Budapesti Közlöny, 1874. november (8. évfolyam, 250-274. szám)
1874-11-26 / 271. szám
A RÁKOS VIZE ÉS A VÁROSLIGET. Mint tegnap közöltük, újra elkészült egy térv a Rákos vizének a városligeten át leendő vezetésére. Mert ez nem első eset, hogy ez igen üdvös eszmetestet akarjon ölteni. Egyszermár készült volt egy hasonló terv, melyet — nem tudni, mi okból — elejtettek. Nem akarnánk legkevésbé is útjába állani az új tervnek, hogy a városliget több életet s egészségesebb levegőt nyerjen egy jókora patak bevezetése által. Egy park holtnak tekinthető egy rajta keresztülfolyó patak nélkül. De bátrak vagyunk egy más tervet penditni meg, mely, nézetünk szerint, a nevezett jónál is jobb. Lehetséges volna ugyanis, hogy ahelyett, hogy a Rákost hozzuk be a városligetbe, egy új városligetet vigyünk ki a Rákos partjára, minek előnyeit rövidbe foglalva előszámláljuk. Csak húsz év óta a városliget, kivéve az állatkert felőli részt, hol az államvasút elzárta, mindenfelől házsorokkal vétetik körül, s idővel a városliget egy erdős szigetté válik a város közepette. Az ide torkolló új sugárút és a vasút felőli közlekedések szaporítása hatalmas lendületet fog adni ezen jövendő előkészítésének. A mostani villák, melyek a ligetet nemcsak környezik, hanem keleti irányban jóval túlszárnyalták, lassan kint bérházak soraivá lesznek, s előbb-utóbb beáll az a szükség, hogy czélszerűnek fog látszani a liget egy részének parcellázása, s csak egy részének meghagyása squareekül (fás terekül). — Pestnek száz év ótai története bizonyság rá, hogy az efféle nem csupa ábránd. A régi polgárok a városra nézve legtöbbet abban hibáztak, hogy igen messze jövőben gondolták azt, mi csakhamar bekövetkezett. Ezelőtt száz évvel ki gondolta volna a mai legdiszesebb városrésznek, a Lipótvárosnak nagy jövendőjét oly közelállónak ? Az az uj városliget pedig, melyről írtuk, hogy a csömöri út mellett munkába vétetett, igen kézzelfoghatólag gát a város terjedésében ezen irányba. Az úgynevezett száz ház ma még nem sok buzdítást mutat a továbbterjedésre, de a viszonyok kedvezőbbre fordultával kétségkívül továbbfolytattatnának a megkezdett házsorok és utczák. A régi s ezen újabb városligetet mindinkább körülvevő lakházak és esetleg visszaéléskép levegő-ronditó gyárak is (lásd azt a légpiszkoló mosógyárat a Damjanich-utcza végén) a levegő frisseségét — mi leginkább adna értéket egy városligetnek, — semmivé teszik. Azért, ha a jövendő számára akarunk városligetet készitni, tegyük azt kisebb, a hová csak jó későre terjedend a város. — És ez a hely volna épen a Rákos patak mostani völgye, hol még olcsók a földek s nem is él, hanem hold számra mérik. Az a korom fekete talaj, mely a Rákos mentén a réteket képezi, a legszebb platánok, vadgesztenyék s más nemesebb vadfák tenyészetére igen alkalmas. Elkezdve az államvaspálya pest-bécsi ágától, a mostani külső indóház tájáról fel a Pascal-malomig, a Rákos két partján a földek nincsenek is mivelés alatt, — csak rétekül, s télen ittott jégkészitő mesterséges tavakat használtatnak. Kertész-tanya és villa is csak nagy távolságokra, imitt-amott emelkedik az innenső parton. A túlsó part teljesen puszta. A kertésznek itt nem is kellene előkészítni a földet az ültetésre — a természet elkészítette eléggé, — a levegő pedig a legtisztább mezei levegő. A nevezett tér a vaspályától a Pascal-malomig mintha egyébre sem volna használható, mint szép ligetek ültetésére. [A mostani közlekedési eszközök mellett bizonyára közelebb volna a városhoz, mint volt az óvárosliget azon időkben, mikor se omnibusok, se közúti vasutak nem voltak. Jelenleg is már kiterjed az omnibus-közlekedés az általunk javasolt uj ligetig, t. i. az Erzsébet-úton végig az úgynevezett »Gólyá«-ig, honnan, úgy halljuk, az útépítés folytattatni fog Rákos-Palotáig. — A SZEGEDI Petőfi-ÜNNEPÉLY sikerülten ment végbe és méltó volt a költők emlékéhez és a város magyar szelleméhez. Az ünnepély lefolyásáról a »Főv. Lapok«-ban a következőket olvassuk: Vasárnap d. u. öt órára volt a kezdet kitűzve s már egy órával előbb megtelt a városház díszes nagy ülésterme, s az »olvasó egylet,« mely ez ünnepélyt rendezte, már előre örvendhetett, hogy kegyeletes vállalkozása ily szépen sikerült. A dalárda szabatos énekével, Huber K. Petőfi-féle »Csatadal«-ával kezdődött az ünnepély. Majd Magyar Gábor gymnasiumi igazgató felolvasásában élénk rajzot nyújtott Petőfi rövid, de változásokban gazdag életéről. A taps és éljen még nem hangzott el, midőn Szabados Jánosné, szül. Bérczy Paula úrhölgy lépett ki, férjének ez alkalomra »Petőfiről« irt költeményét igen szépen szavalva el. Utána Horváth Sándor gymnásiumi tanár (kegyesrendi) tárgyalta a költő lyrai költészetét, melylyel költészetünknek egészen uj irányt adott. Babarczy Flóra k. a. Petőfi »Jövendölés«-ét szavalta, s végül a dalárda Róth Ede karnagy új szerzeményét (Petőfi »Magyarok istené«-re) énekelte el teljes harmóniával és kifejezéssel. Mindez előadások tapsokban részesültek, a közreműködőket éljenezték és kihívták, s a közönség emelkedett hangulatban oszlott el, köszönetét érezve az olvasó-egylet iránt ez ünnepély rendezéséért. — A »NEMZETI DALKÖR« f. évi decz. hó 5-én tartja meg a pesti lövölde úton diszitett termeiben tiz évi fennállása ünnepét; a rendezőség mindent elkövet, hogy e jubilaeum a számos diadalt aratott egyletnek múltjához méltó legyen. Az ünnepély programmja későbben fog közöltetni. — A PESTI SZE. HITKÖZSÉG újon választott képviselőségének f. hó 15-én tartott választógyűlésében elöljárósági és választmányi tagokká a következő urak választattak: Elnök Neuwelt Armin, szertartási osztály-elöljáró : Deutsch Sámuel, iskolai oszt. elöljáró: Schweiger Márton, jótékonysági oszt. elöljáró: Winter Jakab, pénztári oszt. elöljáró: Oppenheim J. S., gazdasági oszt. elöljáró: Tafler Adolf, választmányi tagok: Paumann József, Bloch Mór, Bródy Zsigmond, Deutsch Báruch, Deutsch Bernát, Deutsch Jakab, Deutsch Simon, Ellenberger Henrik, Fáik József, Fleischl József, Gans Bernát, Grünbaum Miksa, Herzl Jakab, Heidelberg Mór, Hirsch Jakab, Hirschler Adolf, Hürsch Károly, Karpeles Albert, Kohner Zsigmond, Löwy Mór, Mandl Mór, dr. Mandl Pál, Münz Sámuel, Neustadt Gusztáv, Pollak Mór, dr. Reinitz József, dr. Reich Armin, dr. Rózsay József, Schlesinger Ignácz, Schön Jakab, tornyai Schossberger Zsigmond, Schwarz Armin, Schweiger Adolf, Singer Dávid, Stern Bernát, Stein Jakab, Steiner József., Tenczer Pál, Wahrmann Mór, Wahrmann Sándor, dr. Weiser Károly, Weiss M. A., Wolfner Gyula, Zwack József. — Meghívó a budapesti kereskedelmi és iparkamara 1874. november hó 28-án, csütörtökön délután 5 órakor tartandó rendkívüli teljes ülésére. A napirenden áll, illetőleg tárgyalandó. Az új adótörvények tárgyában az országgyűléshez intézendő beadványnak tervezete. — A TUDOMÁNY- ÉS MŰEGYETEMI DALEGYLET által tartatni szokott dalestélyek közül az első f. é. decz. hó közepén tartatik meg. Megemlítjük még, hogy jelen évben az egyletnek 243 tagja van, s hogy f. hó 12-én tartá alakuló közgyűlését, ez alkalommal tisztviselőit is megválasztó és pedig: elnök : Varga Pál, alelnök: Mihálovits Ödön, titkár: Muraközi Géza, segédtitkár : Porzsolt Ernő, főpénztárnok : Fügi Károly, jegyzők : Tanyai Géza és Cseke László ; Egyenessy István és Grünwald Mór pénztárnokok; ellenőr: Lekli Gyula, Radits Elek szertárnok ; választmányi tagok : Fenyvessy Ferencz, Sárkány József, Ballay Lajos, gr. Pejacsevich Tivadar, Soós Jenő, Grosz Gusztáv, Távoly Gyula, Várossy Ferencz, Bernáth Gusztáv és Rosznagi István; póttagok : Kamerer E., Borsody S. Karmesterül az évre is a budai zeneakadémia tanárát, Gáll János urat sikerült az egyletnek megnyerni. A NEMZETI színházban tegnapelőtt Wagnernek egy színpadunkon még nem ismert operáját, »Rienzi«-t adták, azt az operát, mely a maestronak ha nem is hírnevét alapítá meg, de irányában először kelte fel a zenészek figyelmét. A jövő azon zenészei, kik nálunk a jelenben tért foglalnak, nagy izzadások közt vannak: mit csináljanak ez új dalművel? Ha szidják, Wagnert szidják; ha dicsérik, maguk ellen szólnak. S végre is szidják Wagnert, szidják Richtert, szidják Rienzit, szidják a publicumot, melynek Rienzi tetszett; szidják Böhmet, aki rendezte, szidják Lehmant, aki festette, szidják azokat, akik benne énekeltek, — szóval szerintük elhibázott dolog volt a színrehozatal. Nem akarunk a dologról bővebben beszélni, csak mint comicumot hoztuk fel, s mint annak bizonyságát, hogy a merev theoria hová vezeti az embert. »Rienzi«-nek egy nagy lényeges hibája van. Nem a zene, mely legtöbb helyen megragadóan szép, hanem a librettó, mely száraz declamatió és politikai cselekvények tárháza. Bulwer Rienzijéből van csinálva, vagy inkább Bulwer Rienzijéből vannak a hatásos mozzanatok tablotul véve és oly megragadó zenével kísérve, mely akárhányszor magával ragadta a közönséget. »Rienzi« nővérét, Irént elragadja Orsini; a Coloanák megmentik, különösen az ifjú Adriano, aki szerelmes belé. De Rienzi hatalmas szava lecsendesíti a lázadó népet s béke jön létre. A nobilik orozva akarják meggyilkolni Rienzit a békeünnep alkalmával, hogy a hazafi párt fejét veszítse el. De Adriano fölfedi a tervet,kit pánczél inge megvéd." A nép halálra ítéli az árulókat Adriano és Iréné kérelmére Rienzi megkegyelmez nekik. De ezek újra lázadást támasztanak s Rienzi levervén őket, ki végezteti. Adriano, hogy atyját megboszulja, a lázadókhoz szegődik, kik Rienzi ellenében mindig több tért foglalnak el, s az egyház, mely előbb őket segítette a nobilik ellen, kiátkozza őt. Rienzi a lázadásban leli végét. A városrész felgyujtatik s ő Irénnel együtt a lángok martaléka lesz. Ennyi tabletu, lázadás s politikai cselekvány közt kevés hely jutott a szerelemnek; de a mi kevés jutott, az melodiásus és szép, s a többi, a legnagyobb rész csatadalok, indulók, díszmenetek és szemkápráztató dolgok által vétetik igénybe, de egyik sem értéknélküli dolog. Van abban erő, eredetiség, melódia, amennyit csak egy ifjú, nem mindennapi tehetség, ha nem is teljes művészi megüllepedéssel, de forrongó lelke egész hevével összehozhat. Avagy nem gyönyörű szép-e a duett Adriano és Iréné közt az első felvonásban ? A békekar, mely a legszebb compositiók közt foglal helyet, Rienzi csatadala s még inkább a Rienzi imája ? ! Kell-e szebb a második felvonás fináléjánál, melynek motívuma is oly dallamgazdag ? Nem sok erő van-e a kiátkozási jelenetekben ? De persze a mi jövő zenészeinknek nem tetszik ez, mert azt mondják, hogy nincs meg benne a végnélküli zene, hanem darabokra van osztva, mint a franczia és olasz operák. Azt mondják, hogy sok benne a reminiscentia. Az lehet. De nem sok a Mayerbeer- és Spontini-reminiscentia; jóval több a Wagner-reminis centia, azaz: sok megragadó helynek, mi későbbi operáiban megvan, itt megtaláljuk alapgondolatát. A közönség — legalább mi úgy vettük észre — határozott tetszéssel fogadta. Egypárszor zajos tapsban tört ki, s rendezőket, előadókat és a karnagyot hivta. Meg is érdemelték. A rendezés, a mint ily kis színpadon annyira nagy tömegeket lehet felállítani, s a kiállítás, a mint azt ugyanezen nehézségek közt be lehet osztani, — minden méltányos igényt kielégített. Mindezek legnagyobb részben a bécsi minták után készültek, de természetesen a mi színpadunk viszonyaihoz kelle alkalmazni, mi sok nehézségbe ütközött. A capitolium, s a díszcsarnok Róma látképével, a forum romanum, a laterani egyház — mind új és mind szép volt. Kitűnően sikerült a második felvonás hallétje, a hal