Budapesti Közlöny Melléklapja, 1872. június (6. évfolyam, 22-26. szám)
1872-06-02 / 22. számú melléklap
2 jogügyi; 3. pénzügyi; 4. rendőri és műtani; 5. egészségügyi ; 6. nevelés- és közoktatásügyi szakosztályt. E szakosztályok szervezetét, tagjainak számát és munkakörét a bizottság határozza meg, s ugyancsak a bizottság választja meg a mindenikbe sorozandó tagokat. A szakosztályok tanácsadó, véleményező és indítványozó testületek, amelyeknek rendeltetése a törvényhatóság működését és czéljait előmozdítani. II. CZIM. A város tisztviselők, szolga- és szegődött személyzet létszámáról. 5. §• I. Közigazgatási osztály. a) Belügy: polgármester, 4 tanácsos, főjegyző, tiszti ügyész, aljegyző, levéltárnok, iktató, elnöki fogalmazó, 3 elsőrendű írnok, 4 másodrendű írnok, ajtónálló. b) Rendőrügy: főkapitány, rendőrbíró, 2 alkapitány, 3 rendbiztos, 1 első-, 2 másodrendű írnok, dírnok, 5 tizedkapitány, 5 tizedjegyző, 10 tizedszolga, 38 városszolga, 4 lovasszolga, közigazgatási foglyor, 3 közigazgatási hajdú. c) Egészségügy: főorvos, 2 alorvos, állatorvos, 2 bába. d) Adóügy: első adótiszt, 2 másod adótiszt, pénztárnok, ellenőr. e) Árvaügy: elnök, két ülnök, jegyző. II. Községi osztály. Pénztárnok, ellenőr, számtiszt, számvevő, mérnök, légszeszvilágítás ellenőre, erdész, városgazda, szállás- és fuvarbiztos, mezei rendőrfőnök, mezei rendőrsegéd, mezei rendőrbiztos, szegény- és temetőfelügyelő, útbiztos, laktanya-felügyelő, szegények házgondnoka, dologházi felügyelő, alsó jószágbiztos, 3 borfogyasztási adóbiztos, órahúzó és igazító, majoros és béresfelügyelő, kútcsináló, sétatéri kertész és két őr, kéményseprő, belvárosi szeméthordó, 4 járdatakarító, 2 laktanyai szolga, 2 dologházi hajdú, 4 utász, 4 hídcsináló, emésztet-takaritó, ebvadász, 4 széna-fűpásztor, helybeli és vidéki erdőpásztorok, gázmester, lámpafelügyelő, lámpagyujtó, béres. (Folytatása következik.) Grnczey Samunak, Borsodoegye szirma-besenyői kerülete képviselőjelöltjének programmbeszéde. Tisztelt választók! A képviselőválasztás joga legfontosabb mindazon jogok közt, melyekkel egy alkotmányos állam polgára bír, mert ezen jognak okos, óvatos és lelkiismeretes gyakorlata által alkotja meg a választók egyeteme azon erkölcsi alapot és határozza meg azon politikai irányt, melylyel a mindenkori országgyűlésbír. Miután pedig a kormány is csak a választott képviselők többségéből alakulhat, és csakis addig kormányozhat, míg a többség mellette van, annálfogva a képviselőválasztási jog gyakorlása maga a tulajdonképeni alkotmányos önkormányzat. De épen azért a képviselőválasztási jog gyakorlása a legsúlyosabb felelősségel is jár, uraim! Mert ha nem olyanokat választunk, akik a haza iránti önzetlen szeretettől vezéreltetnek, vagy a szükséges képzettséggel, kellő higgadt megfontolással és jóakarattal nem bírnak, csak min magunk leszünk felelősek azon hátrányokért vagy épen hibákért, melyeket választottaink elkövetnek. A választóknak tehát már a dolog természeténél fogva is úgy erkölcsi, mint politikai tekintetben ismerniök kell azt, aki mint jelölt közéjük lép és szavazatukat kéri; de különösen szükséges ez nálunk, hol az egymással szemben álló politikai pártokat nem a szükséges és korszerű reformok szabadelvűsége, hanem azon államjogi szerződés választja el egymástól, mely a pragmatica sanctió talapzatán az 1867- diki XII-ik törvényczikkben alkottatott, ahol tehát az országgyűlési cselekvés legtöbb idejét azon támadások elleni védelem veszi igénybe, melylyel az ellenzék a törvényes alapot folyton ostromolja. Ki és mi voltam ? kedves hazámfiai! ki és mi vagyok ma? azt már tudják önök azon nyomtatott körözvényből, melyet Borsod megye deák-párti központi bizottmánya önök közt szétosztott: Borsod szülöttje, kit gyermekkori legszentebb emlékeim kötnek önökhöz, szorgalmas, becsületes honpolgár, aki nemcsak magának, de embertársainak is él; oly egyén, aki sem vagyonomat, sem állásomat nem örököltem, hanem mindkettőt önerőmből szereztem; mint ilyen engedtem önök meghívásának, és vállaltam el a jelöltséget. Most engedjék, tisztelt választók, hogy miután egyéniségemet ismerik, jelezzem azon politikai irányt, melyet már eddigi igénytelen helyzetemben is követtem, és — ha önök bizalmából megválasztatom — az országgyűlésen is követni fogok. Én határozottan azok közt foglalok helyet, a kik a haza bölcsének, Deák Ferencznek vezérlete alatt megalkotott, az 1867. évi XII-ik.-czikkben foglalt kétoldalú államjogi szerződést, mint törvényes alapot védik; védem ez alapot részint azért, mert ez — mint a birodalom másik alkotmányos felével kötöttkétoldalú szerződés — egyoldalúlag különben sem bontható fel; részint azért, mert az ezen törvénycikkben foglalt kiegyezés oly hosszú elnyomatás, szenvedés és küzdelem után alakult jelen viszonyainknak megfelel, hazánk politikai lételét a külföld, önállóságát és függetlenségét a velünk szövetséges országok és tartományok irányában megalapítja és biztosítja; részint és főleg pedig azért, mert ennek alapján hazánk belviszonyai békésen rendezhetők, a nemzet jólétére szükséges reformok fokozatosan keresztülvihetők, szóval hazánk jogi önállósága és belboldogsága továbbfejleszthető. Én tehát — mint a közjogi alap védője — határozott deák-párti leszek, s e tekintetben a legszigorúbb pártfegyelmet ígérem és fogom követelni; az ország belkérdéseinek szabadelvű irányban fejlesztésére és rendezésére nézve azonban már függetlenebb, saját jobb meggyőződésem által jelzett irányt szándékomkövetni, és el vagyok határozva az igazat és jót bárki ellenében is védeni. Szorgalmazni fogom elsősorban azt, hogy a kormány által munkába vett országos cataster és egyéb statistikai adatok alapján egy egészségesebb, igazságosabb adórendszer lépjen a mostani helyébe, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy habár az adó nem lenne is talán kevesbíthető, de azt, valamint az államháztartás és kormányzat szükséges költségeit a társadalom különböző rétegei közt igazságosan felosztani, és ezáltal a nép egyenetlen terhein könnyíteni a jövő törvényhozás első teendői közé tartozik. Szorgalmazni fogom azt, hogy pénzügyünk minél előbb függetleníttessék és önálló nemzeti bankot alkothassunk, mert azt hiszem, hogy azon, most még elháríthatatlan függő — hogy ne mondjam alárendelt — viszony, melyben az osztrák nemzeti bank irányában állunk, az országnak tömérdek áldozatába is kerül, de korlátolja is azon magasabb mérvű önálló pénzműveleteket, melyek a hazai ipar, kereskedelem és gazdászat, szóval a nemzeti vagyonosodás s az ezt követő jólét érdekében okvetlen szükségesek. Polgári és büntető törvénykönyvek hiányában alig vagyunk képesek az „enyim“ és „tied“ közti viszályokat elintézni, vagyon- és személybátorság tekintetében pedig talán még kedvezőtlenebb helyzetben vagyunk, ésannyira, hogy a művelt nemzetek előtt — számos hiányaink között — talán ezért kell elsősorban pirulnunk. Mindent el fogok tehát követni arra nézve, hogy ez égető hiányok pótoltassanak, polgári és büntető törvénykönyveink megalkottassanak. Pártolója, s ha kell, szóvivője leszek a teljes lelkiismereti szabadságon nyugvóvallásegyenjogúságnak, hogy ne legyen,, ne lehessen egyik vallás a másik fölött az állam kegyencze, és amennyiben az állam jótékonyságában részesül, e tekintetben egyik vallás olyan legyen, mint a másik; vallása miatt senki se legyen megfosztva azon jogoktól és kedvezményektől, melyekre minden, képességgel bíró állampolgárnak jogos igénye van. Legkiválóbb figyelmemet azonban a népnevelés ügyének fejlesztésére fogom fordítani, mert úgy vagyok meggyőződve, de a tapasztalás is mellettem szól, hogy a nép nevelése, oktatása az egyetemes nemzeti művelődésnek legbiztosabb alapja, és leghatalmasabb óvszer a politikai ámítók és ámítások ellen is. „Ha a mostani többség megbukik, akkor az adó kevesebb lesz, trafik, bélyeg, százalék megszűnik, a szőlődézsmaváltság elmúlik, stb. ilyt és ezekhez hasonló valótlanságokkal ámlanak ma, és amint csak e kerületben is tapasztaltam, fájdalom, nem mindenütt siker nélkül de ha egyszer a népnevelés és oktatás általánossá lett, akkor biztosan hiszem, hogy egyetlen hívőre sem fognak majd találni az ámítók, mert minden honpolgár tudni fogja azt, hogy ha az államháztartásra, katonaság, bírák, hivatalnokok stb. fizetésére szükséges jövedelmek forrását is előbb bedugjuk, hogysem azok helyett újakat sze_