Budapesti Közlöny, 1872. május (6. évfolyam, 99-122. szám)

1872-05-08 / 105. szám

Buda-Pest 1872. 105. szám Szerda, május 8. BUDAPESTI Jii KÖZLÖNY. HIVATALOS LAP. KÉZIRATOK nem küldetnek vissza. Bénnentet­­len levelek csak rd­.dec leveleseinktöl fo­­gadtatvai el Előfizetési Aruk . Naponkénti postai szétküldéssel vagy helyben házhoz hordva a melléklappal együtt: Égése­im....................12 frt. Félévre................................... „ Negyed évre .... 3 „ Hivatalos Hirdetések : A hivatalos „Értesítőbe"1 iktatandó hirdetések dijai a hirdetv.­énynyel együtt előlegesen­ beküldendők, még pedig: 100 napig egyszeri hirdetés­ért 1 írt, és 80 kr. a bélyegért, 100— 200-ig 2 írt, 700—300-ig 3 írt és igy tovább minden 100 szóért 1 írttal több. Szerkesztőség : Pesten, hatvani­ utcza 10-ik szám I. emelet. Kiadóhivatal : Pesten, Barátok­­ tere 7. sz. l. földszint. ----- A „Budapesti Közlöny“ melléklapjára külön , postán vagy házhoz hordva : Egész évre. . . 2 frt.40 kr Félévre ... 1 „ 20 „ Negyed évre . . . „ 60 . A „Hivat. Értesítő“ egyes száma, főlap nélkül 10 kr. azzal együtt 20 kr. M­agánhirdetések: Egyhasábon petit sor egyszeri hirdetésért 10 kr. többszöri hir­detésért 9 kr. minden beigtatás­­nál. A bélyeg­ dij külön minden beigtatás után 30 kr. oszt. ért A htv.a­ •’ •’’rdetést igazoló egyes lap­­ra 10 kr. HIVATALOS RÉSZ. Vallás- és közoktatási magyar minisze­rem előterjesztésére Schuster Konstantin kalocsai székes-főegyh­ázi főesperes-kano­­noknak a boldogságos szűz Máriáról ne­vezett vita-, vagy untavölgyi szépkúti czim­­zetes apátságot, és Hopf János bácsi főes­­peres-kanonoknak a Szent-Mihály főangyal­ról nevezett nyulszigeti czimzetes prépost­­ságot adományozom. Kelt Schönbrunnban, 1872. évi április hó 25-én. Ferencz József, s. k. Dr. Paider Tivadar, s. k. Ő császári és Apostoli kir. Felsége, folyó évi ápril­ie­ly-én kelt legfelsőbb kéziratával, báró Nyáry Adá­m, magyar királyi honvéd-gyalog-alez­­redest József főherczeg­i császári és királyi fen­sége, a honvédség főparancsnoka mellé szolgála­tot tevő kamarássá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Kelt Budán, 1872. május 4 kén. G­róf Lónyay Menyhért, b. k.­­ csász. és apostoli királyi Felsége f. évi april­ió 20 én kelt legfelsőbb elhatározásával legke­gyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Ré­vai­ Károly nagysomkuti aljárásbiró a nagy­bányai, Sebe Pál nagybányai aljárásbiró pedig a nagy­somkuti járásbirósá­ghoz, saját kérelmü­kre, habon minőségben áthelyeztessenek. A kir. igazságü­gyminiszer a­ pesti kir. itélő­táb­lához fogalmazónak Gyurics Árpád segédfogalma­­sót, segédfogalmazóknak pedig Positóczky Károly és Malatinszky Vilmos kir. táblai joggyakornoko­kat, Vörösmarty János pestvidéki törvényszéki írnokot és Schei­ff János igazságügyministeri fo­galmazógyakornokot nevezte ki. A kir. igazságü­gyminister Szőcs Ákos, Gyulányi Lajos és Ozsarszky Jenő fogalmazó gyakornoko­kat­ az igazságü­gyministeriumhoz fogalmazó­ segé­dekké nevezte ki. A kir. igazságügyminister a sátoralja­ujhelyi törvényszékhez írnoknak Fec­ovits Bertalan volt megyei esküdtet nevezte ki. A kir. igazságü­gyminister az abádszalóki kir. járásbírósághoz írnoknak Kreczinger Lajost ne­vezte ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. ministé­rium részéről a szerb bánáti kat.k.vörvidéki ezred kerületében fekvő Karlsdorf község enge­délyt nyert, hogy ott évenkint marezinsk­­., junius 29. és Se­ptember 2.-ik napján országos vásárok tartassanak. NEMHIVATALOS RÉSZ. Eberadorf gőzösön, máj. 5.*) Reggel 4 órakor a baranyai parton a Ferencz­­csatorna torkolatával szemben állomásozó „Fe­renci, József" gőzösön már élénk mozgalom mu­­­­­tatkozott.­­ Felsége­s az összes kiséret csakhamar talpon volt, s még öt óra előtt átmentek a kis „Ebersdorf gőzösre, mely a királyt kíséretével a Ferencz-csatornán Kis Sztapárra vala szállítandó. Az indulás perezében — pontban 5 órakor — a taraczkok megszólaltak s a Duna tükrét mintegy 15 halász­csónak lepte el, melyek nemzeti zász­lókkal diszitve rajongták körül a királyi hajót. E csónakok egész éjen át a „Ferencz József“ gőzös közelében állottak, szabadon a Duna közepén ; az ottani halászok titka, mint mondják, hogy a csó­nakot csupán a kormányrúd lassú mozgatása segít­ségével állva tudják tartani a sebesen áramló fo­lyamon. A hajó egy kanyarodással a csatorna be­­áratához ért, s az ottani zsilipben kissé megálla­podott. A partot éljenző embertömeg lepte el. Egyszerre megjelent a parton Tari­­sivan olasz altábornagy úr, a csatorna engedményese, s követ­kező beszéddel üdvözlé király­i Felégét: „Felséges király! Felséged dicső előde Ferencz császár s király uralkodása alatt jött létre ezen csatorna, mely Bácsmegyének posványos területe nagy részét gaz­dag termő földdé változtatta; Felséged pedig je­lenleg azon törvényt szentesítette, mely által a régi csatorna kijavittatik és oly­an csatornák készíttet­nek, melyek a még létező posványos területek­ről a vizeket elvezetik és száraz időben az öntö­zést is eszközölhetik. Ezen intézkedés maga örökös hálára kötelez ; de hogy Felséged ünnepélyesen jön ide ezen mun­kák megkezdéséhez az első ásó csapást megtenni, erre nincsen szavunk köszönetünket kifejezni. Ezen idejövetele Felségednek leghangosabb bi­zonyítéka annak, hogy mennyire hordja szivén Fz­­éged Magyarország felvirágzását és népe bol­dogságát. Mi pedig hálánk- s hódolatunktól buz­­díttatva, kiáltjuk háromszor: „Éljen a király ! Él­jen a király ! Éljen a király !“ A partok harsogva viszhangozták az altábor­nagy által kiejtett éljeneket. Ő Felsége következőleg viszonza Türr úr szavait: „Ez alapkő letételénél ki­lölösen azért is óhajtottam jelen lenni, mert Magyaror­szág első csatornája, melynek nőit a tudo­mány vivmányai szer­int leendő czélszerű át­alakítása terveztetik, áldott emökül, Isten­ben boldogult nagyatyám által létesittetett. E műnek kettős czélja van: i. új utat nyitni és újabb lendületet adni a hazai ke­reskedelemnek, s e mellett lehetőleg meg­előzni azon rombolásokat, miket az elemek *) Jelen levél csak május 7-én reggel 9 órakor érke­zett a szerkesztőségi irodába, a magyar alföld termékeny zónáin már több ízben okoztak. Engedje a mindenható, hogy e vállalat megfeleljen rendeltetésének,­­ hogy az áldott vidék népessége nyugalom­ban és zavartalanul élvezhesse szorgalmá­nak gyümölcseit.“ A nagy lelkesedéssel fogadott királyi szavak elhangoztával, miután időközben a zsilip vize a kellő magasságra emelkedett, a hajó megindult,­­ most már Türr altábornagyot s az fitt beszállt gr. I Ráday Gedeon kir. biztost és Bácsmegye főmérnö­­­­két is magával vivék. A királyi hajóval párhuza­­­­mosan részint tisztelgő közönséggel telt kocsik,­­ részint futó néptömeg, részint a szomszédos közsé­­­­gek bandériumai haladtak. Festői látványt nyúj­tott a parton futva haladó, férfiak é s nőkből álló néptömeg; az idő ép oly szép volt, mint tegnap. A verőfénytől sugárzó zóna táján a végtelenbe tévedt a szemlélő tekintete, a távolban Kapusin és Apa­­thin sugár­tornyai látszottak ; a partokat, hidakat mindenütt zászlók é­itek s az egész menetet gya­kori taraczkdurrogás tette ünnepélyesebbé. Szép jelenet volt a Szemző család szil­ásánál, melynek terjedelmes gazdasága egyik főhelye a bácskai tömeges kendertermelésnek. Itt a hajó Zombor határához jutott. A Zomborhoz legközelebb eső ponton több ezerre tehető néptömeg fogadá óvá fiókkal Ő Felségét. Az éljenzésnél is mutatkozott a nép őszinte ragaszkodása királyához. Sokan nem elégedtek meg az egyszerű „éljen* vagy „éljen a magyar király“ kiáltással, hanem ily felkiáltások is voltak hallhatók, mint: „Isten hozta!“, „Éljen sokáig !“, „Éljen jó egészség­ben !“ Kis-Sztapár határától kezdve ismét nagyszerű lovas bandérium haladt a hajóval párhuzamban egész a kikötési pontig. Maga Kis-Sztapár már messziről nagyszerű látványt nyújtott. A két par­ton mintegy 20 ezerre tehető roppant embertömeg feketéllett, száz meg száz zászló s több díszes sátor messziről hirdeté, hogy itt a Felség körút­jának egyik legnevezetesebb pontja van. A­mint a hajó, az útitervhez képest, pontban 10 órakor megérkezett, az óriási embertömeg vihar­hoz hasonló örömriadása rázta meg a leget; több zenekar, ezek közt egy igen jeles katonai, kezdé játszani a néphymnuszt. A királyt, a­mint a partra lépett, Bácsmegye díszes küldöttsége üdvözlé. A küldöttség veze­tője, a főispán, a következő szavakat intézte Ő Felségéhez: „Felséges császár és apostoli király! Legkegyelmesebb urunk ! E mai napnak emlékét Bács-Bodrogh megye év­könyveiben a történelem kettős jelentőséggel fogja megörökíteni. Egyik lapra a nemzeti vagyonosodás újabb biz­tosítékát, a másikra a nagylelkű fejedelmi részvét tündöklő tanúságát jegyzendi fel. Az elsőnek legk­egy­elmesebb felavatása által császári és Apostoli királyi Felséged anyagi jólé-

Next