Budapesti Közlöny, 1874. július (8. évfolyam, 147-173. szám)

1874-07-01 / 147. szám

Mi azzal hozatik nyilvánosságra, hogy ezen ösz­­szeg is rendeltetésére fog fordíttatni, s hogy a belügyminiszer a nemes adakozóknak illető után a szenvedő emberiség nevében köszönetét nyilvánította. B. Podmaniczky Frigyes, a közmunkatanács al­­elnöke nevében a következő sorok közzétételére kérettünk fel. A napi sajtó különféle lapjaiban felmerült azon hít ellenében, mintha a fővárosi közmunkák taná­csa részéről a leégett Haggenmacher-féle gőzma­lom újbóli felépítésére az engedély megtagadta­tok volna, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a­mennyiben a kérdéses építési engedély iránti folyamodvány még ekkoráig be sem lévén mutat­va, ez annak tárgyalásával nem is foglalkozhatott, így tehát az építkezés megtagadása iránt közzé­tett hír is, mint tévedésen alapuló, a közmunkák tanácsára nem vonatkozhatik. ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A FŐRENDIHÁZ XCVII. ÜLÉSE 1874. június 30-án d. e. 11 órakor. Elnök : Cziráky János gróf. Jegyzők: Nyáry Gyula b., Zichy F. Victor gr., Pallavicini Ede őrgróf s Vay Béla báró. A kormány részéről jelen vannak: Bittó István, Pauler Tivadar, Bartal György, Trefort Ágoston és Wenckheim Béla b. ministerek. A jegyzőkönyv hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy a közoktatási ministerium megküldötte kiosztás végett 150 példányban a népoktatás ügyének 1872. évi állásáról készített jelentését. Több tagnak szabadság adatik. Elnök bemutatja a bizottságok jelentését a nők teljeskorűságáról, a törvényhatóságoknak adandó ínséges kölcsönre szükséges 500.000 frt­­nyi póthitelről és a budapesti egyetemi sebészeti kóroda építéséről szóló törvényjavaslatok tár­gyában. E tárgyak a már kitűzött törvényjavaslatok el­intézése után fognak napirendre kerülni. A napirend folytán olvastatnak az országos statistika ügyének szervezéséről, a budapesti ke­reskedelmi és váltótörvényszék kereskedelmi ül­nökei számának szaporításáról; hianis vagy vét­kes gondatlanságból származott bukás esetében követendő eljárásról; a bírói gyakorlati vizsgálat­ról szóló tvjavaslatok, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvastatik a királyi közjegyzőkről szóló tör­vényjavaslat. Nyáry Gyula b. nem járulhat addig a tvjavas­­lathoz, míg a miniszer a közjegyzőségre vonatkozó díjszabályzatot nem mutatja fel. Pauler Tivadar igazságügyminiszer: Nagy­­méltóságú elnök! Méltóságos főrendek! A­z előt­tem szóló észrevételeire legyen szabad röviden vá­laszolnom. A díjszabályzatot azért nem foglaltam a tör­vénybe, miután hosszabb tapasztalás szükséges arra, hogy az véglegesen megállapíttassék és azért a törvény 3 év múlva teszi kötelességévé az igaz­­ságügyminiszernek, hogy eziránt törvényjavasla­­tott terjeszszen elő, időközben rá bízván, hogy valamely díjszabályzatot a körülményekhez képest állapítson meg. Miután az igazságügyminiszérium részéről történt a törvényjavaslat beadása, s mi­után teljesen meg vagyok győződve, hogy ezen intézmény egyike a legszükségesebbeknek, miután továbbá a kényszer igen kevés esetre van szorítva, nagyon világos, hogy a díjszabályzatnak olyannak kell lennie, mely a feleket túl nem terheli, mert igen nagy díjszabályzatot állapítani meg, annyit tenne, mint az intézményt gyökerében megrendí­teni, s előbb, mintsem meggyökerezett volna, an­nak kora halálát előidézni. A­ki tehát az intéz­ményt pártolja, az nem fogja túlságos dijak által azt gyakorlati jelentőségéből kivetkőztetni. Kívántam volna, hogy a törvényjavaslat minél rövidebb legyen, hanem a: »dum brevis esse laboro, obscurus fio« deák közmondás igen gyakran s fő­kép oly törvényeknél emelkedik érvényre, melyek még új intézményeket tárgyalnak. Úgy hittem tehát, tanácsosabb most bővebben és körülménye­sebben intézkedni, mint később novellákra, észre­vételekre, kételyekre alkalmat adni. Hogy azon példát nem fogadhattuk el, melyet a mélt­­ur idé­zett, az a dolog természetéből foly gyarlóságunk­ és gyengeségünknél fogva. Azért ajánlom a­­ja­­vaslatot a méltó főrendek pártolásába. (Helyes­lés.) Tomcsányi József elismeri e törvényjavaslat szükségét, de aggályai vannak a tekintetben, hogy ily fontos teendők egyes személyre bízatnak. Azt kívánja, hogy a szükséges ellenőrködés ezen egyé­nek irányában törvény által mondassák ki, mert nézete szerint minél nagyobb a hatalom, annál kártékonyabb az azzal való visszaélés, ennélfogva szigorúnak kell lenni a törvénynek is. Nem akar a tekintetben példákat felhozni, hogy a közjegyző maga magát ellenőrzi, hanem fentartj­a magának a jogot, hogy annak idejében módosítványt ad­jon be. Pauler Tivadar igazságügyminiszer: Nagymél­­tóságu elnök! Mélt. főrendek! Békésmegyének mélt. főispánja ugyan elismeri az intézménynek szükségét, de azért el nem hallgathatta azon ag­gályait, melyek annak életbeléptetésére nézve felmerültek. Összehasonlítást tett az egyes köz­jegyző és az azelőtt testületileg működött con­­ventek és káptalanok, az ország nagy bírái és azoknak protonotáriusai közt, és abból mintegy azt következtette, hogy a jelenlegi intézmény az előbbinél sokkal tökéletlenebb és sokkal kevésbé alkalmas a közhitelességnek megóvására. Távol legyen tőlem, méltó főrendek, hogy én akár a hiteles személyek, akár a hiteles helyeknek századokon át szerzett érdemeit legkevésbé is ta­gadni, vagy kétségbe vonni akarnám, de a tapasz­talás az tanúsította, hogy újabb időben a forga­lom azon élénkülése, melyet naponként tapaszta­lunk, a telekkönyv behozatala után és az életnek számos követelménye mellett, a­melyek, a­mint itt a tanúsítványról szóló fejezet világosan bizonyít­ja, egészen az újkor szüleményei, a hiteles helyek többé mindazon szükségleteknek meg nem felel­nek. Ezért a közjegyzői intézményt szükségesnek, czélszerűnek tartom. Hogy a közjegyzőnek eljá­rása egész másként van körülírva, a­mint hajdan azon helyeké volt, az ép abból következik, mert itt a hitelesség mellett bővebb garantiáról kellett gondoskodni. Ha ő méltósága a törvényjavaslatot és annak egyes intézkedését kellőleg méltányolja, meg fog győződni és úgy hiszem, be is fogja val­lani, hogy fontosabb esetekben tanúk rendeltetnek el, vagy pedig egy másik közjegyző, hogy így a feleknek érdekei, a­mennyire lehetséges, megóvas­­sanak, hogy igen szigorú felelősségi szabályok ál­tal, melyeknek foganatosításáról a törvény intéz­kedik, lehetőleg mindazon visszaélések megelőz­­tetni szándékoltatnak, melyek netalán ebből az in­tézményből eredhetnek. A­mi magát a kamarai rendszert illeti, a ka­marai rendszer nem egyéb, mint a közjegyzők testülete és testületének életbeléptetése.­­ A­hol ezen intézmény létezik, ott ily kamarák is léteznek, melyek legközelebb vannak hivat­va, ha nem is ezen példabeszéd szerint: »corvus corvo«, hanem azon példabeszéd szerint: figulus figulum edit (Derülség) saját társaik fölött ügyelve a fegyelmet fentartani, és a­mennyiben szükséges volna, foganatosítani. Hozzájárul még, hogy azon említett példabeszéden kívül, amúgy is a becsület­érzés minden embernél azt követeli, hogy azon körnek óvassék meg tisztessége, a­melynek az il­lető tagja és pedig ezen azon-módon, a mennyire lehetséges, mert azon nehézségek, miket méltózta­­tott felhozni, már azáltal is gyengítettek, hogy a királyi ügyész közvetlen befolyása, hogy a fegyel­mi eljárás felett a királyi törvényszék őrködik, és hogy a felebbvitelnek a legfelsőbb ítélőszékhez van helye. A­mi pedig a regeneratiót illeti, méltóztassa­­nak megbocsátani, én azt a szabad királyi városok hajdani választó­polgárságának regenerálásával összehasonlítani vagy párhuzamba helyezni nem tudnám. Ott egy zárt testület szabad választás által önmagát egészítette ki; itt mi történik ? Az, hogyha valamely közjegyzői állomás megüresedik, pályázat hirdettetik, s mindenkinek jogában áll pályázni vagy folyamodni. A kamara köteles a pályázati folyamodványokat mind az igazságügy­­ministerhez felterjeszteni s csupán csak véleményt mondhat, tehát nem jelölhet ki senkit; és igy az igazságügyministernek módjában lévén a pályá­zati folyamodványokat mind meglátni, nem a kamara fogja magát regenerálni, hanem az igaz­ságügyminister fogja kinevezni azt, a­kit legalkal­­matosabbnak talál. Hogy pedig a kamarának vé­leményét megkívánja, nagyon természetes, mert a vidéken az embereket nem ismerheti mind, és az ily informatio, mely mellett mások informatióját is használhatja, a­mennyiben szükségesnek tartja, mindig garanciáját képezi a jó választásnak, mert a választástól és a kinevezéstől függ ezen intéz­mény jövője és hatása. Ha sikerül oly férfiakat találni, a­kik a közbiza­lomnak megfelelnek, akkor üdvös hatása lesz; ha pedig nem, akkor annak hatása nem lesz az, a­mit tőle várunk. Nagyon természetes, hogy e módját választottam a kinevezésnek, mely legalább egy­részről biztosíto t. i. hogy azok véleményét hall­gassam ki, a­kik leginkább vannak hivatva a vidéki embernek mind személyiségére, mind ügy­körére nézve véleményt adni. És ennélfogva úgy hiszem, hogy azon nehézségek, melyeket a méltó úr felhozott, habár azoknak súlyát félre nem isme­rem, nem olyanok, hogy a törvény általános elfo­gadását gátolhatnák. (Helyeslés.) Eötvös Dénes b. a törvényjavaslatot átalános­­ságban elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. A törvényjavaslat 1—6. §§-ai változatlanul minden vita nélkül elfogadtatnak. Következik a 7. §, 7. §. A közjegyzői kinevezés a közjegyzői okira­toknak az állam hivatalos nyelvén kívül még azon nyelveken való felvételére is ad jogosítványt, me­lyek az illető törvényhatóságnak, — melyben a közjegyző működik — jegyzőkönyvi nyelveit ké­pezik (1868. 44. t. ez. 2. §-a), ha azok valamelyi­kére nézve képességét kinevezési folyamodványá­ban kimutatta. Azoknak még más nyelven is le­hető felvételére a teljes jártasság kimutatása mel­lett az igazságügyminister adja meg az engedélyt, akár egyidejűleg a kinevezéssel, akár később a közjegyző külön kérelmére. Keglevich Béla gróf a 7. §-ra nézve egy mó­dosítványt nyújt be. Azt óhajtja, hogy minden ok­irat, mely a közjegyző által kiállittatik, kizárólag magyar nyelven szerkesztessék. Ezzel nem zárja azt ki, hogy a közjegyző más nyelven okmányt ál­líthasson ki, hanem­ az ily módon kiállított okmá­nyok ne bírjanak az eredeti hitelességével s csak a hiteles másolat jellegét hordják magukon. Ajánlja módositványának elfogadását. A módosítvány következőleg hangzik : 7. §. A közjegyzőt feljogosítja kineveztetése és kötelezi őt, minden közjegyzői okiratot magyarul kiállítani. Köteles azt a magán­fél kívánságára bármely más oly nyelven is eszközölni, a­mely nyelvnek leírását kellően igazolta, és a­melynek használ­­hatására az igazságügyminiszer felhatalmazását bírja. Az ily kiadvány azonban nem eredeti okmány, hanem csak­is hitelesen lefordított másolat és az eredeti okirat minőségével nem bir. Tomcsányi József: A hányszor alkalma nyílik az állam magyar jellegének kifejezést adhatni, mind­annyiszor csatlakozik e nézethez. Szerinte az eddigi sajnos tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzetiségek ezen törvényjavaslatot nem végső concessiónak tekintették, hanem inkább élőpén­­zül fogadták és a valóságos fizetést folyton sürge­tik, és néha oly vehementiával, oly szenvedéllyel, a­mely már csaknem állambontásra ad alapos gyanút. Pártolja az előtte szóló által beadott módosí­t­­ványt. Szapáry István gróf, pest megyei főispán annál is inkább elfogadja a módosítványt, miután a tv.­­javaslat 2. §-ában már minden közjegyzőnek köte­lességévé tétetik, hogy az állam hivatalos nyelvét tökéletesen lírja és igy semmi nehézség sem forog fenn az iránt, hogy az illető okmányokat az állam hivatalos nyelvén állítsák ki. Pauler Tivadar igazságügyminister: Méltóság 1182

Next