Budapesti Közlöny, 1874. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1874-02-01 / 26. szám

■bbhbhhbh levonva ezen összeget a bevé­telből, maradt még 3,697 „ 87 „ Mely nyilvános számadás azzal tétetik közzé, hogy a számjelzett 3697 frt 87 krajczárnyi ma­­advány, valamint a még ezután begyűlendő ke­gyes adományok, a központi állampénztár által akarékpénztárilag gyü­mölcsöztetnek, s azon va­gyontalan özvegyek és árvák ellátására fognak fordittatni, kiknek illetőségi községei — a köz­ségi törvény 131. §-ának — vagyontalanságuk­­tál fogva teljességgel meg nem felelhetnek. Budapesten, 1874. január 28-án. 17. Majláth György országbíró ur adománya 18. Az orosz császári consul magán-adománya 19. Fogaras város 20. „Magyar Újság“ szerkesz­tősége gyűjtés eredmé­nyéül beküldött 21. Egy névtelen budai nő Culman által küldött 22. Dr. Vaskovits Budán 23. Dr. Zorn adománya 24. Kálóz b. b. egyház gyűjte­ménye 25. Popasu János görög-keleti püspöknek egy tánczmu­­latságbani felülfizetése 26. Gróf Batthyány József a pesti leányárvaház javára 27. Bek Antal belforti lakos 28. A kőszegi ágostai vallásu nő­egylet az árvák javára 29. Egy névtelen emberbarát Békésmegyéből küldött 30. Antonescu István krassó­­megyei szolgabiró 0 Fel­sége trónralépése 25. év­fordulóján rendezett zene­estély jövedelméül 2. 3. 4. 5. 100 „­­ , 100 „ — 100 „ — 85 „ — 50 „ — 40 „ - 15 „ — 13 , — 10 „ -500 „ — 2­0 ~ 20 „ — 500 „ — 96 12,565 frt 37 kr. 3,000 frt — kr. 19 40 58 a bevétel összege II. Kiadás : A belügyminiszer úr utalványa folytán számjelzett összegből 1873. évi decz. hó tényleg kiosztatott: I. Ungmegyének cholera ín­ségesei felsegélésére Zilah városnak ugyané czélra Árvamegyének ugyané czélra Ugyanennek ismét Vadász Ede kívánságához képest Pest, Pozsony, Mis­­kolcz, Kecskemét városok­nak , és Pozsonymegye cholera-inségeseinek 6. Az országos gazdasszonyok és kisdedvéd-egyleteknek a vidékről felfogadandó árvákra 7. A kolozsvári árvaház-egy­­letnek árvái javára 8. Podolin tüzkárosult város özvegyei s árvái javára 9. Zarándmegye árváinak 10. Árvamegye özvegyei s ár­váinak . Felsége a király legmagasabb akaratához képest, adományából II. Budapest özvegyei és ár­váinak az adakozó özvegy Ghyczy Francziska kívána­téhoz képest 12. Zemplén, Bereg, Szolnok - megyecholera-inségesei se­gélyezésére 13. Nógrádmegye árváinak 14. Pesti leány-árvaháznak, 1,000 500 a fenn 31-kig 50 150 „ -V00 „ — 200 „ -1,000 , -500 „ — 300 „ — 500 „ -gróf Batthyány József ur kivonatához képest 500 „ „ 15. Kövárvidék özvegyei s ár­váinak V-4 00 3 16. Dobokamegye árváinak 500 „ — „ a kiadás összege 8,867 „ 50 „ ! ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A KÉPVISELŐHÁZ CXCVIII. ÜLÉSSE 1874. január 31-én d. u. 10 órakor. Elnök: Bittó István. Jegyzők : Mihályi, Beöthy, Szeniczey. A kormány részéről jelen vannak: Szlávy Trefort, Dr. Pauler, Szende, Zichy, Szapáry ministerek. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hi­telesíttetik. Elnök az ülést megnyitván, jelenti, hogy a fő­rendiház elnöke megküldé az 1873. dec. 30—31-én kihirdetett 6 rendbeli szentesített törvényczikknek az országos levéltárba történt elhelyezéséről szóló elismervényt. Tudomásul vétetik: Szederkényi Nándor dunapataji képviselő vég­leg az igazolt képviselők közé soroltatik. Horánszky Nándor szolnoki képviselő bemu­tatja megbízó levelét. Az állandó igazoló bizottsághoz utasíttatik. Halassy Gyula Beszterczebánya kérvényét nyújtja be, törvényhatósági önállásának fönntar­tása iránt. Mednyánszky Sándor Kisiharos helység 22 la­kosának kérvényét nyújtja be, úrbéri viszonyaik végleges rendezése iránt. P. Szathmáry Károly az Arad vidéki tanító­­egylet kérvényét nyújtja be a tanítói állás bizton­sága fenntartása iránt. Hajdú Ignácz Bérczel közbirtokosságának kér­vényét nyújtja be, a szabolcsi Tiszaszabályozási társulat részéről költségei megtérítése iránt. Galgóczy Sándor több kraszna megyei község kérvényét nyújtja be, a törvényhatóságok terüle­tének szabályozásáról szóló törvényjavaslat hatá­lyon kívül helyeztetése iránt. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Helfy Ignácz a következő interpellate intézi a közoktatási ministerhez: „Bir-e tudomással a t. minister úr azon általá­nos panaszról, mely úgy a közönségben, mint a sajtóban egyetemi oktatásunk ellen emelkedik, vagyis azon hanyagság ellen, melylyel részint a hallgatók, részint maguk a tanárok kötelességei­ket teljesitik. S várjon szándékozik-e ezen, a nemzet jövőjére oly kártékonyan kiható bajon gyökeres intézke­dések által mentül előbb segíteni.“ Az interpellátió közöltetni határoztatott az illető ministerrel. Zichy József gr. kereskedelmi,közmunka és köz­lekedési miniszter, T. ház!­a folyó hó 28-án tartott ülésben Simonyi Ernő t. képv. ur a kormányhoz több rendbeli kérdést intézett, egyszersmind azon óhajtását fejezvén ki, hogy azon kérdésekre a fe­leletet még a mai napirendre kitűzött törv­­ja­vaslatnak tárgyalása előtt kapja meg. A­mennyiben ezen kérdéseknek egy része en­gem is illet, ki ez idő szerint a közi. ministérium­­nak ideiglenes vezetésével vagyok megbízva, nem késtem a ministériumban levő aktákat vizsgálni, és azon felvilágosításokat, melyeket ezekből nyer­tem, a legnagyobb készséggel a következőkben vagyok bátor a t. képvisel­ő urnak megadni. (Halljuk!) A t. képviselő ur első kérdése igy hangzik : „Miért nem czikkelyeztetett be mai napig a m. ke­leti vasút engedélyokrmánya, mint ezt az 1868. XLV. t. ez. l­. §. rendeli?“ Midőn 1868. december 1-én tárgyaltatott e ház­ban azon tvjavaslat, mely a keleti vasútra vonat­kozik, — melyben mellesleg legyen mondva az engedély okmánynak főbb pontjai is bentfoglal­­tattak, akkor az engedély okmány is ezen tvja­vaslat melléktetőkép a ház asztalára le volt téve, tehát érdemileg átvizsgáltatott, továbbá az enge­dély­okmánynak az orsz levéltárba való letevésére vonatkozó rendelet végre is hajtatott. Fenn­ma­radt tehát a tulajdonképeni beczikkelyezés forma­­szerű cselekménye, a­melynek elhalasztása a ke­leti vasútnál ép úgy, mint az alföldi, az észak­keleti és az arad-temesvári vasútnál történt, az ügyrend érdemére semmiféle befolyással nem volt, senkit nem károsított, és tisztán és pusztán az ak­kor még teljesen ki nem fejlett és teljesen meg nem állapított praxis kifolyásakép tekinthető. Ennyit az első kérdésre. A t. képviselő úr továbbá kérdi: »Ki által és mi indokokból, mely törvény vagy törvényes előz­mény és szokás alapján terjesztettek ezen okmá­nyok a király ő felségének szentesítése alá, mi­előtt az országgyűlésen tárgyaltattak volna ?« Ezen kérdésre nézve bátor vagyok­ megjegyezni, hogy az engedélyokmány kétszer feküdt Ő Felsége előtt. Először akkor, a midőn a törvény­javaslat­nak mellékleteket terjesztetett fel Ő Felsénének azon időben, midőn a miniszertanács azon, — azt hiszem a képviselő úr által is helyeselt — alkot­mányos elv alapján, hogy minden „törvényjavas­lat, mielőtt a háznak beterjesztetik, 0 Felségének bemutatandó, ez alkalommal a törvényjavaslatot az engedély okmánynyal együtt 0 Felségének fel­terjesztette. Másodszor volt az engedélyokmány O Felsége előtt, midőn a díszpéldány aláírása forgott szó­ban. Ez pedig történt szintén az 1868. ápril 2-án kibocsátott átalános vasút engedélyezési rendelet 2. §-a alapján, mely világosan és határozottan azt rendeli, hogy minden gőzmozdonyu vasútra vonat­kozó engedélynek kiadása megelőző alkotmányos tárgyalás után Ő Felsége által adatik ki. A t. képviselő úr továbbá azt kérdi ,hogy : a miniszertanács­, vagy egyes és melyik miniszer határozata folytán történt ez a felterjesztés ?“ Az első felterjesztés, mint bátor voltam emlí­teni, természetesen a miniszertanács határozata alapján történt 1868-ban az akkori közlekedési minister által. A másik felterjesztés történt 1870-ben az ak­kori közlekedési minister által. A 4-ik kérdésben kéri a képviselő úr, hogy a szentesítést kérő okmány, valamint az erre ki­adott királyi leirat a ház asztalára tétessék le. Bátor vagyok mindkét rendbeli okmányt bemu­tatni azon kijelentéssel, hogy azokat a ház irodá­jában leszek bátor letenni, s ha a tisztelt képvi­selő urat érdekli, teljes szabadságában álland ezekbe betekinteni. Kérdi tovább a képviselő úr, hogy mi okból, melyik minister, vagy ministerek által és mely előzmények alapján terjesztettek az alapszabályok Ő Felsége szentesítése alá. Az alapszabályokra vonatkozólag csak azt va­gyok bátor megjegyezni, hogy azok egy még 1867-ben az akkori ministertanács által megálla­­pitott„szabványnak 20-ik §-a alapján terjesztet­nek 0 Felsége elé, a­mely szerint t. i. az ily alap­szabályok 0 Felségének bemutatandók. Az illető alapszabályokra vonatkozó legalázatosabb felter­jesztést, valamint az erre kelt legfelsőbb elhatáro­zást szintén bátor leszek a ház irodájában letenni s ott a képviselő úr betekinthet ezen okmányokba. A képviselő úr interpellációja folytán továbbá bátor vagyok a keleti vasút forgalmának jövedel­méről,valamint a kamatbiztosítás alapján az állam által eddig nyújtott előlegekről a részletes táblás kimutatást a háznak bemutatni. A­mi az összegnek hova fordítását illeti, a t. képviselő úr természetesnek fogja találni, hogy tüzetes felvilágosítást csak akkor leszek képes adni, midőn a számadásoknak jelenleg folyamat­ban levő felülvizsgálata be lesz fejezve. A többi kérdések az igazságügyi minister úr­hoz intéztettek. Pauler Tivadar igazságügyminister , Simonyi­­ Ernő képviselő úr azon kérdéseken felül, melye­ket a közlekedési és a pénzügyminister urakhoz 1 ct 203

Next