Budapesti Közlöny, 1873. március (7. évfolyam, 50-74. szám)

1873-03-01 / 50. szám

ügyész, a vizsgáló biró,vagy az illető biróság meg­keresésére, mindenkor akadálytalanul kiszolgál­tatnak. Budapest, 1873. február 19. Dr. Pauler Tivadar. Ezennel köztudomásra hozatik, hogy a folyó évi kincstári dohánytermelésre szóló bej­elentések benyújtására i. é. február hó­ végéig meghosszab­bított határidő (lásd a „Budapesti Közlöny“ i. é. 35, 36. és 37. számait) i. é. márczius végéig h­osz­­szabbittatik meg. A m. kir. pénzügy­minisz­er­iumtól. NEMHIVATALOS RÉSZ. A belügyminiszer a képviselőházhoz következő előterjesztést nyújtott be: (Folyt, és vége.) A színház igazgatója által ez irányban eszkö­zölt utánnézések ez alkalommal eredményre ve­zettek, s báró Orczy Bódog múlt évi september 22-én 579. szám alatt egy jelentést intézett köz­vetlenül gróf Lónyay Menyhért akkori minister­­elnök urhoz, melyben nyolcz telket hozott javas­latba, melyek közül azonban mint minden tekin­tetben legalkalmasbat határozottan a kérdéses Damjanics-utczai — 2400 □ ölet­tevő s 96.000 forintért kínált telket ajánlotta megvételre, mert a) az 2400 □ ölből állván, annak fele a vevő alap javára ismét eladható, b) a telken épületek vannak, melyek átalakítva használhatók, s csak a díszletraktár építendő újból, c) a díszletek szállítása a Damjanics-utczában elhaladó közúti vaspálya útján lesz eszközöl­hető, és d) a telek a rajta levő épületekkel együtt f ölenkint 40 forintba kerülvén, nem­ szükséges felének eladása után aránylag legjutányosabbnak is mutatkozik. Gróf Lónyay Menyhért volt miniszerelnök úr ezen jelentést mint ügykörömhöz tartozót még az nap rövid uton azzal tevé hozzám át, hogy ő meg­szemlélvén a kérdéses telket, báró Orczy Bódog véleményét teljesen osztja, a telket a legalkal­­masbnak tartja, s reményét fej­ezi ki, hogy a te­lek árából 6000 forint le lesz alkudható, vagy legalább □ öle 38 forintért s igy összesen 91,200 forintért lesz megkapható, s ennek megkísérlését ajánlá ; végre különösen figyelmeztetett, hogy mi­után az eladó csak néhány napig áll szavának, e tekintetben gyors intézkedés teendő, így kerülvén a jelentés hozzám, én részemről a telek megvételét september 23-án elrendelem s a színház igazgatóját kellőleg utasítom, hogy minden lehetőt kövessen el, hogy a vételárból 6000 főt elengedtessék, vagy legalább, hogy a telket f ölenkint­ 38 forintjával lehessen megvenni, továbbá hogy ezen üzletnél jogi szempontból az általam utasított alapítványi igazgatóság közreműködését vegye igénybe, é­s végre, hogy a szükséges át­alakítá­sok és új építkezések iránt a terveket és költségvetéseket gyorsan készíttesse el, s terjesz­­sze hozzám fel. Legyen szabad már itt megjegyeznem, hogy ennek folytán az építkezések a közlekedési mi­niszer úr által kérésemre kiküldött egy főmérnök felügyelete alatt még m.­ég novemberben munkába vétettek, s ennélfogva minden ezzel ellenkező hí­rek és állítások alappal nem bírnak. Megjegyzem e helyütt még azt is, hogy ezen építkezések költsége a telek felének eladási árából—minek eszközlését már is elrendeltem — bőven kitelik, s az alap javára még tetemes összeg is maradand, hogy te­hát ezen építkezés a színház országos alapjának a kimutatásban előtüntetett vagyoni állapotát nem alterálandja. Végre itt kell megjegyeznem még azt is, hogy ezen építkezések az esetben, ha a Wesztermayer-féle sarokház fel, s a telek be­építtetik, mi pedig már sokára el nem halasztható — a házbér jövedelmének emelkedését eszközlen­­dik, mert mindazon terjedelmes helyiségek, me­lyekre e házban a fennebb jelzett telekvétel és építkezések nélkül szükség lett volna, most az építő alap javára bérbe adhatók lesznek. Báró Orczy Bódog september 28-án jelenti, hogy az eladó szilárdan ragaszkodik az általa megszabott árhoz, s hogy ennélfogva mit sem al­kudhatott le, annál kevésbé, mert időközben egy, a Damjanics-utczában kevésbé előnyös helyen fekvő telek 50 forintjával adatott el □ élenkint. Ily körülmények között, s miután a telek va­lódi értéke iránt illetékes és szakértő helyen esz­közöltetett kérdéseimre megnyugtató választ nyer­tem, hagytam jóvá a végleges megvételt, s köt­tettem meg az adásvevési szerződést, melynek aláírásánál az eladó még a szokásos 100 arany úgynevezett kohópénzt is igénybe véve. A­mi már most azon vádat illeti, mintha a szín­ház igazgatójának alkalma és módja lett volna ezen telket a színház alap javára jutányosb áron megszerezni, e tekintetben — miután e vád oly időre vonatkozik, midőn e telekvásárlási ügy nem volt kezeink közt — van szerencsém báró Orczy Bódognak e pontra vonatkozó s azt kide­rítő jelentését a tisztelt háznak ezennel bemutatni. Az előadottak szerint van tehát a nemzeti szín­ház alapjának ingatlanokban 276.510 forint ér­téke, oda nem számítva az értéknövekedést, mely a Wesztermayer-féle háznál kétségtelenül nagy mértékben beállott. A B. kimutatás további rovatai nem igényelnek magyarázatot, s az adóssági rovatot is kideríti azon részletezés, mely a megjegyzés alatt olvas­ható, s azért e kimutatást illetőleg már csak két észrevételre szorítkozom, mely az utolsó rovat, t. i. a tiszta vagyont előtüntető szám kellő meg­értéséhez és méltánylásához szükséges; nevezete­sen pedig: 1. Az, hogy daczára az általam ezen előadá­somban jelzett kedvezőtlen körülményeknek, a színház országos alapja az eredeti 400.000 irtot mégis meghaladja, azon körülménynek tulajdo­nítható, hogy a törvény rendelete, mely szerint a jövedelem V3-ra tőkésítendő, megtartatik, s hogy időszakonként az alap kisebb nagyobb hagyomá­nyokkal szaporodik. Ezen hagyományok között ki kell emelnem néhai Beseta János pesti királyi egyetemi nyugalmazott tanár hagyományát, ki 1859. július 15-én kelt, a székesfehérvári kápta­lannak 1862. ápril 23-án tartott ülésében kihir­detett végrendeletével 10 darab lánczhíd-rész­­vényt, 10 darab alaguti részvényt, és 7 darab pesti takarékpénztári részvényt a magyar akadé­miának, múzeumnak, és nemzeti színháznak ha­gyományozott alaptőkéül három egyenlő r­észben akként, hogy ezen értékek jövedelme mindaddig kamatoztassék, míg a lánczh­íd Budapestnek vagy az országnak birtokába át nem megy, akkor és csak akkor lépjen a nevezett három hazai intézet három egyenlő részben a hagyomány birtokába. Addig az alapítvány kezelésére az alapító által a magyar tudományos akadémia kéretett fel, mely a maga részéről annak kezelését a saját va­gyonának kezelésével megbízott magyar földhitel­­intézetre ruházta, mely oly szerencsés kézzel és szakértő körültekintéssel kezelé ezen értékeket és azok jövedelmeit, hogy beállván a hagyomány feloszlatásának feltétele, az 1871. történt leszá­molás alkalmával a magyar nemzeti színház ja­vára, mint egyharmadot, földhitelintézeti zálogle­velekben névértékben 26,000 frtot, készpénzben pedig 54 frt 10 krt bocsáthatott a belügyminister rendelkezése alá. 2. Az 1870-ik évben a nemzeti színházban víz­vezeték létesittetett,— tűzrendőri szempontból el­halaszt­hatlan rendszabály, — mi közel 30,000 frtba került, s mi természetesen az alapot terhelte. E körülményt azon oknál fogva tartom szükséges­nek ez alkalommal felemlíteni, mert ezen elkerül­­hetlen beruházás nélkül a tiszta vagyon nem mint kimutatóm, 443,206, hanem 473,206 frtot tenne. Ezek után áttérhetek a színházi második, úgy­nevezett magán­alap ismertetésére és állásá­nak kimutatására, mely alap az előbbitől egyéb­ként csak eredetére,nem pedig rendeltetésére nézve különbözik. Ezen alap az ötvenes évekből veszi eredetét, a midőn a nemzet törvényhozása szünetelvén, nem vala azon helyzetben, hogy e kedvencz nemzeti in­tézet biztosításáról, s a kor és művészet igényei­nek megfelelő segélyezéséről gondoskodhatott volna, miért is egyes lelkes hazafiak társadalmi uton igyekeztek a már-már életkérdéssé vált ba­jon segíteni, mi soknemű akadályok legyőzése után annyira sikerült is, hogy a színház már az 185­8/9. évben 6688 frt 50 kvnyi segélylyel láttat­hatott el, azóta pedig, két év kivételével, midőn a segély 10,000, illetőleg 12,095 frtot tett, rende­sen évenkint 10,500 frtot nyer. Ez alapot minden hatósági vagy kormányi be­avatkozás nélkül folyton gróf Károlyi György ke­zelé, mig azt 1870-ben a magyar kormánynak, il­letőleg belügyministernek átadá, ki azt a központi állampénztárban az állampénzkezelés és számvi­tel szigorú szabályai szerint kezelteti, s kamatait rendeltetésére forditja. A C. alatt tisztelettel mellékelt kimutatás előtün­­teti azon értéknemeket,a melyekből ezen alap állott, midőn az gróf Károlyi által a kormánynak átada­tott s ez utóbbi által átvétetett, s előtünteti azt, miből áll ezen alap jelenleg, nevezetesen különféle értékben átvétetett 309,708 ft 81 kr, tényleg van 313,701 ft 94 kr, azon felül ez alap az új telek vásárlásához 3900 fttal járult, mi ha nem történt volna, ezen alap jelenleg 317,601 ft 94 krt tenne. Ezen alapra nézve a tisztelt képviselőház teljes tájékozása végett még a következőket kell elő­adnom . Az alap, mint a kimutatásból kitűnik, földteher­­mentesítési kötvények­, földhitelintézeti zálog­levelekből, állam- és magán­kötvényekből áll. Ezen magán­kötelezvények alakilag rendesen vannak ugyan kiállítva, azonban betáblázva vagy telekkönyvileg bejegyezve nincsenek.­­ Azokban egyébként ki van kötve, hogy a tőkék egyik fél által sem mondhatók fel, hogy azonban az adós, vagy ennek jogutódja a kötelezett összeget fél évi bejelentés után bármikor befizetheti. Ezen magánkötelezvényeken kívül vannak még bizonyos időhöz kötött kötelezettségek, számla 135, melyek részint aláírási ívekben, részint leve­lekben s más írásbeli nyilatkozatokban vállaltat­tak el. Ezen adósok az 1872. év végével közel 17,000 ft erejéig maradtak hátralékban, valamint hogy megemlitendő az is, hogy a tulajdonképeni magánkötelezvények után sem folynak be minden kötelezett részéről a kamatok rendesen. Kézzelfogható ezen adatok után, hogy ezen magánalapból nem adathozik évenkint annyi se­gély a nemzeti színháznak, mint azt megbízná, ha a befizetések pontosan történnének, s azokra biz­tosan számítani lehetne. Így azonban a ministe­­rium is csak azon összeget bocsátja a színház rendelkezésére, melyet az gróf Károlyi Györgytől nyert, midőn az­ alapot ő kezelé, azaz 10,500 forintot. Azonban úgy hazafiai, valamint hivatalbeli kö­telességemnek tekintettem ezen viszonyokon le­hetőleg javítani, s az alapnak azon részét is, mely magán­kötvényekből és kötelezettségekből ered, szilárd alapokra fektetni, mi végből a kötelezvé­nyek és kötelezettségek biztosítására vonatkozó felhívásaimat az illető adakozó hazafiakhoz már ki is bocsátottam. S itt látom helyét, mielőtt előadásomban tovább haladnék, egy harmadik színházi alapról is meg­emlékezni, mely ez idő szerint még nincs ugyan a ministerium kezelése alatt, mely azonban előbb­­utóbb egy pesti magyar nemzeti színház felépíté­sére fog rendeltetésénél fogva fordittatni. » Már az 1836. évi 41. t. czikkely megemlékezik — noha tüzetesb körülírás nélkül — egy telekről, mely nemzeti tulajdonul örömmel fogadtatott, s melyen Pesten a magyar játékszín (mint a tör­vény mondja) felépítendő lesz, s melyről az 1840. évi 44. t. sz., miután időközben a jelenlegi ma­gyar színház felépült, s mint nemzeti tulajdon or­szágos pártolás alá vétetett, azt mondja, hogy „ezen telek további rendelkezésig eredeti czéljára megtartassék.“ Miként a belügyministerium irattárában létező, ez ügyre vonatkozó előiratok tanúsítják, ezen te­lek szabad kir. Pest város adománya, s a keres­kedelmi épülettel szemben az Ullmann-féle ház és és Duna között 600 □ ölnyi területben lett volna kihasítandó. Ez azon telek, melyen gróf Széchenyi István óhajtotta volna a magyar színházat felépittetni, s mely iránt Pozsonyban 1835. évi october 13 k án kelt, az iratok közt eredetiben meglévő levelében ismételve felkérte az ország nádorát, mondaná ki a szót, hogy ezen telken építendő a magyar szín­­ház, miután a Grassalkovich féle telken már meg akarják kezdeni az építést, s e szerint az ügy sür­gős ; kéri továbbá a nádort, hogy teljesítse ezen. 420

Next