Budapesti Közlöny, 1875. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1875-02-02 / 26. szám

Ekkor már én sem voltam képes ez iránynak ellent­­állani és azóta minden utódom kivétel nélkül meg­hajolt ezen irány előtt. Egy másik, nem kevésbé fontos körülmény, ne­m tartózkodom kimondani, azon eljárásban mutat­kozott, melylyel a törvényhozás a pénzügyeket a mai napig tárgyalta. Ha idővel a történelem bírálni fogja a magyar törvényhozás működését a lefolyt 7 év alatt, mél­tán azt fogja mondhatni, hogy talán soha se volt törvényhozás, melynél 7 éven keresztül ritka kö­vetkezetességgel annyi idő pazaroltatok volna minden siker nélkül, sőt rész­eredménynyel, az ál­lamháztartás tárgyalásához, mint a mi törvény­­hozásunknál 1868-tól 1874-ig. (Igaz! Igaz! a jobboldalon.) Bizonyára meg fogja róni azon kez­dettől fogva szokássá vált eljárást, hogy hosszan tartó előkészítő pénzügyi bizottsági tanácskozá­sok után, melyek tartama alatt a ház rendesen szünetelt, hosszú vitákban pazarolta idejét és vé­gül rendesen megszavazta azt, mit a pénzügyi bi­zottság javaslatba hozott. A nép képviselőinek mindenütt egyik kiváló és nagyfo­ntosságú feladatuk : az­ adózó nép érdekeit megóvni, s ennek érdekében a takarékosságot ér­­vényesíteni. Ennélfogva más országokban számo­sak az esetek, midőn a kormány által előterjesz­tett költségvetés tételeit a ház leszállította ; de tudtommal azon népeknél, hol a költségvetés tár­gyalásánál a helyes gyakorlat kifejlődött, a kor­mány által előterjesztett tételeket fölebb emelni, vagy egyes fedezeti tételeket a költségvetés tár­gyalása alatt lejebbszállítani, nincs gyakorlat­ban. (Igaz!) Nálunk ellenkező gyakorlat fejlődött, így az 1870-ki költségvetés tárgyalásánál egyes indít­ványok elfogadása folytán a kiadási tételek azon egy évben a ministérium előirányzatán túl 1 millió 200.000 írttal emeltettek; az úti-vámok és a hir­­lapbélyeg eltörlése és az újonnan épült házaknak a földtehermentesítési járulék fizetésétől való fel­mentése által az államjövedelmek a ház egyes tag­jainak kezdeményezése folytán leszállíttattak. (Egy hang balfelől: Miért acceptálták ? Mozgás.) Jó pénzügyi politikát nem lehet biztosan kö­vetni, ha jövőre nem hozatnak oly intézkedések, melyeknél fogva a miniszeriális rendszerben ma­gában nem történik gondoskodás, hogy a kor­mány előirányzatának készítésénél a pénzügyi ér­dekek a kormányzati rendszerben kellő súlyt nyerjenek ; továbbá, ha szabályként fel nem állít­­tatik, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával a házban a kiadási tételek felemelése vagy az ál­lamszükségletek fedezésére törvényileg megálla­pított jövedelmek leszállítása iránt indítványt tenni vagy határozatot hozni megengedve ne le­gyen. Ha azonban szüksége mutatkozik oly több­kiadásnak vagy jövedelem-leszállításnak, mely a budgetben nem foglaltatik, erre nézve külön tör­­vényczikkben történjék intézkedés. Nem csekély befolyással volt továbbá a jelen sajnos pénzügyi állapot előidézésére az alkotmá­nyos és felelős kormányzat fogalmaival ellentét­ben álló azon gyakorlat, melynél fogva a képvi­selőház határozatok által egyenes befolyást gya­korolt a kormány teendőire. (Igaz! Igaz!) Az 1867-ben alakult ministerium hibájának tekin­tem, hogy ily gyakorlatnak fejlődését megen­gedte. Úgy hiszem, az alkotmányos fogalmak sze­rint a kormány teendőit megszabják a törvények, tehát az, mit a két ház megállapított és a felség szentesített. Nálunk más gyakorlat kapott lábra. Hogy többet ne említsek: az 1868 iki országgyű­lés több rendbeli határozatot hozott a ministérium kezdeményezése, sőt meghallgatása nélkül, me­lyek az állam pénzügyeire nevezetes befolyást gyakoroltak. Emlékeztetem a t. házat azon hatá­rozatokra, melyek a fiumei vasút tárgyában hozat­tak és főkép az 1868. decz. havában egyes képvi­selők indítványa és a vasúti bizottmány jelentése alapján hozott határozatra három rendbeli uj vas­útvonalnak kamatbiztositás melletti engedélye­zése iránt. Azóta is folyton a képviselőház nemcsak a pénzügyi, de többnemű administratív dolgokban utasító határozatokat hozott a kormányra nézve, melyek a parlamentáris kormányzatnak a felelős­ség elvén, és az országgyűlésnek törvényhozási és ellenőrző, de nem administratív működésén nyugvó rendszerével ellentétben állottak.­­ Hogy a helyes pénzügyi politikának megálla­pítása végett általam jelzett feltételek teljesülje­nek, arra egyszerű mód ajánlkozik: állapítsuk meg a viszonyainkhoz mért rendes költségvetést. Ez iránti nézeteimet a 21-es bizottságban is előadtam. A jelen pénzügyi viszonyok közt annak megállapítását határozottan szükségesnek tar­tom. Nem lehet feladatom jelen beszédemben a ren­des, azaz a normal-budget természetéről részletes magyarázatba bocsátkozni, csak­is azt jegyzem meg, hogy oly rendes költségvetést értek, mely tekintetbe veszi az ország adóképességét és azon áldozatok mérvét, melyeket az adóképesség csök­kentése nélkül az ország elviselni képes ma és a közel­jövőben; másrészt ezen állandó és biztos jövedelmek alapján állapítja meg az államkiadá­sok mérvét is. Én azt hiszem, hogy a helyes pénzügyi politika feladata nem lehet egyéb, mint ily rendes költ­ségvetést biztos alapokon mielőbb keresztülvinni és mert a mi adott viszonyaink annak keresztül­vitelét az első évben nem engedik, feladatunk már most tisztába jönni az iránt, mily módok és esz­közök által és mily időben érhető el ily rendes költségvetés; mindaddig, míg előttünk nem fog állani ezen lépcsőzetes fejlődés, míg főbb számok­ban és főbb tételekben ki nem lesz fejezve állampénz­ügyeink rendezésének fokozatos előhaladása, mind­addig a bizonytalanság aggasztó érzete nehézzé fogja nekünk tenni a kívánt áldozatok megszava­zását és a nemzetnek a terhek elviselését. Megvallom, én azt óhajtottam volna, hogy mi­dőn az országgyűlés a jelen évi költségvetés tár­gyalására összejön, ily előterjesztés legyen előtte mely nemcsak az 1875., de a 76. és 77-ik évre is kimutassa a helyes pénzügyi politika szerint ál­lamháztartásunknak lépcsőzetes rendezését. (He­lyeslés.) Ha ily előterjesztés feküdnék előttünk én részemről készséggel járulnék mindazon esz­közök megszavazásához, melyek ily rendes költ­ségvetés és egy jobb pénzügyi jövő biztosítására szükségesek. Számosak azon előnyök, melyek egy rendes költségvetés megállapítása folytán előállanak. Mindenek előtt meg lévén állapítva a helyes pénz­ügyi politika, a pénzügyminiszer állása a tárc­a­­minisze­rek irányában meg lenne könnyítve, miután a változás alá nem jöhető határozott tételek for­díthatók csak az egyes tárc­ák javára. A képvi­selőház, mely a lefolyt hét év alatt idejének na­gyobb részét a költségvetés tárgyalására fordí­totta, miután három átmeneti év szükséges a ren­des költségvetés behozatalára, ezt egyszer a kép­viselőház megállapítván, három évre nyer­ne sza­bad időt az elintézésre váró fontos törvényjavas­latok tárgyalására. De semmi se lenne képes az államhitelt annyira emelni, mint ha már három év alatt az egyensúly elérve és fenntartása bizto­sítva lenne. Megnyugtatóig hatna ez az adózó népre is, hogy ha az egyensúly helyreállítása vé­gett meghozza a kívánt áldozatokat, újabb áldo­zatok hozatala rendes viszonyok között nem fogna tőle követeltetni. Belátom, hogy a mai viszonyok közt nem cse­kély feladat azon módok megállapítása, melyek mellett ily rendes költségvetés a deficit megszün­tetésével már 1877. kezdetén keresztülvihető volna. Azonban azt hiszem, hogy a kormánynak kötelessége ez iránt mielőbb előterjesztést tenni, még­pedig az egyenes adók emelése végett beter­jesztett törvényjavaslatok tárgyalása előtt, mert mi, kik a kormány által felhivattunk, küldőinkre, azaz: az adózókra ij és pedig tetemes terheket vállalni, ezt csak úgy tehetjük kellő megnyugvás­sal és a feleletteher elvállalása mellett, ha ez ál­tal nem félrendszabályokat, de gyökeres orvos­lást, és így az államháztartás biztos rendezését mozdítottuk elő. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy a kormány, mely az egyen­súly helyreállítására vállalkozott, mindazon ada­tok birtokában van, melyek ily előterjesztésre igényeltetnek, tehát azt rövid időn beterjesztheti. Nézetem szerint a rendes budget tételeinek megállapításánál három elv mindenek felett irány­adó : (Halljuk!) Először: a nép aránylagos anyagi ereje legyen mérvadó az államháztartás megállapításánál; másodszor: hogy az államjövedelmek csak oly szükségletek fedezésére fordíthatók, melyeket a közérdek követel, melyek tehát az államélet rend­szeres működését c­élozzák; tehát minden oly ki­adás, mely magán- vagy vidéki érdekek előnyére szolgál, a költségvetésből törlendő; és végre harmadszor, hogy a kiadások megállapításá­nál irányadó legyen, hogy bizonyos államc­él elé­rése végett azon mód alkalmaztassék, mely által a kívánt hatás a lehető legcsekélyebb kiadás igénybevételével is állandóan elérhető. Hibásnak tartottam a múltban s hibásnak tar­tom a jelenben is, hogy az államköltségvetés meg­állapítása alkalmával — kivévén az 1868. évet — nem figyeltünk arra, mi az állam tiszta bevétele, azaz mi a nettó jövedelem. — Továbbá ezen nettó­­jövedelemből le nem vontuk azon összegeket, me­lyek tőlünk nem függő kötelezettségek teljesítésé­re szolgálnak, s igy minden egyes tétel emelésé­nél nem tartottuk szem előtt azt, hogy mi marad valójában szabad rendelkezésünkre. A jelen évi költségvetési előirányzatban a pénzügyminiszer részéről előterjesztettek ugyan a budget nettó­ téte­­lei, de a pénzügyi bizottmány előirányzatában ez iránt számítást nem tett. Szabad legyen nekem, te­hát, a jelen évre vonat­kozólag számítást tenni, melyből kitűnjék, mi a szabad rendelkezésünkre fennmaradó összeg ? A pénzügyi bizottmány előirányzata szerint a rendelés rendkívüli nettó­ bevétel 150,965,0­00 frt. Megjegyzem, hogy ezen nettó­ bevétel előirány­zatának bevételi tételei közt vannak olyanok, me­lyek a t­ett tapasztalatok szerint túlzottaknak látszanak, hacsak rendkívüli kedvező körülmények közbe nem jönnek; a zárszámadási eredmény va­lószínűleg kevesebb lesz. De elfogadom ezen té­telt számítási alapul. Ha ebből leszámítjuk azon tételeket, melyeket részint hozott törvények, ré­szint vállalt kötelezettségek folytán nem változtat­hatunk, ezek következők: királyi udvartartás és kabineti iroda 4.724.000 frt államadósság 70.684.000 » Horvátországnak, nem számítva ide a Határőrvidéket, kijár a kötött egyezség szerint 3.000,000 » közösügyi rendes és rendkívüli kiadások 29.018,000 » központi nyugdíjak 234,000 » saját nyugdíjaink 2.736,000 » Éhez véve a kamatbiztosítás fejében vállalt kötelezettsé­gekre előirányzott 15.000,000 » tesz összesen 125.596.000 frtot Miután ezen bevétel előállítására szükséges a pénzügyi igazgatás költségeinek fedezete, a­mi tesz kerekszámban 7 milliót, összesen 132,396.000 frt vonandó le az összes nettó­ bevételből s marad 27,660.000, kerekszámban 271/1 millió frt a tő­lünk függő többi rendes és rendkívüli kiadások fedezésére. Ha a kiadási tételeknél számításba veszszük a pénzügyi bizottmány által előirányzott rendes és rendkívüli kiadási tételeket, melyek tesznek: a rendes kiadásoknál 151.500,000 forint a rendkívüli kiadásoknál 24 960,000 , összesen 176.460,000 frtot, kijó a 25 1/2 milliónyi hiány, tehát a deficit majd­nem annyi, mennyi a kötelezett fizetések és a jö­vedelem előállítására nélkülözhetlen kiadások fe­dezése után szabad rendelkezésünkre fennmarad; röviden kifejezve: költünk majdnem kétszer any­­nyit, mint a­mennyi a kötelezett fizetéseken fölül megmarad. Nemde kevéssé vigasztaló kép! A múlt héten kiemelte egy szónok, hogy ezen hiánynyal majdnem felérő összeg fordíttatik részint beruházásokra, ré­szint adósságok törlesztésére­ és kamatbiztosítási előlegekre. Beismerem ezen állítás helyességét annyiban, a­mennyiben hasznos beruházásokra felvehető 4 millió, adóssági törlesztésre 6 millió, kamatbiztosításra 15 millió van előirányozva, mi összesen 25 milliót tesz. Azonban erre megjegyzem, hogy oly államban, mely minden rendes kiadását a rendes bevételek­ből, tehát nem adóhátrányok és aktív követelések behajtása által, fedezni képes és e mellett nagy hitelnek örvend, lehetne a pénzügyek veszélyezte-­­ tése nélkül azon eljárást követni, hogy ezen beru­házásokra, előlegekre és törlesztésekre igénylett

Next