Budapesti Közlöny, 1873. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-01 / 1. szám

átalános részvétnek örvend, igazolja azon körülmény, hogy most már kilenczedik évfolyamában jelenik meg. Ára kemény vászonkötésben 1 frt 20 kr. Ajánljuk a szakközönség figyelmébe. Rózsa Sándor elfogatását sokféleképen beszélték el négy év óta, de, mint a „Sz. H.“ mondja, nem hiven. A nevezett lap, tekintve azon következményeket,mik ez elfogatásból eredtek, hiteles adatok nyomán, melyeket Somogyi József volt szegedi csendbiztostól nyert, a következőkben adja elő az elfogatás esetét: Somogyi mint csendbiztos gr. Rádaytól azon szóbeli rendeletet véve, hogy menjen Martonosra- s ott Rózsa Sándort, ki András testvérénél tartózkodik, fogja el s hozza be a várba. A biztos egy pár legényét és sógorát magához véve rögtön átrándult Martonosra, hol a legszorosabb inkognitóban egy rokonához szállott. Itt hogy legkisebb gyanút se ébresszen, sógorát küldd ki tudakozódásra; ez azonban azon sovány eredménynyel tért vissza, hogy Rózsa S. nincs szokott tartózkodási helyén, de hogy hol van, azt sem tudták megmondani, csak annyit mondtak neki, hogy elment a tanyák közé s nem is tudják, mikor tér vissza. Rózsa S. ekkor már újra fülig benne volt a betyár életben, s ha még nem is volt futóban, de már — annyi súlyos bűntett részese — ösztönszerüleg tartózkodott attól, hogy egy helyen hosszabb ideig maradjon s örökké kóborolt ide-oda, úgy, hogy gyanúébresztés nélküli fölfedezés már nem csekély nehézséggel járt. Még csak az üldöztetés gyanúját kellett volna benne fölébreszteni,hogy újra nyíltan futóbetyár legyen. A biztos nem tartotta tehát tanácsosnak a további kutatást, hanem visszajött s a királyi biztosnál küldetése eredménytelenségéről jelentést tett. Ez nagy kedvetlenséggel fogadta s holmi ügyetlenséget hányt szemére. A biztos erre még azon este fölkeresé a Rocska-féle kocsma házat, hol utóbbi időben Rózsa S. tanyázott s ahol szeretője , egy rész nőszemély tartózkodott.Somogyi itt derekasan hozzáfogott a mulatáshoz, miközben a nőt is itatá. Mikor annyira vitte, hogy a nő nyelve feloldozott, körülményesen tudakozódott Rózsa Sándorról; elmondá, hogy még Veszelka lakásáról elkobzott fegyvereit akarja neki visszaadni,azonkívül nagyon fontos beszédje volna vele Éjfélutánig annyira vitte a nöszemélyt, hogy az megígérte neki,hogy Sándort haza hivatja. A biztos erre hazament s lefeküdt. Másnap korán reggel még ágyában heverészve kopogást halt ajtaján s azon pompás czifra subában Rózsa Sándor lépett be, aki „jó reggel“-lel beköszöntvén, az ágya szélére ült s kezdé tudakozni, mi végre hivatta. S. felöltözött s kedves vendégét pálinkával, majd kolbászreggelivel traktálván, beszéd közben iparkodott benne mentül nagyobb bizalmat kelteni maga iránt. Reggeli közben elmondá Rózsának, hogy a gróf úr meghagyta, miszerint ok nélkül elvett fegyvereit adják vissza, de azonkívül még valami fontos dologban is akarna vele értekezni. Rózsa sok bizalommal viseltetett a biztos iránt, de elindulásukkor mégis némi töprenkedés látszott rajta, árul e kérdésben is nyilvánult: »Biztos úr, de hát nem lesz-e nekem valami bajom?“ S. azonban kedélyes nevetéssel megnyugtató, mondván, hogy — ugyan ne bolondozzék! így megnyugtatva, a biztos a haramiával szerencsésen megérkezett a kir.biztos lakására, hol Rózsát kivül hagyva, maga bement a grófhoz, jelentvén, hogy Rózsa S.kivül várakozik. A gróf a szomszédszobában levő Kormos vizsgálóbíróhoz ment, tudatván vele Rózsa S.ittlétét. K. azonnal a várba távozott,mig a gróf a biztost kiküldvén, Rózsát beszóllta. Ez mintegy félóráig lehetett benn. A gróf az ajtóig kikisérte vendégét, s bucsuzásul azt mondá Rózsának: „Sándor, eztán látogasson meg gyakrabban“. Erre Somogyi biztosnak meghagyá, hogy Rózsával menjen a várba Kormos úrhoz, ki várakozik rájuk. — De már akkor határozottan rosz szagot szimatolt Rózsa. Amint a kapu elé kiértek, megállt és erősen szeme közé nézve Somogyinak ,e szavakat mondá : „Biztos úr, nekem sehogy se tetszik ez a dolog; mi dolgom van nekem a várban?“ S. ismét elővette ékesszállását s tőle telhetőleg iparkodott» gyanakodót megnyugtatni. Elindultak aztán a vár felé. Útközben Rózsa Sándor nemhogy nyugodtabb, hanem folyvást, úgyszólván lépésről-lépésre nyugtalanabb lett. Az oroszlánkávéháznál azt mondá kísérőjének, hogy ő szomjas s oda betér egy ital borra. S készséggel beleegyezett, bement, leült vele s egy messzely bort hozatott neki a javából. Rózsa S. lassan oltogatá állítólagos szomját,de a kevés bor mégis hamar elfogyott;akkor aztán fölkerekedtek s ismét tovább ballagtak a vár felé. A sétányhoz érve Rózsa lábai újra megmakacsodtak; leült a szögletkarjára s kijelenté hogy ő nem megy be.Arra kérte a biztost, menjen ő maga be s hívja ki azt a Kormost, majd ő itt megvárja őket; itt is elvégezheti az, ha valami dolga van vele. Somogyi a czélponthoz oly közel lévén emberével, nem tartott többé, hogy az kisikolhat kezei közül, azonban szerette volna az egész fogást minden zaj nélkül végrehajtani. Még egyszer öszszeszedte tehát minden rábeszélő tehetségét; szemrehányásokat tett Rózsának, hogy nem bizik benne, pedig ő arra nem adott okot, — s végül ráförmedt, hogy ugyan ne gyerekeskedjék, még az ácsorgó nép, mely őket nézi, azt hiszi, hogy csakugyan úgy kisérik. — Annyira vitte, hogy Rózsa S. nagysokára felczihelődött, de valódi csigaléptekkel haladt a várkapu felé, hol katonák tanyáztak. Itt még egy utolsó kísérletet tett Rózsa, hogy kivül maradhasson, de S. biztatására aztán nekiszánta magát és belépett a várkapun, melyen azóta nem is tért vissza. S. fölvezeté Kormos szobájába, ki már várakozott rájuk. A bejelentő biztosnak K. megadván az utasítást, midőn az eltávozott, Rózsát beküldé a vizsgálóbíróhoz. Mintegy 10 perczig volt benn, midőn a biztos visszatért Ekkor Kormos rögtön befejezé a beszélgetést Rózsa Sándorral s kezet fogva vele, ő is azzal bocsátá el, hogy látogassa meg gyakrabban. Rózsa S. megígérte azt s föltűnő készséggel távozott. A folyosóajtón kiléptekor azonban kétfélét két fegyveres katona fogad a nekiszegzett szuronyokkal és a börtönőr. A lépre került betyár lábai meggyökeresedtek, jobbra-balra tekintgetett s végül homlokára ütve elkáromkodta magát s fölkiáltott: „Ha én azt tudtam volna, nem láttatok volna engem itt soha!“ A katonák azonban puska agyaikkal hamar magához térték s a vén betyár önmegadással távozott köztük reá váró börtöne felé. — A „MAGYAR TILÁP“ szerkesztésétől Helfy Ignácz visszalépvén, azt újévtől kezdve Irányi Dániel vette át. — NÖVELDEI ÉRTESÍTÉS. Van szerencsém a t. ez. közönség, különösen a szülők és gyámok tudomására hozni, hogy reálgymnasiumi tan- és nevelőintézetemnél a múlt tanévben volt tulajdonostársam, Lányi Adolf úr betegsége s egyéb körülményei által az intézettől már augusztus hó elejétől távol tartatván, november hó 15-én végkép elvált az intézettől. Ezzel kapcsolatban köztudomásra hozom, hogy a nagyméltóságú m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministérium deczember hó 24-én 32,201. szám alatt kelt leiratában a múlt évi engedélyokmányt kizárólag saját nevemre átírni s azt újólag megerősíteni kegyes volt. Mit is azon megjegyzéssel közlök, hogy e változás az intézetre semmiféle visszahatással nem bir, miután már augusztus hó óta nélkülözte az intézet Lányi úr közreműködését s az októberben nélküle megkezdett intézeti munkálkodás változatlan buzgalommal folytattatik. Kelt Pesten, 1872. deczember 31-én. Dushegyi Márton, reálgymnasiumi tan- és nevelőintézet-tulajdonos. U TésA EGY VADKANNAL. A „Sz. H.“-ban olvassuk : Marosszéki születésű Imreh Miklós, a Szilágyságban, Hadad helységben, mint a b. Wesselényi József uradalmi számtartója, f. hó 13-án, kétcsövű lőfegyverrel és egy rövid tőrrel felfegyverkezve, déltájban egyedül elindult az uradalmi rengeteg erdőbe, az ott makkoló uradalmi sertésnyájakat megtekinteni, mit végezve, a mint hazafelé sietett volna, egy árokból, lőtávolban, egy iszonyú nagy vadkan fekhelyéből felugorva, — rettentő agyarait csattogtatva — et megtámadni készült; azonban Imreh Miklós sem vevén tréfára a dolgot s legkevésbé sem vesztve el lélekjelenlétét, daczára annak, hogy fegyvere nem golyóval, hanem csak postával volt töltve, — a szörnyet czélba véve, rál lőtt, mire a vadállat agyarait még jobban csattogtatva, rohant I. M. felé, miközben ez fegyvere másik csövét is rásütni nem késett, s ezáltal a még dühösebbé vált szörny egész erővel rohan Imreh M.-ra, kinek már nem r lévén ideje fegyverét megtölteni, a kezébe fogott tőrrel várta be a vad közeledését, mely azonban rohama közben, Imreh M.-tól mintegy 10 lépésnyire hátulsó részével összeroskadt; a tett két lövéssel mindkét hátulsó 5 lába el lévén lőve; ezen leroskadás közben I. M. egy pereznyi időt nyert fegyvere megtöltésére; azonban mig ezt tette, a vadkan első lábai segélyével épen I. M. mellé csúszott, ki fegyverét már harmadszor, annak a füle tövébe futé. Ezáltal még nem volt mindennek vége , mert az iszonyú tusa még csak most kezdődött; a vadkan, nem lévén még egészen ártalmatlanná téve, ki, mondhatlanul vergődvén, arra törekedett, miszerint agyaraival ellenfelét beérje . Imreh Miklós ekkor már tőrrel volt kénytelen önvédelmére a vad szörnyet megtámadni; tett rajta három hatalmas szúrást, és pedig- kettőt füle tövén, egyet a nyakán ; mialatt a vadkan ■ úgy csapott Imreh Miklóshoz — mit gyors félreugrással került ki — hogy az egy körvastagságu fiatal cseri fát kettétört hatalmas agyaraival; de már ekkor anynyira gyengitve volt a vadkan, hogy I. M. csendesen hátrálva, a még vérében is támadni akaró vadkan előtt ■ — fegyverét tölthette és bátran lőhetett arra tizenkétszer, mely csak az utóbbi 12-ik lövésre adta ki, iszonyú sivitások közt, lehelletét; mindössze tehát 15 lövést és 3 tőrszúrást kapott a vadkan. — Ily életveszélyes küzdelem után Imreh Miklós az általa hősies bátorsággal elejtett vadkant a báró ur udvarába vitett vén, megmérte, s az 4 mázsa 20 fontot nyomott. --- Az OKSZ. M. GAZDASSZONY-EGYLET ÁRVALEÁNY-KEVESDÉJE „KARÁCSONYFÁJÁRA HADAKOZTAK : Grossmuth egyl. 35 frt. Humbold egyl. 35. Pest város hatósága 25 frt. Corvin egyl. 20 frt. Thalmayer Emilia 20 frt. Forinyák Gyuláné, Lika Mária, Jálics Ferenczné, Gschwindt Mihályné és Gronger 10 — 10 frtot. Kende Lajosné, Pauler Tivadarné, Rözer Miklósné, Walawszky Jánosné, Hieronymi Károlyné, Váradi Gáborné, Koczó Pálné, Pázmándy Dénesné, Pernhard Aloyzia, Cserhalmay Ferenczné 5—5 frtot. Bogisits-Szebastiani Amália, Bisitz Dávidné, Hollán Ernőné, Köpstein Gyuláné 3 — 3 frt. Jármay Gusztávné, Adler Antalné, Mednyánszky Sándorné, Stokinger Tamásné, Máday Jánosné, Grün Jánosné, Liszy Istvánná, Kajtár- Bodonyi Kálmánná, Návay Mihályné, Damjanich Jánosné, Vida Károlyné, Hantken Miksáné, Neubrand Mária 2 — 2 frtot, Kühnel Ignáczné, Wirzbitzky Longinné, Zákó Istvánná, Heissenbergerné és Frank Anna 1 — 1 forintot. Összesen 278 frt, Bors Dánielné 1 aranyat. — Karácsony előestéjén a legkisebb árvák közül a magát legkitűnőbben viseltnek Stokinger Tamásné egy aranyat ajándékozott. Továbbá pesti gőzmalmok lisztet: Luiza, Pannónia, Concordia, Victoria 1 '/1 mázsa, Pestofner 3 mázsa és Henger-malom 2 mázsa lisztet és 25 font darát, Besendorfer faedényeket. Adler Antalné karácsonyfát, diót, szilvát. Lefkovits és Kánya 4 boát. Woitz és fiai kelméket és szőrkendőket. Müller Károly kanavászt. Zákó Olga törülköző ruhákat. Mözner József törülközőket és kelméket. Schneider József fejkötőket, sál, keztyű és fehér pamutszalagot, ezernát és kötőtűket. Kechnicz aszalt szilvát, körtét és diót. Gindrichné parchettet, Kertész és Eisert számos játékot és fésűket. N. N. szappant és szalagot. Ádám Károly vászon zsebkendőket. Posner Lajos számoló táblákat, tollat, tollnyelet. Jármsy Gusztávné aranyozott diót a fára. Kugler Hermin czukorsüteményt. Fischer és fiai nyaksálakat és lisztet. H. V. K. diót, almát. Bozóky István kosár almát és Tabermann palaczkokat és poharakat. Mindezen kegyes adományért az elnökség hálás köszönetet mond. Sztupa György. — A REDOCTBAN a jövő hét három első napján lesz látható Miss Christine Millie nevű néger leány „a kétfejű csalogány“, ki két fejjel, négy kézzel s négy lábbal bírván, az amerikai Egyesült Államok Északi Carolina államában született, jelenleg 21 éves, szintúgy énekben, mely neki fentebbi melléknevezetet szerz-*, mint szinte tánczban, melyet szószerint másodmagával kellemteljesen tánczol — rendkivüli tehetséggel van megáldva. — A két fej mindegyike külön hanggal bir s pedig az egyik alt, a másik soprán hangzatu ; szintúgy saját gondolkozási tehetséget képez úgy hogy saját magával mint kettős személy s szintúgy két külön külön személylyel egyszerre s különféle tárgyakról ugyanazon időben társalog. — Mint rabgyermek 12 éves korában nyilvános árlejtés folytán 30,000 dollár (62,000 frt) ért Mr Shmith angol tulajdonosának adatott el, ki öt .