Budapesti Közlöny, 1874. május (8. évfolyam, 99-123. szám)
1874-05-01 / 99. szám
Matolai Etele a központi bizottság jelentését terjeszti elő a váltóhamisítás eseteiben követendő eljárásról szóló törvényjavaslat iránt. Bésán Mihály a mentelmi bizottság jelentését mutatja be Haller gróf kiadatása ügyében. Ki fognak nyomatni s annak idejében napirendre tűzetnek. Következett az 1871. 31. t. sz. 24-ik szakaszának módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Scumacsz Endre előadó felemlíti, hogy e törvényjavaslat a központi bizottságnak az 1874. évi költségvetés revisiójáról beterjesztett javaslatában foglalt utasítás következménye, melyet a ház már magáévá tett. Kéri tehát a házat, hogy fogadja el ezen minden irányban szükséges és czélszerű törvényjavaslatot. Vidliczkai József nem járul a törvényjavaslathoz, mert általa csak ismét több lesz egy foltozással, az igazságügy terén pedig semmi javítás sem fog elévetni. Legjobban szeretné, ha elfogadtatnék azon határozati javaslat, melyet a központi bizottság elfogadásra ajánl jelentésében. Szóló ezen határozati javaslatot sem fogadhatja el szó szerint, de egyetért mégis annak irányával. Pader Tivadar igazságügyminiszer: T. hát! Nem fogok kiterjeszkedni a telekkönyvek behozatalának okaira és körülményeire. Mi indította az akkori kormányt arra, hogy a telekkönyveket Magyarországban behozta, az a történet körébe való; de alig lesz valaki köztünk, aki el ne ismerné, hogy ez az egész országra a legnagyobb jótétemények közé tartozik. Telekkönyvek nélkül reálhitel nem képzelhető, a reálhitelnek azok képezik alapját és e tekintetben érezzük is azoknak jótékony hatását. Hogy a helyszínelések alkalmával hibák történtek, azt kétségbe vonni nem akarom; hogy a hibák kiigazítása sok nehézséggel jár, azt hasonlólag elismerem. Hogy a telekkönyvi rendszer egyszerűsítésére, némely hiányának orvoslására szükségesek törvényes intézkedések, nyíltan elismerem, és épen azért azon határozati javaslatot, melyet a központi bizottság indítványozott, részemről elfogadom; elfogadom annál inkább, mert erre nézve már tettem intézkedéseket és megbíztam egy szakférfiút azzal, hogy a telekkönyvi rendtartást átvizsgálván, mindazon hiányokat, melyek abban tapasztaltattak és a tapasztalás által kijelöltettek, javítsa ki és így új javaslatot készítvén, azt az orvoslás eszközlése végett a lehető legrövidebb idő alatt nyújtsa be. A gyökeres reform mellett azonban nem lehet és nem szabad elhanyagolnunk a kisebb hiányok időnkénti javítását se; a nagy reform ne akadályozzon bennünket azon hiányok kiigazításában, melyeket égetőknek érezünk, és melyeket azonnal kiigazítani lehet. Ily hiányok közé tartozik nem ugyan a telekkönyvi eljárásnak, hanem az egész törvénykezési eljárásnak azon intézkedése, hogy a legegyszerűbb telekkönyvi ügyek hármas tanácsban tárgyaltatnak. Az indítvány ezen törvényjavaslat benyújtására úgyszólván a pénzügyi bizottságtól eredt, és a ház határozatilag kimondotta, hogy az igazságügyministérium ily tartalmú törvényjavaslatot terjesszen a ház elé. Midőn tehát én ezt megtettem, csak kötelességem teljesítettem, és azt annál szívesebben tettem, mert ha a pénzügyi bizottsággal ellenkező nézetben lettem volna, annak idejében felszólaltam és kimondtam volna, hogy nem fogadhatom el ezen intézkedést, mert olyannak tartom, mely az igazságszolgáltatásnak érdekeivel ellenkezik. Ezt azonban nem tapasztalván, nem szólaltam fel az intézkedés ellen, és így ezen törvényjavaslatot épen a ház utasítása, a ház határozata folytán nyújtottam be. Ami a nehézségeket illeti, melyeket a t. képviselő úr felhozott, amennyiben emlékezetemben tartottam, a főnehézséget abban látja, hogy miután nem fog már most annyi bíró ítélni, mint ezelőtt ítélt, ezáltal a jogbiztonság veszélyeztetve lesz, hogy én nem merem eltagadni a kezességet, hogy a másodfokú bíróság ítélete nem lesz olyan, mely kifogás alá nem esketik. Erre meg kell jegyeznem, hogy a felebbezés elvei érintetlenül maradnak; abból pedig, hogy kevesebb biró fog ezentúl ítélni, korántsem következtetem, hogy az ítélet kevésbé igazságos lesz, mint amikor több bíró ítélt. (Helyeslés.) Az bizonyos, hogy kezességet nem vállalhatok azért, hogy a másodfokú bíróság ítélete mindig meg fog felelni az anyagi igazságnak; de el kell fogadni azt, hogy amit a legfőbb bíróság kimond, az az alaki igazságnak megfelel. Ha három fórum volna, akkor nem lehetne kezességet vállalni azért, hogy a harmadfokú bíróság ítélete mindig megfelel az anyagi igazságnak, de jogilag el kell fogadni a harmadfokú bíróság ítéletét, mint alaki igazságot. Ha a t. képviselő úr azon véleményben van, hogy azért hibáztunk, mert gyökeres reformokat nem tettünk, hanem időről időre hozunk be reformokat, ebben osztozkodom. De a részleges reform a gyökeres reformot nem fogja megakadályozni, és az is be fog hozatni annak idejében. Tökéletesen igaza van abban is, hogy az igazságszolgáltatás terén a financiális szempont másodrendű tekintet. Én is kívánom, hogy a jogeszme létesítése az állam fő célját képezze.De ha a jogeszme valósítása megtörténhetik kevesebb költséggel, én nem látom át, hogy a mi viszonyaink közt miért ne fogadjuk el azon eszközt, mely a jogeszme valósítását nem akadályozza, de a mi nem épen virágzó állapotban lévő pénzügyi helyzetünkön bizonyos tekintetben némileg könnyíteni képes. Ez volt a pénzügyi bizottság szempontja, ez volt a ház tekintete, midőn az indítványt elfogadta és e szempont volt az, melynél fogva én e törvényjavaslatot benyújtottam. Vidliczkay József következő határozati javaslatot ajánl elfogadás végett : »A ház utasítja az igazságügyminiszert, hogy a telekkönyvi intézmény czélszerű gyökeres reformja tárgyában mielőbb és minden esetre oly időben terjesszen be törvényjavaslatot, hogy az még a jelen országgyűlés folyama alatt tárgyalás alá vétethessék. Vargics Imre felemlíti, hogy a határozati javaslat súlypontja a telekkönyvek szándékolt decentralisatiójában fekszik, hogy t. i. minden egyes járásbírósághoz telekkönyv vezetése utaltassák,anélkül, hogy ezen járásbíróságok egyúttal telekkönyvi bíráskodásra legyenek feljogosítva, mi az annak idején meghatározandó illetékes bíróságokra fog bízatni, az illető határozat keresztülvitelével, foganatosításával pedig mindazon járásbíróságok fognak megbizatni, amelyek azon telekkönyveket vezetik. Ez, úgy hiszi, egyrészben könnyíteni, egyszerűsíteni fogja a dolgot, másrészt a hitel emelése is fokoztatik azáltal, ha a telekkönyvek majd betekinthetők lesznek a járásbíróságok közelebb eső székhelyén, nem mint most, midőn mértföldekre kénytelenek menni. Szóló azért e tekintetben a központi bizottság által beadott határozati javaslatot korrectebbnek tartja, miután az általánosan ráutal a telekkönyvek decentralisátiójára, és csak egyáltalában gyökeres czélhozvezető reformokra kívánja a ministériumot utasítani, mi mindnyájunk óhajtása. Hogy milyen legyen és mikor terjesztessék be ezen reform-törvényjavaslat, azt a központi bizottság határozati javaslatában inkább körvonalazva látja, azért a központi bizottság javaslatát fogadja el. Lázár Ádám pártolja Vidliczkay hát. javaslatát. A ház elfogadja általánosságban és részleteiben a törvényjavaslatot, ugyancsak hozzájárul a központi bizottság következő határozati javaslatához : »Hívja fel a ház az igazságügyminiszert, hogy a telekkönyvi eljárás egyszerűsítése czéljából, — a bírói teendőknek a telekkönyvek vezetésétől lehető elválasztása — és az egyes bírósági rendszernek szembentartása mellett, mielőbb és minden esetre oly időben terjesszen be törvényjavaslatot, hogy az még ezen országgyűlés folyama alatt tárgyalás alá kerülhessen. Elfogadtatik ezután minden vita nélkül a főváros pesti része telekkönyveinek átalakítása iránti törvényjavaslat. Elnök néhány percre felfüggeszti az ülést. Szünet után tárgyaltaik a keleti marhavész elleni intézkedésekről szóló törvényjavaslat. Harkányi Frigyes előadó a központi bizottság részéről ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. Cseh Károly nem járul a törvényjavaslathoz, hanem határozati javaslatot nyújt be, melyben utasíttatni kívánja a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszert, hogy újabb tapasztalatok alapján egy jobb törvényjavaslatot nyújtson mielőbb a ház elé. Bartal György kereskedelmi miniszer: T. ház! Nem lehet szándékomban a t. előttem szólót követni arra a térre, melyre e törvényjavaslat általános megvitatásánál lépett. Én nem rendelkezem azon szakismeretekkel, melyeknek igen sok nyomát tapasztaltuk az ő előadásában, és ennélfogva a magam részéről csak azt kívánom megjegyezni, hogy igenis lehetnek e tárgyra nézve eltérő nézetek, lehetnek tudósok és oly kitűnő egyéniségek kik a marhavésznek ragályosságát tagadják. Ugyanez áll a cholerajárványról, melyet a képviselő úr előadásában amazzal többször összevegyített, mert kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a mit ő a szárazföldi quarantain rendszernek czélszerűtlenségéről mondott tudtommal csakis a cholerára vonatkozik. Márpedig ezen törvényjavaslat a cholera-járvány megszüntetésével semmi legkisebb összefüggésben sincs. Hanem igenis döntő előttem a magyar országos közvéleménynek e részben meglehetősen öszhangzó megállapodása és másodszor döntő az európai államoknak bizonyosan saját szaktudósaik véleményére alapított álláspontja. Én a magam részéről azt hiszem és amennyiben mint practicus gazda személyes tapasztalataim is vannak e tárgyban, mondhatom, hogy ha épen a marhatulajdonosoknak közvéleménye nem találta volna szükségeseknek és czélravezetőknek a kormánynak e tárgyban rendeleti úton tett intézkedéseit, melyek az egyes honpolgárok- s tól tetemes vagyoni áldozatokat követeltek, nem fogott volna a törvényhatóságok részéről oly diicsérendő pártolásban részesülni, mint amely egyedül tette lehetővé azt, hogy a marhavésznek több igen terjedt mértékben általunk is tapasztalt kiütései lehetőleg rövid időn sikeresen megszüntettettek, s melyeknek tulajdoníthatjuk jelenleg azt is, hogy a legutóbbi kiütés, értem a pápait, a marhavész elleni rendeleteknek korai és szigorú alkalmazása által a lehető legkisebb körre szoríttatott, úgyszólván kiütési helyére isoláltatott. Ennyit kívántam megjegyezni a hazai gazdaközönség véleményét illetőleg. De ezen álláspont még nem eléggé döntő véleményem szerint e tárgyban, hanem még döntőbb azon érdekközösség, mely, amint az indokolásban foglaltatik, nemcsak Európának nyugati államai által állíttatott fel és ismertetett el, hanem a melyet már mi rajtunk túl is a kelethez sokkal közelebb álló országok és tartományok szintén felismertek, és melynek hódolva ők a marhavész meggátlására czélzó határőrizetre és belső rendelkezésekre nézve magukévá tették azon alapelveket, melyeket az 1872. évi bécsi congressus e részben felállított. Értem Szerbiát és Ruméniát. Törökország hasonlókép elfogadta ezen alapelveket. Ez irányban még csak egyet kívánok megemlíteni. Ránk nézve fontossággal bír az, hogy közvetlen szomszédaink: Szerbia és Roménia, már e tekintetben oly erélyes intézkedéseket tesznek, hogy a vesztegintézeteket, melyeket eddig ezen két fejedelemség határain fenntartani kénytelenek voltunk, és amelyek mindenesetre sok financziális terheltetéssel is jártak, az esetre, ha a tapasztalás azt fogja bebizonyítani, hogy a két fejedelemségnek kormányai az általuk elfogadott rendszabályokat ép oly erélylyel fogják keresztülvinni, amint elismerték elvi helyességüket,akkor képesítve leszünk a határőrzést minél kevésbé megszorító rendszabályokkal és csupán csak a vész kiütésekor alkalmazni. Márpedig ellenállani valamely országnak, mely nyűgöt és kelet közt az összekötő kapcsot képezi, ellenállani és kiválni ily érdekközösségből, csupán csak azon indokból, hogy talán találkoznak szakférfiak, akik ellenkező irányból kiindulva, némi mozgalmat indítottak meg, mely azonban eddig még szűk körre szorítkozik , ezt nem tartanám czélszerűnek azon roppant nemzetgazdászati károkkal szemben, melyek ez okán különösen saját magyar marhafajunknak az európai kereskedésbe való biztos és könnyű bebocsátására támadnának, azon esetre, ha a magyar törvényhozás nem sietne törvényerőre emelni azon rendeleteket, melyek irányában, mondhatom, oly elismerés nyilatkozott a külföld részéről is, hogy ellenkezőleg azon adattal, melyet a t. előttem szólott felhozott, Olaszország helybeli consula sietett saját kormányával közölni azon rendeleteket, melyek különösen az idei tavasz kinyíltával a marhák kihajtása iránt a ministerium részéről kibocsáttattak, és melyek. 793