Budapesti Közlöny, 1874. december (8. évfolyam, 275-298. szám)
1874-12-01 / 275. szám
állásának, illetőleg házunk ezen kezdettől fogva mindig kiváló s megbecsülhetlen tényezői függetlenségének jövőre is leendő megóvásáról egy vagy más módon gondoskodnunk oly időben, midőn ez a kormányzati felelősség eszméjével összeférhetlennek kezd egyes esetekben mutatkozni? de végre ott vannak az országgyűlési vegyes ülések is, melyeknek esetei még mindig fenállanak s ,szintúgy törvény által lennének szabályozandók. Aztán nem természetesebb, nem illőbb-e, hogy mi magunk szorgalmazzuk e kérdés megoldását, mintsem azt másoktól várjuk? Én legalább nem tudnék benne megnyugodni, hogy ez bárminő, báronnan eredő külső pressió folytán történjék,hiszen egyebeket mellőzve, maga az utolsó trónbeszéd is sürgető már e dolgot, kivitelét tehát szorgalmazni jogunkban áll, sőt magunk iránti kötelességünk, aminthogy tevénk is azt már nem egyszer , nevezetesen utolszor, több mint egy év előtt, egész ünnepélyességgel a magas kormányhoz intézett egy írásbeli interpellatio útján. A válasz azonban még mindig várat magára; legkevesebb tehát, amit kívánhatunk, hogy interpellatiónk evidentiában tartassák, s végre még a scontróból is ki ne maradjon. Ha azonban a magas kormány a magunk által is tarthatlannak vallott status quo fennmaradását egyelőre üdvösebbnek hiszi, mi az ezzel járó inconvenientiának daczára is, kétségtelenül belefogjuk magunkat abba ezentúl is minden körülmények között találni. Bennünket kötelességünk teljesítésében bizonyosan nem fog e halasztás vagy halogatás sem gátolni, mig történelmi múltúnk érzetében és tudatában annak, mivel tartozunk elődeink emlékének, mindaddig, míg teljes mérvben érvényesítendő saját befolyásunk közreműködése mellett újból szervezve nem leszünk, meg fogjuk ereklyeként óvni tudni azon egyedül még fennálló ős institutiót, mely magyar főrendiháznak neveztetik, s melyhez még a két kövön sem hagyott 1848-iki év sem kívánt rögtönözve nyúlni — és a honnan nem nagy és kívánt eredményhez bizonyára legkevésbbé vezető állambölcseséget és tapintatosságot árulna el, ha valaki ezen intercalaris időt innentül is arra igyekeznék felhasználni, hogy rágalmak s invectivák terjesztése által depopularisálja e tősgyökeres magyar és talán épen azért sem mindenki ínye szerinti institutiót. Ámde forduljon bármerre is a koczka, azon egyről meg lehet mindenki győződve, hogy a mai új, modern alapokra fektetendő, mint mondani szeretjük »felfrissítendő« felsőház lehet majd sok tekintetben jobb, tökéletesebb a réginél, — de hogy valaha magyarabb s igy hazafiasabb érzelmű leendhessen, azt tagadom. Aminthogy táplál is a remény, miszerint, ha meg lennének is immár napjaink számlálva, ezáltal buzgóságunk és az ország java iránti érdekeltségünk hanyatlani nem fog, s a reánk virulandó utolsó nap leáldozásáig mindig ama kettős jellegről fognak határozataink és eljárásaink a nemzet színe előtt tanúskodni. Én tehát, mivel a magas kormánynak ez idő szerint különben is elég más sürgős rendezni és szervezni valói vannak, ezúttal se nem indítványozok, se nem interpellálok, hanem ország-világ előtt constatálni kívánom, miszerint valamint eddig, úgy ezután sem a főrendeken fog e ház újbóli szervezése múlni; továbbá, hogy e — tőlünk kétségtelenül nem egy, de azért örömest meghozandó Áldozatot követelő — műtéteinek nyugodtan nézünk elébe, tudván, hogy a »semmit rólunk nélkülünk,« általunk azonban bizonyára kellő mérséklettel alkalmazandó elve szerint, szólónk ahoz nekünk is lesz; végre, hogy addig, míg újabb országos megállapodások nem rendelkeznek felettünk, jelen, százados gyakorlat által szentesített törvényes jogainkat s kötelességeinket, minden ellenünk irányzott méltatlan megtámadások és kifakadások daczára is teljes mérvben fogják érvényesíteni, illetőleg teljesíteni tudni. Részemről csak azon egyet óhajtom a jelen perezben, hogy vajha ,szerény nézeteim a méltó főrendek helyeslésével találkoztak volna. Bittó István miniszerelnök: Nagyméltóságú elnök! Méltóságos főrendek! Amennyiben ő nagyméltósága, a koronaőr felszólalásában egy interpellátióra hivatkozott, mely a főrendiház rendezése tárgyában egy előbbi kormányhoz volt intézve, amely azonban azóta mind a mai napig válasz nélkül maradt, legyen szabad nekem a kormány nevében kijelenteni, hogy a kormány a maga részéről is teljes mérvben felfogja azon okoknak súlyát, melyek a főrendiház rendezését nemcsak kívánatossá, hanem szükségessé teszik, és azon számos előterjesztések és törvényjavaslatok között, melyekkel fenállásának rövid ideje alatt foglalkozott, ezen kérdés is foglaltatik; az erre vonatkozó törvényjavaslat tervezete már készen van és csak a miniszertanács tárgyalását, illetőleg felülvizsgálatát igényli. Miután azonban a ministérium úgy megalakulása, mint ezen ülésszak megkezdésekor is az államháztartás rendezését a legsürgősebb és legelső feladatának tekintette, miután azon előterjesztések és törvényjavaslatok, melyek e kérdésre vonatkoznak, sokkal számosabbak és terjedelmesebbek, minthogy azok tárgyalása befejezésének határidejét előre látni lehetne, általában csak anynyit ígérhetek a kormány nevében, hogy ha lehetségesnek fogja látni, hogy a főrendiház rendezése tárgyában még ezen ülésszak alatt törvény alkottassák, a kormányon nem fog múlni ezen óhajtást teljesíteni. Nem fogja ezen kérdés készületlenül találni és meg fogja tenni azon törvényjavaslat előterjesztését, ha látni fogja, hogy az még ezen országgyűlés tartama alatt törvényerőre emelkedhetik. Ezt találtam szükségesnek azon interpellációra, melyre most hivatkozás történt, elmondani. Prónay Gábor báró : Nagyméltóságú elnök! Méltóságos főrendek! A méltóságos főrendek meg fogják engedni, hogy azon előterjesztésre, melyet ő exciája, a koronaőr tett, én is bátor legyek egy pár szóval reflectálni. Köszönettel vehetjük, hogy ő nagyméltósága a közhajtásnak megfelelt, amennyiben constatálta, hogy a főrendiház mielőbbi reformálása, melyről a legmagasb ígéret le volt téve a trónbeszédben is, a főrendeken sohasem múlt, sőt két ízben interpellatió is intéztetett ez irányban a kormányhoz, elsőbben Szemere minister interpelláltatott 1848-ban, most pár év előtt pedig az akkori kormány. Én ő nagyméltóságafelszólalásával kapcsolatban véleményemet akarom kimondani egy eszmére nézve, mely az alsós háznál mintegy reflamens használtatik. Valahányszor tőlünk egy szenet megy az alsóházhoz, mindannyiszor az mondatik: a főrendiházat reformálni kell. Ez bizonyos tekintetben a főrendi, házban uralkodó szellem rossasága. Azt elmondotta a koronaőrs nagyslga, hogy mindenki kivánja a főrendiház reformálását, de a rászólásról csak annyiban emlékezett meg, hogy azt egy általános jeles frázissal visszautasította. Én kissé tovább megyek, s e szellemre nézve akarok a két ház közt parallelát húzni. Én azt mondom, hogy a főrendiházban ama bizonyos ráfogott szellem nem létezik. Általában a főrendiházról, valahányszor mi a magyarságot hangsúlyozzuk, azt mondják, hogy a főrendek családi körükben nem magyarok. Bocsánatot kérek, hogy ezt itt említem, egy újságban olvastam, hogy ez az alsóházban mondatott. Meg vagyok győződve, hogy a főrendiház minden tagja érzi e tekintetben szíve parancsát és sugallatát, és azt hiszem, hogy aki családos ember, gyermekeit úgy fogja nevelni, hogy szeressék hazájukat anyanyelvüket, és lángoljanak a nemzeti szellemi érzületért. Ezt kívántam csak megjegyezni a főrendiház szellemének rászólását illetőleg. Hozzáteszem, hogy e ház nem is indítványozó, habár egyben másban lehet is az,e competentia inkább megvan az alsóháznál. Hogy a financziális lét nem kedvező, azt például azon az alsóházban létezett áramlatnak lehet tulajdonítani, melynek következtében a ministérium oda volt utalva, hogy azon irányban működjék, és ezen áramlatra kényszerítve volt a főrendiház is. A szellemre nézve csak ezt akartam egész általánosságban megjegyezni. Bocsássák meg a melgos főrendek, hogy e részben bátor voltam véleményemet kifejezni. Elsők : Bocsánatot kérek, a koronaőrs excellentiéjának szerintem teljesen jogosult volt a kormányhoz intézett azon kérdése, vajjon a mintegy öt negyed éve tett interpellációra szándékozik-e választ adni és úgy hiszem, hogy e részben a házszabályok keretén túl nem ment, de minden egyéb, ami a mai ülés napirendjén nincsen, már mert csak formális, alakszerű indítvány alapján lehetne szerintem a vita tárgya, egészen eltekintve attól, hogy én mindig axiomaképen tartottam azt, hogy nekünk e helyen csak a képviselőház üzeneteivel és érveivel van dolgunk, minden egyéb az e házbani vitatás keretén kívül esik. (Helyeslés.) Keglevich Béla gr. : Én nem tudom, hogy az elnök úrnak azon nyilatkozata után, melyet épen szerencsénk volt hallani, nem fogja-e tőlem a szót megvonni. Elnök : Ha a korlátok közt marad, nem. Keglevich Béla gróf : Mondom, nem tudom, nem fog-e a szó tőlem megvonatni, ha azon tárgyhoz én is szólok, mely nem volt ugyan a napirendre kitűzve, de mégis tényleg tárgyaltatott, miután a koronaőrő excellentiája interpellált és ministerelnök úr ő excellentiája az interpellációra megfelelt, jelezvén a kormány álláspontját. Én csak annyit kívánok megjegyezni, hogy én mindenkinek jogosultságát elismerem, bizonyos kérdések felett e házban nyilatkozni és megengedem azt is, hogy mindenkinek meglehessen bizonyos kérdésekben a maga meggyőződése szerint elfoglalt álláspontja. Én részemről örvendek rajta, ha a 1. főrendiház jónak látja, hogy maga sürgesse a főrendiház reformálását és abba bele is menjen; de sajnálattal kell constatálnom, hogy a hallott nyilatkozatokkal nem érthetek egyet, mert én azt hiszem, hogy akármilyen új szervezet alapján ilyen házat összehozni nem lehet és ez az álláspontom, melyet kifejezni bátor voltam. Én ezt a legmagyarabb institutiónak tartom Magyarországon és ebbeli nézetemet fenntartom és meg vagyok győződve arról is, hogy bármilyen úton fogják reformálni e házat, nem fogja kikerülhetni a reformer, hogy a főrendiházba az eddiginél több nem-magyar elem is be ne jöhessen az új szervezet alapján. Ez változatlan nézetem, melyet kifejezni óhajtottam. Hogy az előttem szólottak reflektáltak oly dolgokra is, melyek nem itt, hanem másutt mondattak, arról nem szólok, mert ez is egyéni felfogás dolga. Én részemről azt hiszem, hogy amint nem helyeselhetem, hogy másutt más dolgok mondattak, úgy azokra leghelyesebben azzal felelek meg, hogy nem szólok e tárgyhoz. (Helyeslés.) Elnök : Azt hiszem, hogy méltóságos főrendek e tárgyat befejezettnek tekintik; van azonban még egy tárgy s ez a budai királyi bünfenyítő törvényszéknek megkeresése dr. Reviczky József kiadatása iránt. A házszabályok szerint a mentelmi bizottsághoz utasíttatik. A mai ülésnek egyéb tárgya nem lévén, azt ezennel bezárom. Ülés vége 12 óra 20 perczkor. 2213 TÖRVÉNYJAVASLAT az 1875. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról. 1. §. A ministerium felhatalmaztatik, hogy a magyar korona országaiban jelenleg fenálló adókra és államjövedékekre vonatkozó összes törvényeket, azoknak időközben bekövetkezhető módosításaival az 1875. év első negyede folytán érvényben tarthassa s az azok alapján befolyó adókból és egyéb bevételekből az állam szükségletét a következő §ban meghatározott módon fedezhesse. 2. §. A kiadási tételekre nézve az 1874. évi államköltségvetésről szóló 1873. XXXV. t. ez. rendeletei szolgálnak zsinórmértékül, azon hozzáadással, hogy az 1872. évi XXXII. t. ez. alapján felvett 54 millió ezüstért névértékű államkölcsön első törlesztési részlete 852,600 fttal, valamint az 1874. évi XIV. t. sz. alapján felvett 76/2 millió frt ezüst-kölcsön után 1875. évi február 1-jén lejáró 2.409,750 frt fél évi 6 °0 kamat is a kiadási tételekhez sorozandók. 3. §. Az ezek folytán teendő költségek az 1875. évi államköltségvetés keretébe lesznek beillesztendők. 4. §. Jelen törvény hatálya az 1875. évi államköltségvetésről szóló törvény kihirdetése napján megszűnik. 5. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg.