Budapesti Közlöny Melléklapja, 1872. május (6. évfolyam, 18-21. szám)
1872-05-05 / 18. számú melléklap
b) A ménesek kezelése. A ministérium az átvétel után az álladalmi ménesekben követendő tenyésztésre nézve mindenekelőtt figyelembe vette azt, mily tenyészanyag létezik az országban általánosan és vidéken kint, s mily anyagnak kell az állam által fentartatni oly czélból, hogy a nép birtokában levő tenyészanyag hazai lótenyésztésünk természetes jellegében határozott előhaladást tehessen. A siker biztosítására szükségkép kell, hogy az állam mindazon tenyészfajokkal rendelkezzék, mely fajok az ország különféle vidékein uralkodó különleges érdekeknek, az éghajlat és növényzet, szokás- és használati módoknak megfelelőleg előnyös eredményt képesek biztosítani. Ezen elvnek alkalmazása folytán mindjárt az átvétel után részletes osztályozás alá vétetett az álladalmi méneseknek tenyészanyaga, s a kezelés oly irányt nyert, melynél fogva kizárólag csak oly fajok tenyésztetnek, melyek vagy közvetve, vagy közvetlenül az orszlótenyésztés felvirágzására biztos eszközül szolgálhatnak. Kisbéren tenyésztetik először is a jelenleg 52 db első osztályú anyakanczábólálló angol tellivér törzs,, mint legbiztosabb regeneráló forrása minden olyan fajoknak, melyek magukban hanyatlani kezdenek. E fajnak sarjai egy éves korukban rendesen eladatnak, hogy magántenyésztők és versenylovarok birtokában idomitás alá kerülve, a versenyeken tanúsított képességük szerint később tenyésztésre használtassanak. Az éves telivér csikók elárverezése rendszerint minden év május havában szokott megtartatni, s a lefolyt három év alatt következő eredményt szült : 1869-ben összesen 28 db. telivér csikó adatott el 33,750 írtért. Egy csikó átlagára tehát 1170 frt volt. Megjegyzendő, hogy akkor még az eddig mutatkozott élénk verseny és kedvező eredmény következtében minden árszabás nélkül „sans reserve“ tartatott a telivér-árverés. Ezen rendszer azonban az 1870-iki árverés alkalmával igen roszeredményt szült. Ez évben ugyanis az árverezők legnagyobb része előleges megegyezés folytán az árakat lenyomta s igy történt, hogy 32 db. kitűnő minőségű telivér csikóért összesen csak 19,570 frt folyt be a ménes pénztárába, s igy az átlagár csak 611 frtra rúgott. Ezen hátrányos eljárás ismétlésének biztos megelőzhetése czéljából az 1871-iki árverés előtt az eladásra kerülő telivér csikók egy kiküldött szakbizottmány által egytőlegyig szigorú becsű alá vétettek, s határozattá vált, hogy ezen minimál ár alatt egy példány sem lesz eladható. Az e módozat mellett eszközölt 1871-iki árverés fényesen igazolta ezen intézkedés czélszerűségét, mert 19 db. telivér csikó 27,205 frtért lett elárverezve, s így egy csikó átlagára 1432 írtra rúgott. A kisbéri félvér angol törzs az átvétel óta külön irányban tenyésztett két csoportra oszlik, u. m . aa) a 66 anyakanczából álló könnyebb csoport, mely telivér ménekkel fedezve, úgynevezett luxus-lovak nevelésére használtak ; bb) a nehezebb és erősebb 60 db. félvér kanczából álló második csoport, mely kiválóan norfolki ménekkel párosítva, erőteljesebb, de mégis mozgékony, jeles munkás lovakat nevel. A félvér törzs mindkét csoportja jelenleg még nem érte el az alkat és vérkiegyenlítés azon fokát, melyet egy törzsménestől követelnünk kell, de a fémjelzett két irányú tenyésztési rendszer következetes keresztvitele esetében néhány nemzedék után bizonyára oly fajszilárdságra jutand, mely által az országos lótenyésztés felvirágoztatására nevezetes tényezőként szerepelhet. A kisbéri ménes még egy nevezetes irányban érvényesíti befolyását az országos lótenyésztésre, a menyiben ott a legkitűnőbb verseny-családokból származó , törzsmének a tenyésztő közönség által a magas fedeztetési dijak daczára is nagy mérvben igénybe vétetnek. A kisbéri ménesből 1869-ben 21 db., az 1870. évben 23 db., s az 1871. évben szintén 23 db. fedező mén lett az álladalmi méntelepekbe beosztva. A bábolnai ménes az átvétel alkalmával hanyatlott állapotban találtatott. Ezen hanyatlásnak oka abban rejlett, hogy az orientalis tenyésztésre azelőtt kevesebb súly lévén fektetve, a bábolnai kitűnő nemes származású arabs tenyészanyag rosz minőségű legelőkön és fukar táplálás mellett nemes jellegét megtartotta ugyan, de súlyban, nagyságban és erőben mindinkább megfogyott, úgy hogy az átvétel alkalmával már majdnem elcsenyerészett állapotban volt. Miután pedig az országos lótenyésztés érdeke okvetlenül megköveteli, hogy az utóbbi évtizedekben uralgott előítélet folytán az angol vér által mindinkább háttérbe szorított s már-már tünedezni kezdő eredeti származású orientális faj a népies lótenyésztés felvirágoztatására tisztaságában fentartassék és fejlesztessék, annálfogva minden egyoldalú véleménytől eltekintve, a ministérium egyik fő czéljául tűzte ki azt, hogy a bábolnai ménest ismét a tökély lehető legmagasabb fokára emelje. Egyrészt új mének beosztása által, másrészt pedig az anyakanczák szigorú osztályozása s csak a legkitűnőbbek megtartása, de főleg a csikóknak bő táplálása által már két év lefolyása alatt is annyira meg lett közelitvé a kitűzött czél, hogy a bábolnai ménes régi hírnevére ma már ismét jogos igényt tarthat. Az arabs telivéranyaménes negyven kanczából áll. E ménesnek feladata az eredeti példányoknak mindinkább megnehezült behozatala következtében Európaszerte fogyni kezdő tiszta arab vérnek fentartása. A 102 anyakanczából álló félvér arab ménesnek feladata: a magyar kanczákra igen alkalmas könnyű félvér mének nevelése. Ezen ménesbe van jelenleg beosztva a mezőhegyesi ménesből áthelyezett 20 db Gidran- és 26 db. Schagya-kancza is, mely itt telivérrel tenyésztetik. A bábolnai ménesben öt telivér és három félvér törzsmén tartotik, melyek részben szintén a tenyésztő közönség rendelkezésére állanak. A bábolnai ménesből 1869-ben 20, 1870-ben 29 és 1871-ben 54 fedező mén lett az álladalmi méntelepekbe beosztva. A mezőhegyesi ménes. Míg a kisbéri és bábolnai ménesekben kizárólag egy és ugyanazon vér, azaz : Kisbéren az angol és Bábolnán az arabs vér tenyésztetik, addig Mezőhegyesen különféle fajok találhatók, majdnem ugyannyi irányban tenyésztve, ahány irányban hazai lótenyésztésünk különféle érdeke és tenyészanyaga azt követeli, s épen azért, míg a két első ménes tenyészanyagát a czél elérésére alapforrásnak mondhatjuk, addig a mezőhegyesi ménes létszáma lótenyésztésünk közvetlen emeltyűjének nevezhető. A mezőhegyesi ménesben tíz külön anyaménes van, mely most már szabatosan körülírt elvek szerint elkülönítve tenyésztetik, u. m. : aa)az úgynevezett igás ménes 83 db izlandi, norfolki és norman származásu erős igáskanczával, mely kiválólag norfolki ménekkel párositva, 16 —17 markos erőteljes s mégis agilis ivadékot hoz, mely viszonyaink között egyelőre a legjobb munkás lovat szolgáltatja a tenyésztőknek ; bb) a nehezebb angol félvér ménes 75 db anyakanczával, nehezebb vadász és hintós lovak tenyésztésére („Hunter“ s „Carossier“); cc) a könnyebb angol félvér ménes 90 anyakanczával (könnyű kocsilovak ,rukker) ; dd) a Gidran ménes 69 anyakanczával (nehezebb arab félvér) ; ee) a Schagya ménes 68 anyakanczával (könnyebb arab félvér) ; fi) az Iso Nonius ménes 78 anyakanczával (nehezebb norman faj) ; gg) a nikonius ménes 92 anyakanczával (kisebb norman faj) ; hh) a Maestoso ménes 59 anyakanczával (nehezebb karsti lipizzai faj) ; ii) a Conversano ménes 55 anyakanczával (az egészen kis karsti hegyi faj.) A mezőhegyesi ménes volt aránylag legmegfelelőbb állapotban az átvételnél, de mindamellett itt is intézkedni kellett az iránt, hogy a fajok elkülönítve s minden természetellenes vérkeverésnek kikerülésével, szorosan a megfelelő irányban tenyésztessenek. Mindhárom álladalmi ménesben felette becses tenyészanyagot talált a földmivelési ministérium, s az átvételtől kezdve mai napig folytonosan oly intézkedések életbe léptetésére törekedett, melyek által ezen kincset az országos lótenyésztés igényeinek megfelelőleg részint conserválni, részint pedig fejleszteni és gyümölcsözővé tenni remélhető. A józan tenyésztési elvek következetes alkalmazásának köszönhető az, hogy az ország minden egyes vidékének különleges tenyészigényei az álladalmi ménesekben 18* 139