Budapesti Közlöny, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-01 / 225. szám

A vallás- és közoktatási m. kir. minister a bu­dapesti egyesített középtanodai tanárképezdének tanár-személyzetét a következőkép nevezte ki: Igazgatónak : Sztoczek József műegyetemi ta­nárt s a reáltanodai tanárképezde eddigi igaz­gatóját. A nevelés-oktatástani szakosztály elnökévé s egyszersmind a gyakorló iskola igazgatójává: Bartal Antalt, a gymn. tanárképezde eddigi igaz­gatóját. Tanárokká, és pedig a latin philologiára Sze­­pesy Imre egyetemi tanárt és Bartal Antalt; görög philologiára: Télfy Iván egyetemi tanárt; magyar philologiára: Greguss Ágost egyetemi tanárt; német philologiára: Heinrich Gusztávot, a ké­­pezde gyakorló iskolájának tanárát; franczia nyelv- és irodalomra Rákosy Sándor egyetemi rk. tanárt; a világtörténelem és­­archaeologiára : Ribáry Ferencz egyetemi m. tanárt; Magyarország történetére: Salamon Ferencz egyetemi tanárt; földrajzra : Hunfalvy János egyetemi tanárt; mennyiségtanra: Vész J. Ármin, Hunyadi Jenő műegyetemi tanárokat és König Gyula egyetemi magán­tanárt; ábrázoló mértanra: Fölser István műegyetemi tanárt; elméleti természettanra: B. Eötvös Lóránt egye­temi tanárt; kísérleti természettanra: Schüler Alajos mű­egyetemi tanárt; mechanikára : Szily Kálmán műegyetemi tanárt; általános vegytanra: Than Károly egyetemi tanárt; ipar­vegytanra: Wartha Vincze műegyetemi tanárt; ásvány- és földtanra: Szabó József egyetemi tanárt; növénytanra: Jurányi Lajos egyetemi tanárt, és állattanra: Margó Tivadar egyetemi tanárt. A philosophiát és paedagogiát illetőleg egy­előre az egyetemi előadások veendők igénybe; a képezde különös czéljaira irányzott paedagogiai módszertani előadásokat dr. Kleinmann Mór egye­temi m. tanár fogja tartani, ki e czélra a képezde nevelés-oktatástani szakosztályában már tanárul van alkalmazva. A vallás- és­ közoktatási magyn, kir. minister Jánosy Boldizsár tanárjelöltet a bajai kath. fő­­gymnasiumhoz rendes tanárrá nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister Pavek Károly adó­hivatali ellenőrt adószedővé nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister König Ferencz I. osztályú számtisztet a zágrábi állampénztárhoz segéddé nevezte ki. A budapesti kir. főügyész a zombori kir. ügyész­séghez írnokká Kyriak Emil zombori kir. törvény­­széki telekkönyvi írnokot nevezte ki. A budapesti kir. főügyész a nagy­károlyi kir. ügyészséghez Írnokká Strézsi Pál m. k. közleke­désügyi ministeriumi kezelő-hivatalnokot ne­vezte ki. A budapesti kir. főügyész a vezetése alatti kir. főügyészséghez hivatalszolgává Ladvánszky István m. kir. curiai segédszolgát nevezte ki. A szeg­gedi m. k. pénzügyigazgatóság Bogdán Lajos, Heim Péter és Schwarcs Lajos VII. oszt. adóhivatali tiszteket VI. osztályú, Otty Antal adó­hivatali gyakornokot pedig VII. osztályú adóhi­vatali tisztekké nevezte ki. 1836 A m. kir. pénzügyministeriumnak f. évi 49.764. számú rendelete folytán, folyó évi november hó 1-től kezdve Csepel és Sziget-Szent-Márton közsé­gek a ráczkevei adóhivatali kerületből a soroksári adóhivatali kerülethez, — továbbá Majosháza, Áporka, Peregh községek, Szentiván, Bankháza és Bálványos puszták a soroksári adóhivatali kerü­letből,­­ valamint Dömsöd és Dab községek a dunavecsei adóhivatali kerületből a ráczkevei adó­hivatali kerülethez csatoltattak. A m. k. pénzügyminiszer rendelete folytán a Sopron megyébe kebelezett Rába-Szt.-Mihály köz­ség jövő 1874. év első napjától kezdve a körmendi adóhivataltól a szt.-gotthárdi adóhivatal kerületé­hez csatoltatik. NEMHIVATALOS RÉSZ. A „Reform“ tegnapi, 296. számában hozott azon közleményre, hogy az aradi úton épü­lt lyceum sept. hó 20-án reggelre beomolva találtatott, miért is az előadásoknak a lyceumban leendő megkezd­­hetéséről ennélfogva szó sem lehet, biztos értesü­lés alapján megjegyezhetjük, hogy a lyceum nem omlott be, hanem egy tanteremnek a mennyezete roskadt le. Minek folytán a közoktatási ministe­­rium rögtön elrendelte a vizsgálatot, valamint az épület hibás részleteinek azonnali, még pedig tel­jes biztosságot nyújtó helyreállítását, mely már is folyamba vétetvén s rövid idő alatt be is fogván fejeztetni, az előadások, melyek különben ez ese­mény által sem lettek volna akadályozva, a lí­ceumban a tanév elején meg fognak kezdetni. Gr. Pálffy János, Pozsony megye főispánja, a ne­vezett megyében uralgó cholera alkalmából föl­merülő költségek fedezésére 1000-egyezer fitnyi összeget ajánlott fel , továbbá saját költségén há­rom orvost alkalmazott a cholera által leginkább meglepett községekben, s ezeknek napidijait, ellá­tását és uti­költségeit viselte; azon kívül számos cholerabeteget személyes meglátogatása alkalmá­val jelentékenyebb pénzsegélyben részesített. Mely emberbaráti tettekért ezennel a nemes­­lelkü adakozónak meleg köszönet nyilvánittatik. Budapesten, 1873. évi Sept. hó 30-án. Budapesten 1. évi September 29-én fölmerült uj choleraesetek: Budán­­ Pesten 2 Indokolás aa katonai bíróságok hatásköréről­ szóló törvényjavaslathoz. (Folytatás és vége.) Az 5. és 6. §-hoz. Az ezen szakaszban foglalt intézkedések önmagukat indokolják. A 7. §-hoz A törvényjavaslat alapelve szerint, különböző szolgálati viszony által szabályoztat­­ván a kivételes bíróság hatósága, 7. § az említett elvnek egy conkrét esetben való alkalmazását ren­deli, megállapítván azt, hogy azon viszony meg­szűntével, a­melytől a katonai bíróság illetősége föltételezve van, ezen hatóság illetősége is megszű­nik, habár a büntetendő cselekmény akkor követ­­tetett el, midőn a tettes a katonai bíróság juris­­dictiója alatt állott. A 8. §-hoz. Azon irány, mely a 6-ik §-ban ész­lelhető, a 7-ik §-ban érintett esetekben is alkal­­maztatik. Ezen szakasz súlypontját az illetőségnek bűn­halmazat esetére vonatkozó szabályozása képezi, mely körül, tekintettel a katonai bíróság kivéte­les jellegére, nem lehetett a bűnhalmazat eseté­ben az általános bűnvádi eljárás által megállapí­tott szabályt alkalmazni. Fenn kell­ tartani —ha­bár nem minden inconvenientia nélkül— az elvet, hogy azon cselekmények fölött, melyeket valaki nem akkor követett el, midőn a katonai bíróság hatósága alatt állott, ez utóbbit nem illetheti az eljárás. Ezen intézkedés feltételezi, hogy egy és ugyan­azon vádlott ellen, a bűnvádi eljárás megindítását megelőzőleg elkövetett és tudomásra jett több büntetendő cselekmény miatt két külön bűnvádi eljárás indítandó meg, a­mi a helyes bűnvádi eljárás rendszerével ellenkezik, de ezen bonyoda­lom csak azáltal lett volna kikerülhető, ha vagy a katonai bűntett és vétség, illetőleg a tettleges szolgálat ideje alatt elkövetett büntetendő cselek­mény iránt is a polgári jurisdictio létetett volna illetékesnek, a­mi pedig az egyik esetben csaknem lehetetlen, a másik esetben a fegyelem szempontjából káros volna; vagy pedig megfordít­va: a katonai bírói hatóság illetősége lett volna a jelen törvényjavaslat alapelve által kitűzött vona­lon túl kiterjesztendő. A kormány kevésbé sérelmesnek találván a megjelölt inconvenientiát a fentebb kiemelt tekin­tetek megszegésénél, a kérdésben lévő esetekre nézve a törvényjavaslatban foglalt intézkedést fo­gadta el, kellő tekintettel mindazonáltal a bűn­halmazat esetében a büntetésnek az anyagi bün­tető törvények, illetőleg a gyakorlat által megál­lapított szabályaira, mely tekintetben a 7-dik §. utolsó bekezdése az utóbb eljáró bíróságnak irá­nyul szolgáland. A 9. §-hoz. A delegációról és a végrehajtás sor­rendjéről intézkedvén, külön indokolást nem igényel. A 10-ik §-hoz. Igen nagy fontosságú ezen sza­kasz intézkedése, mely háború idején a hadsereg elleni bűntettekre nézve a bíráskodást a kato­nai bíróságokra ruházza az esetben is, ha a jelen szakaszban meghatározott bűncselekmény elkö­vetésével polgári személy vádoltatik. A kormány teljes tudatával bir annak, hogy az ezen pontban foglalt intézkedés csak a legnagyobb, az ország létkérdését magában rejtő szükség ál­tal indokolható. — A felállított szabály, szemközt az 1869-ik évi IV. törvényczikk sarkelvét képező azon határozmánynyal, hogy „senki illetékes bí­rójától nem vonható el“ — egy messze terjedő kivételt szentesít. És mégis — mindezt a legkomolyabban meg­fontolva, azon meggyőződésben van a kormány, hogy a kérdéses kivételes intézkedést azon eset, a­melyre az számítva van, teljesen igazolja. A rendes bíróságok részére megállapított eljá­rási szabályok csak rendes viszonyokra számít­­vak, a háború pedig a rendkívülibb és legvégze­tesebb esemén­y. Ennek tartama alatt a hadsereg és a polgárok megfeszített áldozatkészségétől és hazafiságától függ minden, miért is mindazon in­tézkedés, rendszabály és cselekmény, mely a meg­mentés sikerét biztosítja, s az ennek útjában álló akadályok megszüntetését vagy kevesbítését esz­közli , a hazafiasságnak kiváló cselekményét ké­pezi. A megmentés sikerét előmozdító azon intéz­kedések között, melyek a háború alatt szüksé­gesek , kiváló figyelmet érdemel az, mely a haza ellenségeinek a haza ártalmára irány­zott műveleteinek keresztülvitelét megakadá­lyozza, és a­mely a haza ellen, ennek végzetes per­­c­eiben elkövetett leggonoszabb merényletnek azonnali szigorú megbüntetésével a gonoszok vállalkozását féken tartja, s ez utóbbiakat a bün­tetés kikerülhetlenségének példája által hasonló­­ merényletektől visszariasztja. Ily időben lemon­danak a hazafias polgárok a szabadság egyes biztosítékairól, nehogy a haza ellenségei épen ezekben találjanak felbátorítást a szabadság és a haza elárulására és megrontására. Az utolsó bekezdés intézkedése csak azért vé­tetett fel, mert rendszeres büntető-törvényköny­vünk nem lévén, addig is, míg ez létre­jön, az érintett bűncselekmény büntetésének mérvét meg­határozni czélszerű. All. §-hoz. Ezen szakasz a rögtönbíróságnak a katonai személyekre kiterjedő hatályát továbbra is fentartja, mely intézkedés a tettleges szolgálat­ban lévő katonai személyeket illetőleg, tekintet­tel az 1-fő §. átalános szabályaira, szükséges volt. A 12., 13., 14-ik §§ hoz. A katonai bíróságok­nak polgári ügyekben való illetősége eltöröltetvén, tekintettel arra, hogy tettleges szolgálatban lévő katonák rendes tartózkodási helylyel nem bírnak, s azokra, valamint családjuk tagjaira nézve nőm

Next