Budapesti Közlöny, 1871. augusztus (5. évfolyam, 174-199. szám)

1871-08-01 / 174. szám

TÖRVÉNYKEZÉS. A m. kir. semmitőszék nyilvános üléseiben leendő előadás végett ujabbi kitűzés. Hajdu-Hadház város tisztiügyészének, Tolnai János e. széksértési ügyében, alp. s. psza. Tolnai Jánosnak s. psz. Illyés Gergely ellen, okmány visszatartása miatt 500 ft birság iránti perében. Melicher férj. Mészáros Katalinnak, ifj. Melicher Mihály elleni telekkönyvi kiigazítási ügyében, mind­két fél s psza. Melicher Katalin s pertársainak, ifj. Melicher Mihály s társ. elleni hasonló ügyében, alperesek s. psza. Bahnó Istvánnak s. psza. özv. Varadin Anna úgyis mint gyermekei term. és törv, gyámja s többek elleni perében. Péchy Izabella Hadházy Lászlónénak, Péchy Leon­tina Bujanovits Lajosné elleni 760 ft. 57 kr. iránti perében, Hadházy László sem. psza. Feldbauer Jakabnak s. psza, id. Pozdech János ellen tulajdonjog igazolása iránti ügyében. Szentes Jánosnak Dancsó István elleni 246 ft. 58 kr. iránti perében, utóbbinak s.psza. B. Splényi Izabellának, Krám­er Adolf s társa elleni haszonbérletbeli kimozditás iránti perében, alperesek s. psza. Néh. Fuchs Sári hagyatéki ügyében, az örökösök s. psza. Özv. Kónya Gergelyné, Fábián Magdolnának s. psza, Kónya Katalin s társai e. igazolási ügyében. Czuczits Kruna s. psza, Kiszlinger Józsefnek néh. Franczuszki Tanaszia hagyatéka elleni végrehajtási ügyében. Rajkovits Péternek s. psza, Perján szül. Petrovits Katalin e. lakkiüritési ügyében. Felhercz Jánosnak, Jeney Mihály e. perében, alp., valamint Jeney János és Rebekának s. psza. Mogyoros Györgynének, Mogyoros Péter e. végreh. ügyében, utóbbinak s. psza. Majtán Istvánnak, Farkas Mátyás e. becsületsértési perében, alperes s. psza. Martonosi Andrásnak s. psza, Lonovits Károly és Igaz Pál e. igény perében. Popeszku Szilárd és Erzsébetnek s. psza, Augustin Nándor e. árverés felfüggesztés iránti ügyében. Hasonló White Györgynek s. psza, B. Wesselényi Béla ellen 1124 frt 20 kr iránti perében. Jedlicska Gusztávnak, Lobi Henrik e. 65 frt 50 kr iránti perében, utóbbinak s. psza. Löwinger Adolfnak s. psza, Blau Lipót e. perében. Nyáguly Mihály s nejének, Rácz Miklós s neje e. s. perében, alp. k. s. psza. Pitz Egyed s. psza, Pits Mihályné szül. Legerer Ro­zália hagyatéki ügyében. Kanitz Lipótnak s. psza, Ferenczy Mihály e. végreh. ügyében. Szabó Györgynek, Pituk László e. perében, utóbbi­nak s. psza. (Folytatjuk.) BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. Egy prágai lapnak azon közlése, mintha her­­czeg Schwarzenberg érsek bibornok a pápai nun­­cius utján azon meghagyást kapta volna, hogy Schultze tanárt, az austriai, s német kormányok­hoz intézett emlékirata miatt, az államnak a csal­hatatlansági kérdéshez való viszonya iránt, ex­­communicatio alá vesse, mint a „Prager Abend­blatt“ hiteles oldalról értesül, teljesen alaptalan. Bécs, júl. 31. A „Pr.“ Münchenből jelenti. A király a német császár meghívására ősszel meg­látogatja Berlint. Kattaro, jul. 30. Austria Montenegrónak 100,000 irtot készül előlegezni, útépítésre Rijikáig. Az ügynek politikai jelentősége van. Brü­nn, jul. 30. A tornaünnepély minden zavar­gás nélkül ment végbe. A bevonulásban az egye­sült torna- és tűzoltókon, s a dal- és más egylete­ken kívül mintegy 10.000 ember vett részt. — EÖTVÖS JÓZSEF BÁRÓNÉ Posner Károly Lajos úrhoz, mint a „ Concordia“ jótékony s. egylet elnökéhez levelet intézett, melyben az ezen egylet részéről dicsőült férjének kimúlta alkalmából tanúsított részvét és ke­gyeletért meleg elismerését s köszönetét fejezi ki. 3958 KÜLFÖLD. FRANCZIA ÜGYEK. Stoffel ezredes egy újabb levele. " Stoffel ezredesnek elmélkedései, melyeket Po­­­­roszország katonai szervezetéről közre bocsátott még mindnyájunknak élénk emlékezetében van­nak, s miként a „France“ czimü lap, melyből az ezredes levelének főbb részleteit átvettük, meg­jegyzi, az esetre, ha ama nézetekre több súlyt fektettek volna, nem lettek volna az 1870-iki harcznak Francziaországra nézve oly szerencsétlen következményei. Stoffel közleményeit egy kötet­ben gyűjti össze, s e levelet, melyet egy barátjá­hoz intézett előszóul használja. Mielőtt ezen levél, h­a a „France“ — még álta­ J­­ánosan ismerve lett volna, komoly hangjával már­­­is bizonyos viszhangot keltett; mit sem tartanak abban túlzottnak. Stoffel erősen megmondja min­den résznek az igazat, s még valamival többet is mond. Stoffel ilyen dolgokban misanthrop ter­mészetű, kereken kimondja nézeteit és részrehaj­­latlanul csap jobbra és balra. Ez által igaz, hogy nem sok barátot szerez, de ilyen a mód a valódi igaznak kimondásában. Íme a levélnek főbb darabjai: „Versailles, május 31. 1871. Kedves barátom! Tehát önnek kedves barátom a hadjárat alatti szivszaggató bajaimról szóljak­? A sors úgy akarta, hogy ezen fájdalmas háború első napjától kezdve utolsó napjáig tanúja legyek; ezen harcz­nak, melyet a történelem az előre nem látás, a tudatlanság és esztelenség háborújának fog ne­vezni. Miután Metzben ezen komor dráma első felvonását lejátszva láttam, a chalensi hadsereg műveleteiben egészen az napig vettem részt, mig­­len ez Sedánnal a végpusztulásba sü­lyedni lát­szott. A várból menekülve, Párisba mentem, azon vágytól lelkesülve, hogy hazám védelmében még részt vehessek. Metzben a magas táborkar nekem végvonaglásaiban kellőkép megmutatta tehetet­lenségét; Párisban pedig öt hóig voltam, egy mélyen beható s még megragadóbb színdarabnak tanúja, t. i. a hiú s önmagával eltelt dőreségnek. Öt hosszú hónapon át bizonysága voltam ama te­hetetlenségnek, mely alatt a kormány, ama hiva­tás nélküli ügyvédek által kinoztatta magát, kik büntetést érdemlő vakságukban a commune útját egyengették, melynek bizonyára szintén részesei lettek volna, ha büszkeségük, dicsvágyuk már September 4-én nem talált volna kielégítést a ha­talom bűnös bitorlásában, mely Francziaországot történelmének legkritikusabb pillanatában kor­mány nélkül hagyta. A mi Páris védelmét illeti, addig várjunk ked­ves barátom az ítélet­hozatallal, míg ezen episodra is teljes világosság fog derülni. Ne higyjen abból semmit, a­mit fognak abban résztvett tagjai amaz utálatra méltó társaság tagjai,mondani,kik bennün­ket több mint 30 éve, hogy csalnak és megaláznak. Visszaélnek könnyen hivőségünkkel és nemzeti hiúságunkkal arra nézve hogy Páris védelmét mint magasztos védelmet mutassák fel, de halassza el ítéletét, és én önnek közleményeket teendek, me­lyek be fogják bizonyítani, hogy a főparancsnok Páris védelméből oly episodot csinált, melyben a komikum a tragikummal lép harczra s a­hol an­nak tétlensége egész a vétkesség határáig terjedt. És ön egyébiránt nem tette-e fel már saját ma­gának a kérdést az iránt, hogy valljon minő szol­gálatot tett Páris ellentállása a nemzeti védelem­nek ? Mit fog a történelem válaszolni, mely ha­zugságaink és dicsekvéseinkre semmit nem hede­­rít. Az ítélet oda fog hangzani, hogy Páris 1870- ben egy 240,000-nyi ellenséges haderőt megállí­tott, a­mit körülbelül Metz is megtehetett volna, ha öt hara lesz való élelemmel ellátva. Őszintén ? Eredmény-e ez a mivel dicsekedni lehet? Ered­mény­e az a melyre egy oly város mint Páris, 2 millió lakossal, fegyveres erővel és kimerithetlen segély forrásokkal, büszke lehet? Ha Páris 5—600,00()-nyi ellenséget tartott volna gázban, akkor el lehetne mondani, hogy feladatának magas­latán állott, s ezt el is lehetett volna érni, ha a védelem eszesen és eréllyel vezettetett volna. Mikor fogunk már megszűnni, hazugság- és di­csekvő pompás szavakkal fizetni magunkat ? Ezen átkozott háborút Ollivier és Grammont idézték fel, midőn kinyilatkoztatták, hogy a po­rosz király megsértette Francziaország követét. Hazugság ! Vilmos király soha sem sértette meg Benedettit. A háború kezdetétől fogva szeptember első napjáig a kormány sohasem vallotta be meg­­veretéseinket. Hazugságok ! Szeptember 4-én a párisi képviselők a hatalmat magukhoz ragadják és nemzeti védelem kormányának nevezik magu­kat. Hazugság , mandátum nélküli emberek nem képezhetnek kormányt és mit tudnának képtelen ügyvédek, alacson lelkek melyekben hiányzik a hazaszeretet, az ország védelmére tenni ? Egyik ilyen képviselő elég dicsekvőleg kinyilatkoztatja, hogy földünkből egyetlen göröngyöt s váraink egyetlen kövét sem fogja oda engedni. Hazug­ság ! Mert öt hóval későbben ezen ügyvéd szósze­gő lesz, midőn nevét oly szerződés alá írja, mely által Elsass, Lotharingia és Metz áradatnak. Páris kormányzója nem fog kapitulálni, mond büszkén Trochu. Hazugság! Senki sem kételke­dik abban, hogy ő nem adta volna meg magát, ha nem sikerül nekie elég ügyesen és jókor kidol­gozni magát a kormányzóságból. És ugyan ki lett volna hajlandó szavainak hitelt adni ? A régens császárnénak hódoltságát biztosította, midőn an­nak mint mondják, lábaihoz borult, kinyilatkoz­tatta neki, hogy védeni fogja a dynastiát, ha mindjárt a tuileriak lépcsőzetén ölnék is meg. És September 4 én esküjét és császárnéját árulta el, tudva­levőleg ostromoltatta a nemzeti képviseletet, és két képviselőnek, kik hozzá a veszélyekről tudósítást vittek azt mondta : „Már késő ! “ (Vége köv.) A „Journal Officiel“ Guibert toursi érseknek párisi érsekké kineveztetését következő jegyzékkel kiséri : „A ministerelnöknek 1871. jul. 19-én kelt kibo­csátványa által, s az oktatásügyi minister indít­ványára, Guibert neveztetett ki párisi érsekké Darboy helyébe, ki mint túsz a commune által agyon lövetett. Mielőtt Guibert elfogadta volna ama magas állást, melyre őt a kormányelnök bizalma hivá meg, a szent atyához kelle fordulnia; a mint ez mindig szükséges, ha egy főpapnak egyik püs­pökségről a másikra áthelyezéséről van szó, s mindenki fölfogandja, hogy e lépés különösen álló volt ama szomorú viszonyok közt, melyekben a szent­szék jelenleg van. IX. Pius teljes megelége­dését nyilvánító Guibert­nek a párisi érsekségre emeltetése fölött, s a tiszteletre méltó főpap sietett a kormányelnököt előleges elfogadásáról értesítni, s­őt hűsége felől biztosítni. Irata a legmagaszto­­sabb érzelmeket fejezi ki, szintoly egyszerű, mint nemes irmodorban.“ A „Siécle“ a franczia sereg újraszervezése végetti előmunkálatok folyamatáról így ír: „A sereg újraszervezési bizottmány néhány hó­nap előtt nem végzendi be fontos munkálatait. Hogy a közvéleménynek, mely feszültséggel néz tanácskozásai eredménye elé, elégtételt adjon a legközelebbi napokban a nemzetgyűlés elé elfo­gadás végett, egy elv­nyilvánítást szándékozik teljesíteni, mely a törvény alapját fogja kifejteni. Mi jelenleg még csupán a leglényegesebb ponto­kat közölhetjük. A bizottmány az átalános szol­gálati kötelezettség behozatalát indítványozza, minden 20—40 éves franczia polgárt illetőleg. A szolgálatidő tartama következőkép lesz szabályoz­va : 4 év az activ seregben, 5 év az első, 3 év a második, 8 év a harmadik tartalékban. Ezen utol­só tartalék a nemzetőrség helyébe lépne, mely teljesen föl fog oszlattatok A végrehajtó hatalom fejének jogában állandó az első­ tartalékot puszta rendelet által össze­hívni ;­­ a többi tartalékokat csak törvény ere­jénél fogva lehet activitásba helyezni. Ez a tör­vény általános oeconómiája, csupán a tartalék­nál való szolgálat­ idő­tartama iránt uralkodnak még némi kétségek. Az általános szolgálati köte­lezettség, s a 3 tartalék alakítása a bizottmány nagy többsége által fogadtattak el. Thiers kormá­nya, különösen a hadügy­minister, inkább sze­retne egyszerűen az 1832-ik törvényhez térni vissza; — azonban a nemzet­gyűlés igen valószí­nűleg a bizottmányi tervhez fog csatlakozni.

Next