Budapesti Közlöny, 1873. október (7. évfolyam, 225-251. szám)
1873-10-01 / 225. szám
mely különös, a polgári perrendtartásban előre nem látott körülmények, a polgári bíró illetőségének megállapíthatása végett szabályozást kívánnak, a törvényjavaslat 12. 13. 14. §§-ai ezen kérdések szabályozását tárgyazzák. Mindenik intézkedés, mely e szakaszokban foglaltatik, megfejtését és indokát találja az annak alapjául felállított ténykörülményben és viszonyban , miért a megjelölt szakaszok bővebb indokolását fölöslegesnek látjuk. A 15-ik §hoz. Az első bekezdés a polgári hatóság tekintélyének s rendelkezései hatályának biztosításában találja indokát. Fokozott jelentőséget nyer ezen intézkedés a laktanyákban eszközlendő bírósági cselekvényekre vonatkozólag, részint azáltal, hogy itt a bírósági tagnak netaláni megtámadhatása veszélyesebb alakot ölhetne; részint azáltal, hogy a katonaság, egyéb hivatásán felül a közrend őre is lévén, különös fontosságot nyer azon törekvés, hogy a törvény és a törvény közege a katonai épületben a közhatóság oltalmára rendelt fegyveres nép által ne támadtathassék meg. Ezen czél a legbiztosabban éretik el azáltal, ha a hatóság közege, ily cselekmények foganatosítása alkalmával, egy felsőbb fokú katonai személy kíséretében jelenik meg, a ki iránt a katona megszokta a függelmet, s a ki egyszersmind elegendő hatalommal is bír a polgári hatóság iránti tiszteletet és annak rendeletei iránt az engedelmességet, a netalán szükségessé váló erő rögtöni alkalmazása által biztosítani. A második bekezdésben foglalt határozvány által mód nyuttatik a katonaságnak, hogy valamely tisztnek a becsületet netalán érintő cselekményéről további eljárás végett értesülést nyerjen. A 16-ik §-hoz. Ezen szakasz egyedüli indoka a hagyatéknak és az árvák érdekeinek a polgári hatóság általi intézkedések bekövetkeztéig eszközlendő rögtöni biztosítása. Kivéve az ideiglenes ügygondnok kinevezését, aki csakis az árváknak halasztást nem tűrő érdekei képviseletére van hivatva, az ezen §-ban foglalt egyéb cselekmények, a hagyatéki eljárást illetőleg a községi elöljáróság által teljesítendő előzetes intézkedésig terjednek. Ezen intézkedések elegendő indokukat találják a czélszerűségben, mert felette kívánatos, hogy halálozás esetében a hagyatéki vagyon azonnal elzárassék, összekassék és különösen az árvák érdekei rögtön biztosíttassanak. A 17., 18. §§-hoz. A katonai biróság hatóságának új körvonalazása, s annak az eddiginél szűkebb körre szoríttatása a folyamatban lévő ügyekre nézve némely átmeneti intézkedéseket tesz szükségessé, mely intézkedések a 17. és 18. §§-ban foglaltatják. Gyakorlati szempontból főleg a 18. §-ban foglalt határozványok bírnak fontossággal, melyek egyébiránt mindenben megegyeznek a hatóságok különválasztására nézve a fentebbi szakaszokban foglalt szabályokkal. A 19. §-hoz. A legfelsőbb dynastiának férfi tagjai különböző állásokat foglalván el a hadseregben, és minthogy azoknak rendes bírósága eddig is mindig a cs. kir. főudvarnagyi hivatal volt, a kormány nem találta indokoltnak, hogy ezen bíróságnak hatósága a jelen törvényjavaslat által érintessék. A 20-ik §-hoz. Ezen szakasz csak határozottan mondja ki azt, a mi már az 1868: XL. törvényczikk 54. §-ban tartalmaztatik, hogy t. i. addig, mig a törvényhozás nem állapit meg uj katonai törvénykönyvet, a jelenleg hatályban lévő katonai büntető törvények alkalmazandók mind a közös hadseregnél, mind pedig a honvédségnél. Az 1868. évi XL. törvényczikk 54. §-a a bírói illetőség iránt intézkedvén, második alineájában nyilván kimondja az is, hogy a tettleg szolgálatban állók, — vagyis a sorhadi, tartaléki, honvédségi és haditengerészeti katonák, a katonai fegyelmi törvények alatt állanak. Világosan kimondja továbbá e törvény, hogy „addig is, míg a katonai törvények az átalános védkötelezettségnek megfelelőleg átdolgoztatnak, a testi fenyíték eltörültetik.“ Kétségtelen ebből, hogy az ezen ivény hozatalakor fenállott katonai törvények, azon változtatást kivéve, mely a bot- és a bilincsbüntetésre vonatkozólag megállapittatott, az 1868. évi XL. törvényczikk 54. §-sa által egy uj katonai büntető törvénykönyv létrejöttéig fentartattak. De ezen intézkedés mélhatlanul szükséges is volt, mert a hadsereget büntető törvénykönyv nélkül egy perczig sem lehetett hagyni; s minthogy ily törvénykönyv egyidejűleg a véderőről szóló törvénynyel nem készíttethetett el, szükséges volt a hatályban lévőt, habár ideiglenesen, fentartani. Ezen mérvadó tekintet a honvédségre nézve is áll, miért is az idézett törvény, épen vonatkozással a katonai törvényekre, a második bekezdés utolsó sorában a honvédséget is különösen és határozottan fölemlíti, amiből kétségtelenné válik, hogy a kérdéses intézkedés, az idézett szakasz első alineájában kiemelt megszorítással a honvédségre szintén alkalmazandó. A jelen törvényjavaslat 20. §-a a mondottaknál fogva csupán határozottabb alakú formulázása az 1868. XL. 54. § ban foglalt határozványnak, s minthogy a fennálló gyakorlat is megegyez ezzel, ez okból a törvényjavaslat kérdéses szakasza csupán a törvénymagyarázat, vagyis declaratorius törvény jellegével bir. Kelt Budapesten, márczius 6-án 1873. Dr. Pauler Tivadar, s. k. Szende Béla, s. k. 1837 HELYHATÓSÁG. A fővárosi választások eredményeinek folytatása . A IV. kerületben: Apáthy István 711, dr. Borbás József 709, Burghardt István 662, Deák Ferencz 774, Farkas Gy. 675, Frey J. 699, Grabovszky Gy. 712, Hatala P. 704, Horváth K. házbirt. 715, Houchard Ferencz 661, Jármai Gusztáv 737, Kármán Lajos 642, Kléh István 711, Királyi Pál 728, Matolay Elek 711, Mátyás Arisztid 704, Ney Ferencz 706, Oppodh Alajos 536, dr. Patrubány Gergely 708, Bolgár Mihály 673, dr. Poor Imre 721, Somhegyi Ferencz 695, Stock Endre 637, dr. Szabóky Adolf 679, Thaisz Elek 610, Toldy Ferencz 710, Várady Károly 722, Zmeskál István 663. Póttagoknak : Ságodi Sándor 656, Jelinek Mór 692, Than Mór 697, dr. Dulácska Géza 692, dr. Környei Ede 698, Szedenits János 709, Kaunitz Tivadar 679, szavazattal. Az V. kerületben: Csengery Antal 651, dr. Fáik Miksa 635, Simon Flórent 651, Horn Ede 615, Gieszingl Károly 623, Schweiger Márton 621, Deutsch Samu 633, dr. Reich Ármin 552, Gold Zsigmond 564, Zsigmondy Vilmos 360, Tolnay Lajos 346, Kochmeister Frigyes 385, Lechner Lajos 337, Mészáros Miklós 325, Fuchs Gusztáv 327 Sacelláry György 322, dr. Horváth György 342, Fleischman Emil 382, dr. Schimmer Ernő 333, Wahrmann Sándor 332, dr. Stiller Mór 320, Weber Antal 320 szavazattal választottak. Póttagok :Mezei Mór, Korányi Adolf, dr. Glück Izidor, Müller Vilmos, Matuska Péter, Szabó József tanár. A VI. kerületben: Dobos Ferencz 495, Radocza János 488, Rózsay József 473, Langenfeld Frigyes 485, Pucher József 460, Steindl Rudolf 431, Schneider Bernhard 399, Zettner Ede 385, Wallenfeld Károly 383, Vogler József 380, Höffler György 365, Rémy Antal 362, Piatrik Ferencz 361, Jovicza Sándor 345, Dörschng Antal 321, Jálics Kálmán 314, Keller Herman 308, Hajek Adolf 298, Benkert Gyögy 296, Bródy Zsigmond 275. 1 . A VII. kerületben: Sebastiany Frigyes 594, Halbauer Nándor 693, Schön József 590, Schwaiger Adolf 587, Mendl István 584, Sik József 583, Schaeffer Antal 552,Schimmer György 542,Hirsch Sebestyén 532, Scherman Adolf 519, Kanitz Gábor 518, Hatzenberger Ferencz 501, Bogisits Lajos 493, Podmanitzky Frigyes K. 458, Holiczius Károly 452, dr. Apatitzki 406, Böler Vilmos 365, Dobos József 360, Markóczy Vincze 368,Schneider Alajos 336. Póttagok: Weisz Jakab 553, Krumpholz Mihály 523, Szarvasy Sándor 473, Fischer Péter 256, Kann Manó 230. A IX-ik kerületben: Morócz István 421,Tavaszi Endre 404, Dobronyi János 407, Korizmics László 420, id. Szemerédy István 395, Schreyer András 398, Kern Ferencz 369, dr. Kuncz Jenő 393, Gendischer János 372, Rothknecht János 357, Kurz Vilmos 361, Fáczányi Ármin 395, Paczka Jakab 355, Holk Márton 380, Horváth Lajos 394, Richter József 376, Jécsy Károly 277, Markus Ignácz 303, Böhm Alajos 336, Csekeő Ágoston 275. Póttagok: Bottlik Mihály 375, Prokisch Ferencz 373, Wekerle Sándor 377, Zofahl András 387, Hueber József 376. A II-ik választókerületben (viziváros és ország -ut) 586 szavazatjegy adatott be. Képviselőkké megválasztottak: Say Móricz 529, Weninger Ferencz 471, Szumrák Pál 466, Hieronymi Károly 450, Ribáry József 448, Klein Antal 437, Légrády Sándor 433, Szelestey János 424, Reitter Ferencz 418,Bognár Antal 409, Schmidt Ferencz 392, Beer Berthold 373, báró Lipthay Béla 369, Pleskott Henrik 366, Heinrich Ödön 356, Szlávy József 329, Henszler János 295, Barrest Károly 294, Kovács János 285, Ribáry Ferencz 282 szavazattal; póttagokká: Kerntler Gusztáv 404, Gregor János 359, dr. Eulenberg Ferdinánd 326, Neracsek Károly 276,Schmidt László 268 szavazattal. Zexta, sept. 27. Városunk képviselő-testülete Deák Ferenczhez feliratot intézett, melyre az indítványt Mihálkovics István tette, magát a feliratot pedig Szárics Bertalan fogalmazta. A feliratból idézzük a következőket: „Az egyházi kérdés mély gyökeret vert a társadalom és állami élet talajában, melyet mélyen tisztelt nagy hazánkfia monumentális igazsággal, meggyőzőleg indokolt, s azért valóban „az állam és egyház közti viszonyok egész Európában a legnehezebb kérdések közé tartoznak,“ de melynek megoldása a legszükségesebb létfeltétel , mely nehézség leküzdését reméljük a törvényhozó testület erejétől és erélyétől elérni. Habár e kérdéssel kapcsolatos dolgok foglalkoztatták is a sajtót, írtak felőle több tudósok, az e nyár folytán felmerült concret esetben az ország legtöbbjei rögtöni megoldást, és azonnal védbástyát építeni törvény által óhajtottak volna a hasonló túlkapások ellen, melyek az egyház némely tagjai által hazaellenesen, egy kívül álló testület czéljainak kiviteléhez elkövettettek. Ezt véltük volna mi is első tekintetre cselekedni, de mélyen tisztelt hazánkfiának tartott beszédében sok mély, messzeható s több kérdésekkel kapcsolatos viszonyokra vonatkozó érvelések, különösen pedig annak huzamos idő ótai átgondolása csakugyan oda terelnek, hogy a rögtönzés csak felületességet, kétszeres munkát okozhatott volna kevés sikerrel. Azért nem tudjuk eléggé kifejezni hálánkat, köszönetünket nagy hazánkfia előtt hogy ezen igen nagy horderejű kérdésben oly üdítőleg, bölcsen méltóztatott a kérdés elvi részét kinyilvánítani, hogy az elemek okozta egosz anyagi viszonyok és csapások között, amidőn közéletünk üterei is sokszor bágyadtan vertek, reményünkben megújhodva,felfrissülve leltük magunkat a közélet terén, mely elvi nyilatkozat elegendő biztosítékot nyújt arra, hogy minden fogékony lélekben e kérdés kivitelére kellő erőt és ruganyosságot kölcsönözzön még ott is, hol az talán kihalásnak indult. Miért is nemcsak a mi, de minden egészséges lelkű hazafinak őszinte köszönetét teremté elő a nagy kérdésbeni őszinte, bölcs és a jövőt uraló elvnek méltóságos erélylyeli kifejezése, mely mindenesetre a majd alakítandó e tárgybani szakbizottságnak tanulmányozását és áldozatkészséges működését is kétségen kívül eleveníteni fogja. A midőn tehát csekély körű szerény testületünk f. é. aug. hó 10-én tartott közgyűlésében 269. sz. alatt hozott határozatával nagy hazánkfiának f. é. junius 28-án tartott e fontos kérdésbeni férfias erélyű, bölcs érvelésekkel koronázott és nagyfontosságú beszédének minden részét magunkévá téve, azért köszönetünket meghatott bensőséggel kijelenteni bátorkodunk, ne vegye mélyen tisztelt nagy hazánkfia rész néven azon szerény kérésünket, miszerint a kinyilatkoztatott nagy elveknek mielőbb élő törvényben is kifejezést adni törekednék, óhajtván, hogy ez igen fontos és más culturális kérdések megoldásához a mindenható még hosszú időkre a kellő s ruganyos testi erőt meg ne vonja.“ Zenta városának 1873. évi augustus hó 10-én tartott képviselő-gyűléséből.