Budapesti Közlöny, 1874. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)

1874-09-01 / 198. szám

Budapest, 1874. 198. szám Kedd. September 1. BUDAPESTI KÖZLÖNY.­­SISI HIVATALOS LAP. Szerkesztőség­ : Pesten, hatvani-utcza 10-dik szám­ú emelet. Kiadó-hivatal : Pesten, barátok­ tere 7. sz. a. földszint. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentet­­len levelek csak rendes levelezőinktől fo­gadtatnak el. Előfizetési Árak : Naponkénti postai szétküldéssel vagy helyben házhoz hordva a melléklappal együtt: Egész évre................................12 frt. Félévre............................................6 . Negyedévre .............................3 » A »Hivat. Értesítő* egyes száma főlap nélkül 10 kr., azzal együtt 20 kr. Hivatalos Hirdetések • A hivatalos „Értesítő“-i» ik­tatárai hirdeté­sek dijai a hirdetménynyel együtt előlegesen beküldendők, még pedig 100 szóig egyszeri hirdetésért 1­árt, és 30 kr. a bélyegért, 100—200-ig 2 frt, 200—300-ig 3 t'rt és így tovább­i'-mínden 100 szóért 1 írt tal­tót). A hivatalon hirdetést igazoló egyes lap ára 10 kr. Magánhirdetések: Egyhasábos petitsor egyszeri hirdetésért 19 kr., kétszeri 16 kr., és többszöri hir­detésért 13 kr. minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kv. oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. Vallás- és közoktatásügyi magyar mi­niszerem előterj­e­sztésére Réthy Márt a kolozsvári tudomány-egyetemhez a meny­­nyiségtani természettan tanszékére a rend­szeresített illetményekkel nyilvános rend­kívüli tanárrá nevezem ki, azon jogosít­ványnyal, miszerint a mennyiségtanból is előadásokat tarthasson. ■■ Kelt Béchben, 1874-dik évi augusztus hó 15-én. Ferencz József, s. k. Trefort Ágoston, s. k. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister Mezey József és Meri Ferencz tanárokat a zom­­bori államgymnasiumhoz rendes tanárokká ne­vezte ki. Az igazságügyi m. kir. minister, az 1874. évi XV. t. sz. 2. §-ban nyert felhatalmazásánál fogva Gyorgyovánszky György ó-becsei jbsági albirót a zombori, Szabó Sándor szigetvári jbsági albirót a nagy-kanizsai, Tóth Lajos szoboszlói jbsági albi­rót a nagy-károlyi, Kolos Gyula tokaji jbirósági albirót az ilosvai, Pásztory József kőszegi jbsági albirót a kis-czeli, Taug Emil körmöczbányai jbi­­rósági albirót a malaczkai, Szabó József félegy­házi jbirósági albirót a makói, Bethlenfalvay An­tal szepes-szombati jbirósági albirót a nagy-mihá­­lyi, Révfy Imre kunhalasi jbirósági albirót a za­laegerszegi kir. jbirósághoz, végre Winkler Manó késmárki járásbirósági albirót az alsó-kubini és Kenéz Sándor kis-ujszállási jbsági albirót a nagy­váradi kir. törvényszékekhez eddigi albirói minő­ségükben helyezte át. Heltinger József tapolczai lakos vezetéknevé­nek »Hevesit-re kért átváltoztatása «. évi 35.535. számu belügyministeriumi rendelettel megen­gedtetett. NEMHIVATALOS RÉSZ. Az »Ellenőr« vasárnapi számának két czikke hoz sújtó vádakat a honvédségi főruharaktár ke­zelése és annak parancsnoka, Fábry ezredes el­len, az ez ügyben jelenleg folyó vizsgálatot pedig úgy tünteti fel, mintha a kellő komolyságot nél­külözné, miáltal az illető haditörvényszék, de a honvédségi főhatóságok is a legsúlyosabban gya­­nusíttatnak. A folyamatban lévő vizsgálat keletkezésére nézve a következőket kell előrebocsátani: F. évi jul. 5. Móré százados, a főruharaktárban a parancsnok utáni rangidős­ tiszt, arra szólita fel Fábry ezredest, hogy miután úgy is már 40 évig szolgál és visszavonulásával mit sem veszt, hanem csupán a munka terheitől menekül: men­jen nyugalomba, hogy a parancsnoki állást ő, Móré, nyerhesse el. Ha pedig vonakodnék, vissza­élésekkel fogja felsőbb helyen vádolni. Fábry ezredes erről a honvéd-főparancsnokság­hoz nyomban hivatalos jelentést tett, és saját be­csületének megóvása végett is vizsgálatot kért, jóllehet Móré fellépését elmetábornak vélte tu­lajdonítani, a­mire utalt nem csak a fellépés módja, hanem az is, hogy az átverés,­­­általán a kezelés első­sorban magát a nevezett századost, a parancsnokot pedig csak a felülvizsgálat illette, és ez utóbbi aláírása elé mi sem került, mielőtt az előbbi alá nem írta, miért a vád és a felelősség is első­sorban Mórét terhelte volna. Jóllehet a honvédfőparancsnokság is egyfelől szükségesnek találta Móré százados elmeállapotá­nak orvosi megvizsgálását, másfelől tudva volt Fábry ezredesnek minden alkalommal tapasztalt kitűnő buzgalma, lelkiismeretessége és pontos­sága, az államszámszék és a miniszeri számvevőség által évenként többször tartott vizsgálatok pedig a főruharaktárban mindig a legnagyobb rendet constatálták; továbbá Ő Felsége maga, a honvéd­főparancsnok ő fensége, és oly tekintély is mint Albrecht főherczeg, egyes szemlék alkalmával mindannyiszor teljes megelégedésüket nyilvání­tották a parancsnok és a főruharaktár állapota fölött, mindamellett a főparancsnokság, tekintve magának a parancsnoknak kérését, de még az ily ügyben szükséges és mindig szem előtt tartott és a minister által követelt szigort, a vizsgálatot azonnal elrendelte, és erről, az ügynek közlése mellett, a ministert is, július 9-én 111. évi. sz. alatt értesítette. Magában értetik, hogy a vizsgálat és a törvé­nyes eljárás befejezése előtt minden vélemény­nyil­vánítás akár jobbra, akár balra, mint illeték­telen, ki van zárva, és magában értetik, hogy ki van zárva úgy a ministériumnak, mint a főparancsnokságnak minden beavatkozása ezek­nek menetébe. Magában értetik végre, hogy ha a vádak bármi részben alaposaknak bizonyulnának, bűnhődni fog a bűnös. De ha egyfelől helytelen volna, ha szemben a megindult törvényes vizsgá­lattal és ennek végeredménye előtt a felsőbb ha­tóságok a vizsgálat alá vontak mellett foglalná­nak állást, bárha a vádak még oly gyanús termé­szetűek is, noha minden eddigi tapasztalatok elle­nük szólnak, bizonyára még helytelenebb, előlege­sen palctát törni egy oly tiszt fölött, a­ki 40 éves bű és buzgó szolgálat és a jelen alkalmazásában is tanúsított kitűnő minősége által általános tisz­teletet és sokoldalú, s0t legmagasabb elisme­rést vívott ki, és a­ki a fentebb jellemzett természetű megtámadásra eddig szeplőtlen be­csületének megóvása végett a vizsgálatot maga kérte. Minden becsületérző és becsülettudó ember solidáris érdeke az ilynemű kísérleteket a legko­­molyabbban visszautasítani, mert különben köny­nyűvé válnék a lelkiismeretlen részakaratnak gá­zolni bárkinek becsületében. Tessék bevárni a hadi törvényszék független és mindenkinek beavatko­zása fölött álló ítéletét, és majdan akkor követ dobni arra, a­ki bűnös, és a­kinek büntetése a ka­tonai szigorú törvények szerint fog megtörténni. A­mi pedig azon homályos gyanúsításokat és kétértelmű e­érzásokat illeti, mintha a vizsgálat a kellő komolyságot és pártatlanságot nélkü­lözné, ezek legyenek visszautasítva, mint olyanok, melyek minden adat és minden ok nélkül a vizs­gálatban eljárók, sőt a vizsgálatot elrendelő főpa­rancsnok, és — ámbár ennek minden beavatkozá­sán és befolyásán az ügy egészen kívül esik — a mindszer ellen irányulnak, kiknek valamennyiük­nek becsülete sokkal magasabban áll, semhogy föl­érhetné oly rágalom, mely egyenesen és világosan Móré századosnak törekvéseivel és bevezetőleg jellemzett fellépésével látszik solidárisnak lenni. Mert a vizsgálat hosszabb tartama nem bizonyít egyebet, mint hogy annak szigorú alapossága ezt­­ követelte; az »Ellenőr« közlésének azon állítása pedig, hogy Fábry ezredes azon kényelmes hely­zetben van, »minden kihallgatás nélkül nézni vé­gig a vizsgálat egész csiga­ lassú folyamát* —tel­jesen valótlan, mert a főparancsnok az ügy ter­mészetéhez képest, épen az ő kihallgatását ren­­delte el első­sorban, a­mint az a miniszerhez inté­zet köz­léséből is kitűnik. Hogy egyébkép az egész támadás a szánt­szándékos és roszhiszemű rágalmazás bélye­gét messziről láthatólag hordja magán, min­­denkink fel fog tűnni, ha összefoglalja az illető lap negyedik hasábja első kikezdésének azon állí­tását, miszerint »a vizsgálat egész huzavona kiméletessége azt sejteti, hogy az ügyet agyon akarják hallgatni« — a negyedik kikezdésnek az előbbivel meg nem férhető azon állításával, hogy ugyane vizsgálat, mely az agyonhallgatás szándé­kát sejteti, a legkompromittálóbb adatokat hozta volna felszínre. Hogy roszhiszemű rágalommal van dolga, tudni fogja mindenki, ha a czirókkal vegyített kefék átvételéhez kötött gyanúsításo­kat szembeállítja azon ténynyel, hogy czirókkal vegyített kefék, nem pedig tiszta szőr-kefék van­nak rendszeresítve, és nem az utóbbiak, hanem az előbbinek ára fizettetik; hogy más a minta, más a kikötött anyag ; és hogy e kefék hasznavehetle­­nek, az mind megannyi valótlanság, mivel e kefék használtatnak átalán a hadseregnél és a honvéd­ségben. És oly valótlan, hogy­­különösen Fábry János ezredes parancsnokságának ideje óta hal­latszott, és terjesztetett föl panasz a ministérium­­hoz, részint a kefék, részint a pokróczok, részint a tölténytáskák teljes hasznavehetetlensége iránt­. Nem csak hogy ily panasz nem érkezett soha, de sőt minden ahhoz értő könnyen győződhetik meg az ellenkezőről.

Next