Budapesti Közlöny, 1873. november (7. évfolyam, 252-276. szám)

1873-11-01 / 252. szám

Verőcze megye Boksince és Osilovac helységeiben megszűnt, végre Zágráb megye Stupnik, Kurilo­vecz és Kupljenovo községeiben a vész kiütött. A határőrvidéken, a katonai parancsnokságnak tudósítása szerint a keleti marhavész az ogulin­­slaini határkerület: Letinac, Prokike, Sulac, Ve­­liki-Kosinac, Mali-Kosinac, Unter-Skrad, Kotersko, Sello és Baritovicz községeiben; az I. bánáti ha­tárkerület: Vlahovic, Cepeles, Pracno, Komarovo, és Krastovicza községeiben és Petrinja városban uralgott. Az osztrák tartományokban I. évi oct. hó 13-ig terjedő hivatalos tudósítás szerint a keleti marha­vész : Galicziában Streczemilcze, Gontava, Gru­­towa, Stukovce, Brody, Urynkovcze, Kuwincze, Harbuczow, Vicyn, Csujeczycze, Wierbicza közsé­gekben­, a hussyatini veszte­gintézetben és az oswiecimi vasúti állomáson; Bukovinában, Slo­­bodzia-Rarancze községben és a novosieliczai vesztegintézetben; Salzburgban, Oberstrum községben és Dalmá­­tiában Jellovidok­ községben uralgott; ellenben Galicziában Korolovka és Bukovinában Rarancze községekben a rész megszűnt. HELYHATÓSÁG. Jakab Bogdán, szörénymegye főispánjának be­széde E megye első közgyűlésén. Uraim! tisztelt közgyűlés! Felséges urunk ki­rályunk által Szörénymegye főispánjának legke­gyelmesebben kineveztetvén, s hivatalos eskümet letevén, székemet ezennel elfoglalom, s szivemből üdvözlöm önöket, mint a f. évi 27. t. sz. szerint ez időben Szörénymegye képviselésére hivatott férfiakat. E mozzanat csak kifolyása azon nagymérvű eseménynek, melynek életgyökere a császári s Apostoli királyi Felségének 1871-ik évi jun. 8-án és 1872. évi junius 9-kén kibocsátott legkegyel­mesebb nyilatkozványaiban fogamzván meg, a most idézett napokról kelt legfelsőbb királyi le­iratokban, rendeletekben és intézkedésekben a bánsági határőrvidékre nézve úgy polgári, mint politikai jogok tekintetében gazdag sarjakat bo­csátott, s a nemzet által országgyűlésileg hozott s­e­vetsége által szentesített folyó évi 27, 28, 29. és 30-dik törvényczikkekben állandóan biztosít­tatván, a határőrvidéknek polgárosítását s ebből következő gyökeres átalakulását a teljesedésbe vételre megérlelte. Fontos ez esemény, uraim, önökre s azon vi­dékre nézve, melyet önök itt képviselnek ; fontos annyira, hogy ama nagy horderejű remények és gyümölcsök magasztossága mellett, melyeket ez átalakulás Szörény megye polgáraira nézve ki­látásba helyez, a mai napnak személyemre vonat­kozó ünnepélyessége csak másodrendűvé válik. A szerb-bánsági ezred 12-ik századával egyesí­tett román-bánsági ezred végleges feloszlásának zárköve ma létetik le, s polgári működésének pá­lyája valósággal ma nyílik meg. Tudják-e uraim, mit tesz ez ? Egy százados intézménynyel szakítunk ma végképen, melyhez bár sok hősies dicsőségnek emléke van kötve, ki tudná feledni, hogy mindazt a koronkint élt nemzedéknek az egyéni szabad­ság árán s gyakran nagy véráldozattal kellett megvásárolnia. Ma a hazának és nemzetnek tényleg vissza van adva a királyi rendeletekben, illetőleg törvények­ben kifejezett különleges biztosítások mellett a vidék lakossága, s belép az 1868-dik évi 44. tör­­vényczikkben nemzetiségi s valláskülönbség nél­kül mindenki számára biztositott jogegyenlőség s alkotmány élvezetébe, melyekből urunk kirá­lyunk legkegyelmesebb nyilatkozványa sze­rint is saját szerkezeténél fogva eddig ki volt re­­kesztve. A családi tűzhelynek, a társadalmi s pol­gári életnek új iránya, eddig nem ismert új tere nyílik meg. Míg a múltban a határőr személyével, vagyoná­val s idejével nem rendelkezhetett, ezután a kö­zös hazai törvények határai között e rendelke­zési jogtól elzárva senki sem lesz. Míg a múltban a fegyverviselés minden terhes követelményeivel volt egyedüli rendeltetése, mi­nek a családi kötelékektől kezdve a társadalmi élet minden előnyéig s kényelméig mindent fel kellett áldozni, jövőben a békés polgári élet működésének mezején háborittatni senki sem fog. A sokszor parlagon hevertetett földnek műve­lése, a család, a haza, nemzet és átalános jólét felvirágzásának s a vagyonosodásának és nemzeti erőnek alapját képző ipar és kereskedés űzése, — az egyéni tökéletesedés főtényezőj­ének,a nevelésnek és oktatásnak előmozdítása, — szóval a szellemi és anyagi haladás eszközeinek s a polgári eré­nyeknek fejlesztése,— egyátalában minél szoro­sabb tömörülése a nemzet nagy testével, melytől századon át elválva, mintha nem is lett volna a hazának gyermeke, külön elemet képezett s kü­lön érdeket táplált: ime ezek lesznek a volt ha­tárőrnek feladatai; és mindezeken felül az 1870. évi 42-ik törvényczikkben körülirt alkotmányos önkormányzat gyakorlása, azaz saját ügyének ön­állóan intézése, tisztviselőinek szabadon válasz­tása, és szabadon választandó képviselője által a törvényhozásban való részvétel, mint a polgári jo­gok legmagasztosabbja, szóval az alkotmányos szabadság teljes élvezése képezendik jogai leg­szebbjeit. Felséges urunk királyunk s a nemzet biztosí­tották az említett törvényekben e jogokat a volt határőröknek; ők adák vissza a határőrvidéket önmagának és a hazának, e közös édes anyának, s mindezekért nem kívánnak egyebet, mint hűsé­get a felséges koronás királyhoz, őszinte szerete­­tet az oszthatlan hazának s alkotmányának; a törvények iránti feltétlen engedelmességet s a ha­zában lévő többi nemzetiségekkel való békés, test­véries egyetértést. És ki tudna kétségeskedni a felett, hogy Szö­rény megye lakosai, a volt hű határőrök e köteles­ségekről s polgári erényekről megfeledkezni soha nem fognak, kiknek azon hűségért és engedelmes­ségért, melyet eddig úgy a trón „mint a haza iránt mindig tanúsítottak, királyunk . Felsége 1872-ik évi junius hó 9-kén kelt legmagasabb nyilatkoz­­ványában köszönetét mondván, azon meggyőző­dését fejezte ki, hogy az uj viszonyok közt is ugyanazon ragaszkodást Ő Felsége és a haza iránt megőrzendik. Ezen erős hittel keblemben, visszatérve saját személyemre, mint letett eskümben kifejeztem, én is főispáni tisztemből kifolyó feladatomnak, sőt kö­telességemnek tartandom, őrködni a felett, hogy a vezetésemre bizott nemes megyében az imént kife­jezett hazafiús kötelességek soha és senki részéről csorbulást ne szenvedjenek. Letett eskümhöz képest biztosítom önöket uraim, s a megye lakosait, hogy hivatalos köröm­höz tartozó mindennemű ügyekben legkisebb sze­mélyválogatást nem teszek, tehát gazdag vagy szegény válogatása nélkül a törvényhez képest jo­got, igazságot és végrehajtást szolgáltatok, s figye­lemmel fogok őrködni, hogy az arra hivatott tiszt­viselők és közegek hasonló szellemben működje­nek ; — készen fog találni mindenki bármikor jo­gos panaszának meghallgatására, s a törvényes elégtétel kiszolgáltatására. Végre tiszteletben fogom tartani mindenkinek vallását és nemzetiségét. A volt határőrök irányában a király és haza részéről nyilvánult megbecsü­lhetlen bizalomnak volt szerencsém imént kifejezést adni. — De nem zárkózhatom el azon eshetőség elöl, miszerint bár fel nem teszem, de megtörténhetik, hogy a viszont­bizodalom megingatására koholt ürügyek és érde­kek színe alatt részakaratunk által a kedélyek izgatása megkisértessék. — Kérem önöket, uraim s az önök által képviselt megyei lakosságot, hogy a lojalitás és alkotmányos hazafiság teréről ma­gukat egy perczig se engedjék eltántoríttatni; va­lamint ígérem és fogadom, hogy az ily irányú vét­kes törekvéseket erőm és hatásköröm egész tehet­ségével kiirtani igyekezni fogok. Íme őszinte nyíltsággal és bizodalommal lépek hivatalomba, s legyenek meggyőződve, hogy leg­erősebb támaszomat, valamint legszebb jutalma­mat abban fogom találni, ha önök s a megye pol­gárai részéről hasonló bizodalomban s hazafias támogatásban részesíttetvén, sikerülend a megye­ Budapest fővárosának közgyűlése octóber 31-én. Ráth Károly főpolgármester d. e. 10 énkor megnyitván az ülést, a jegyzőkönyv hitelesítésére ugyanazon bizottságot küldi ki, mely a múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítette. _ A jegyzőkönyv vezetésével Barna Zsigmond bizatik meg. Ezután kihirdettetik a kijelölő bizottság tag­jaira tegnap történt szavazás eredménye, mely a következő : Összesen szavaztak 308-an. E szava­zatokból esett Királyi Pálra 305, Radócza Jánosra 168, Hunfalvira 168, Áldásy Antalra 144, Szent­­királyi Mórra 110, Havas Ignáczra 23, Vecsei Sándorra 8, Várady Károlyra 2, és Preuszner Jó­zsefre 1 szavazat. Meg van tehát választva Kirá­lyi, Radócza és Hunfalvi. A főpolgármester Várady Károly, dr. Hirschler Ignácz és Andorffy urakat nevezi ki a kijelölő bi­zottságba, s egyúttal felkéri annak tagjait, hogy tájékozás végett a közgyűlés után a főpolgármes­teri hivatalban megjelenni szíveskedjenek. Felolvastatik ezután az igazoló bizottság jelen­tése az utólag igazolt tagok tárgyában. Ezzel a fővárosi bizottság valamennyi tagja igazolva lé­vén, a névjegyzék ki fog nyomatni s a tagok kö­zött szétoszlatni. A főpolgármester indítványára a közgyűlés a tisztviselők választása tekintetében a következők­ben állapodott meg: a polgármester választása jövő kedden, az első alpolgármester választása csütörtökön fog megtörténni. Mattyus Arisztid határozatokig kimondatni kéri, hogy a polgármesteri választások után a többi tisztviselők választását megelőzőleg a kijelölő bi­zottság munkálata a bizottsági tagokkal közöltes­sék, hogy azok tájékozni tudják magukat az iránt, kire adják szavazataikat. A főpolgármester azon megjegyzése folytán, hogy ez iránt jogában lesz a közgyűlésnek később, a polgármesteri választások után határozni, Mattyus kijelenti, hogy annak idejében fogja elő­terjeszteni indítványát. A keddi közgyűlésben megválasztandó polgár­­mester szerdán le fogj áttenni az esküt s elfoglalja hivatalát. A főpolgármester felemlítvén a tájékoztató bi­zottság azon javaslatát, hogy az igazoló és bíráló bizottságok tagjai újonnan választandók, czél­­szerűnek tartaná, ha ezen bizottság tagjaira a szavazatok a második alpolgármesterre történő szavazással adatnának be. Tavaszi Endre szükségesnek tartja, hogy a tájékoztató bizottság egész munkálata felolvastas­­sék, miután abban több javaslat is foglaltatik a bizottság eljárására nézve. A közgyűlés nem tartja szükségesnek a mun­kálat felolvasását, miután abban oly tárgyak fog­laltatnak, melyek csak később fognak napirendre kerülni. A főpolgármester végre jelenti, hogy Jovicza Sándor bizottsági tag neki 500 frtot kézbesített Budapest főváros egyesítésének emlékére oly czélból, hogy ez a Szt. István betegápoló és te­metkezési egyletnek adassék át a járvány által sújtott özvegyek és árvák gyámolítása végett. A közgyűlés jegyzőkönyvileg köszönetet szavaz a nemes adományozónak. Ezzel a közgyűlés véget ért. A jövő közgyűlés 9 órakor fog kezdődni. ben az alkotmányos élet működését úgy megala­pítani, hogy a szabadságos rend, — a jog és köte­lesség öszhangzatos fogalma, — a hazaszeretet és törvények tisztelete minden egyes polgár keblében erős meggyőződéssé váljék s az utókor hálával fogván megemlékezni azokról, kik őseiket az Ígé­ret földére bevezették, miként én, örömmel kiált­hasson fel: Éljen a király! éljen a haza! s alkot­mányos szabadsága! éljen Szörénymegye! EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. Felső-magyarországi muzeum-egylet. Kassán, 1873. oct. 29. (K) Mint minden tudományos és közművelődési intézet, a felső-magyarországi muzeum-egylet is megtartá az augustus—septemberi nagy szünidőt.

Next