Budapesti Közlöny, 1872. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)
1872-08-01 / 174. szám
yiségre leendő szállítás végett, a küldő által kivonatolt vámhivatali igazolási papírok nélkül venné át, a küldő, illetőleg átvevő a vaspálya irányában mindazon károk és hátrányokért felelős és kártérítésre köteles, melyek a küldő fuvarlevélbeli bevallásának helytelensége, hibái vagy mulasztásaiból a vaspályára mint fuvarozóra azon körülménynél fogva hárulnának, miután az (a vaspálya) a fuvarlevél kitételeihez képest kiállítandó és foganatosítandó vámbeli nyilatkozattételre kötelezve van. A küldőnek a vám és adóhivatali kezelés végett mellékelt kísérőpapirokat a szállítólevélben is föl kell jegyeznie. Oly kisérőpapirokért, melyek a fuvarlevélben följegyezve nincsenek, a vaspálya nem vállal kezességet. 7. §: A fuvardíjak kiszámítása. A meddig s mennyiben közös fuvar árszabályzatok közhírré téve nincsenek, a fuvardíj az egyes vaspályáknak már kihirdetett árjegyzékei, illetőleg a csatlakozások szerint összeadandó összegekből számíttatik ki. Az árjegyzékekben kitett fuvarkárpótlási, átszolgáltatási, áthelyezési és netán szükséges átrakodási díjakon kívül egyéb illetékeket szedni nem szabad. A vaspálya készpénzbeli kiadásai, például át-, ki és beviteli illetékek, átszállítási s netán szükségessé vált javutás költségek oly javakért, melyek azt saját kül, vagy belminőségeknél és természeteknél fogva szállítás közbeni fentartásuk végett igénylik, megtérítendők. Ha egyes vaspályák a teherárukat a küldő lakásából elhozatják, hajókból kihordatják, úgyszintén, ha az átvevő lakásához vagy bárminő más helyre, például rakodó udvarokba, raktárakba, megvizsgálási félszerekbe,hajókba stb. vitetik, akkor e munkákért az árjegyzékeken látható díjazások az illető vaspályáknak szintén megfizetendők. A viteldíj vámmérték szerint (egy mázsát 100 fonttal, 50 kilogrammal egyenlőnek véve,) oly javaknál pedig, melyek a súly megállapítása nélkül vézetnek át, az árjegyzékben és azegyes vaspályák külön szabályzataiban foglalt ide vonatkozó határozatokhoz képest, a kocsik hordképessége, vagy pedig a térfogat, avagy térmérték szerint számíttatik ki. A súly meghatározása vagy a pályaudvaron eszközölt valóságos megmérés, vagy pedig az árjegyzékekben foglalt szabályszerű tételek szerint történik.Csomagokból álló(Collogater) szállítmányoknál a megmérésnek mindig a feladási állomáson kell történnie. Küldemények *12 mázsán alól legfelebb V2 mázsának vétettek az ezt meghaladó súly tizedmázsánkint számíttatik,úgy hogy minden megkezdett tized egy egész tizednek tekintetik. Ezen súlyszámítás által azonban a fuvardíjakra nézve az egyes vaspályák árjegyzékeiben megállapított minimál összegek beszedése kizárva nincsen. A feladónak szabadságában áll a súly megállapításánál jelen lenni. Ha a javak fölrakása előtt, miután e megállapítás a vaspályaigazgatóság részéről megtörtént, a súlynak saját vagy megbízottja jelenlétében újabb megállapítását kívárná, a vaspálya-igazgatóságnak joga van, ezért az árjegyzékben meghatározott mérlegdíjat beszedni. Ezen mérlegdij azonfelül még olyankor is beszedetik, ha kivételesen valamely közönséges teheráru küldője a súlyt a fuvarlevélben kitenni elmulasztá, s a fuvarlevélnek kiegészítését e részben a vaspályára hagyja. Gyors áruk után ily esetben mérlegdij nem vétetik. Egy fuvarlevélben foglalt, s ugyanazon áttétel szerint osztályozható tárgyak, a fuvardíj felszámításánál egy számtételt képeznek. A beszedendő fuvardíj egész krajezárokra kerekítendő ki, úgy hogy a tört krajezárok egész krajezárok gyanánt vétessenek. Ha az egyes vaspályák különös határozataihoz képest a szállítmányokat maguk a küldők kötelesek fölrakni, úgy ezek a kocsikat csakis az azokra följegyzett hordképességig terhelhetik meg. A túlterhelésért a vaspálya minden egyéb kárpótlás föntartása mellett, a különös határozatokban megállapítandó bizonyos kötbért is követelhet. 1390 8. §. A fuvardíj fizetése. A fuvardijak a jószág föladásakor fizettetnek ki, vagy pedig az átvevőre utalványoztanak kifizetés végett. A vaspálya mindazáltal a fuvar illetmények azonnali kifizetését is követelheti, főleg oly tárgyakért, melyek az elfogadó vaspálya belátása szerint gyors megromlásnak vannak alávetve, vagy pedig a fuvardíjt nem fedezik kellően. Az árjegyzék helytelen alkalmazása, valamint az illeték megállapításánál netán elkövetett számítási hibák sem a vaspályának, sem a félnek hátrányára nem szolgálhatnak. A fenálló árszabály szerinti illetékeken netán túlfizetett összegek közhírré tétetnek, s az átvételre jogosultnak lehetőleg tudomására hozatnak. 9. §• Utánvétel és jutalékdíj. A költségek, melyek a teherárukat vaspályára történt feladásuk alkalmával terheli, s melyeknek részletes kimutatását is követelhetni, utánvét mellett is felvehetők. Az ily utánvételek a feladónak készpénzben adatnak ki, ha azoknak kifizetése a czimzett részéről megtörtént. A szállítmányok értékére 150 ft erejéig előlegek is engedélyeztetnek , ugyanoly feltételek alatt, mint a költség-utánvételeknél, ha az előlegek a kezelő hivatalnok belátása szerint a jószág értéke által biztosan fedezve vannak. Minden meghagyott utánvételért, lett légyen az kiszolgáltatva, akár pedig más rendelkezés folytán egészen vagy részben beszüntetve, a föladási állomás árjegyzékében meghatározott jutalékdíj számítandó föl. Azonban a vaspályák által egyik vasukról a másikra történt szállítás esetében utánvett fuvardíjak jutalék-díjmentesek készpénzben tett kiadásokért, melyek szintén utánvehetők, a készpénzbeli kiadásokat előlegező vaspálya árjegyzékében meghatározott jutalékdíjat utánvételképen is fel lehet venni. A feladott teheráruk rovására meghagyott utánvételek bizonyítékául rendszerint a megbélyegezett fuvarlevél vagy az árufeladás bizonyításának bárminő más megengedett alakja szolgálhat (5. §, 5. szám), mindazáltal kívánatra külön utánvételi vevények is adatnak, még pedig díjtalanul. Beérkezett utánvétel a jogosult átvevőnek azonnal tudtul adandó és kifizetendő. 10. §. Teheráruk átvétele. A vaspálya nem köteles szállítmányokat szállításra átvenni előbb, semmint azoknak elszállítása megtörténhetnék, nevezetesen tehát nem akkor, midőn a rendes szállító eszközök az igénybe vett elszállításra elégtelenek. Ilyen esetekben a vaspálya, amennyiben a rendelkezésére álló helyiségek elégségesek, köteles a hozzászállított teheráruknak bizonyító nyugta melletti letéteményezését megengedni,azon kikötéssel, hogy az átvétel a szállításra voltaképen csak akkor történik meg, midőn a fehérárunak elhelyezése a vasúti kocsikban lehetővé válik. A feladó ily esetben beleegyezését köteles nyilvánítani, hogy a fuvarlevélben a felrakás lehető eszközléséig raktározva maradjon. (Folytatjuk.) NEMHIVATALOS RÉSZ. A szerb iskolák fölötti államfelügyelet érdekében Panner Tivadar, vallás- és közoktatási m. kir. minister f. évi julius hó 1- én az illető tanfelügyelőkhöz a következő rendeletet bocsátotta ki: Ő császári és Apostoli kir. Felsége f. évi ápril 6-án és július 2 án kele legfelsőbb elhatározásokkal, a szerb nemzeti egyh. congressus által múlt 1871. évi julius 29 én kelt felterjesztéssel bemutatott, a szerb népiskolákról (I) és a felsőbb leánytanodákról (II) szóló szabályzatokat, az I. szabályzat 1. 2. 7. 14. 18. 31. 58. (illetőleg 61. 107. 108 109) 97. 130. 133. 138 és 139 §§ ainál és a 1. szabályzat 4-ik §-ánál tett és részint az 1868. évi XXXVIII. t. czikkből, részint a metropoliai iskolai tanács és egyházmegyék rendezését helybenhagyó, 1871. évi május 29 én kelt legf. elhatározásból folyó módosításokkal legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. Miután mindkét alapszabálynak illető §§-ain a kellő módosítások már megtörténtek, magoknak az alapszabályoknak pedig a „Budapesti Közlönyben“, „Néptanítók Lapjában“ és „Rendeletek Tárában“ leendő közzététele iránt egyidejűleg intézkedtem : szükségesnek tartom (....) kiváló kötelességévé tenni azt, hogy a görökei, szerb nép- és felsőbb leányiskolákat állandóan kellő figyelemmel kísérje, azoknak a fönálló utasítások értelmében leendő megvizsgálásakor a törvényszabta követelmények és feltételek mi módon teljesítésének a legnagyobb pontossággal járjon végére, kiváltképen pedig beható tudomást szerezzen magának az ezen iskoláknál használatban lévő tankönyvek tartalmáról, és a tapasztaltakról, az 1868. évi XXXVIII. t. czikkben kimondott állami főfelügyeleti jog érvényesítése végett nekem időről időre jelentést tegyen. VILÁG-KIÁLLÍTÁSI ügy. A Bécsben 1873ra tervezett világkiállításra Ungmegyéből a tárlat vidéki jegyzője Plathy Istvánhoz küldettek be következő tárgyak: az ungvári kincstári uradalom faneműeket; Mislinszky József classicus régi olajfestményeket; Heverdle Ferencz önfestette képet; Havelka Gusztáv photographiai műdarabokat; Koretyko Lucián finom dohányokat és selyemgubókat; az ungvári vizmamalom búza- s gabona-gyártmányokat; Róth Izsák és fiai ugyanezt; Pollák Philip több rendbeli bort, s nemzeti készítményeket; Berger Jakab saját találmányú sálon kályháit; János lakatos tolvaj-mentes lókötőféket; Bodnár András feketére készített finom tinóbört; Stuhán Mihály paraszt és finom úri kalapot; Wittenberger István nemzeti szinű ruhaszárító kötelet; Apjasi István kötélneműeket; Philippovics Hermann szerednyei borokat; Okolicsnyi János ungvári borokat; Henzoszky János ungvári bort; Plathy Erzsébet 180 fajú paszulyt; Plathy István bort, dohányt, főzeléket, mézet, salon-kőszenet és egy katonai védművet; Wolf György vasalatlan lovas szekeret; Weinmann Mór taplót; Lám Vilmos 1868 iki bort; Bosnyák Zsigmond aprófürtü gubát; Duma György geológiai tárgyakat; báró Horváth József többnemü bort; ifj. Plathy István selyem gubókat; Tarnóczy Ferencz többnemü bort; és Wideman Károly vas- és fanemü készítményt. ISKOLA-ÜGY. A KOLOZSVÁRI RÓM. KATH. LYCEUMI ÖNKÉPZŐKÖR júl. hó 21-én tartó zárülését, mely egyszersmind Bessenyei György felléptének évszázados megünneplésével volt egybekötve. A jegyzőkönyv felolvasása után, mely rövid eszmecserére adott alkalmat, Dongó Gyárfás papnövendék olvasta fel alkalmi értekezését az irodalomról s ebben Bessenyeiről; ezután Mihály József „A nyelvújítás harcza” czimü pályanyertes irodalomtörténeti tanulmányának befejező része olvastatott föl. Mindkettő a kör tetszésével találkozott, nemkülönben a két szavalat is: Lichtenegger Gyula szavalta „A lantost“ Aranytól, Mihály József „A lábas órát“ Longfellowtól. E zárülésre két pályázat eredményének kihirdetése lön fenntartva : a beszély-pályázatnál (6 tallér) 4 pályázó közül nyert György Antal; a verspályázatnál (2 arany) 5 pályázó közül Mihály József. Ferenczi István főjegyző jelentéséből kitűnt, hogy ez év alatt a körben 10 pályázat volt,s azok mindenikére tömegesen jelentkeztek a pályaművek. A pályázatoknál nyertesek voltak egész éven át: Mihály,József, Szontag Adolf, Récsi Géza,György Antal, Oblatek Károly. A pályanyertes s más kiválóbb művek a „Hajnal“ czimü önképző köri hetilap ez évi (IX) folyamában mintegy 100 ívnyi kéziratban vannak összegyűjtve. Elnök Mihály József köszönetét szavazva végül a tisztviselőknek fáradozásaikért.