Budapesti Közlöny, 1872. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)

1872-08-01 / 174. szám

yiségre leendő szállítás végett, a küldő által ki­­vonatolt vámhivatali igazolási papírok nélkül venné át, a küldő, illetőleg átvevő a vaspálya irá­nyában mindazon károk­ és hátrányokért felelős és kártérítésre köteles, melyek a küldő fuvarlevélbeli bevallásának helytelensége­, hibái vagy mulasztá­saiból a vaspályára mint fuvarozóra azon körül­ménynél fogva hárulnának, miután az (a vaspálya) a fuvar­levél kitételeihez képest kiállítandó és foganatosítandó vámbeli nyilatkozattételre köte­lezve van. A küldőnek a vám és adóhivatali kezelés végett mellékelt kísérő­papirokat a szállítóle­vélben is föl kell jegyeznie. Oly kisérőpapi­­rokért, melyek a fuvar­levélben följegyezve nin­csenek, a vaspálya nem vállal kezességet. 7. §: A fuvardíjak kiszámítása. A meddig s mennyiben közös fuvar árszabály­zatok közhírré téve nincsenek, a fuvardíj az egyes vaspályáknak már kihirdetett árjegyzékei, ille­tőleg a csatlakozások szerint összeadandó össze­gekből számíttatik ki. Az árjegyzékekben kitett fuvarkárpótlási, átszolgáltatási, áthelyezési és ne­tán szükséges átrakodási díjakon kívül egyéb illetékeket szedni nem szabad. A vaspálya kész­pénzbeli kiadásai, például át-, ki és beviteli ille­tékek, átszállítási s netán szükségessé vált javu­­tá­s költségek oly javakért, melyek azt saját kül, vagy belminőségeknél és természeteknél fogva szállítás közbeni fentartásuk végett igénylik, meg­térítendők. Ha egyes vaspályák a teherárukat a küldő la­kásából elhozatják, hajókból kihordatják, úgy­szintén, ha az átvevő lakásához vagy bárminő más helyre, például rakodó udvarokba, raktárakba, megvizsgálási félszerekbe,hajókba stb. vitetik, ak­kor e munkákért az árjegyzékeken látható díja­zások az illető vaspályáknak sz­intén megfize­­tendők. A viteldíj vámmérték szerint (egy mázsát 100 fonttal, 50 kilogrammal egyenlőnek véve,) oly ja­vaknál pedig, melyek a súly megállapítása nélkül vézetnek át, az árjegyzékben és az­­egyes vaspályák külön szabályzataiban foglalt ide vonatkozó hatá­rozatokhoz képest, a kocsik hordképessége, vagy pedig a térfogat, avagy térmérték szerint számít­tatik ki. A súly meghatározása vagy a pályaud­varon eszközölt valóságos megmérés, vagy pedig az árjegyzékekben foglalt szabályszerű tételek szerint történik.Csomagokból álló(Collogater) szál­lítmányoknál a megmérésnek mindig a feladási állomáson kell történnie. Küldemények *12 mázsán alól legfelebb V2 mázsának vétettek az ezt meghala­dó súly tizedmázsánkint számíttatik,úgy hogy min­den megkezdett tized egy egész tizednek tekinte­tik. Ezen súlyszámítás által azonban a fuvardí­jakra nézve az egyes vaspályák árjegyzékeiben megállapított minimál összegek beszedése kizárva nincsen. A feladónak szabadságában áll a súly megálla­pításánál jelen lenni. Ha­­ a javak fölrakása előtt, miután e megállapítás a vaspályaigazgatóság részéről megtörtént, a súlynak saját vagy meg­bízottja jelenlétében újabb megállapítását kívár­­ná, a vaspálya-igazgatóságnak joga van, ezért az árjegyzékben meghatározott mérleg­díjat be­szedni. Ezen mérlegdij azonfelül még olyankor is be­szedetik, ha kivételesen valamely közönséges teher­áru küldője a súlyt a fuvarlevélben kitenni elmulasztá, s a fuvarlevélnek kiegészítését e rész­ben a vaspályára hagyja. Gyors áruk után ily esetben mérlegdij nem vétetik. Egy fuvarlevélben foglalt, s ugyanazon áttétel szerint osztályozható tárgyak, a fuvar­díj felszámí­tásánál egy számtételt képeznek. A beszedendő fuvardíj egész krajezárokra kere­kítendő ki, úgy hogy a tört krajezárok egész kraj­­ezárok gyanánt vétessenek. Ha az egyes vaspályák különös határozataihoz képest a szállítmányokat maguk a küldők köte­lesek fölrakni, úgy ezek a kocsikat csakis az azokra följegyzett hordképességig terhelhetik meg. A túlterhelésért a vaspálya minden egyéb kár­pótlás föntartása mellett, a különös határozatokban megállapítandó bizonyos kötbért is követelhet. 1390 8. §. A fuvardíj fizetése. A fuvardijak a jószág föladásakor fizettetnek ki, vagy pedig az átvevőre utalványoztanak kifize­tés végett. A vaspálya mindazáltal a fuvar illet­mények azonnali kifizetését is követelheti, főleg oly tárgyakért, melyek az elfogadó vaspálya be­látása szerint gyors megromlásnak vannak alávet­ve, vagy pedig a fuvardíjt nem fedezik kellően. Az árjegyzék helytelen alkalmazása, valamint az illeték m­egállapításánál netán elkövetett szá­mítási hibák sem a vaspályának, sem a félnek hátrányára nem szolgálhatnak. A fenálló ársza­bály szerinti illetékeken netán túlfizetett összegek közhírré tétetnek, s az átvételre jogosultnak le­hetőleg tudomására hozatnak. 9. §• Utánvétel és jutalék­díj. A költségek, melyek a teherárukat vaspályára történt feladásuk alkalmával terheli, s melyeknek részletes kimutatását is követelhetni, utánvét mellett is felvehetők. Az ily utánvételek a feladó­nak készpénzben adatnak ki, ha azoknak kifize­tése a czimzett részéről megtörtént. A szállítmányok értékére 150 ft erejéig előlegek is engedélyeztetnek , ugyanoly feltételek alatt, mint a költség-utánvételeknél, ha az előlegek a kezelő hivatalnok belátása szerint a jószág értéke által biztosan fedezve vannak. Minden meghagyott utánvételért, lett légyen az kiszolgáltatva, akár pedig más rendelkezés foly­tán egészen vagy részben beszüntetve, a föladási állomás árjegyzékében meghatározott jutalék­díj számítandó föl. Azonban a vaspályák által egyik vasukról a másikra történt szállítás esetében utánvett fuvar­díjak jutalék-díjmentesek készpénzben tett kiadásokért, melyek szintén utánvehetők, a készpénzbeli kiadásokat előlegező vaspálya árjegyzékében meghatározott jutalék­­díjat utánvételképen is fel lehet venni. A feladott teheráruk rovására meghagyott után­vételek bizonyítékául rendszerint a megbélyege­zett fuvar­levél vagy az árufeladás bizonyításának bárminő más megengedett alakja szolgálhat (5. §, 5. szám), mindazáltal kívánatra külön utánvételi vevények is adatnak, még pedig díjtalanul. Beérkezett utánvétel a jogosult átvevőnek azonnal tudtul adandó és kifizetendő. 10. §. Teheráruk átvétele. A vaspálya nem köteles szállítmányokat szál­lításra átvenni előbb, semmint azoknak elszállí­tása megtörténhetnék, nevezetesen tehát nem ak­kor, midőn a rendes szállító eszközök az igénybe vett elszállításra elégtelenek. Ilyen esetekben a vaspálya, a­mennyiben a rendelkezésére álló helyiségek elégségesek, köte­les a hozzászállított teheráruknak bizonyító nyug­ta melletti letéteményezését megengedni,azon kikö­téssel, hogy az átvétel a szállításra voltaképen csak akkor történik meg, midőn a fehérárunak el­helyezése a vasúti kocsikban lehetővé válik. A feladó ily esetben beleegyezését köteles nyilvání­tani, hogy a fuvarlevélben a felrakás lehető esz­közléséig raktározva maradjon. (Folytatjuk.) NEMHIVATALOS RÉSZ. A szerb iskolák fölötti államfelü­gyelet érdeké­ben Panner Tivadar, vallás- és közoktatási m. kir. minister f. évi julius hó 1- én az illető tanfelügye­lőkhöz a következő rendeletet bocsátotta ki: Ő császári és Apostoli kir. Felsége f. évi ápril 6-án és július 2 án kele legfelsőbb elhatározások­kal, a szerb nemzeti egyh. congressus által múlt 1871. évi julius 29 én kelt felterjesztéssel bemuta­tott, a szerb népiskolákról (I) és a felsőbb leány­­tanodákról (II) szóló szabályzatokat, az I. sza­bályzat 1. 2. 7. 14. 18. 31. 58. (illetőleg 61. 107. 108 109) 97. 130. 133. 138 és 139 §§ ainál és a 1. szabályzat 4-ik §-ánál tett és részint az 1868. évi XXXVIII. t. czikkből, részint a metropoliai is­kolai tanács és egyházmegyék rendezését hely­benhagyó, 1871. évi május 29 én kelt legf. elhatá­rozásból folyó módosításokkal legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. Miután mindkét alapszabálynak illető §§-ain a kellő módosítások már megtörténtek, magoknak az alapszabályoknak pedig a „Budapesti Köz­lönyben“, „Néptanítók Lapjában“ és „Rendeletek Tárában“ leendő közzététele iránt egyidejűleg in­tézkedtem : szükségesnek tartom (....) kiváló kö­telességévé tenni azt, hogy a görö­kei, szerb nép- és felsőbb leányiskolákat állandóan kellő figye­lemmel kísérje, azoknak a fönálló utasítások ér­telmében leendő megvizsgálásakor a törvényszabta követelmények és feltételek mi módon­ teljesítésé­nek a legnagyobb pontossággal járjon végére, kiváltképen pedig beható tudomást szerezzen ma­gának az ezen iskoláknál használatban lévő tan­könyvek tartalmáról, és a tapasztaltakról, az 1868. évi XXXVIII. t. czikkben kimondott állami főfelügyeleti jog érvényesítése végett nekem idő­ről időre jelentést tegyen. VILÁG-KIÁLLÍTÁSI ügy. A Bécsben 1873ra tervezett világkiállításra Ungmegyéből a tárlat vidéki jegyzője Plathy Ist­vánhoz küldettek be következő tárgyak: az ung­vári kincstári uradalom faneműeket; Mislinsz­­ky József classicus régi olajfestményeket; He­­verdle Ferencz önfestette képet; Havelka Gusz­táv photographiai műdarabokat; Koretyko Lu­­c­ián finom dohányokat és selyem­gubókat; az ungvári vizmamalom búza- s gabona-gyártmányo­kat; Róth Izsák és fiai ugyanezt; Pollák Philip több rendbeli bort, s nemzeti készítményeket; Berger Jakab saját találmányú sálon kályháit; János lakatos tolvaj-mentes lókötőféket; Bodnár András feketére készített finom tinóbört; Stuhán Mihály paraszt és finom úri kalapot; Wittenberger István nemzeti szinű ruhaszárító kötelet; Apjasi István kötélnemű­eket; Philippovics Hermann sze­­rednyei borokat; Okolicsnyi János ungvári boro­kat; Henzoszky János ungvári bort; Plathy Er­zsébet 180 fajú paszulyt; Plathy István bort, dohányt, főzeléket, mézet, salon-kőszenet és egy katonai védművet; Wolf György vasalatlan lovas szekeret; Weinmann Mór taplót; Lám Vilmos 1868 iki bort; Bosnyák Zsigmond aprófürtü gu­bát; Duma György geológiai tárgyakat; báró Horváth József többnemü bort; ifj. Plathy István selyem gubókat; Tarnóczy Ferencz többnemü bort; és Wideman Károly vas- és fanemü készít­ményt. ISKOLA-ÜGY. A KOLOZSVÁRI RÓM. KATH. LYCEUMI ÖNKÉPZŐ­KÖR júl. hó 21-én tartó zárülését, mely egyszer­smind Bessenyei György felléptének évszázados megünneplésével volt egybekötve. A jegyzőkönyv felolvasása után, mely rövid eszmecserére adott alkalmat, Dongó Gyárfás papnövendék olvasta fel alkalmi értekezését az irodalomról s ebben Bessenyeiről; ezután Mihály József „A nyelvújí­tás harcza” czimü pályanyertes irodalomtörténeti tanulmányának befejező része olvastatott föl. Mindkettő a kör tetszésével találkozott, nemkü­lönben a két szavalat is: Lichtenegger Gyula szavalta „A lantost“ Aranytól, Mihály József „A lábas órát“ Longfellowtól. E zárülésre két pályá­zat eredményének kihirdetése lön fenntartva : a beszély-pályázatnál (6 tallér) 4 pályázó közül nyert György Antal; a verspályázatnál (2 arany) 5 pályázó közül Mihály József. Ferenczi István főjegyző jelentéséből kitűnt, hogy ez év alatt a körben 10 pályázat volt,s azok mindenikére töme­gesen jelentkeztek a pályaművek. A pályázatok­nál nyertesek voltak egész éven át: Mihály,József, Szontag Adolf, Récsi Géza,György Antal, Oblatek Károly. A pályanyertes s más kiválóbb művek a „Hajnal“ czimü önképző köri hetilap ez évi (IX) folyamában mintegy 100 ívnyi kéziratban vannak összegyűjtve. Elnök Mihály József köszönetét szavazva végül a tisztviselőknek fáradozásaikért.

Next