Budapesti Közlöny Melléklapja, 1873. május (7. évfolyam, 18-21. szám)
1873-05-04 / 18. számú melléklap
1873. Buda-Pest. 18-dik szám. Vasárnap, május 4. A BUDAPESTI KÖZLÖNY MELLÉKLAPJA. MEGJELENIK HETENKÉNT Előfizetési árak: Egész évre.....................................................................2 írt 40 kr. EGYES SZÁM Áira egyszer. Fél évre...................................................................... írt 20 kr. 5 kr. Negyed évre........................................................................ 60 kr.. Emlékirat az új konzulsági díjszabályzat javaslatához. (Folytatás és vége.) Ama tervezet már most elkészülvén, a külügyi ministerium annak keletkeztéről s döntő alapelveiről a következőket látja szükségesnek megjegyezni: 1. A konzulsági illetékszabályzat jelen javaslatának keletkezése. Az 1846. junius 30-án kelt jegi. elhatározással helybenhagyott konzulsági illetékszabályzat átvizsgálása már évek során át ismételve tárgyaltatott az igazság-, a kereskedelem- és pénzügyi cs. kir. ministeriumokkal. Már 1854-ben a kereskedelemügyi cs. kir. ministerium a külügyminisztériummal megállapodtak abban, hogy a régi szabályzat egyszerű és könnyen érthető alakja, s két részre való beosztása, melyek közül az első a hajózási illetékeket, a második a hivatalos eljárásokért járó egyéb illetékeket foglalja magában, megtartandó, s hogy főleg az I. szakaszban foglalt csekély hajózási illetékek lehetőleg változatlanul hagyassanak, hanem kiválókép a II. szakasz legyen az átvizsgálás tárgya. Daczára ennek, nem sikerült a többi cs. k. minisztériumokkal megállapodásra jutni. Csak később, a külügyi ministeriumban a pénz-, kereskedelem-és igazságügyi ministeriumok képviselőivel 1862-ben folytatott bizotsági tanácskozások alatt történt megállapodás abban, hogy az eszközlendő revisiónál az akkori galaczi konsul, dr. Becke által kidolgozott javaslat vétessék alapul, a belföldi illetéktörvényre, amennyire lehető és czélszerű, szintén tekintet fordíttatván. Ezen megegyezés daczára újólag felmerült véleménykülönbségek kézzelfogható eredményt nem engedtek létrejönni. 1870. mártius 7-én a 75. sz. a. a külügyi ministerium megpendítette azt a kérdést, hogy nem lehetne-e egyelőre csupán a hajózási konzulátusi illetékeket foglalni ujárszabályba s ez iránt törvényjavaslatot terjeszteni a két képviselet elé ? A két kereskedelmi ministerium erre, nyomós okoknál fogva, nem állott reá. Sürgettetve a birodalmi tanács 1871-ki bizottságában hozott határozat által, a külügyi minisztérium 1871.-E1.—sept. 15-én kelt átiratában ismét azon inditványnyal fordult a két kereskedelmi ministeriumhoz, hogy egyelőre az eddigi konzulsági illetékekhez 20—25°/® pótlékot vetvén, egy erre vonatkozó törvényjavaslatot terjeszszenek a két képviselő testület elé. Ezen lépésnek sem lett óhajtott eredménye. A dolog ezen állásában és az ügy nagy sürgősségénél fogva, mely alább bővebben indokoltatik, a külügyi ministérium elhatározta, hogy illetékes szakvélemények gyűjtése czéljából egyelőre Becke úr munkálata felett kikéri a legnagyobb s ügykörüknél fogva legjelentékenyebb konzulátusok ítéletét. Az ily után gyűjtött anyag lhetővé tette a Becke féle munkálat jelentékeny kiegészítését, sok részben egyszerűsítését. Ezenkívül az összehasonlítás a kifejlett konzulátussal bíró államok (Olasz-, Franczia-, Németország) árszabályaival sok becses anyagot szolgáltatott. Az így nyert anyag feldolgozása czéljából már most a külügyi ministérium konzulsági szolgálatunk egyik legderakabb szakemberét, Schwegel főkonzult megbízta azzal, hogy Haan báró alkonzul közreműködésével állapítsa meg az új adatok alapján átdolgozott és kiegészített Becke-féle javaslatot. Egyúttal azonban több irányelvet jelölt meg az említett főkonzulnak azon aggodalmak számbavételére, melyek miatt eddig egy új konzulsági illetékszabályzat kibocsátását egyik-másik oldalról kirántották. Elsősorban a hajózási díjak reformja, jobban fölemelése esett kifogás alá, minthogy tengeri törvénykezésünk átalakítása folyamatban lévén, ezen konzulsági díjak új megállapítása csak akkor fogna helyén lenni, ha már belföldi törvényhozásunk e tárgy felett megállapodott. A külügyi ministérium a két kereskedelmi ministérium által kifejtett ezen nézethez hozzájárulván, a jelen javaslatban a hajózási díjakat változatlanul hagyta, de egyszersmind megjegyzendőnek vélte, hogy a hajózási díjak dolgában egyátalán korántsem oly szükséges a változtatás, mint azon konzulátusi díjakra nézve, melyek a régi szabályzat második részében foglaltatnak. Mert ezeket más hatalmak díjszabályzatához hasonlítva, kitűnik, hogy aránytalanul csekélyre vannak szabva, s hogy a szabályzat e részének további változatlan fenntartása a kincstárt jelentékenyen károsítaná, amint az, sajnos, már évek óta történik. A külügyi ministérium véleménye szerint tehát a régi díjszabályzat I. szakasza változatlanul lenne az új szabályzatba átveendő, csak a számtételeket kellene osztrák értékben kifejezni s apró törtszámokat mellőzni. Ami a díjszabályzat második szakaszát illeti, mely a konzulátusok egyéb hivatalos eljárásaira, különösen az igazságszolgáltatásiakra tartozik, az újítás ellen az a kifogás hallatszott, hogy törvényhozásunk és törvénykezési eljárásunk átalakítása folyamatban lévén, a szabályzatot átvizsgálni korai, s addig kell azt halasztani, amíg e tekintetben belső törvényhozásunk munkáját befejezte. De ha tekintetbe vesszük, hogy 1866. óta az igazságszolgáltatás mezején mily messzeható átalakulások történtek Austriában és Magyarországban, holott az 1846-os szabályzat még folyton változatlanul fennáll, lehetlen be nem ismerni, hogy a konzulátusi díjak helyesen megállapított rendszere, mely épenséggel csak a minden körülmények közt egyformán előforduló hivatalos eljárásokat foglalja magában, a belföldi törvényhozás eshetőségeitől sokkal függetlenebb, mint első tekintetre látszik. E szempontokból indultak ki a jelen javaslat készítői és e szempontokból vizsgálta meg és hagyta helyben e tervet a külügyi ministérium. Teljes bizonyossággal várható, hogy e szabályzat is, mint az 1846-ik évi, törvényhozásunk minden lehető átalakításai közepette fennakadás és baj nélkül hasznavehetőnek fog mutatkozni. Ez okból az igazságszolgáltatási természetű egyes hivatalos eljárások felette apró részletezése is elkerültetett, egyrészt a lehető egyszerűség kedvéért, mely már az 1846-ik évi szabályzatnál is irányadó volt, másrészt a külállamok példáját is követve, melyeknek díjszabályai szintén röviden és közérthető módon vannak szerkesztve. II. Egy új konzulsági díjszabályzat kibocsátásának sürgőssége. A külügyi ministérium által gyűjtött hivatalos adatokból kitűnik, hogy azon államok konzulátusi jövedelmei, melyek fejlett konzulátus rendszerrel bírnak, aránytalanul nagyobbak, mint Austria-Magyarországéi. Francziaország konzulátusi jövedelmei egy normális év alatt kerek számban 1.600.000 frankot tesznek. Olaszország konzulátusi jövedelmei 1,012.010 lírára rúgnak. Ha Francziaországhoz nem lehet is magunkat konzulsági jövedelmek dolgában hasonlítanunk, mivel e monarchiának sok-A