Budapesti Közlöny, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)
1872-09-01 / 199. szám
orvoslásáért közvetlenül az iskolaszékhez s ha kell,a községi elöljárósághoz fordulok. Nagyobb hiányok esetében a felekezeti iskolák felekezeti főhatóságait írásilag keresem meg, vagy szükség esetében a megintés iránt a miniszerhez teszek fölterjesztést, mint eddig is már a meglátogatott iskolák közül a jászberényi és rénszarui r. kath. iskoláknak már másodizbeli megintését, tett föl terjesztésem alapján, a miniszer megtette, így a tanfelügyelői iskolalátogatás nem csak üres formaság, nem is hatástalan s eredménytelen végig szaladás a kerületen, hanem folytonos magvetés, melyből — ha a bibliai példázat szeret, némely országútra, sziklára, vagy tövis közé esik is, de esik termékeny jó földbe is néhány s meg fogja teremni gyümölcseit. Különösen üdvösnek tapasztaltam az iskolalátogatást a tanítókra, illetőleg a tanmódszerre nézve. Régi s gyakorlott tanító magam is, szívesen foglalkozom az emberi feladatok legnemesbikével, a leendő ember értelmi képzésével, a gyermektanítással; s a tanító urak e részben utasításaimat, gyakorlati példámat, dicsekedhetem vele: szívesen veszik s pályatársukat inkább mint tanáruk- és elöljárójukat tekintve bennem, nem átallják elfogadni ha mi jót tőlem is sajátíthatnak el. A tanítók képzése s továbbképzése, átalában véve, a legfőbb feladat, melyet jelenleg a tanügyben ismerek. S e részben a jelen szünidő alatt is, mint az előbbi években már, ismét sok történt, részben történik még a jelen percben is. Országszerte ismét megnyíltak a képezdei s egyéb póttanfolyamok, a hivatalban levő tanítók továbbképzésének előmozdítására. Tankerületünkben tanítóképezde nem lévén, a jászkun kerületi tanitók a szomszédos képezdék póttanfolyamaira hivattak meg. Mivel tankerületünkben aránylag kevés az oly tanitó, ki a tanítói hivatalra alaki képesitvénynyel ne bírna s igy a törvény 133. § a szerint a póttanfolyamokra egyenesen berendelhető volna, a tanítóknak szabad tetszésére bíztam a kormány által államköltségen rendezett póttanfolyamokban részt venni, vagy nem. Felhívásomra jelentkezett az egri póttanfolyamra 5, a bajaira 9, a hódmező-vásárhelyire 7, a nagykörösire 8, a nagyváradira 1, összesen 30 tanító. Óhajtottam volna, hogy felhívásomnak, számilag, sokkal nagyobb eredménye legyen; tanulni nem csak nem szégyen senkinek, de rá is fér mindenkire, bármely állásban s bármely életkorban. Catoról írva van, hogy öreg korában tanult meg görögül, s a nagy jellemű és elméjű rómairól ezt, bizony nem kisebbségére jegyezte fel a história; a jó papról szóló közmondás pedig, hogy holtig tanul, a jó tanítóra is ráillik. A kormány, a póttanfolyamokban való részvételt a tanítóknak lehetőleg megkönnyíteni igyekszik. Az ország minden képezdéjében, felekezetiekben úgy mint államiakban, államköltségen rendez hatheti póttanfolyamokat, hogy minden tanító lakhelyéhez közel találja a forrást, melyből továbbképzését merítheti; a legjobb tanerőkkel s a szükséges taneszközökkel ellátja azt, a tanítóknak pedig napdíj alakjában nyújt megfelelő segélyt. A képezdei póttanfolyamokon kívül tornászati s gazdasági póttanfolyamok is rendeztetnek. Tankerületünkből a pesti tornatanfolyamra öt, a deb-reczeni és keszthelyi gazdasági tanfolyamokra egy egy, összesen a háromra 7 tanító vétetett fel, államköltségen. Ily póttanfolyamok még valószínűleg néhány évig fognak rendeztetni,s jövőre sem fog hiányzani az alkalom, rész venni bennök azoknak, kik eddig tőlük vagy körülményeik kényszerűsége, vagy saját akaratuk hiánya miatt távol tartották magukat. De a tanítók oly szükséges továbbképzésénekeszközei e póttanfolyamokkal még nincsenek kimentve s velük a nagy feladat, melyet iskolaügyünk ez időszerinti legfontosabb feladatának neveztem, a tanítók továbbképzése még koránt sincs teljesen megoldva. A képzés minden nemei közt, különösen felnőtt embereknél, kétségkívül legjobb, legüdvösebb, legsikeresebb az önképzés, s ami azzal csaknem egyértékű: az egyenlőknek kölcsönös képzése, az érintkezés és eszmecsere által. S engedje meg a tisztelt iskolatanács, hogy e tárgyban egy pár szót szólhassak. Föltéve, hogy minden tanító, a képezdei tanfolyammal önképzését befejezettnek nem tekintve, azt könyvek és gondolkodás által gyarapítani igyekszik, s mig az iskolát nem csak a gyermekekre, hanem önmagára nézve is tanulási helynek tekinti, másfelől szanótáit, napjait és heteit (melyekkel semmi hivatalban sem rendelkezünk nagyobb mértékben mint a tanitók a magokéban) jó könyvek olvasására s igy csöndes tanulmányozásra használja föl; föltéve s előrebocsátva ezt, bátran kimondom, hogy a tanitók továbbképzésének nincs hatalmasabb, kétségkívül minden póttanfolyamnál sokkal hatalmasabb — eszköze, mint a tanítók kölcsönös érintkezése s tanítási tapasztalataik, megfigyeléseik, kísérleteik és eszméik kicserélése. Minden életmód, minden foglalkozás, minden hivatal, a mellett hogy kötelességteljesítés, s szerzett képzettségünk érvényesítése, egyszersmind folytonos experimentatio is. A mondás, hogy „docendo discimus“ különösen igaz. Tanitva erősödünk a tantárgyban, melynek minden részletét ki kell aknáznunk, hogy a gyermeknek felfoghatóvá tegyük , s még inkább a tanmódszerben, melynek fogásait csak tanítva tanulhatjuk el, megfigyelve : mit s mily alakban képes a gyermek egyszerre, mit nehezebben fogni fel. E tapasztalatok nem átalánosak s mig végeredményeik talán tankönyvbe foglaltatnak, finomabb részleteik kisiklanak az elméleti toll alól. Nem átalánosak, hanem minden tanítónak sajátjai. Természetes tehát, hogy egyik egy, másik más irányban gyarapítja azokat; egyik egy, másik más tárgy közül leggazdagabb bennök. Arra igen kevés vállalkozhatik s még kevesebb volna képes, hogy tapasztalatait s apró megfigyeléseit leírja vagy épen könyvbe szedje; de hogy élő szóval, gyakorlatilag,eszmecsere közben kicserélje mással, arra mindenik. Szeretném, ha minden iskolánál, minden községben a tanítók kört alkotnának, tisztán tanítási módszerek képzése czéljából s minél gyakrabban, akár hetenkint érintkeznének egymással, megvitatnák a tantárgyak körét, módszerét, s e körüli olvasmányaikat és tapasztalataikat. De könnyen gondolható s a tapasztalás is bizonyítja, hogy kis körben, mindennapi érintkezéssel, hamar kimerül a társalgás anyaga s idegen elemeket kíván felfrissítésére. A szélesebb körű tanítóegyletek czélja s üdvös eredménye épen ebben áll. Az egy csoportban levő s együvé tartozó községek összes tanítói köröket alkothatnak, melyek-ben havonkint vagy bár évnegyedenkint összejőve, szélesebb alapon tárgyalhatnak, vitathatnak meg egyes tanügyi kérdéseket. S végre az egész tankerületi összes tanítói tanító-egyletbe egyesülhet- nek, hogy évenkint egyszer, nem csak egy futó órára, hanem egy-két, talán több napra összejőve, a körök tapasztalatait kicserélhessék s mindnyá-1 jókat érdeklő elméleti és gyakorlati kérdéseket tárgyaljanak és megvitathassanak. Nem tudom, úgy látja-e a tisztelt iskolatanács is, én nagyon is elérkezettnek látom az időt, hogy egy jász-kun kerületi átalános tanítóegyletnek, s ennek keretében egy jász, egy nagy kun s egy vagy inkább két kiskun tanítói körnek szervezését initiáljam.Teszem azt ezennel, s a körünkben most először jelenlevő tanító urakat, bár a törvény értelmében csak a községi tanitók, — s így a nevezetes kisebbség — képviselőit, szíves közreműködésre bizalommal hívom fel. Most a részletekről nem szólva, csak annak a reménynek adok kifejezést, hogy felekezeti szűkkeblűség nem fog korlátokat vonni az egy czélra működő munkások közt s az összes tanítóknak felekezetiség nélküli körökbe és egyletbe való egyesülését, az ebből várható nevezetes anyagi és szellemi előnyök tekintetéből sem fogja megakadályozni. Anyagi előnyökről is szólok, a már érintettem szellemiek mellett. Nem fektetek nagy súlyt arra a csekélyebbikre, hogy a miniszer szabadelvű rendelkezése szerint minden, az országban létező tanítóegyletnek joga van, évenként egy kitűnő tanítót,tekintet nélkül anyagi helyzetére és segélyre szorult voltára, 100 főt kitüntetési jutalomra kijelölni ; ahol pedig tanítóegyletek nincsenek, e kijelölést a tanfelügyelő van hivatva megtenni. De annál nagyobb súlyt fektetek arra, hogy e tanítóegylet volna hivatva arra, egy kerületi tanítói nyugdíjintézetet, az üdvös önsegély alapján létrehozni s virágzásra emelni, hogy gyümölcseit elaggott tanítók, illetőleg tanító özvegyek és árvák szedjék majdan. A törvény eddig csak a községi tanítók nyugdíjalapjáról rendelkezik, fizetéseik 21.-nak levonásával. A tanügy egy érdemes bajnoka Molnár Aladár közelebbről egy, a törvényhozás rendelkezése által alkotandó országos tanítói nyugdíjintézet létrehozását tervezte s indítványozta ; egy másik jelese közéletünknek, Zichy Antal, tettleg megkezdette a gyűjtést a budapesti tanítók segély- s nyugdíjegyletére. De ez utóbbi csak követendő például áll előttünk, belőle a jász kunkerületi tanítókra egy fillér jótékonysága sem hárul; ama másik nagy terv, egy országos intézmény létesülése pedig talán messze jövő álma még, s ha — mint óhajtjuk — létesül is, nem árt, ha kerületünkben már készen talál nyugdíjintézetet s némi alapot, mely tovább gyümölcsözzék alkotói javára. Egyébiránt ily intézetek, s ez a községi tanítók 20 a 208 nyugdíjalapjára nézve is áll, sem ki nem zárják, sem feleslegessé nem teszik egymást. Mint életbiztosító társaság s egyszersmind takarékpénztárak tekintendők , ilyenek közül kettőnek, többnek is igénybe veheti jótékonyságát az előrelátó eszély. Aggkora vagy utódai részére két csatornából is csurogtathat egy-egy csöppet. S ha bizton remélhetjük, hogy egy országos tanítói nyugdíjintézethez járulni fog az ország is az állampénztárból, feltehetjük, hogy egy kerületi gyámpénztár megalkotásánál sem lesznek a tanítók kizárólag az önsegélyre utalva, hanem ahoz valami alakban a községek is készek lesznek járulni. De elég ennyi figyelem é s eszme ébresztésül. — Örülni fogok, ha a tisztelt iskolatanács egy kerületi tanítóegylet létesülésének fontossága iránti nézeteimben osztozva megengedi nekem, hogy annak létrejöttéről s további életfejlődéséről időszaki jelentéseimben megemlékezzem. Jelen előterjesztésemet két örvendetes tény bejelentésével zárom be. Egyik az, hogy Halason a helv. hitv. felekezet, mely saját népiskoláit a községnek adta át, egy felsőbb leányiskola állítását határozta el, s annak első osztályát a jelen tanév második felében tettleg meg is nyitotta. E fél tanév, alig 4 hónapra terjedő tartamával, csak próbaidőnek tekinthető ugyan, de az intézetnél alkalmazott jeles tanítónő e rövid idő alatt is oly szép sikert mutatott már fel s az egyház elöljárósága, a f. hó 18-án végbement vizsgán oly megelégedését nyilvánította, melyhez részemről én is teljes örömmel járultam, hogy a zsenge intézet fenállását s továbbfejlődését biztosítottnak tekinthetjük. Vajha minden nagyobb városban akár felekezeti, akár községi, akár magánjelleggel, ily, a műveltebb szülők igényeinek is megfelelő felsőbb leányiskola felállítását s virágzását szemlélhetnék! A másik, legújabb keletű tény, hogy Jászberény városában, hol a város kegyurasága alatt álló r. kath. felekezeti elemi iskolák, fájdalom, oly elégtelenek, hogy a miniszer már kétizbeli törvényes megintést kényszerült ellenükben alkalmazni, legközelebbről egy községi jellegű, a helyi viszonyokhoz s szükséglethez mérten gazdasági osztálylyal összekötött felsőbb népiskola felállítását kezdeményeztem. A város közönsége, melynek közgyűlésében tegnap személyesen részt venni volt szerencsém, ez ügyben az előmunkálatok kidolgozására bizottságot nevezett ki, s igy e fontos ügy is legalább megindittatott. Értesitvény a keszthelyi magy. kir. gazdasági felsőbb tanintézet felöl. Az intézet czélja. A keszthelyi magyar királyi gazdasági felsőbb tanintézet czélja: a mezei gazdasági pályára készülő ifjakat, mint leendő birtoktulajdonosokat, bérlőket vagy gazdatiszteket, a jövő hivatásukra korszerű tudományos szakképe stéssel a gazdaság minden ágában alaposan előkésziteni s e mellett az erdészet főbb elveivel is megismertetni. A tanfolyam tartama. A tanfolyam két évre terjed és minden tanév 2 félévre van osztva; a tanév october 1-én veszi kezdetét és július hó végén befejeztetik. Felvételi feltételek. Ki az intézetbe, mint rendes hallgató, felvétetni óhajt, tartozik kimutatni a 1-ször. a) jó sikerrel végzett nyolc gymnasiumi, vagy hat reáltanodai osztályt; ide sorolható minden, valamely felsőbb tanintézeten végzett tanfolyam.