Budapesti Közlöny, 1874. október (8. évfolyam, 223-249. szám)
1874-10-01 / 223. szám
hány hiánya volt az, melyet a legénység legkeservesebben megérzett. Előadása végén Weyprecht zajos tetszéssel jutalmaztatott meg. Rudolf koronaherczeg úr hozzámenvén szerencsét kívánt neki. A gyűlés ekkor élénk tetszésben tört ki. Erre Payer főhadnagy szintén élénken üdvözöltetve emelt szót, hogy nagyjában vázolja a Ferencz József-föld felületét, annak térképe segélyével. Midőn az előadó megemlité, hogy egy sziget az expeditió indítójának tiszteletére »Wilczeksziget«-nek neveztetett el, a gyűlés élénk tetszésben tört ki. Gróf Wilczek felállott s megköszönte. Midőn Payer előadását bevégzé s Rudolf koronaherczeg ur által üdvözöltetett, élénk tetszéskiáltások hallatszottak. Végül az elnök, Hochstetter tanár, újólag szót emelt. »Hallottuk — úgymond — az expeditió vezetőit; a jelen perez nem alkalmas arra, hogy hosszasabban méltányoljuk az expeditió tudományos eredményeit, ehez nyugalomra van szükség. Ma még szívünk nagyon tele van azok szerencsés visszatérése fölött, kiket már elveszetteknek hittünk ; azonban nem akarunk várni azzal, hogy ama férfiakat, kik a férfias bátorságnak fényes példáját adák, midőn éltüket a tudomány szolgálatában veszélyeztetek, a legmagasb megtisztelésben részesítsük, melyet társulatunk általában nyújthat. Átadom Weyprecht sorhajóhadnagynak és Payer főhadnagynak társulatunknak Rudolf koronaherczeg protector úr által aláirt díszoklevelét (zajos tetszés), azon meggyőződésben, hogy ily oklevelek soha sem adattak át méltóbb s érdemteljesebb férfiaknak.« Ezután még az elnök felolvassa a londoni földrajzi társulat elnöke, Sir Henry Rawlinsonnak az észak-földsarki utazók érdemeit méltányló iratát, mely élénk tetszéssel fogadtatik. Weyprecht sorhajóhadnagy fölkel, hogy társai nevében köszönetét fejezze ki a bécsi földrajzi társulatnak a nyert kitüntetéséért s az elnököt arra kéri, hogy a londoni földrajzi társulathoz szintén juttassa el az észak-földsarki utazók köszönetét. Erre az elnök a gyűlést bezárta. Az ÉSZAKI SARKUTAZÓK — mint tegnap említettük — tegnapelőtt délután voltak Ő Fensége Rudolf trónörökösnél. Ezen nézve következő részleteket közölnek a lapok: A kitűzött idő előtt tíz perccel Weyprecht és Payer díszegyenruhában megjelentek a sehenbrunni kastélyban és a trónörökös részéről, ki tüzérezredesi egyenruhában volt, igen szívélyes, meleg fogadtatásban részesültek. A főherczeg feszült figyelemmel hallgatta Payer és Weyprecht előadását, kik az expeditió élményeit írták le, majd kérdéseket intézett hozzájuk és élénk érdeklődést tanúsított sorsuk iránt; több ízben őszinte örömének adott kifejezést a felett, hogy a tudományos, hazafias vállalat sikerült és hősies résztvevői szerencsésen megérkeztek. A kihallgatás ötnegyed óráig tartott. — 29-én a bécsi népkertben fényes ünnepély rendeztetek, melyben Strauss Ede és még két katonai zenekar működik közre, a jövedelem a nemzeti ajándékhoz csatoltatik, az ünnepélyen ott lesznek az expeditió tisztjei is, kik holnap délután a Kahlbergre rándulnak; a fogaskerekű vasút igazgatósága különvonatot állít az expeditió rendelkezésére ; a hegyen nagy ünnepély, este lakoma rendeztetik. — Az ottakringi községtanács azt határozta, hogy a két újonnan megnyitott utczát az expeditió két vezére után fogja elnevezni. — A zágrábi kereskedelmi kamra a következő táviratot intézte az expeditiohoz: »Bécsbe visszatértük napján engedtessék meg a zágrábi kereskedelmi kamrának, hogy az osztrák-magyar északsarki expeditió hőseinek tudtul adja a csudálat kifejezését azon kitartás felett, melylyel a tudomány érdekében, közös hazánk dicsőségére, legyőzték a veszélyeket. Isten hozta önöket a hazába, önöket és bátor társaikat, a mi hazánkfiait. Zeivili Händel elnök, Devide titkár.« — A »Daily Telegraph« beszéli, hogy a dundeei kikötőbe és a napokban érkezett meg a »Diana« gőzös, mely dúsan volt megrakva élelmiszerekkel és szintén északsarki expedition járt, azon mellékes szándékkal, hogy alkalom adtán az osztrák-magyar északsarki expeditiot kisegítse netáni zavaraiból. De a »Diana« nem bírta eredeti tervét véghezvinni, és eredmény nélkül jött vissza a magas északról A véletlen úgy hozta magával, hogy a »Diana« ép egy órával előbb ért Hammerfestbe, mim az osztrák magyar expeditió. 1797 KÜLFÖLD. FRANCZIA ÜGYEK. A »Journ. Officiel« a földrajzi társulat titkárától következő közlést kapott : »Az osztrák-magyar észak-földsarki expeditió főnökei: Weyprecht és Payer September 25-kén esti 6 órakor érkeztek Bécsbe, s a pályaudvarban a tengerészet, a hadsereg s a tudományos társulatok küldöttségei által fogadtattak. A néptömeg roppant nagy s a lelkesedés rendkívüli volt. Gr. d’Osmond és Torcy táborkari százados, a párisi földrajzi társulat tagjai, az expeditió két főnökéhez élénk szerencsekivánatokat intéztek, az általuk képviselt társulat nevében. Weyprecht ezt válaszolá nekik : »Mélyen meg vagyok hatva a párisi földrajzi társulat érzelmeinek kifejezése által. E társulat képviselőinek itteni jelenléte egyik legszebb jutalmunk.« Payer ehez hozzátéve: »Örülök rajta, hogy megérkeztemkor francziákkal találkozhatnom, s hogy Francziaország rokonszenvvel viseltetik működésünk iránt.« A legközelebb elhunyt híres geológ, Elie de Beaumont temetése September 26-án délben ment végbe acquinoi Szt. Tamás templomában. Az elhunyt tetemet a canoni kastélyból elszállítva már azelőtti napon a templom sírboltjába tétettek le. Az institut s a bányászati iskola tagjainak küldöttsége kisérte a gyászkocsit. A gyászmenetet az elhunyt testvére és unokaöcscse vezették. A mise után a holttest a mont-parnais-temetőbe szállíttatott el, hol több beszéd tartatott, Bertrand, a tudományos akadémiának igazgatója, Daubrese, a bányászati iskola igazgatója s több mások által. Mindezen beszédekben a szónokok felemliték az elhunytnak jeles tulajdonait s fájlalták ama roppant veszteséget, melyet a tudomány az ő személyében szenvedett. A római franczia követ marquis Noailles a bayonnei választókhoz körlevelet intézett, melyben a számára felajánlott megyetanácsosi jelöltséget elfogadja, s többek közt ezt mondja: »Önök ismerik nézeteimet , azok nem változtak meg. Mac-Mahon tábornagy legutóbbi körútján a különböző pártokbeli összes mérsékelt egyéneket zászlója alá hívta. A köztársaság elnöke ezen szavainak egész Francziaországban az összes pártok programmjául kell szolgálni. Ezen az áron egy oly végleges köztársaságot lehet fölállítni, mely nekünk biztonságot s nyugalmat ad. Örömömre szolgálna, ha én a mérséklett szellemek ezen közösségét a bayonnei kerületben képviselhetném.« A »Republique Francaise« meghozta Gambetta táviratilag jelzett levelét. A levél öt és fél hasábot foglal el. Az utolsó részben arra a következtetésre jut, hogy a küszöbön álló megyei (főtanácsi) választások nagy horderejű politikai mozzanatot képeznek. E rész így hangzik : »Valósággal minden párt megegyezik abban, hogy az október 4-iki szavazás valóságos előkészítője az általános képviselő-választásoknak. A monarchikus conspiratió az utolsó 4 évben minden forrását kimerítette, melylyel csak rendelkezett, hogy Francziaországra a királyságot ráerőszakolja. Tehetetlen lévén óhajtott kormányformáját visszaállítani, szintén tehetetlen még sokkal továbbra halasztani a köztársaság végleges megállapodását, s remegéssel néz ebbe azon pillanatnak, midőn nyilvánosan be kell megsemmisülését vallania, s szavát az országnak visszaadnia. A reactionariusok igyekeztek megszabadulni a suffrage universell-től, de ezzel csak vigyázóbbá és ellenségesebbé tették azt maguk irányában. A republikánus községeket megrendszabályozták. Elűzték valamennyi köztársasági vagy liberális érzelműnek gyanúsított hivatalnokot, s csak szaggatott, egyenetlen, tehetetlen, ha nem rendbontó — kormányzatot alakítottak. Majd mindenütt rátették kezüket a republikánus sajtóra, s csak a polgárok buzgalmát és tevékenységét ébresztették föl vele. Megtámadták az alkotmányosság alapját, de ez sem vált hasznukra, forrásaik elapadtak. A hoszszú szünidő, melylyel magukat megjutalmazták, csakhamar véget ér, s kell, hogy mire visszatérnek, a suffrage universel elé állíttassanak. Hála az október 4-iki választásoknak, melyek mozgásba hozandják egész Francziaországot, nagy és határozó szót lehet Versailleba intézni. Minden kerü’letnek meg kell mutatnia szilárd és meggyőződéssel bíró ember által, hogy választását megtette, s hogy ezután elvárja a köztársaság kormányától jogainak védelmét és érdekeinek biztonságát. A democratia szolgái egyikének sincs joga ily esetben visszautasítani polgártársai mandátumát, mert oly szolgálatról van szó, melyet az országnak joga van követelni mindazoktól, kiket emelkedése és jóléte érdekel. A demokratia ellenei azt mondják, hogy ez republikánus agitatió, az, de ki az oka? Ha a versaillesi nemzetgyűlés jobban felfogta volna a haza érdekeit, nem volnánk kénytelenek ilyen hangon beszélni. Ha legalább az utolsó percben elfogadta volna Perier Casimir ajánlatát, az ország megnyugodnék a köztársaság sorsa felől, nem volna kénytelen minden eszközt felhasználni, hogy kinyilvánítsa azon akaratát, miszerint kormányformául elfogadja. Igen, agitativ , de törvényes és üdvös; minden jó polgár azt kívánja, hogy véget vessen valahára az ellenállás és küzdelem politikájának. Végre kívánatos, hogy a választási diadalok felvilágosítsák és szétoszlassák utolsó habozását is azon csapat képviselőnek, kik látható ellenszenv nélkül a köztársasági kormányforma iránt, még nem merték magukat a demokratia jogi kormányára bízni. Azon szükséget, melyet Francziaország már négy év óta érez, hogy végleges kormányformája legyen, hogy erejét kifejthesse, még növelik a kívülről jövő félelmes megrovások. Francziaország nem maradhat továbbra is e veszedelmes helyzetben. Terv- és czéltalan külpolitikája az esélyeknek van kitéve , határozott irányt csak határozott és szilárdul megalkotott kormányforma adhat neki. A történelem nem fogja elhinni, hogy Francziaország rettenetes tapasztalatai után 4 évig tudott élni alkotmány, irány s következőleg valódi diplomata nélkül. Sohasem volt az idő drágább, sohasem fecsérelték el könnyelműbben. Pedig hát ki merné a jelenlegi európai helyzet mellett mondani, hogy lesz időnk múlt hibáink jóvátételére, s hogy hordozni fogják e nemzet zászlóját, melytől Európa sohasem tagadta meg csodálatát. A felelősség azon pártemberekre fog nehezedni, kik kevésbbé gondolva a haza jövőjére, mint saját politikai szenvedélyeik kielégítésére, késleltették, de szerencsére nem fogják megakadályozhatni a köztársaság létrejöttét és Francziaország helyreállítását. Míg e pártok benső meghasonlásban valónak, addig a demokratia növekedett, tanult, dolgozott, szervezkedett, egy szóval: elfoglalta az országot, mindig legjobbjait küldvén soraiból a tanácsnokok közé; s így előkészítette azon nagyszámú személyzetet, mely valósítani fogja az ország kormányát, az ország által a köztársaságot. Szilárd meggyőződésem, hogy az október 4-iki szavazás gyarapítani fogja e fényes és megbízható személyzetet. Gambetta Leone Párisi hírek szerint a franczia ministériumban a változások elkerülhetlenek, és a legitimista elem fog kiválni. A spanyol követ Párisban utasíttatott, hogy a kormánynak azon elhatározását nyilvánítsa ki, hogy Serrano és a ministerek Bazaine ajánlatát nem fogják elfogadni. ANGOL ÜGYEK: Császárné királyné Ő Felsége kíséretével együtt csütörtökön szándékozott Ventuorból visszautazni. Sept. 28-án Ő Felsége testvére a nápolyi királyné rövid látogatásra Ventnorba érkezett. Mindketten jelen lenni szándékoztak a 29-én tartandó steeplechasen, mely alkalomra Ő Felsége jelentékeny jutalmat tűzött ki. Ő Felsége minden alkalommal nagy megelégedést tanúsított Angliában mulatása fölött. A Wiggans kapitány vezérlete alatt az éjszaki sarkvidéken járt angol expeditió is visszaérkezett és szintén nagy sikert mutat fel. Ez expeditióról következő táviratot olvasunk aDaily Newty-ban : »Dundee, sept. 25-ikén éjjel. Wiggans kapitány, ki nem rég indult Damont ar »Diana« nevű csavargőzösén északi sarkexpeditióra, ma érkezett Dundeebe. Az utazás főtárgya volt: a kári tengeren át az obi öbölbe utat lelni azon czélból, hogy megtudják, vájjon nem lehetne-e Európa és Közép-Ázsia között közlekedést eszközölni Tatároz-