Budapesti Közlöny, 1874. december (8. évfolyam, 275-298. szám)

1874-12-29 / 296. szám

hogy »b. Majthényi volt kir. biztos nem akarta, vagy nem tudta elejét venni a bajnak ; Hueber kir. biztos pedig nyilvánosan a »Szerbszki Narod« párt­ja ellen nyilatkozott, s azt állitotta, hogy az úgynevezett nemzeti párt rágalmaztatik stb. stb.« Biztos kútfőből állíthatjuk, hogy az előbb Pes­ten, de még a volt helytartóság ideje óta Újvidé­ken székelő Matica Szrlszka irodalmi egylet ügyeire és különösen annak pénzkezelésére s leg­különösebben az általa kezelt Tököly Szabbas- és Joanovich Pál-féle s egyéb alapítványokra a vallás és közoktatási ministériumnak igen éber figyelme s folytonos felügyelő gondja van , hogy a számadások felterjesztésében való hanyagság vagy késedelem helyrehozását azonnal sürgetni el nem mulasztja; a számadások a nevezett minis­­terium kebelbeli számvevősége által a legponto­sabban és legbehatóbban meg szoktak vizsgáltat­ni s hibák elpalástolásáról szó sem lehet. Jelesen az 1867—71. évekről szóló számadások az 1868-diki rovancsolás alapján vétettek vizsgá­lat alá s azzal együttesen lettek elintézve, a meny­nyiben a számvevőség részletes és beható észrevé­telei a f. évi május hó 13-kán 10,307. sz. ministeri rendelettel adattak ki megfelelés végett a Mati­­cának, mely azokra fölvilágositásait már Septem­ber 5-én felterjesztette s azok most vannak újabb vizsgálat alatt. Az 1872-diki számadások hasonlókép meg­vizsgáltatván, f. évi jun 7-én 15.201. szám alatt adattak ki, a számvevői észrevételekkel együtt, megfelelés végett. Végre az 1873-dikiak 1. évi május 17-kén szin­tén fölterjesztettek s jelenleg a számvevőség vizs­gálata alatt állanak. A mi a Matica Szrbszka pénztárnokának, Nin­­kovichnak lemondását s az azzal összekötött sú­lyos vádakat illeti: a Matica választmánya azon­nal vizsgáló bizottságot küldött ki a maga kebe­léből s annak jelentése alapján az igazgató-választ­mány rövid időn hivatalos nyilatkozatot fog a la­pokban közzétenni, melyben a részletekre is ki fog terjeszkedni. Egyelőre azon tudósítás érkezett, hogy a pénz­tárban állítólag sem deficit, sem, annál kevésbbé, sikkasztás nem találtatott. Végre meg kell jegyeznünk, hogy azon, szintén még a volt helytartóság idejéből származott visz­­szaélésnek, mely szerint a Tököly-alapítványból nem Pesten tanuló ifjak is részeltettek, a vallás- és közoktatásügyi ministérium egy rendeletével szin­tén eleje vétetett, s az alapítvány eredeti czélja és rendeltetése újra visszaállíttatott. A keleti marhavész állásáról f. é. december hó 17-ig beérkezett hivatalos jelentések szerint: Magyarországon Zala megye: Dekanovec, Domasinec, Podturen, Perketinecz, Új-Udvar és Sztrahoninecz községei­ben uralt. Horvát-Szlavónországban Zágráb megye: Cvetkovic, Zdihovo, Breznik, Grganjica, mali et veliki Jadre, Mocile, Smisljaki, Lazina, Petaki, Husje, Kobilic, Meskuje, dolnje Prilisce és Spanisko községeiben; Bello vármegye: Ladislav, Dragicevac, Farkase­­vac, Bukovje, Tremovi és Gjurgjic községeiben; Kőrös megye : Radjinac, Podluzani, Zgalisce, Zetkan; Varasd megye: St. Usa, Jalkovec, Kukan dolnji, Svibovec, Vadina és Pluska községeiben és Varasd városban. Fiume megye: Drazice, Mrkopalj, Brestova- Draga, Lokre, Fuzine, Brdo, Glavica, Pozsega megye: Sumetlica helységében uralt. A határőrvidéken a likka-ottocani határkerület, Boricevac közsé­gében , az ogulin-slaini határkerület: Ostaria, Rako­­vica, Leskovac, Brezovac, Lipovaca, Neu-Krilje, Vukmanic, Knezgorica, Bellovicsello, Dvorjanci, Kamensko, Zvecaj-zadsiji,Polaj dolnji, Polaj srednji, Bukovac és Latin ; a bánáti határkerület: Meminska, Papici, Ja­­senovcani, Matievici, Nebojani, Dvoriste, Josa­­vica, Drenovac, Kobiljak és Majskapoljane hely­ségeiben ; a gradiskai határkerület: Unter-Város, Neu- Város, Unter-Bogicevic, Ober-Bogicevic, Poljane, Medarc és Mackovar községeiben, végre Petrinja városban uralt. Az osztrák tartományokban Galiczia, Jadnicowka, Suchota, Ponikovice Folvarkie, Uvin, Starobrodzkie, Suchowola, Ko­­bylowboky, Mlyniska községeiben, továbbá a Bka­­lai és kozaczowkai vesztegeldében , Dalmátiában, Cranje, Kolaria, Bukovic, Na­din, Pristeg, Dobropolje és Kotisina községekben uralg. A Tengermelléken: Dignano, Bralli, Cattinara, Dolegnavas, Poglie, Villa, Bussidi, Goriza, St. Ivonacz, Vetina, Fianona, Pedena, Rupa, Jelsane, Jelsane-Klana, Skalnica és Lisac községekben uralg. A földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi m. k. ministeriumtól. 2384 EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. Pályázati felhívás az országos magyar ipar­egyesület diszérmeire. I. Versenyképességi érem. Az orsz. magy. iparegyesület feladatául tűzvén az előretörekvő hazai iparosoknak elismerést sze­rezni, s ezáltal telepeik versenyképességét emelni, ezennel pályázatot hirdet ezüst diszérmekre, me­lyek oly iparosoknak fognak kiadatni, kik üzletü­ket korszerű berendezés és okszerű ügyvitel által oly fokra emelték, miszerint a külfölddel való ver­senyképesség feltételeivel bírnak. A­kik ez érmet elnyerni akarják, pályázatukat 1875. évi február 15-ig adják be az »Országos magyar iparegyesület igazgatóságához« (Buda­pest IV., országút 7. sz ) Kik előbbi években pá­lyáztak, de kitüntetve nem lettek, újra pályáz­hatnak. A pályázati iratnak magában kell foglalni azon adatokat, melyekből a versenyképességet meg­ítélni lehessen, nevezetesen: 1. A műhely vagy műhelyek hiteles leírását, ha lehetséges, vázlatos térképpel, továbbá kimuta­tást a netaláni hajtóerőről vagy gépekről, — a dolgozógépekről, vagy készülékekről és eszközök­ről;— végül, a­hol szükséges, a termelésnél kö­vetett netaláns új eljárási módnak megismerteté­sét, a­mennyiben az közhírré tehető. 2. A munkások számát és azok viszonyainak ismertetését, mire nézve különösen nagyobb gyá­raknál, ha lehetséges, következő kérdésekre adandó válasz: a) Hány munkás foglalkozik az ipartelepnél, hány férfi, nő, gyermek (segéd, tanuló.) b) Mi a munkások átlagos bére: férfiaké, nőké, gyermekeké. c) Milyen származásúak a munkások. d) Mily műveltséggel és ügyességgel bírnak. e) Vannak-e a munkások anyagi és szellemi jólétének előmozdítására szolgáló intézmények vagy intézkedések, és miben állanak azok ? 3. A termelés terjedelmét, ha lehetséges, kö­vetkező kérdések megfejtésével: a) Mily és mennyi nyers­anyagok használtat­nak fel ? b) Bel-vagy külföldiek-e? c) Körülbelül mennyi a termelvény, vagy meny­nyi termelvények állíttatnak elő évenkint (darab v. mázsa.) d) Mennyire becsülhető azoknak értéke. Nagyon szívesen fogadtatik, ha a pályázók ter­­melvényeikből mutatványt küldenek be az egye­sület mintagyűjteményei számára, vagy a szak­osztályokban leendő bemutatásra. 4. Az eladási piac­okat, ha lehetséges, a kivá­lóbb fogyasztók megnevezésével, továbbá netaláni árjegyzékek közlésével. Czélszerű, megrendelési leveleket vagy más oly okiratokat is mellékelni, melyek a czikkek kelendőségét igazolják. 5. Értesítést arról, várjon bir­e a pályázó már más érmekkel vagy kitüntetésekkel. Budapest területén lévő pályázók az 1. pontban kívánt telep leírása helyett arra hivatkozhatnak, hogy telepük szakértő küldöttség által megszem­léltessék.­­ Egyébként hiányosan felszerelt pá­lyázatok tekintetbe nem vétethetnek. Az érmek odaítélése az illető szakosztály által kinevezett szakértő bizottság véleménye alapján történik. A pályázat eredménye az egyesület 1875. évi közgyűlésén hirdettetik ki és a nagyobb hazai la­pokban közzé fog tétetni.­­ Ugyancsak e köz­gyűlésen az érmek és ahoz járuló okmányok is ünnepélyesen fognak kiosztatni. A jutalmazott telepek leírásai az egyesület közlönyében közzé fognak tétetni. II. Munkás-érmek. Miután az ipar előmenetele nagyrészt a mun­kás osztály jelességétől függ, az orsz. m. ipar­egyesület czéljául tűzte ki munkásaink szorgal­mának, kitartásának és előretörekvésének fo­kozását. E czélra az egyesület jutalmazó elismerésben akarja részesíteni azon gyári szakvezetőket, kéz­műves-segédeket és kiválóbb gyármunkásokat, kik hosszabb ideig egy munkaadónál dolgozván, szor­galmas és buzgó maguk viselete által, vagy elis­merésre méltó jelességük által, vagy a közvetlen felügyeletük alatt levő munkásoknak vagy tanu­lóknak okszerű vezetése vagy oktatása által, a hazai ipar körül érdemeket szereztek. Nők is pályázhatnak, valamint azok is, kik a múlt években már pályáztak, de kitüntetve nem lettek. A jutalom részint ezüst, részint bronz disz­­éremben és azzal járó elismerő okmányban áll. A kik az érmet elnyerni akarják, pályázatukat 1875. évi február 15-ig adják be az »Orsz. m. iparegyesület igazgatóságához« (Budapest IV., országút 7. sz.) A beadandó pályázatnak nem szükséges egyéb­ből állani, mit egy egyszerű levélből, melyet a pályázó gyár igazgatója, mestere, szóval munka­adója az iparegyesülethez intéz, és melyben elő vannak adva az illető munkásnak jutalmazásra méltó jeles tulajdonságai. Oly munkaadók, kik az ipar­egyesületnek nem tagjai, s ezért aláírásuk az egyesületnél nem ismeretes, a pályázati levél aláírását hitelesíteni tartoznak. Azonkívül na­gyon szívesen fogadtatik, ha a pályázók ügyessé­gének feltüntetésére egy általuk készített darab mutatványul beküldetik, magától értetődvén, hogy azt a pályázó annak idejében, miután az il­lető szakosztályban bemutattatott, és esetleg a mintagyűjteményben kiállíttatott, visszakapja. Az érmek kiosztása az egyesületnek 1875. évi rendes közgyűlésén fog megtörténni, s a pályázat eredménye a nagyobb hazai lapokban közhírré tétetik. Az iparegyesület azt hiszi, hogy a kitűnő mun­kásoknak ilynemű jutalmazása buzdítólag fog hatni hazai munkásaink összességére; bennük ébreszteni fogja a kitartást és lelkiismeretességet, az önbecsülést és előbbre törekvést. Ezen tulajdonságok az ipari előmenetel megbe­­csülhetlen tényezői, s ezért minden hazafi bizo­nyára támogatni fogja az iparegyesületet abban, hogy eme kitűzött czélját minél teljesebben érje el. Ez okból bizalommal fordulunk a hazai iparos-, munkás-és légél­yegyletek elöljáróihoz, az ipar­­társulatok mestereihez, a gyártelepe­k vezetőihez és még nagyobb körben a városok közönségeihez és a hazai ipar mindenrendű barátjaihoz, kérvén őket, miszerint az iparegyesület jelen közlemé­nyét minél tágabb körben megismertetni szíves­kedjenek.

Next