kikötőből egy másikba tartó hajó útközben elveszne, ennek bizonyítása pótolni fogja a vámhivatal elismervényét, mely bizonyítás elé állítására az osztrák-magyar alattvalónak egy évi határidő engedtetik. 12. Czikk. Mindazon áruk, melyek osztrák magyar alattvalók által valamely nyílt japáni kikötőbe hozattak és melyek után a jelen szerződésben meghatározott vámok már megfizettettek, akár legyenek osztrák-magyar, akár japáni alattvalók birtokában, birtokosaik által a császárság minden részeibe szállíthatók, a nélkül, hogy bárminemű illetéket vagy bármi néven nevezendő átviteli vámot kellene utánuk fizetni. A japániak az ország mind pontjáról hozhatnak japáni terményeket a nyírt kikötőkbe anélkül, hogy illetékeknek vagy átviteli vámoknak alávetve volnának; ide nem értetnek azonban azon úti vámok, melyek minden kereskedőtől arányosan szedendők a száraz és vizi utak fenntartása végett. 13. CZIKK. Osztrák magyar alattvalók mindennemű áru czikket vásárolhatnak a japániaktól és ugyanezeknek el is adhatnak a nélkül, hogy japáni hivatalnok közbenjárna a vétel vagy eladás és a vételár megfizetése vagy átvételénél. A japániak bármely áruczikket úgy az osztrákmagyar birodalom területén, mint a japáni nyilt kikötőkben is japáni hivatalnok közbenjárása nélkül vásárolhatnak osztrák-magyar alattvalóktól és szabadságukban áll azokat meg is tartani és használni vagy újból eladni. A japánok osztrák magyar alattvalókkal való kereskedelmi üzleteik után nem fognak nagyobb adókkal terheltetni azoknál, melyek a maguk közt kötött ügyleteik után járnak. Szintúgy minden japánt az általános törvényes határozatok figyelembentartása mellett úgy a cs. és kir. birodalomba, valamint a japáni nyilt kikötőkbe szabadon utazhatik és ott japáni hivatalnok közbenjötte nélkül kereskedhetik osztrák magyar alattvalókkal, feltéve, hogy szem előtt tartja a fennálló rendőri szabályokat és lerója a meghatározott adókat. Szabadságában áll továbbá minden japáninak, hogy akár nyiit japáni kikötőkbe, akár ezekből máshova, akár egyik nyiit kikötőből a másikba, vagy idegen kikötőkből vagy idegen kikötőkbe japáni vagy idegen eredetű árukat szállíthatnak japániak vagy osztrák-magyar alattvalók tulajdonát képező hajókon. 14. CZIKK. A jelen szerződéshez csatolt kereskedelmi határozatok és vámjegyzék, ezen szerződés kiegészítő részét képezik, és mint ilyenek a magas szerződő feleket egyaránt kötelezik. A cs. és kir. diplomatiai ügynök Japánban fel van jogosítva a japáni kormány részéről e czélra kijelölt hivatalnokkal egyetértőleg minden, a ke-reskedelemnek átengedett kikötő számára, azon rendszabályoknak kibocsátására, melyek szükségesek és alkalmasak a mellékelt kereskedelmi határozatok foganatosítására. A japáni hatóságok minden kikötőben oly intézkedéseket fognak tenni melyek legalkalmasabbaknak fognak mutatkozni a csempészet és dugárusok megakadályozására. 15. CZIKK: A japáni kormány nem fogja akadályozni azt, hogy Japánban tartózkodó osztrák-magyar alattvalók japániakat fogadhassanak fel tolmácsok, tanítók vagy szolgákat stb. és azokat mindazon munkákra használhassák, melyeket a törvények nem tiltanak; magától értetvén azonban, hogy ily japániak azon esetben, ha bűntényt követnének el, a japáni törvényeknek maradnak alávetve. A japániak továbbá minden minőségben vállalhatnak szolgálatot az osztrák-magyar birodalom hajóin. Osztrák magyar alattvalók szolgálatában lévő japániak a helybeli hatóságnál lenyitott tolva ikau , unakuveitzitiben, engedélyt nyerhetnek arra, hogy uraikat külföldre kísérhessék. Szintúgy meg van engedve minden japáninak, ki a japáni kormány részéről az 1866-ik évi május 23 án közzétett hirdetményhez képest szabályszerű útlevéllel bir, hogy kiképeztetése vagy kereskedelmi czélok végett az osztrák magyar birodalomba utazhat. 16. CZIKK: A japáni kormány haladéktalanul megteendi a szükséges javításokat az országban divó pénzek készítése körül. Ennek folytán a japáni főpénzverde, valamint az ország minden nyílt kikötőjében felállítandó külön hivatalok, idegenek és japániaktól polgári állapotukra való tekintet nélkül el fognak fogadni mindennemű idegen érczpénzt, úgy arany és ezüst rudakat is, hogy ezeket felváltsák ugyanoly finom tartalommal bíró japáni pénzzel; ezért azonban bizonyos átolvasztási díj fizetendő, melyet a magas szerződő felek kölcsönös egyetértéssel fognak megállapítani. Osztrák-magyar és japáni alattvalók egymás között teljesítendő fizetéseknél tetszésük szerint használhatnak idegen vagy japáni érezpénzt. A japáni rézpénz kivételével mindennemű más érezpénz, valamint idegen veretlen arany és ezüst Japánból szabadon kivihető. 17. CZIKK. A japáni kormány az osztrák-magyar alattvalók kereskedelmének átengedett kikötőket fel fogja szerelni a hajók befutása és elindulásának könnyítésére szükséges világító tornyok, fényhajók, uszonyok és tengeri jelekkel. 18. CZIKK. Ha az osztrák-magyar monarchia valamely hajója hajótörést szenvedne, vagy a japáni császárság partjain partra vettetnék vagy kényszerítve lenne menhelyet keresni japáni kikötőben, az illetékes japáni hatóságok ennek hallatára a hajónak minden lehetséges segítséget tartoznak nyújtani. A hajón levő személyek jó bánásmódban részesítendők és szükség esetén, anyagilag gyámolítandók, hogy a legközelebbi cs. és kir. consulság székhelyére utazhassanak.