Budapesti Közlöny, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)

1873-10-01 / 225. szám

mely különös, a polgári perrendtartásban előre nem látott körülmények, a polgári bíró illetősé­gének megállapíthatása végett szabályozást kí­vánnak, a törvényjavaslat 12. 13. 14. §§-ai ezen kérdések szabályozását tárgyazzák. Mindenik intézkedés, mely e szakaszokban fog­laltatik, megfejtését és indokát találja az annak alapjául felállított ténykörülményben és viszony­ban , miért a megjelölt szakaszok bővebb indoko­lását fölöslegesnek látjuk. A 15-ik §­hoz. Az első bekezdés a polgári ható­ság tekintélyének s rendelkezései hatályának biz­tosításában találja indokát.­­ Fokozott jelentő­séget nyer ezen intézkedés a laktanyákban esz­közlendő bírósági cselekvényekre vonatkozólag, részint azáltal, hogy itt a bírósági tagnak neta­­láni megtámadhatása veszélyesebb alakot ölhetne; részint azáltal, hogy a katonaság, egyéb hiva­tásán felül a közrend őre is lévén, különös fon­tosságot nyer azon törekvés, hogy a törvény és a törvény közege a katonai épületben a közhatóság oltalmára rendelt fegyveres nép által ne támad­­tathassék meg. Ezen czél a legbiztosabban éretik el azáltal, ha a hatóság közege, ily cselekmények foganato­sítása alkalmával, egy felsőbb fokú katonai sze­mély kíséretében jelenik meg, a ki iránt a katona megszokta a függelmet, s a ki egyszersmind ele­gendő hatalommal is bír a polgári hatóság iránti tiszteletet és annak rendeletei iránt az engedel­mességet, a netalán szükségessé váló erő rögtöni alkalmazása által biztosítani. A második bekezdésben foglalt határozvány által mód nyuttatik a katonaságnak, hogy vala­mely tisztnek a becsületet netalán érintő cse­lekményéről további eljárás végett értesülést nyerjen. A 16-ik §-hoz. Ezen szakasz egyedüli indoka a hagyatéknak és az árvák érdekeinek a polgári hatóság általi intézkedések bekövetkeztéig esz­­közlendő rögtöni biztosítása. Kivéve az ideiglenes ügygondnok kinevezését, a­ki csak­is az árváknak halasztást nem tűrő érdekei képviseletére van hivatva, az ezen §-ban foglalt egyéb cselekmé­nyek, a hagyatéki eljárást illetőleg a községi elöl­járóság által teljesítendő előzetes intézkedésig ter­jednek. Ezen intézkedések elegendő indokukat találják a czélszerűségben, mert felette kívánatos, hogy halálozás esetében a hagyatéki vagyon azon­nal elzárassék, összek­assék és különösen az ár­vák érdekei rögtön biztosíttassanak. A 17., 18. §§-hoz. A katonai biróság hatóságá­nak új körvonalazása, s annak az eddiginél szű­­kebb körre szoríttatása a folyamatban lévő ügyekre nézve némely átmeneti intézkedéseket tesz szükségessé, mely intézkedések a 17. és 18. §§-ban foglaltatják. Gyakorlati szempontból főleg a 18. §-ban fog­lalt határozványok bírnak fontossággal, melyek egyébiránt mindenben megegyeznek a hatóságok különválasztására nézve a fentebbi szakaszok­ban foglalt szabályokkal. A 19. §-hoz. A legfelsőbb dynastiának férfi tagjai különböző állásokat foglalván el a hadse­regben, é­s minthogy azoknak rendes bírósága eddig is mindig a cs. kir. főudvarnagyi hivatal volt, a kormány nem találta indokoltnak, hogy ezen bíróságnak hatósága a jelen törvényjavaslat által érintessék. A 20-ik §-hoz. Ezen szakasz csak határozottan mondja ki azt, a mi már az 1868: XL. törvény­czikk 54. §-ban tartalmaztatik, hogy t. i. addig, mig a törvényhozás nem állapit meg uj katonai törvénykönyvet, a jelenleg hatályban lévő kato­nai büntető törvények alkalmazandók mind a kö­zös hadseregnél, mind pedig a honvédségnél. Az 1868. évi XL. törvényczikk 54. §-a a bírói illetőség iránt intézkedvén, második alineájában nyilván kimondja az is, hogy a tettleg szolgálat­ban állók, — vagyis a sorhadi, tartaléki, honvéd­ségi és hadi­tengerészeti katonák, a katonai fe­gyelmi törvények alatt állanak. Világosan ki­mondja továbbá e törvény, hogy „addig is, míg a katonai törvények az átalános védkötelezettség­­nek megfelelőleg átdolgoztatnak, a testi fenyíték eltörü­ltetik.“ Kétségtelen ebből, hogy az ezen ivény hozatalakor fenállott katonai törvények, azon változtatást kivéve, mely a bot- és a bilincs­büntetésre vonatkozólag megállapittatott, az 1868. évi XL. törvényczikk 54. §-sa által egy uj katonai büntető törvénykönyv létrejöttéig fentartattak. De ezen intézkedés mélhatlanul szükséges is volt, mert a hadsereget büntető­ törvénykönyv nélkül egy perczig sem lehetett hagyni; s mint­hogy ily törvénykönyv egyidejűleg a véderőről szóló törvénynyel nem készíttethetett el, szüksé­ges volt a hatályban lévőt, habár ideiglenesen, fentartani. Ezen mérvadó tekintet a honvédségre nézve is áll, miért is az idézett törvény, épen vonatkozás­sal a katonai törvényekre,­­ a második bekezdés utolsó sorában a honvédséget is különösen és határozottan fölemlíti, a­miből kétségtelenné vá­lik, hogy a kérdéses intézkedés, az idézett sza­kasz első alineájában kiemelt megszorítással a honvédségre szintén alkalmazandó. A jelen törvényjavaslat 20. §-a a mondottaknál fogva csupán határozottabb alakú formulázása az 1868. XL. 54. § ban foglalt határozványnak, s minthogy a fennálló gyakorlat is megegyez ezzel, ez okból a törvényjavaslat kérdéses szakasza csupán a törvénymagyarázat, vagyis declaratorius törvény jellegével bir. Kelt Budapesten, márczius 6-án 1873. Dr. Pauler Tivadar, s. k. Szende Béla, s. k. 1837 HELYHATÓSÁG. A fővárosi választások eredményeinek foly­tatása . A IV. kerületben:­ Apáthy István 711, dr. Bor­­bás József 709, Burghardt István 662, Deák Fe­­rencz 774, Farkas Gy. 675, Frey J. 699, Grabovsz­­ky Gy. 712, Hatala P. 704, Horváth K. házbirt. 715, Houchard Ferencz 661, Jármai Gusztáv 737, Kármán Lajos 642, Kléh István 711, Királyi Pál 728, Matolay Elek 711, Mátyás Arisztid 704, Ney Ferencz 706, Oppodh Alajos 536, dr. Patrubány Gergely 708, Bolgár Mihály 673, dr. Poor Imre 721, Somhegyi Ferencz 695, Stock Endre 637, dr. Szabóky Adolf 679, Thaisz Elek 610, Toldy Fe­rencz 710, Várady Károly 722, Zmeskál István 663. Póttagoknak : Ságodi Sándor 656, Jelinek Mór 692, Than Mór 697, dr. Dulácska Géza 692, dr. Környei Ede 698, Szedenits János 709, Kau­nitz Tivadar 679, szavazattal. Az V. kerületben: Csengery Antal 651, dr. Fáik Miksa 635, Simon Flórent 651, Horn Ede 615, Gieszingl Károly 623, Schweiger Márton 621, Deutsch Samu 633, dr. Reich Ármin 552, Gold Zsigmond 564, Zsigmondy Vilmos 360, Tolnay Lajos 346, Kochmeister Frigyes 385, Lechner La­jos 337, Mészáros Miklós 325, Fuchs Gusztáv 327 Sacelláry György 322, dr. Horváth György 342, Fleischman Emil 382, dr. Schimmer Ernő 333, Wahrmann Sándor 332, dr. Stiller Mór 320, We­ber Antal 320 szavazattal választottak. Póttagok :­­Mezei Mór, Korányi Adolf, dr. Glück Izidor, Müller Vilmos, Matuska Péter, Szabó József tanár. A VI. kerületben: Dobos Ferencz 495, Rado­­cza János 488, Rózsay József 473, Langenfeld Frigyes 485, Pucher József 460, Steindl Rudolf 431, Schneider Bernhard 399, Zettner Ede 385, Wallenfeld Károly 383, Vogler József 380, Höff­­ler György 365, Rémy Antal 362, Piatrik Ferencz 361, Jovicza Sándor 345, Dörschng Antal 321, Jálics Kálmán 314, Keller Herman 308, Hajek Adolf 298, Benkert Gyögy 296, Bródy Zsigmond 275. 1 . A VII. kerületben: Sebastiany Frigyes 594, Halbauer Nándor 693, Schön József 590, Schwai­ger Adolf 587, Mendl István 584, Sik József 583, Schaeffer Antal 552,Schimmer György 542,Hirsch Sebestyén 532, Scherman Adolf 519, Kanitz Gá­bor 518, Hatzenberger Ferencz 501, Bogisits La­­jos 493, Podmanitzky Frigyes K. 458, Holiczius Károly 452, dr. Apatitzki 406, Böler Vilmos 365, Dobos József 360, Markóczy Vincze 368,Schneider Alajos 336. Póttagok: Weisz Jakab 553, Krump­­holz Mihály 523, Szarvasy Sándor 473, Fischer Péter 256, Kann Manó 230.­­ A IX-ik kerületben: Morócz István 421,Tavaszi Endre 404, Dobronyi János 407, Korizmics László 420, id. Szemerédy István 395, Schreyer András 398, Kern Ferencz 369, dr. Kuncz Jenő 393, Gen­­discher János 372, Rothknecht János 357, Kurz Vilmos 361, Fáczányi Ármin 395, Paczka Jakab 355, Holk Márton 380, Horváth Lajos 394, Rich­ter József 376, Jécsy Károly 277, Markus Ignácz 303, Böhm Alajos 336, Csekeő Ágoston 275. Póttagok: Bottlik Mihály 375, Prokisch Fe­rencz 373, Wekerle Sándor 377, Zofahl András 387, Hueber József 376. A II-ik választókerületben (viziváros és ország -­ut) 586 szavazatjegy adatott be. Képviselőkké megválasztottak: Say Móricz 529, Weninger Fe­rencz 471, Szumrák Pál 466, Hieronymi Károly 450, Ribáry József 448, Klein Antal 437, Légrády Sándor 433, Szelestey János 424, Reitter Ferencz 418,Bognár Antal 409, Schmidt Ferencz 392, Beer Berthold 373, báró Lipthay Béla 369, Ples­­kott Henrik 366, Heinrich Ödön 356, Szlávy József 329, Henszler János 295, Barrest Károly 294, Kovács János 285, Ribáry Ferencz 282 sza­vazattal; póttagokká: Kerntler Gusztáv 404, Gre­gor János 359, dr. Eulenberg Ferdinánd 326, Ne­­racsek Károly 276,Schmidt László 268 szavazattal. Zexta, sept. 27. Városunk képviselő-testülete Deák Ferenczhez feliratot intézett, melyre az in­dítványt Mihálkovics István tette, magát a fel­iratot pedig Szárics Bertalan fogalmazta. A feliratból idézzük a következőket: „Az egy­házi kérdés mély gyökeret vert a társadalom és állami élet talajában, melyet mélyen tisztelt nagy hazánkfia monumentális igazsággal, meggyőzőleg indokolt, s azért valóban „az állam és egyház közti viszonyok egész Európában a legnehezebb kérdések közé tartoznak,“ de melynek megoldása a legszükségesebb létfeltétel , mely nehézség leküzdését reméljük a törvényhozó testület erejétől és erélyétől elérni. Habár e kérdéssel kapcsolatos dolgok foglal­koztatták is a sajtót, írtak felőle több tudósok, az e nyár folytán felmerült concret esetben az ország legtöbbjei rögtöni megoldást, és azonnal védbás­­tyát építeni törvény által óhajtottak volna a ha­sonló túlkapások ellen, melyek az egyház némely tagjai által haza­ellenesen, egy kívül álló testület czéljainak kiviteléhez elkövettettek. Ezt véltük volna mi is első tekintetre cselekedni, de mélyen tisztelt hazánkfiának tartott beszédében sok mély, messzeható s több kérdésekkel kapcsolatos viszo­nyokra vonatkozó érvelések, különösen pedig an­nak huzamos­ idő ótai átgondolása csakugyan oda terelnek, hogy a rögtönzés csak felületességet, kétszeres munkát okozhatott volna kevés sikerrel. Azért nem tudjuk eléggé kifejezni hálánkat, köszönetünket nagy hazánkfia előtt hogy ezen igen nagy horderejű kérdésben oly üdítőleg, bölcsen méltóztatott a kérdés elvi részét kinyilvánítani, hogy az elemek okozta e­gosz anyagi viszonyok és csapások között, a­midőn közéletünk üterei is sokszor bágyadtan vertek, reményünkben megúj­­hodva,felfrissülve leltük magunkat a közélet terén, mely elvi nyilatkozat elegendő biztosítékot nyújt arra, hogy minden fogékony lélekben e kérdés kivitelére kellő erőt és ruganyosságot kölcsönöz­zön még ott is, hol az talán kihalásnak indult. Miért is nemcsak a mi, de minden egészséges lelkű hazafinak őszinte köszönetét teremté elő a nagy kérdésbeni őszinte, bölcs és a jövőt uraló elvnek méltóságos erélylyeli kifejezése, mely min­denesetre a majd alakítandó e tárgybani szakbi­zottságnak tanulmányozását és áldozatkészséges működését is kétségen kívül eleveníteni fogja. A midőn tehát csekély körű szerény testületünk f. é. aug. hó 10-én tartott közgyűlésében 269. sz. alatt hozott határozatával nagy hazánkfiának f. é. junius 28-án tartott e fontos kérdésbeni férfias erélyű, bölcs érvelésekkel koronázott és nagyfon­­tosságú beszédének minden részét magunkévá téve, azért köszönetünket meghatott bensőséggel kijelenteni bátorkodunk, ne vegye mélyen tisz­telt nagy hazánkfia rész néven azon szerény ké­résünket, miszerint a kinyilatkoztatott nagy el­veknek mielőbb élő törvényben is kifejezést adni törekednék, óhajtván, hogy ez igen fontos és más culturális kérdések megoldásához a minden­ható még hosszú időkre a kellő s ruganyos testi erőt meg ne vonja.“ Zenta városának 1873. évi augustus hó 10-én tartott képviselő-gyűléséből.

Next