Budapesti Közlöny, 1874. december (8. évfolyam, 275-298. szám)
1874-12-29 / 296. szám
hogy »b. Majthényi volt kir. biztos nem akarta, vagy nem tudta elejét venni a bajnak ; Hueber kir. biztos pedig nyilvánosan a »Szerbszki Narod« pártja ellen nyilatkozott, s azt állitotta, hogy az úgynevezett nemzeti párt rágalmaztatik stb. stb.« Biztos kútfőből állíthatjuk, hogy az előbb Pesten, de még a volt helytartóság ideje óta Újvidéken székelő Matica Szrlszka irodalmi egylet ügyeire és különösen annak pénzkezelésére s legkülönösebben az általa kezelt Tököly Szabbas- és Joanovich Pál-féle s egyéb alapítványokra a vallás és közoktatási ministériumnak igen éber figyelme s folytonos felügyelő gondja van , hogy a számadások felterjesztésében való hanyagság vagy késedelem helyrehozását azonnal sürgetni el nem mulasztja; a számadások a nevezett ministerium kebelbeli számvevősége által a legpontosabban és legbehatóbban meg szoktak vizsgáltatni s hibák elpalástolásáról szó sem lehet. Jelesen az 1867—71. évekről szóló számadások az 1868-diki rovancsolás alapján vétettek vizsgálat alá s azzal együttesen lettek elintézve, a menynyiben a számvevőség részletes és beható észrevételei a f. évi május hó 13-kán 10,307. sz. ministeri rendelettel adattak ki megfelelés végett a Maticának, mely azokra fölvilágositásait már September 5-én felterjesztette s azok most vannak újabb vizsgálat alatt. Az 1872-diki számadások hasonlókép megvizsgáltatván, f. évi jun 7-én 15.201. szám alatt adattak ki, a számvevői észrevételekkel együtt, megfelelés végett. Végre az 1873-dikiak 1. évi május 17-kén szintén fölterjesztettek s jelenleg a számvevőség vizsgálata alatt állanak. A mi a Matica Szrbszka pénztárnokának, Ninkovichnak lemondását s az azzal összekötött súlyos vádakat illeti: a Matica választmánya azonnal vizsgáló bizottságot küldött ki a maga kebeléből s annak jelentése alapján az igazgató-választmány rövid időn hivatalos nyilatkozatot fog a lapokban közzétenni, melyben a részletekre is ki fog terjeszkedni. Egyelőre azon tudósítás érkezett, hogy a pénztárban állítólag sem deficit, sem, annál kevésbbé, sikkasztás nem találtatott. Végre meg kell jegyeznünk, hogy azon, szintén még a volt helytartóság idejéből származott viszszaélésnek, mely szerint a Tököly-alapítványból nem Pesten tanuló ifjak is részeltettek, a vallás- és közoktatásügyi ministérium egy rendeletével szintén eleje vétetett, s az alapítvány eredeti czélja és rendeltetése újra visszaállíttatott. A keleti marhavész állásáról f. é. december hó 17-ig beérkezett hivatalos jelentések szerint: Magyarországon Zala megye: Dekanovec, Domasinec, Podturen, Perketinecz, Új-Udvar és Sztrahoninecz községeiben uralt. Horvát-Szlavónországban Zágráb megye: Cvetkovic, Zdihovo, Breznik, Grganjica, mali et veliki Jadre, Mocile, Smisljaki, Lazina, Petaki, Husje, Kobilic, Meskuje, dolnje Prilisce és Spanisko községeiben; Bello vármegye: Ladislav, Dragicevac, Farkasevac, Bukovje, Tremovi és Gjurgjic községeiben; Kőrös megye : Radjinac, Podluzani, Zgalisce, Zetkan; Varasd megye: St. Usa, Jalkovec, Kukan dolnji, Svibovec, Vadina és Pluska községeiben és Varasd városban. Fiume megye: Drazice, Mrkopalj, Brestova- Draga, Lokre, Fuzine, Brdo, Glavica, Pozsega megye: Sumetlica helységében uralt. A határőrvidéken a likka-ottocani határkerület, Boricevac községében , az ogulin-slaini határkerület: Ostaria, Rakovica, Leskovac, Brezovac, Lipovaca, Neu-Krilje, Vukmanic, Knezgorica, Bellovicsello, Dvorjanci, Kamensko, Zvecaj-zadsiji,Polaj dolnji, Polaj srednji, Bukovac és Latin ; a bánáti határkerület: Meminska, Papici, Jasenovcani, Matievici, Nebojani, Dvoriste, Josavica, Drenovac, Kobiljak és Majskapoljane helységeiben ; a gradiskai határkerület: Unter-Város, Neu- Város, Unter-Bogicevic, Ober-Bogicevic, Poljane, Medarc és Mackovar községeiben, végre Petrinja városban uralt. Az osztrák tartományokban Galiczia, Jadnicowka, Suchota, Ponikovice Folvarkie, Uvin, Starobrodzkie, Suchowola, Kobylowboky, Mlyniska községeiben, továbbá a Bkalai és kozaczowkai vesztegeldében , Dalmátiában, Cranje, Kolaria, Bukovic, Nadin, Pristeg, Dobropolje és Kotisina községekben uralg. A Tengermelléken: Dignano, Bralli, Cattinara, Dolegnavas, Poglie, Villa, Bussidi, Goriza, St. Ivonacz, Vetina, Fianona, Pedena, Rupa, Jelsane, Jelsane-Klana, Skalnica és Lisac községekben uralg. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. ministeriumtól. 2384 EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. Pályázati felhívás az országos magyar iparegyesület diszérmeire. I. Versenyképességi érem. Az orsz. magy. iparegyesület feladatául tűzvén az előretörekvő hazai iparosoknak elismerést szerezni, s ezáltal telepeik versenyképességét emelni, ezennel pályázatot hirdet ezüst diszérmekre, melyek oly iparosoknak fognak kiadatni, kik üzletüket korszerű berendezés és okszerű ügyvitel által oly fokra emelték, miszerint a külfölddel való versenyképesség feltételeivel bírnak. Akik ez érmet elnyerni akarják, pályázatukat 1875. évi február 15-ig adják be az »Országos magyar iparegyesület igazgatóságához« (Budapest IV., országút 7. sz ) Kik előbbi években pályáztak, de kitüntetve nem lettek, újra pályázhatnak. A pályázati iratnak magában kell foglalni azon adatokat, melyekből a versenyképességet megítélni lehessen, nevezetesen: 1. A műhely vagy műhelyek hiteles leírását, ha lehetséges, vázlatos térképpel, továbbá kimutatást a netaláni hajtóerőről vagy gépekről, — a dolgozógépekről, vagy készülékekről és eszközökről;— végül, ahol szükséges, a termelésnél követett netaláns új eljárási módnak megismertetését, amennyiben az közhírré tehető. 2. A munkások számát és azok viszonyainak ismertetését, mire nézve különösen nagyobb gyáraknál, ha lehetséges, következő kérdésekre adandó válasz: a) Hány munkás foglalkozik az ipartelepnél, hány férfi, nő, gyermek (segéd, tanuló.) b) Mi a munkások átlagos bére: férfiaké, nőké, gyermekeké. c) Milyen származásúak a munkások. d) Mily műveltséggel és ügyességgel bírnak. e) Vannak-e a munkások anyagi és szellemi jólétének előmozdítására szolgáló intézmények vagy intézkedések, és miben állanak azok ? 3. A termelés terjedelmét, ha lehetséges, következő kérdések megfejtésével: a) Mily és mennyi nyersanyagok használtatnak fel ? b) Bel-vagy külföldiek-e? c) Körülbelül mennyi a termelvény, vagy menynyi termelvények állíttatnak elő évenkint (darab v. mázsa.) d) Mennyire becsülhető azoknak értéke. Nagyon szívesen fogadtatik, ha a pályázók termelvényeikből mutatványt küldenek be az egyesület mintagyűjteményei számára, vagy a szakosztályokban leendő bemutatásra. 4. Az eladási piacokat, ha lehetséges, a kiválóbb fogyasztók megnevezésével, továbbá netaláni árjegyzékek közlésével. Czélszerű, megrendelési leveleket vagy más oly okiratokat is mellékelni, melyek a czikkek kelendőségét igazolják. 5. Értesítést arról, várjon bire a pályázó már más érmekkel vagy kitüntetésekkel. Budapest területén lévő pályázók az 1. pontban kívánt telep leírása helyett arra hivatkozhatnak, hogy telepük szakértő küldöttség által megszemléltessék. Egyébként hiányosan felszerelt pályázatok tekintetbe nem vétethetnek. Az érmek odaítélése az illető szakosztály által kinevezett szakértő bizottság véleménye alapján történik. A pályázat eredménye az egyesület 1875. évi közgyűlésén hirdettetik ki és a nagyobb hazai lapokban közzé fog tétetni. Ugyancsak e közgyűlésen az érmek és ahoz járuló okmányok is ünnepélyesen fognak kiosztatni. A jutalmazott telepek leírásai az egyesület közlönyében közzé fognak tétetni. II. Munkás-érmek. Miután az ipar előmenetele nagyrészt a munkás osztály jelességétől függ, az orsz. m. iparegyesület czéljául tűzte ki munkásaink szorgalmának, kitartásának és előretörekvésének fokozását. E czélra az egyesület jutalmazó elismerésben akarja részesíteni azon gyári szakvezetőket, kézműves-segédeket és kiválóbb gyármunkásokat, kik hosszabb ideig egy munkaadónál dolgozván, szorgalmas és buzgó maguk viselete által, vagy elismerésre méltó jelességük által, vagy a közvetlen felügyeletük alatt levő munkásoknak vagy tanulóknak okszerű vezetése vagy oktatása által, a hazai ipar körül érdemeket szereztek. Nők is pályázhatnak, valamint azok is, kik a múlt években már pályáztak, de kitüntetve nem lettek. A jutalom részint ezüst, részint bronz diszéremben és azzal járó elismerő okmányban áll. A kik az érmet elnyerni akarják, pályázatukat 1875. évi február 15-ig adják be az »Orsz. m. iparegyesület igazgatóságához« (Budapest IV., országút 7. sz.) A beadandó pályázatnak nem szükséges egyébből állani, mit egy egyszerű levélből, melyet a pályázó gyár igazgatója, mestere, szóval munkaadója az iparegyesülethez intéz, és melyben elő vannak adva az illető munkásnak jutalmazásra méltó jeles tulajdonságai. Oly munkaadók, kik az iparegyesületnek nem tagjai, s ezért aláírásuk az egyesületnél nem ismeretes, a pályázati levél aláírását hitelesíteni tartoznak. Azonkívül nagyon szívesen fogadtatik, ha a pályázók ügyességének feltüntetésére egy általuk készített darab mutatványul beküldetik, magától értetődvén, hogy azt a pályázó annak idejében, miután az illető szakosztályban bemutattatott, és esetleg a mintagyűjteményben kiállíttatott, visszakapja. Az érmek kiosztása az egyesületnek 1875. évi rendes közgyűlésén fog megtörténni, s a pályázat eredménye a nagyobb hazai lapokban közhírré tétetik. Az iparegyesület azt hiszi, hogy a kitűnő munkásoknak ilynemű jutalmazása buzdítólag fog hatni hazai munkásaink összességére; bennük ébreszteni fogja a kitartást és lelkiismeretességet, az önbecsülést és előbbre törekvést. Ezen tulajdonságok az ipari előmenetel megbecsülhetlen tényezői, s ezért minden hazafi bizonyára támogatni fogja az iparegyesületet abban, hogy eme kitűzött czélját minél teljesebben érje el. Ez okból bizalommal fordulunk a hazai iparos-, munkás-és légélyegyletek elöljáróihoz, az ipartársulatok mestereihez, a gyártelepek vezetőihez és még nagyobb körben a városok közönségeihez és a hazai ipar mindenrendű barátjaihoz, kérvén őket, miszerint az iparegyesület jelen közleményét minél tágabb körben megismertetni szíveskedjenek.