Budapesti Közlöny, 1874. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1874-02-12 / 34. szám

zásba lép a honvédelmi ministériumban. És most két ministériumtól hozza a fizetést. „Bámulatos az, hogy mi mindent ki nem talál­nak az ország pénztárának szivattyúzására. A­mely hivatalnok egyik ministériumban nyugdíjaz­­tatik, az hivatalba lép egy másik ministériumban. Hát rendjén van ez ? Hát, ha képes az illető hiva­talnok a munkálkodásra, miért nyugdíjazzák ? Vagy ha már nem képes, és nyugdíjazni kell, mikép adhatnak neki állást egy másik ministériumban ? Azt mondják, vannak protegált egyének, kiknek minden áron állás kell, s ha állás nincs, hát hirte­­lenében nyugdíjaznak egy hivatalnokot, hogy le­gyen. Ily nyomorult eljárás mellett aztán ne men­jen tönkre az ország.“ A való az, hogy azon egyén, a­kire e közlemény egyedül vonatkozhatik, nem belü­gyminiszeri, hanem egykori helytartótanácsi titkár volt, és még mint ilyen nyugalmaztatott; a honvédelmi ministérium­­nál pedig nem másik hivatalba lépett, hanem kö­zelebb mint dijnok alkalmaztatott. Hogy a szük­séghez képest felvett dijnokok azelőtt mik voltak, és hogy előbbi szolgálataik után nyugdíjt élvez­nek-e, vagy sem , az felvételüknél bizonyára egé­szen közömbös, és tekintetbe csak az jöhet: váljon feladatuknak megfelelni képesek-e, vagy sem, valamint, hogy az sem fog kétség alá jöhetni, hogy valaki, a­ki magasabb tisztviselői állomás ellátá­sára már nem alkalmas, és ezért nyugdíjaztatott, bijnoki teendők ellátására még mindig alkalmas lehet. ISKOLA-ÜGY: A csongrádi magy. kir. állami tanítóképezdé­­ben a tavaszi tanképesítési vizsgálatok folyó évi március hó 26-ik s következő napjain fognak meg­tartatni. A népiskolai (elemi) tanítóképességi vizsgá­latra jelenthetik magukat: a) Mindazon tanitójelöltek, kik a tanitóképez­­dében a három évi tanfolyam bevégzése után egy, legfelebb két évet gyakorlati tanítással töltöttek. b) Kik a törvény keletkezte előtt már gyakorló tanitók voltak. c) Kik magukat a tanítóságra magán-utón ké­pezték. Jelentkezni akarók folyamodványaikat, a­me­lyekhez keresztlevelük tanulmányaikról eddig foly­tatott pályájukról és erkölcsi maguk viseletéről szóló bizonyítványaik csatolandók, mártius 12-éig Vadász Manó királyi tanácsos úrhoz, Békés- Csongrád megyék tanfelügyelőjéhez Szegedre küld­ték be. Kelt Csongrádon, 1874. febr. 10. Dékány József, tk. igazgató-tanár. EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. Az orsz. m. iparegyesület nemzetgazdasági szakosztálya február 6-án Horn Ede elnöklete alatt ülést tartott, melyben „a pénzügyi helyzetről tekin­tettel a nemzetgazdasági viszonyokra“ folyt a ta­nácskozás. Ennek a kérdés napirendre hozatalát részint az­által indokolja, hogy a pénzügyi helyzet a legsú­lyosabb nemzetgazdasági következményeket vonja maga után,­­például zálogleveleket nem lehet kül­földön elhelyezni, hogy a közmunkák félbeszakit­­tatnak, midőn azokat épen szaporítani kellene) s ezért teljes figyelmet érdemel; részint azáltal, hogy a 21-es bizottság elnökének nyilatkozata szerint is felette kívánatos, hogy a helyzet tisztázásához mindenki, a­ki csak teheti, eszmékkel, nézetekkel, javaslatokkal járuljon s ez irányban a szakosztály egyik leghivatottabb tényező. Magára a dolog lényegére nézve főleg három kérdést emel ki, melyeket érdemesnek tart a meg­vitatásra ; oly eszmékre vonatkozó kérdések ezek, melyek mint a pénzügyi helyzet javítására vezető eszközök, több oldalról javasoltatnak. 1. Megengedi e a nemzetgazdaság helyzete az adók emelését, vagy új adók behozatalát; ha igen, mely adók azok, melyeket emelni lehet a­nélkül, hogy a közgazdasági helyzetet roszab­­bítsák ? 2. Az erőnk túlbecsülése folytán megkezdett közmunkákat meg lehet-e akasztani ? 3. Az állami functiók egy részének a munici­­piumokra ruházása czélszerűnek mutatkozik e? A pénzügyi helyzet javítása kérdésével kapcso­latban áll ugyan a vámkérdés is, de miután ez már tüzetesen tárgyaltatott, s legközelebb az ösz­­szes szakosztályok munkálatának előterjesztése alapján újra tárgyaltatni fog, azt most mellőzen­dőnek véli. Mudrony Pál a kitűzött három kérdés keretén belül nem véli a pénzügyi helyzet javítását elérhe­tőnek , ezért még egy kérdést javasol tárgyalan­dónak : a fizetési eszköz átalakításának kérdését (Geldwesen). — Ettől szóló nagy előnyöket vár, melyeket röviden indokolva elősorol. Az elnök által előterjesztett három kérdés, és a Mudrony Pál által előterjesztett kérdés tanácsko­zási alapul elfogadtatván, az első kérdésre nézve Horn indokolja azon nézetet, miszerint sem az adófelemelés, sem új adók behozatala nem látszik czélszerűnek.Matlekovits Sándor hivatkozva a szak­osztálynak adóreformügyi tárgyalásaira,az adóeme­lést nem tartja tanácsosnak, ellenben a szakosz­tály által körü­lvonalazott gyökeres adóreformra mint oly eszközre utal, mely által a bevételek nö­velhetők volnának. Mudrony Soma szintén e né­zethez csatlakozik s indokolásul kimutatja, hogy a termelő osztályok már most is túlságosan van­nak megterhelve, úgy hogy akár a földmivelés­­nek, de még inkább az iparnak és kereskedésnek még nagyobb megterhelése, ezeknek versenykép­telenségét, ezzel hanyatlását, azzal az adóforrá­soknak elapadását vonná maga után.­­ György Endre általában osztja azon nézetet, hogy a jelen­legi adók nem emelhetők, azonban azt véli, hogy új adóalanyok és új adótárgyak feltalálása és a többiekkel arányos megterhelése, nem bírna káros hatással a nemzetgazdaságra. A miniszeri előter­jesztés épen e czélra irányul, s ezért, ha sikerül e czélt elérni, akkor elfogadja azt.­­ A kérdéshez szólottak még Novelly Antal és Weisz Berthold. Elnök végre összefoglalja a nyilatkozott nézete­ket, határozatul kimondván, hogy a szakosztály a jelenlegi adóknak emelését vagy azok mellett még új adóknak behozatalát nem tartja czél­­szerűnek, ellenben elfogadná azt, ha gyökeres adóreform útján az adózás alól eddig kibújt adó­alanyoknak és adótárgyaknak a teherviselésbe való bevonása útján a jövedelmeket emelni sike­rülne. Az I. magyar általános tisztviselő-egylet f. hó 8-án tartá IV. Üzletévi közgyűlését. A tagok szokott nagy számmal voltak jelen. Az üzletévi jelentés szerint a tiszta nyereség 6574 frt 14 krt tesz, mely összegnek 10 százaléka, vagyis 657 frt 41­­2 kr mindenekelőtt az alapszabályok 9. §-a ér­telmében a tartalékalaphoz csatoltatván, marad fölosztandó nyereségképen 5916 frt 72 1/2 kr, eb­ből levonva a befizetett tagilletékek után járó 5% kamatokat, mutatkozik 2273 frt 92 kr, mely összegből 88 kr mint föloszthatlan maradvány is­mét a tartalékalaphoz áttetvén, a különbséget tevő 2273 frt 4 kr a teljesen befizetett tagilleté­kekre osztalék fejében 12.628 havi egységre egy­aránt fölosztandó, az osztalék tehát 50 frt tagille­tékekként 432/no %, vagyis 2 frt 16 krt tesz. Az évenként választás alá eső alelnökök és ellenőrző tanács választása következő eredmény­­nyel folyt le : Megválasztottak, alelnökökké : Bónis Sámuel és Tolnay Lajos Az ellenőrző tanács tagjaivá : Andreánszky Alajos, Barsy József, Bauer Iván, Balogh Antal, Bernáth Dezső, Bernáth Vilmos, Danielik József, Dessewffy Lajos, Gondol Gábor, Grubiczy Géza, Csaby Andor, Gánóczy József, Bir­­kés Endre, Madarassy Pál, Petkó István, Lohner Károly, Szegfi Mór, Posfay Károly, Rónay János, Márffy Ágoston, id. Fluck János, Méray Ferencz és Henisch Rezső. Végül az igazgató választmány tagjaivá és pe­dig vezérigazgatóvá: Csizik Károly, pénzü­gymi­­niszeri titkár; aligazgatókká : Ruzitska Ede, ál­lamszámvevőszéki számvizsgáló, és Trexler József pénzü­gyminiszeri számtanácsos újból; főjegyzővé: újból Wilhalm Sándor honvédelmi ministériumi számtiszt; aljegyzővé: Ladányi Gyula pénzügy­­­ministériumi számtiszt;­­ censorokká: Szuper László, pénzügyministeri segédhivatali igazgató; Homa Géza, fővárosi számvizsgáló újból; Istvánffy István belügyministeri számtiszt újból; dr. Ko­­vácsy Sándor, közlekedési miniszeri titkár; Szabó Ignácz, pénzügyminiszeri számtiszt újból ; Doma­­niczky István, honvédelmi miniszeri titkár ; Wan­­gel Károly, lánczhídigazgató; Wessely Ede, ál­­lamszámvevőszéki számvizsgáló, végre Tiborcz Péter pénzügyministeri számtiszt. 272 Lajstroma az 1874. január hóban a magyar n. múzeum szá­mára részint ajándékozott, részint megvett tár­gyaknak. I. Könyvtár. Hivatalos küldemények: Az országgyűlési képviselőház irodájából 6, a fővárosi polgármesteri hivatalból 196, a pozso­nyi polgármesteri hivatalból 35, a turóczi megyei alispáni hivatalból 42., a pestmegyei solti közép­járás szolgabirájától 7 nyomtatvány. — A bécsi cs. kir. közös hadü­gyministerium 1, a szászor­szági statistikai hivatal 2, a budapesti királyi egyetemi rector 6, a sárospataki főiskola igazga­tósága 1, a lőcsei kath. gymnásium igazgatósága 1, az országos statisztikai hivatal 2, a magyar épitészegylet 5, Rezutsek Antal 1, Könyöki Jó­zsef 1, Entz Ferencz 6, Óvári Lipót 1, Friebeisz Ferencz 1, Bedő Albert 2, Aigner Lajos 1, Telegdy Lajos kiadó 26, Mátray Gábor 1 nyomtatványt, Reviczky Alfréd 9 kéziratot, Pulszky Ferencz 1 nyomtatványt és 2 kéziratot ajándékoztak. K­ötelességi példányokat egyenesen beküldöttek: A m. kir. államnyomda 70 térképet, a buda­pesti m. kir. egyetemi nyomda 2, a debreczenvárosi nyomda 40, Angermayer Károly pozsonyi nyom­dája 7, Götl János és fia brassói nyomdája 3, Skarnics X. F. és fia szakolczai nyomdája 1, Stein János kolozsvári nyomdája 6, Gámán J. örökösei nyomdája 2, Steinfeld Béla sárospataki nyomdája 2, Szigler Károly komáromi nyomdája 4, Imreh Sándor marosvásárhelyi nyomdája 2, Szammer Kálmán székesfehérvári nyomdája 2 nyomtatványt, II. Régiségosztály: Bölöni Sándor 1 buzogányfőt, Fráter Gyula 2 db bárczát, Boscovitz Ignácz 1 Mozart-emlékér­­met, Rósa Lajos 8 ezüst és 2 bronzérmet és 2 db bronz-készítményt, Hampel Antal 2 rézérmet, Conlegner József 1 kövesőt, Pulszky Ferencz 1 ezüst és 1 ón-emlékérmet ajándékoztak. — A mú­zeum költségén megvétetett több aranysodrony­­karika, 1 ezüst gyűrű és 1157 bronztárgy. III. Természetosztály. A) Állatok. Nemes József Felső Töbörsökröl az erdei pinty­nek fehérsárgás válfaját, Geyer Gyula Iglóról 8 faj rovart 11 példányban, Mocsári Sándor 44 faj rovart 46 példányban, dr. Horváth Géza 3 faj ha­lat 9 példányban ajándékoztak. — A n. múzeum költségén megvétetett 6 külföldi emlős, 2 mexikói madár és 48 faj egyéb madár 57 példányban. B) Ásványok és őslénytani tárgyak. Ihász Dániel Trrinból 456 faj olaszországi har­madkori kövületet, Zichy Jenő gr. 1 csiszolt am­­monitot, Szilágyi Sándor 9 db felsőbányai ásványt, a péterváradi halász­társaság segédei egy mam­­muth­sipcsontot ajándékoztak.­­ A régiségosz­­tályból átvétetett 2 db travertino. — An. muzeum költségén szereztetett 3 db francziaországi és 25 darab egyéb ásvány. A nemzeti muzeum látogatása január bobom. A téli hónapokban a gyűjteményi termek zárva lévén, csak a könyvtárt látogatta 1280 személy, kik 70 kéziratot és 3144 nyomtatványt hasz­náltak.

Next