Budapesti Közlöny, 1874. július (8. évfolyam, 147-173. szám)
1874-07-01 / 147. szám
Mi azzal hozatik nyilvánosságra, hogy ezen öszszeg is rendeltetésére fog fordíttatni, s hogy a belügyminiszer a nemes adakozóknak illető után a szenvedő emberiség nevében köszönetét nyilvánította. B. Podmaniczky Frigyes, a közmunkatanács alelnöke nevében a következő sorok közzétételére kérettünk fel. A napi sajtó különféle lapjaiban felmerült azon hít ellenében, mintha a fővárosi közmunkák tanácsa részéről a leégett Haggenmacher-féle gőzmalom újbóli felépítésére az engedély megtagadtatok volna, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy amennyiben a kérdéses építési engedély iránti folyamodvány még ekkoráig be sem lévén mutatva, ez annak tárgyalásával nem is foglalkozhatott, így tehát az építkezés megtagadása iránt közzétett hír is, mint tévedésen alapuló, a közmunkák tanácsára nem vonatkozhatik. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A FŐRENDIHÁZ XCVII. ÜLÉSE 1874. június 30-án d. e. 11 órakor. Elnök : Cziráky János gróf. Jegyzők: Nyáry Gyula b., Zichy F. Victor gr., Pallavicini Ede őrgróf s Vay Béla báró. A kormány részéről jelen vannak: Bittó István, Pauler Tivadar, Bartal György, Trefort Ágoston és Wenckheim Béla b. ministerek. A jegyzőkönyv hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy a közoktatási ministerium megküldötte kiosztás végett 150 példányban a népoktatás ügyének 1872. évi állásáról készített jelentését. Több tagnak szabadság adatik. Elnök bemutatja a bizottságok jelentését a nők teljeskorűságáról, a törvényhatóságoknak adandó ínséges kölcsönre szükséges 500.000 frtnyi póthitelről és a budapesti egyetemi sebészeti kóroda építéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában. E tárgyak a már kitűzött törvényjavaslatok elintézése után fognak napirendre kerülni. A napirend folytán olvastatnak az országos statistika ügyének szervezéséről, a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék kereskedelmi ülnökei számának szaporításáról; hianis vagy vétkes gondatlanságból származott bukás esetében követendő eljárásról; a bírói gyakorlati vizsgálatról szóló tvjavaslatok, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvastatik a királyi közjegyzőkről szóló törvényjavaslat. Nyáry Gyula b. nem járulhat addig a tvjavaslathoz, míg a miniszer a közjegyzőségre vonatkozó díjszabályzatot nem mutatja fel. Pauler Tivadar igazságügyminiszer: Nagyméltóságú elnök! Méltóságos főrendek! Az előttem szóló észrevételeire legyen szabad röviden válaszolnom. A díjszabályzatot azért nem foglaltam a törvénybe, miután hosszabb tapasztalás szükséges arra, hogy az véglegesen megállapíttassék és azért a törvény 3 év múlva teszi kötelességévé az igazságügyminiszernek, hogy eziránt törvényjavaslatott terjeszszen elő, időközben rá bízván, hogy valamely díjszabályzatot a körülményekhez képest állapítson meg. Miután az igazságügyminiszérium részéről történt a törvényjavaslat beadása, s miután teljesen meg vagyok győződve, hogy ezen intézmény egyike a legszükségesebbeknek, miután továbbá a kényszer igen kevés esetre van szorítva, nagyon világos, hogy a díjszabályzatnak olyannak kell lennie, mely a feleket túl nem terheli, mert igen nagy díjszabályzatot állapítani meg, annyit tenne, mint az intézményt gyökerében megrendíteni, s előbb, mintsem meggyökerezett volna, annak kora halálát előidézni. Aki tehát az intézményt pártolja, az nem fogja túlságos dijak által azt gyakorlati jelentőségéből kivetkőztetni. Kívántam volna, hogy a törvényjavaslat minél rövidebb legyen, hanem a: »dum brevis esse laboro, obscurus fio« deák közmondás igen gyakran s főkép oly törvényeknél emelkedik érvényre, melyek még új intézményeket tárgyalnak. Úgy hittem tehát, tanácsosabb most bővebben és körülményesebben intézkedni, mint később novellákra, észrevételekre, kételyekre alkalmat adni. Hogy azon példát nem fogadhattuk el, melyet a méltur idézett, az a dolog természetéből foly gyarlóságunk és gyengeségünknél fogva. Azért ajánlom ajavaslatot a méltó főrendek pártolásába. (Helyeslés.) Tomcsányi József elismeri e törvényjavaslat szükségét, de aggályai vannak a tekintetben, hogy ily fontos teendők egyes személyre bízatnak. Azt kívánja, hogy a szükséges ellenőrködés ezen egyének irányában törvény által mondassák ki, mert nézete szerint minél nagyobb a hatalom, annál kártékonyabb az azzal való visszaélés, ennélfogva szigorúnak kell lenni a törvénynek is. Nem akar a tekintetben példákat felhozni, hogy a közjegyző maga magát ellenőrzi, hanem fentartja magának a jogot, hogy annak idejében módosítványt adjon be. Pauler Tivadar igazságügyminiszer: Nagyméltóságu elnök! Mélt. főrendek! Békésmegyének mélt. főispánja ugyan elismeri az intézménynek szükségét, de azért el nem hallgathatta azon aggályait, melyek annak életbeléptetésére nézve felmerültek. Összehasonlítást tett az egyes közjegyző és az azelőtt testületileg működött conventek és káptalanok, az ország nagy bírái és azoknak protonotáriusai közt, és abból mintegy azt következtette, hogy a jelenlegi intézmény az előbbinél sokkal tökéletlenebb és sokkal kevésbé alkalmas a közhitelességnek megóvására. Távol legyen tőlem, méltó főrendek, hogy én akár a hiteles személyek, akár a hiteles helyeknek századokon át szerzett érdemeit legkevésbé is tagadni, vagy kétségbe vonni akarnám, de a tapasztalás az tanúsította, hogy újabb időben a forgalom azon élénkülése, melyet naponként tapasztalunk, a telekkönyv behozatala után és az életnek számos követelménye mellett, amelyek, amint itt a tanúsítványról szóló fejezet világosan bizonyítja, egészen az újkor szüleményei, a hiteles helyek többé mindazon szükségleteknek meg nem felelnek. Ezért a közjegyzői intézményt szükségesnek, czélszerűnek tartom. Hogy a közjegyzőnek eljárása egész másként van körülírva, amint hajdan azon helyeké volt, az ép abból következik, mert itt a hitelesség mellett bővebb garantiáról kellett gondoskodni. Ha ő méltósága a törvényjavaslatot és annak egyes intézkedését kellőleg méltányolja, meg fog győződni és úgy hiszem, be is fogja vallani, hogy fontosabb esetekben tanúk rendeltetnek el, vagy pedig egy másik közjegyző, hogy így a feleknek érdekei, amennyire lehetséges, megóvassanak, hogy igen szigorú felelősségi szabályok által, melyeknek foganatosításáról a törvény intézkedik, lehetőleg mindazon visszaélések megelőztetni szándékoltatnak, melyek netalán ebből az intézményből eredhetnek. Ami magát a kamarai rendszert illeti, a kamarai rendszer nem egyéb, mint a közjegyzők testülete és testületének életbeléptetése. Ahol ezen intézmény létezik, ott ily kamarák is léteznek, melyek legközelebb vannak hivatva, ha nem is ezen példabeszéd szerint: »corvus corvo«, hanem azon példabeszéd szerint: figulus figulum edit (Derülség) saját társaik fölött ügyelve a fegyelmet fentartani, és amennyiben szükséges volna, foganatosítani. Hozzájárul még, hogy azon említett példabeszéden kívül, amúgy is a becsületérzés minden embernél azt követeli, hogy azon körnek óvassék meg tisztessége, amelynek az illető tagja és pedig ezen azon-módon, a mennyire lehetséges, mert azon nehézségek, miket méltóztatott felhozni, már azáltal is gyengítettek, hogy a királyi ügyész közvetlen befolyása, hogy a fegyelmi eljárás felett a királyi törvényszék őrködik, és hogy a felebbvitelnek a legfelsőbb ítélőszékhez van helye. Ami pedig a regeneratiót illeti, méltóztassanak megbocsátani, én azt a szabad királyi városok hajdani választópolgárságának regenerálásával összehasonlítani vagy párhuzamba helyezni nem tudnám. Ott egy zárt testület szabad választás által önmagát egészítette ki; itt mi történik ? Az, hogyha valamely közjegyzői állomás megüresedik, pályázat hirdettetik, s mindenkinek jogában áll pályázni vagy folyamodni. A kamara köteles a pályázati folyamodványokat mind az igazságügyministerhez felterjeszteni s csupán csak véleményt mondhat, tehát nem jelölhet ki senkit; és igy az igazságügyministernek módjában lévén a pályázati folyamodványokat mind meglátni, nem a kamara fogja magát regenerálni, hanem az igazságügyminister fogja kinevezni azt, akit legalkalmatosabbnak talál. Hogy pedig a kamarának véleményét megkívánja, nagyon természetes, mert a vidéken az embereket nem ismerheti mind, és az ily informatio, mely mellett mások informatióját is használhatja, amennyiben szükségesnek tartja, mindig garanciáját képezi a jó választásnak, mert a választástól és a kinevezéstől függ ezen intézmény jövője és hatása. Ha sikerül oly férfiakat találni, akik a közbizalomnak megfelelnek, akkor üdvös hatása lesz; ha pedig nem, akkor annak hatása nem lesz az, amit tőle várunk. Nagyon természetes, hogy e módját választottam a kinevezésnek, mely legalább egyrészről biztosíto t. i. hogy azok véleményét hallgassam ki, akik leginkább vannak hivatva a vidéki embernek mind személyiségére, mind ügykörére nézve véleményt adni. És ennélfogva úgy hiszem, hogy azon nehézségek, melyeket a méltó úr felhozott, habár azoknak súlyát félre nem ismerem, nem olyanok, hogy a törvény általános elfogadását gátolhatnák. (Helyeslés.) Eötvös Dénes b. a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. A törvényjavaslat 1—6. §§-ai változatlanul minden vita nélkül elfogadtatnak. Következik a 7. §, 7. §. A közjegyzői kinevezés a közjegyzői okiratoknak az állam hivatalos nyelvén kívül még azon nyelveken való felvételére is ad jogosítványt, melyek az illető törvényhatóságnak, — melyben a közjegyző működik — jegyzőkönyvi nyelveit képezik (1868. 44. t. ez. 2. §-a), ha azok valamelyikére nézve képességét kinevezési folyamodványában kimutatta. Azoknak még más nyelven is lehető felvételére a teljes jártasság kimutatása mellett az igazságügyminister adja meg az engedélyt, akár egyidejűleg a kinevezéssel, akár később a közjegyző külön kérelmére. Keglevich Béla gróf a 7. §-ra nézve egy módosítványt nyújt be. Azt óhajtja, hogy minden okirat, mely a közjegyző által kiállittatik, kizárólag magyar nyelven szerkesztessék. Ezzel nem zárja azt ki, hogy a közjegyző más nyelven okmányt állíthasson ki, hanem az ily módon kiállított okmányok ne bírjanak az eredeti hitelességével s csak a hiteles másolat jellegét hordják magukon. Ajánlja módositványának elfogadását. A módosítvány következőleg hangzik : 7. §. A közjegyzőt feljogosítja kineveztetése és kötelezi őt, minden közjegyzői okiratot magyarul kiállítani. Köteles azt a magánfél kívánságára bármely más oly nyelven is eszközölni, amely nyelvnek leírását kellően igazolta, és amelynek használhatására az igazságügyminiszer felhatalmazását bírja. Az ily kiadvány azonban nem eredeti okmány, hanem csakis hitelesen lefordított másolat és az eredeti okirat minőségével nem bir. Tomcsányi József: A hányszor alkalma nyílik az állam magyar jellegének kifejezést adhatni, mindannyiszor csatlakozik e nézethez. Szerinte az eddigi sajnos tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzetiségek ezen törvényjavaslatot nem végső concessiónak tekintették, hanem inkább élőpénzül fogadták és a valóságos fizetést folyton sürgetik, és néha oly vehementiával, oly szenvedéllyel, amely már csaknem állambontásra ad alapos gyanút. Pártolja az előtte szóló által beadott módosítványt. Szapáry István gróf, pest megyei főispán annál is inkább elfogadja a módosítványt, miután a tv.javaslat 2. §-ában már minden közjegyzőnek kötelességévé tétetik, hogy az állam hivatalos nyelvét tökéletesen lírja és igy semmi nehézség sem forog fenn az iránt, hogy az illető okmányokat az állam hivatalos nyelvén állítsák ki. Pauler Tivadar igazságügyminister: Méltóság 1182