Budapesti Közlöny Melléklapja, 1873. május (7. évfolyam, 18-21. szám)
1873-05-04 / 18. számú melléklap
138 kal több valóságos konzulátusa van, annál tanulságosabb az öszszehasonlítás Olaszországgal, melynek konzul-állománya a mienktől jelentékenyen nem különbözik, lévén Olaszországnak 64, a magyar-osztrák monarchiának pedig 51 valóságos konzulátusi állomása. Míg az olasz jövedelmek 1 millió frankra mennek, Austria és Magyarországéi 120.000 forintot tettek, sőt az utóbbi időkben 110.000 forintra apadtak. Míg a hivatalok száma szerint, bár különben egyenlő körülmények között, a mi konzulátusi jövedelmeinknek Olaszországéihoz úgy kellene állniok, mint 3 a 4-hez, valóságban jóval kedvezőtlenebbül úgy alakul az arány, mint 3 a 10-hez. De a díjszabály egyes tételeinek összehasonlítása is bizonyítja, hogy a mi díjaink felette csekélyre vannak szabva. Ez igen természetes. A mi díjszabályunk 1846. óta változatlan maradt, holott az utóbbi években a munka és a péz értéke igen nagyot változtak. Amíg a többi államok e körülményeket számba véve, konzulsági díjaikat megfelelő arányban emelték, a mi díjszabályunk változatlan maradt s a bevételek nem szaporodtak megfelelő arányban. Ellenben a szolgálat költségei rohamosan szaporodtak. Elég azt az egy tényt említeni, hogy amíg 1869. 1870. és 1871-ben a konzulátusok szolgálati költségeire előirányozva volt 170.000 frt. (az utóbb nevezett évre csak 169.500 frt.), a tényleges költekezés ama fedezetet túlhaladta, még pedig: 1869- ben........................................18,510 írttal 1870- ben........................................ 34,028 „ 1871- ben........................................ 40,558 „ E számok legvilágosabban bizonyítják az árak szakadatlan emelkedését. A konzulátusi szolgálat költségei ezáltal folyton szaporodván, évről évre jobban terhelik a közös budgetet. Ennél fogva a konzulátusi díjak új szabályozása annyival halaszthatatlanabb lett, mentül több új fizetéses konzulátust tesz szükségessé iparunk és kiviteli kereskedésünk lendülete. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nincs igen messze az idő, amikor nehezen lesz elkerülhető konzulátusi hivatalnokaink fizetésének oly fölemelése, mely legalább részben csökkentse a különbséget, amely e tekintetben köztük és a többi hatalmak konzuli közegei közt sok helyütt fennforog. Hogy a szolgálat ezen szükségeinek megfelelhessünk anélkül, hogy a konzuláris javadalmazás új fölemelésével terheljük az államot, arra egyetlen eszköz, hogy a jövedelmek szaporítására törekedjünk, s konzulátusi díjainkat, ha nem is teljesen, de legalább részben egyenlő fokra tegyük a többi államokéival. A külügyi ministérium ennélfogva el nem hallgathatja, hogy díjszabályzatunk átalakítását és a cs. és k. osztrák-magyar konzuláris hivatalok által szedendő díjakra vonatkozó törvény kibocsátását felette sürgősnek tekinti és a legnagyobb súlyt helyezi arra, hogy a jelen javaslat mentül előbb törvényes erőre emeltessék. 111. Az új díjszabály, tekintettel monarchiánk külföldön levő alattvalóira. Bizonyára nem fölösleges dolog, hogy már most bizonyosodjunk meg a felől, ha várjon a javasolt új díjszabály külföldön élő földjeinkre nem fog-e túlságos terhet róni. A hajós osztályt, a régi dijszabály ezen része változatlan maradván, az újítás sehogy sem érinti. A mi többi földjeinket illeti, azok átalában két osztályba sorozhatók: a) iparosok és kereskedők, b) cselédek, munkások, és kézművesek. Az utóbbiakra nézve, ha szegények, legtöbb esetben teljes díjmentesség van kimondva. Az iparosok és kereskedők osztálya ellenben ott, hol a konzuli védelemhez folyamodik, oly előnyökben részesül, hogy bizonynyal egyhamar nem lehet oka, túlterheltetésről panaszkodni. Tudvalevő tény, hogy konzulátusainknak ott van legnagyobb működési tere, ahol törvénykezési illetékességgel is bírnak, mint Törökországban s egyéb ázsiai és afrikai részekben. Ez országok azok, ahonnan legtöbb konzulátusi jövedelem foly, s hol a más országbeliek legsűrűebben kényszerülnek a konzulok oltalmához folyamodni. Európában és más rendes jogviszonyok közt lévő országokban ritkán vagy soha sem jön az idegen oly helyzetbe, hogy a konzulátustól segítséget kérjen, s természetesen nem is fizet díjakat, kivéve, ha hitelesítésre vagy más notariális eljárásra van szüksége. Egészen más a konzulátusok tevékenysége az ázsiai és afrikai államokban. Ott az európai ember kiváltságos állást foglal; a konzulnak joga és kötelessége, hogy őt a benszülöttekkel való minden ügyeiben képviselje; az európai rendesen szerződésszerűleg föl van mentve a legtöbb ottani állami adó alól. Az európainak tehát kivételes állása van ott, melynek előnyei tetemesek; a mellett az anyaországban sem kell, ha állandóan telepedett le valamely konzulátusi községben, semmi adót fizetnie, ha csak fekvősége vagy üzletfiókja nincsen otthon. Az egyetlen illeték, melyet az európai a konzuli oltalom mindezen előnyeiért visel, azon hivatali díjakban áll, melyeket akkor kell fizetnie, amidőn saját ügyeiben a konzulátus fáradozását igénybe veszi. Mondani sem kell, hogy ezen illeték korántsem tesz annyit, hogy csak távolról is megközelítené azt, amit adóban és illetékben fizetnie kellene, ha itthon volna tartózkodása. Ezen megjegyzések talán elegendők annak kiderítésére, hogy a konzulátusi díjaknak az itt javasolt mértékben való emelése semmi irányban túlterhelést nem okozhat, ami különben már abból is világos, hogy az új szabályzat számtételei majdnem végig csekélyebbek, mint az olasz, franczia és német díjszabály megfelelő tételei. Válasz azon határozatok és kiváltatokra, melyeket a magyar országgyűlés bizottsága az 1873-ik évi közösügyi költségvetés alkotmányos tárgyalásakor a közös pénzügyministerium irányában nyilvánított. A magyar országos bizottság határozatai az 1873-ik évi közös előirányzathoz. 1. A közös főszámszék tárgyában a bizottság a közös minisz s tériumot minden befolyásának felhasználására felhívja, hogy a közös főszámszék elnökének a miniszerekkel koordinált állása és az egész számszéknek az alkotmányosság igényeinek megfelelő szervezése iránti törvényjavaslatok haladék nélkül a monarchia két felének ministériumai útján az illető törvényhozó testület tárgyalása alá terjesztessenek. (A magyar országos bizottság X. ülési jegyzőkönyv, 53. lap) Ad 1. E tekintetben megjegyeztetik, hogy a közös főszámszék állása és hatáskörére vonatkozó törvényjavaslat feletti tárgyalások nemsokára be fognak fejeztetni, ennekutána ezen törvényjavaslat a monarchia két felének ministériumaival annak az illető törvényhozó testület tárgyalása alá bocsátása végett azonnal közöltetni fog. 2. A közös ministérium újra felszólíttatik,hogy a közös külügy- és pénzügyministérium, a közös főszámszék és ezen központi közegek alá rendelt hatóságok és hivatalok tisztviselőit és szolgáit, valamint ezek özvegyeit és árváit illető nyugdíjtörvénynek alkotmányos létrejöttét lehetőleg siettesse. (A magyar országos bizottság X. ülése October 22 én 53. lap.) Ad 2. A közös pénzügyminitóriumnak még 1872-iki nov. 18-án a magyar ministerelnök úrhoz intézett, e tárgyat újólag fölemlítő átiratára ezen ministerelnök ur 1873-ki február 11-ről kelt válaszában oda nyilatkozott, hogy a magyar pénzügyminiszer úr kívánatosnak és fontosnak tartja miszerint a közös ministériumok és a magyar állam hivatalnokai nyugalmazására vonatkozó szabályok a lehetőségig egybehangzóan formuláztassanak, amiért is véleményének nyilvánítását a kérdéses törvényjavaslat irányában azon időre kívánja halasztani midőn, a magyar államhivatalnokok nyugdíjazására vonatkozó tárgyalások annyira előhaladtak, hogy ezek eredménye a törvényhozás elé terjeszthető lesz. 3. A közös ministérium ismételten felszólittatik befolyásának érvényesítésére, hogy elvégre 1873-ban egyenlíttessék ki azon összegek kérdése, melyek az 1867. deczember 31-kén kelt liquidáló okmány szerint e napon a közös pénzügyérnek átadott állami központi pénztárban találtattak.