Budapesti Közlöny, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1872-09-01 / 199. szám

orvoslásáért közvetlenül az iskolaszékhez s ha kell,­­a községi elöljárósághoz fordulok. Nagyobb hiányok esetében a felekezeti iskolák felekezeti főhatóságait írásilag keresem meg, vagy szükség esetében a megintés iránt a miniszerhez teszek fölterjesztést, mint eddig is már a meglátogatott iskolák közül a jászberényi és rénszarui r. kath. iskoláknak már másodizbeli megintését, tett föl terjesztésem alapján, a miniszer megtette, így a tanfelügyelői iskolalátogatás nem csak üres for­maság, nem is hatástalan s eredménytelen végig szaladás a kerületen, hanem folytonos magvetés, melyből — ha a bibliai példázat szer­et, némely országútra, sziklára, vagy tövis közé esik is, de esik termékeny jó földbe is néhány s meg fogja teremni gyümölcseit. Különösen üdvösnek tapasztaltam az iskolalá­­togatást a tanítókra, illetőleg a tanmódszerre néz­ve. Régi s gyakorlott tanító magam is, szívesen foglalkozom az emberi feladatok legnemesbikével, a leendő ember értelmi képzésével, a gyermek­­tanítással; s a tanító urak e részben utasításai­mat, gyakorlati példámat, dicsekedhetem vele: szívesen veszik s pályatársukat inkább mint ta­náruk- és elöljárójukat tekintve bennem, nem átallják elfogadni ha mi jót tőlem is sajátíthat­nak el. A tanítók képzése s továbbképzése, átalában véve, a legfőbb feladat, melyet jelenleg a tanü­gy­­ben ismerek. S e részben a jelen szünidő alatt is, mint az előbbi években már, ismét sok történt, részben történik még a jelen perc­ben is. Ország­szerte ismét megnyíltak a képezdei s egyéb pót­tanfolyamok, a hivatalban levő tanítók tovább­képzésének előmozdítására. Tankerületünkben tanítóképezde nem lévén, a jászkun kerületi ta­nitók a szomszédos képezdék póttanfolyamaira hivattak meg. Mivel tankerületünkben aránylag kevés az oly tanitó, ki a tanítói hivatalra alaki képesitvénynyel ne bírna s igy a törvény 133. § a szerint a póttanfolyamokra egyenesen berendel­hető volna, a tanítóknak szabad tetszésére bíztam a kormány által államköltségen rendezett póttan­folyamokban részt venni, vagy nem. Felhívásomra jelentkezett az egri póttanfolyamra 5, a bajaira 9, a hód­mező-vásárhelyire 7, a nagy­körösire 8, a nagy­váradira 1, összesen 30 tanító. Óhajtottam volna, hogy felhívásomnak, számilag, sokkal nagyobb eredménye legyen; tanulni nem csak nem szégyen senkinek, de rá is fér mindenkire, bár­mely állásban s bármely életkorban. Catoról írva van, hogy öreg korában tanult meg görögül, s a nagy jellemű és elméjű rómairól ezt, bizony nem kisebbségére jegyezte fel a história; a jó papról szóló közmondás pedig, hogy holtig tanul, a jó tanítóra is ráillik. A kormány, a póttanfolyamok­ban való részvételt a tanítóknak lehetőleg meg­könnyíteni igyekszik. Az ország minden képez­­déjében, felekezetiekben úgy mint államiakban, államköltségen rendez hatheti póttanfolyamokat, hogy minden tanító lakhelyéhez közel találja a forrást, melyből továbbképzését merítheti; a leg­jobb tanerőkkel s a szükséges taneszközökkel el­látja azt, a tanítóknak pedig napdíj alakjában nyújt megfelelő segélyt. A képezdei póttanfolyamokon kívül tornászati s gazdasági póttanfolyamok is rendeztetnek. Tan­­kerületünkből a pesti tornatanfolyamra öt, a deb-­reczeni és keszthelyi gazdasági tanfolyamokra egy egy, összesen a háromra 7 tanító vétetett fel, államköltségen. Ily póttanfolyamok még valószínűleg néhány évig fognak rendeztetni,s jövőre sem fog hiányzani az alkalom, rész venni bennök azoknak, kik eddig tőlük vagy körülményeik kényszerűsége, vagy sa­ját akaratuk hiánya miatt távol tartották ma­gukat. De a tanítók oly szükséges továbbképzésének­­eszközei e póttanfolyamokkal még nincsenek ki­mentve s velük a nagy feladat, melyet iskola­­ügyünk ez időszerinti legfontosabb feladatának ne­veztem, a tanítók továbbképzése még koránt sincs teljesen megoldva. A képzés minden nemei közt, különösen felnőtt embereknél, kétségkívül legjobb, legü­dvösebb, legsikeresebb az önképzés, s a­mi azzal csaknem egyértékű: az egyenlőknek köl­csönös képzése, az érintkezés és eszmecsere által. S engedje meg a tisztelt iskolatanács, hogy e tárgy­ban egy pár szót szólhassak. Föltéve, hogy minden tanító, a képezdei tan­folyammal önképzését befejezettnek nem tekintve, azt könyvek és gondolkodás által gyarapítani igyekszik, s mig az iskolát nem csak a gyerme­kekre, hanem önmagára nézve is tanulási helynek tekinti, másfelől szanótáit, napjait és heteit (me­lyekkel semmi hivatalban sem rendelkezünk na­gyobb mértékben mint a tanitók a magokéban) jó könyvek olvasására s igy csöndes tanulmányozás­ra használja föl; föltéve s előrebocsátva ezt, bát­ran kimondom, hogy a tanitók továbbképzésének nincs hatalmasabb, kétségkívül minden póttan­folyamnál sokkal hatalmasabb — eszköze, mint a tanítók kölcsönös érintkezése s tanítási tapasz­talataik, megfigyeléseik, kísérleteik és eszméik kicserélése. Minden életmód, minden foglalkozás, minden hivatal, a mellett hogy kötelességtelj­esí­­­tés, s szerzett képzettségünk érvényesítése, egy­szersmind folytonos experimentatio is. A mondás, hogy „docendo discimus“ különösen igaz. Tanitva erősödünk a tantárgyban, melynek minden részle­tét ki kell aknáznunk, hogy a gyermeknek felfog­­hatóvá tegyük , s még inkább a tanmódszerben, melynek fogásait csak tanítva tanulhatjuk el, meg­figyelve : mit s mily alakban képes a gyermek egyszerre, mit nehezebben fogni fel. E tapaszta­latok nem átalánosak s mig végeredményeik ta­lán tankönyvbe foglaltatnak, finomabb részleteik kisiklanak az elméleti toll alól. Nem átalánosak, hanem minden tanítónak sajátjai. Természetes tehát, hogy egyik egy, másik más irányban gya­rapítja azokat; egyik egy, másik más tárgy közül leggazdagabb bennök. Arra igen kevés vállalkoz­­hatik s még kevesebb volna képes, hogy tapaszta­latait s apró megfigyeléseit leírja vagy épen könyv­be szedje; de hogy élő szóval, gyakorlatilag,eszme­csere közben kicserélje mással, arra mindenik. Szeretném, ha minden iskolánál, minden község­ben a tanítók kört alkotnának, tisztán tanítási módszerek képzése czéljából s minél gyakrabban, akár hetenkint érintkeznének egymással, megvi­tatnák a tantárgyak körét, módszerét, s e körüli olvasmányaikat és tapasztalataikat. De könnyen gondolható s a tapasztalás is bizo­nyítja, hogy kis körben, mindennapi érintkezéssel, hamar kimerül a társalgás anyaga s idegen ele­meket kíván felfrissítésére. A szélesebb körű ta­­­­nítóegyletek czélja s üdvös eredménye épen ebben áll. Az egy csoportban levő s együvé tartozó köz­ségek összes tanítói köröket alkothatnak, melyek-­­ben havonkint vagy bár évnegyedenkint össze­jőve, szélesebb alapon tárgyalhatnak, vitathatnak meg egyes tanügyi kérdéseket. S végre az egész tankerületi összes tanítói tanító-egyletbe egyesülhet-­ nek, hogy évenkint egyszer, nem csak egy futó órára, hanem egy-két, talán több napra összejőve, a körök tapasztalatait kicserélhessék s mindnyá-1 jókat érdeklő elméleti és gyakorlati kérdéseket tárgyaljanak és megvitathassanak. Nem tudom, úgy látja-e a tisztelt iskolatanács is, én nagyon is elérkezettnek látom az időt, hogy egy jász-kun kerületi átalános tanítóegyletnek, s ennek keretében egy jász, egy nagy kun s egy vagy inkább két kis­kun tanítói körnek szervezését initiáljam.Teszem azt ezennel, s a körünkben most először jelenlevő tanító urakat, bár a törvény ér­telmében csak a községi tanitók, — s így a ne­vezetes kisebbség — képviselőit, szíves közremű­ködésre bizalommal hívom fel. Most a részletek­ről nem szólva, csak annak a reménynek adok kifejezést, hogy felekezeti szűkkeblűség nem fog korlátokat vonni az egy czélra működő munkások közt s az összes tanítóknak felekezetiség nélküli körökbe és egyletbe való egyesülését, az ebből várható nevezetes anyagi és szellemi előnyök te­kintetéből sem fogja megakadályozni. Anyagi előnyökről is szólok, a már érintettem szellemiek mellett. Nem fektetek nagy súlyt arra a csekélyebbikre, hogy a miniszer szabadelvű ren­delkezése szerint minden, az országban létező ta­­­nítóegyletnek joga van, évenként egy kitűnő ta­nítót,tekintet nélkül anyagi helyzetére és segélyre szorult voltára, 100 főt kitüntetési jutalomra ki­jelölni ; a­hol pedig tanító­egyletek nincsenek, e kijelölést a tanfelügyelő van hivatva megtenni. De annál nagyobb súlyt fektetek arra, hogy e ta­­nítóegylet volna hivatva arra, egy kerületi tanítói nyugdíjintézetet, az üdvös önsegély alapján létre­hozni s virágzásra emelni, hogy gyümölcseit el­aggott tanítók, illetőleg tanító özvegyek és árvák­­ szedjék majdan. A törvény eddig csak a község­i tanítók nyugdíjalapjáról rendelkezik, fizetéseik 2­1.-nak levonásával. A tanü­gy egy érdemes baj­noka Molnár Aladár közelebbről egy, a törvény­­hozás rendelkezése által alkotandó országos ta­nítói nyugdíjintézet létrehozását tervezte s indít­ványozta ; egy másik jelese közéletünknek, Zichy Antal, tettleg megkezdette a gyűjtést a budapesti tanítók segély- s nyugdíjegyletére. De ez utóbbi csak követendő például áll előttünk, belőle a jász kunkerületi tanítókra egy fillér jótékonysága sem hárul; ama másik nagy terv, egy országos intézmény létesülése pedig talán messze jövő álma még, s ha — mint óhajtjuk — létesül is, nem árt, ha kerületünkben már készen talál nyugdíjintézetet s némi alapot, mely tovább gyü­mölcsözzék alkotói javára. Egyébiránt ily intéze­tek, s ez a községi tanítók 20­ a 208 nyugdíjalapjára nézve is áll, sem ki nem zárják, sem feleslegessé nem teszik egymást. Mint életbiztosító társaság s egyszersmind takarékpénztárak tekintendők , ilyenek közül kettőnek, többnek is igénybe veheti jótékonyságát az előrelátó eszély. Aggkora vagy utódai részére két csatornából is csurogtathat egy-egy csöppet. S ha bizton remélhetjük, hogy egy országos tanítói nyugdíjintézethez járulni fog az ország is az állampénztárból, feltehetjük, hogy egy kerületi gyámpénztár megalkotásánál sem lesznek a tanítók kizárólag az önsegélyre utalva, hanem ahoz valami alakban a községek is ké­szek lesznek járulni. De elég ennyi figyelem é s eszme ébresztésül. — Örülni fogok, ha a tisztelt iskolatanács egy ke­rületi tanítóegylet létesülésének fontossága iránti nézeteimben osztozva megengedi nekem, hogy annak létrejöttéről s további életfejlődéséről idő­szaki jelentéseimben megemlékezzem. Jelen előterjesztésemet két örvendetes tény be­jelentésével zárom be. Egyik az, hogy Halason a helv. hitv. felekezet, mely saját népiskoláit a községnek adta át, egy felsőbb leányiskola állítását határozta el, s annak első osztályát a jelen tanév második felében tett­leg meg is nyitotta. E fél tanév, alig 4 hónapra terjedő tartamával, csak próbaidőnek tekinthető ugyan, de az intézetnél­ alkalmazott jeles tanítónő e rövid idő alatt is oly szép sikert mutatott már fel s az egyház elöljárósága, a f. hó 18-án végbement vizsgán oly megelégedését nyilvánította, melyhez részemről én is teljes örömmel járultam, hogy a zsenge intézet fenállását s továbbfejlődését bizto­sítottnak tekinthetjük. Vajha minden nagyobb vá­rosban akár felekezeti, akár községi, akár ma­gánjelleggel, ily, a műveltebb szülők igényeinek is megfelelő felsőbb leányiskola felállítását s virág­zását szemlélhetnék! A másik, legújabb keletű tény, hogy Jászbe­rény városában, hol a város kegyurasága alatt álló r. kath. felekezeti elemi iskolák, fájdalom, oly elégtelenek, hogy a miniszer már kétizbeli törvé­nyes megintést kényszerült ellenükben alkalmaz­ni, legközelebbről egy községi jellegű, a helyi vi­szonyokhoz s szükséglethez mérten gazdasági osz­­­­tálylyal összekötött felsőbb népiskola felállítását kezdeményeztem. A város közönsége, melynek közgyűlésében tegnap személyesen részt venni volt szerencsém, ez ügyben az előmunkálatok kidolgo­zására bizottságot nevezett ki, s igy e fontos ügy is legalább megindittatott. Értesitvény a keszthelyi magy. kir. gazdasági felsőbb tanintézet felöl. Az intézet czélja. A keszthelyi magyar királyi gazdasági felsőbb tanintézet czélja: a mezei gaz­­­­dasági pályára készülő ifjakat, mint leendő bir­toktulajdonosokat, bérlőket vagy gazdatiszteket, a jövő hivatásukra korszerű tudományos szakképe s­téssel a gazdaság minden ágában alaposan elő­­késziteni s e mellett az erdészet főbb elveivel is megismertetni. A tanfolyam tartama. A tanfolyam két évre ter­jed és minden tanév 2 félévre van osztva; a tanév october 1-én veszi kezdetét és július hó végén be­fejeztetik. Felvételi feltételek. Ki az intézetbe, mint ren­des hallgató, felvétetni óhajt, tartozik kimutatni a 1-ször. a) jó sikerrel végzett nyolc­ gymna­­siumi, vagy hat reáltanodai osztályt; ide sorol­ható minden, valamely felsőbb tanintézeten vég­­­­zett tanfolyam.

Next