Budapesti Közlöny, 1874. március (8. évfolyam, 49-73. szám)
1874-03-22 / 67. szám
A szoborbizottság által hirdetett pályázat folytán öt pályamű érkezett be és azok megbírálására egy bíráló bizottság alakíttatott, mely az országos képzőművészeti tanács, a fővárosi közmunkák tanácsa, Budapest hatósága, a magyar képzőművészeti társulat és az országos mintarajztanoda igazgatóságának egy-egy tagjából, s a szoborbizottság elnöke és jegyzőjéből álland. A fővárosi közmunkák tanácsa e bíráló bizottságba a maga kebeléből b. Lipthay Béla urat küldé ki. Petőfi Sándor, a magyar nemzet első lyrai költőjének, emlékszobor által leendő megörökítését legelőbb Reményi Ede ur pendítette meg, kinek buzgalma és fáradhatlan működése legnagyobb részben meg is teremté az alapot, mely a költségek fedezésére szükségeltetik. — Reményi Ede ur leveléből, ki utóbb a Petőfi-szoborügyi bizottság elnökévé választatott, örömmel értesült e tanács, hogy a szobor finom broncsból készítve, márványtalapzattal együtt 30—35 láb magassággal biránd. A szobor felállítására a Sterminatér, illetőleg az ezen épülendett népszínház homlokzata előtti szabad tér jelöltetett ki, ■— miután azonban, miként fennebb előadtuk, a népszínház más helyre fog áttétetni, a szobor számára újabb helynek kijelölése vált szükségessé. E tanács ennélfogva, a szoborügyi bizottság előterjesztése alapján és tekintetbe véve, hogy egyik legkitűnőbb költőnk emlékszobrát a főváros szívétől igen messze vinni nem szabad; — továbbá tekintetbe véve, hogy a városi közönség által annyi áldozatkészséggel előállított Ferencz József-sétány, melynek felső részén az Eötvösszobor álland, az öszhangzatosságnak és bevégzettségnek jellegét nyerendi, ha alsó részében ismét egy emlékszobor által záratik be: elhatározó, hogy a Petőfi-szobor a Dunasoron, aHeinrich-féle láz előtti sétahelyen állíttassák fel. A hely ezen kitűzéséhez úgy a főváros, valamint a szoborbizottság is hozzájárultak. 19. Templomok díszítése. Bármely városnak képe kétségtelenül annál szebb és élénkebb, minél több kiválóbb épület, különösen díszes tornyok által szakíttatik meg az egyes házak tömegei által előidézett egyhangúság és egyformaság. Fővárosunk, melynek fejlődési korszaka alig haladja meg a félszázadot, ez irányban igen szegény, de mégis e téren is mutatkozik már a hiányok felismerése, mi minden haladásnak alapfeltétele. Ennek köszönhetjük, hogy legalább a meglévő tornyok diszes állapotba helyeztetnek. A terézvárosi templom tornya még 1872-ben állíttatván helyre, a lefolyt évben a görög egyház kettős tornyai lettek több mint 50,000 frt költséggel újra felépítve, mi a Dunapartot nem csekély mértékben emeli. A szerviták templomának tornya, mely a már befejezett nagyszerű laképülettel szól tekintetében öszhangzásba hozatott, szintén legnagyobbrészt már készen áll és e vidék szépségét fogja fokozni. Midőn még örömmel említjük meg, hogy a lipótvárosi bazilika felépítése körül, a városi hatóság gondoskodása folytán, az utolsó évben élénkebb mozgalom volt tapasztalható és hogy Ő Felsége a történetileg emlékezetes várbeli Mátyástemplom tornyának kiigazítására és helyreállítására 100,000 irtot kegyeskedett utalványozni, — azon reménynek vagyunk bátrak kifejezést adni, hogy ily példák és a szép iránti ízlés és érdekeltségnek mindinkább tapasztalható terjedése folytán a főváros ez irányban is közeledni fog a nagyobb európai városok jellegéhez. 20. A közmunkák tanácsa szereplése a világkiállításon. Hazánk a külföld előtt kevéssé vagy épen ellenséges irányzatú tudósítások által lévén ismertetve, az egész ország, annak minden társadalmi rétegei és működési osztályai hazafias kötelességüknek ismerték, megragadni az alkalmat, melyet az 1873. évben Bécsben tartott általános világkiállítás nyújtott, hogy a hazánkról uralkodó téveszmék eloszlattassanak, s annak mindennemű viszonyai, valamint a termelés, ipar és művészet terén különösen az utolsó években nagy lendületet vett haladása igazságos, a valónak megfelelő arányokban és képekben vezettessék a műveit világ ítélőszéke elé. E tanács, a törvény által körülírt hivatásánál fogva, a főváros területén hatalmas mozgalmat, élénkséget és lendületet idézett elő, mely a lakosság szép ízlés iránti fogékonyságával párosulva, szépészeti és közlekedési tekintetben kétségtelen haladást vont maga után. E haladást, a jövőre irányozott terveket, melyek valósítása azonban részben meg is indíttatott, — a világkiállításon szintén érvényre juttatni, e tanács hazafias kötelességének ismerte, ennélfogva elhatározta, hogy az egész sugárút mintája 11' 3' hosszú, 2' széles gyps alakzatban, az illető részletes tervek kíséretében, továbbá a sugárút egyes főrészei, mint annak kezdete 5' hosszú, 4' széles, — a nyolcszögtér 8' 4' hosszú, 4' 2' széles, — a körtér 8' 8 ' hosszú, 4' széles, — és a városligeti tér 6' 8' hosszú, 3' széles alakzatokban szintén kiállittassék. Az ebből származó költségekhez a tanács 5000 írttal járult, míg a hiányzó részt, mely szintén ezen összegre rúgott, a sugárút kiépítésére vállalkozott magyar általános municipális hitelintézet és érdektársai viselték. Az igen szépen sikerült mű, Punczmann Gyula építész vezetése és Marchende Vilmos mintázó működése mellett, több mint félévi munkálkodás után, Ybl Miklós, Skalnitzky Antal és Wéber Antal építész urak kitűnő tervei alapján elkészült és 1873. tavaszán Bécsbe küldetett. Ott a mű a magyar osztály egy melléktermében állíttatott fel és nemcsak a szakemberek, de általában a nagy közönség figyelmét is kiváló mértékben vonta magára. A mű hatását és azon általános elismerést illetőleg, melyben úgy az eszme mint a kivitel tekintetében a legilletékesebb körökben részesült, legyen szabad felemlíteni, hogy a 3 tervező : Ybl, Skalnitzky és Weber urak a művészeti éremmel, Punczman Gyula és Marchende Vilmos az érdeméremmel lettek kitüntetve, maga a kiállító fővárosi közmunkák tanácsa pedig nemcsak a létező legnagyobb kitüntetést, a díszokmányt nyerte el, hanem Ő Felsége múlt évi decz. hó 8-án kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a tanácsnak, a magyar korona országainak kiállítása körül szerzett érdemeiért a legfelsőbb elismerés is nyilvánittassék. VII. Pen z il gy. Az 1870. X. t. ez. 28. §. értelmében a nagyméltóságu magyar kir. ministerium lévén hivatva működésünket ellenőrizni és épen a nagyméltóságu magyar kir. pénzügyministérium által tétetvén folyóvá részünkre mindazon összegek, melyek a most idézett törvény értelmében az általunk kezelt »fővárosi pénzalapot« illetik, vagy melyek a magas törvényhozás egyes intézkedései folytán, bizonyos meghatározott czélok tekintetéből rendelkezésünk alá bocsáttattak, pénzügyeink vázlatát bátran elhagyhattuk volna, mert hiszen azokat a magas kormány a legjobban ismeri. Miután azonban ez alázatos jelentésünk a zárszámadás kíséretében az 1870. X. t. czikk 27. § értelmében nemcsak a ministerium és a városi hatóság elébe terjesztendő és szokott módon a törvényhozásnak is bemutatandó, hanem nyomtatásban is közrebocsátandó, mi eddig akként eszközöltetett, hogy e jelentés egyegy példánya úgy a képviselőház és felsőház, valamint a fővárosi bizottság minden egyes tagjainak, valamennyi lap szerkesztőségének és számos más, az ügy körül érdeklődő egyéneknek megküldetett, s igy a legilletékesebb körök azok, melyek kezeibe e jelentésünk is jutana, engedje meg a nagyméltóságú ministérium, hogy pénzügyeinkről kissé bővebben szólhassunk. Fennállásunk óta a társadalom minden rétegeiben, még illetékes körökben is, az általunk kezelt pénzösszegek mennyiségére és jogi természetére nézve sajátszerű téveszmékkel találkozunk, melyek alkalmasint oda vezetendők vissza, hogy az 1870. X. t. czikk több igen fontos ügyről, például a kölcsön felvételéről, a fővárosi pénzalapról, fővárosi közmunkák tanácsáról, az ez által, valamint másrészt ismét a magas kormány által egyenesen eszközlendő munkálatokról — egyszerre intézkedvén, a különböző fogalmak összezavartatnak és mindezeknek a fővárosi közmunkák tanácsa tekintetik mintegy végrehajtójának és képviselőjének. Számosan az egész 24 millió frtnyi kölcsönt vélik kezelésünkre bízottnak, s csodálkoznak, hogy e nagy összeg általunk már kiadatott , mások a városok jövedelmeinek közmunkákra fordítandó 50*/oka iránt kívánnak felelősekké tenni; ismét mások afővárosi pénzalapnak képzelt nagyszerű jövedelmeivel szemben nincsenek kielégítve az általunk eszközölt munkálatokkal. A vélemények e tömkelegében azonban különösen két főáramlattal látjuk szemben magunkat. Az egyik áramlatot azok képviselik, kik kiválóan szivükön hordva a főváros fejlődését és felvirágzását, egyszersmind féltékenyen őrizvén a főváros municipális jogkörét, úgy találják, hogy a főváros az 1870. X. t. czikk folytán a maga jövedelmeiből igen sokat kénytelen áldozni, és az e felett való rendelkezés elvesztése mellett még nem is látják azért megfelelőleg kárpótolva. A másik áramlatnak képviselői azok táborából csoportosulnak, kik mint jó hazafiak, szintén kívánják ugyan a főváros fejlődését, de mégis távolabb állván annak szellemi életétől, igényeitől és szükségeitől, túlzottaknak tekintik azon áldozatokat, melyeket az állam az egész ország rovására a főváros javára hozott. Mindenekelőtt egész általánosságban kívánjuk előadni azon összegeket és azok természetét, melyek a törvény értelmében a tanács rendelkezésére adattak, és ezek a következők : a) A fővárosi pénzalap — Ez alap áll az 1870. X. t. ez. 7. és 8. §§. értelmében a kölcsönből kisajátított telkek eladási árából és annak növelésére fordítandók. a kölcsön végleges törlesztése előtt a 4. §-ban kijelölt források azon jövedelmei,melyeket a kölcsön évi járadékai igénybe nem vesznek,2. a főváros közmunkaváltság díjaiból és a szabályozás folytán egyes háztelkekhez csatolt terjedékek vételárából. A kölcsönből kisajátított területek mindeddig eladhatókká nem tétezhettek, mert hiszen a kölcsön pénzével eszközölt munkálatok még csak most vannak folyamatban, s igy a »fővárosi pénzalapnak« a 7. §. szerinti főalkatrésze mindeddig nem létezik. Befolyt azonban eddig: a kölcsön évi járadékai által igénybe nem vett feleslegekből 1.046,257 frt 41 kr. közmunkaváltságok fejében 67,266 » 67 » eladott terjedékek után, kiszökellékek után és a fővárosi kisajátítási alapból 108,592 » 92 » az Ő Felsége által egy budai czélra adományozott 108,418 » 71 » elhelyezett tőkék kamatai, megtérítések és egyéb kisebb bevételek 69,576 » 14 » A fővárosi pénzalap összes bevétele 1873. évi deczember 31-ig 1.354,313 » 85 » Ez összegen kívül a tanács a fővárosi pénzalap rovására még 269,000 forintnyi kölcsönt vett fel, mely, miként alább kimutatandjuk, a sugárúti vállalatból a fővárosi pénzalapra háramlandó többletben találja fedezetét. — Ez összeg által növeltetik ugyan a fővárosi pénzalap bevételi öszszege és 1.663.109 forintban jelentkezik, de az alapnak fenti rendes bevételei közt helyt nem foglalhat. b) Külön czélra engedélyezett összegek. — A közmunkatanács előterjesztései alapján egyes határozott czélokra, például háromszögellési felvételekre, Albrecht-út kiszélesítésére, budai körútra stb. a magas törvényhozás által kisebb-nagyobb összegek engedélyeztettek, ezek azonban, amenynyiben felvetettek, a kitűzött czélokra is fordíttatván, sajátlagos bevételt nem, hanem csakis a számadásokban átfutó tételeket képeznek. c) A 24 milliós kölcsönből engedélyezett öszszegek. Ez alapból két czim alatt lettek törvényhozásilag megállapított bizonyos czélokra némely összegek engedélyezve. — E két czél a városligetbe vezetendő sugárút és a nagy körút.