Budapesti Közlöny, 1875. február (9. évfolyam, 26-48. szám)
1875-02-02 / 26. szám
Ekkor már én sem voltam képes ez iránynak ellentállani és azóta minden utódom kivétel nélkül meghajolt ezen irány előtt. Egy másik, nem kevésbé fontos körülmény, nem tartózkodom kimondani, azon eljárásban mutatkozott, melylyel a törvényhozás a pénzügyeket a mai napig tárgyalta. Ha idővel a történelem bírálni fogja a magyar törvényhozás működését a lefolyt 7 év alatt, méltán azt fogja mondhatni, hogy talán soha se volt törvényhozás, melynél 7 éven keresztül ritka következetességgel annyi idő pazaroltatok volna minden siker nélkül, sőt részeredménynyel, az államháztartás tárgyalásához, mint a mi törvényhozásunknál 1868-tól 1874-ig. (Igaz! Igaz! a jobboldalon.) Bizonyára meg fogja róni azon kezdettől fogva szokássá vált eljárást, hogy hosszan tartó előkészítő pénzügyi bizottsági tanácskozások után, melyek tartama alatt a ház rendesen szünetelt, hosszú vitákban pazarolta idejét és végül rendesen megszavazta azt, mit a pénzügyi bizottság javaslatba hozott. A nép képviselőinek mindenütt egyik kiváló és nagyfontosságú feladatuk : az adózó nép érdekeit megóvni, s ennek érdekében a takarékosságot érvényesíteni. Ennélfogva más országokban számosak az esetek, midőn a kormány által előterjesztett költségvetés tételeit a ház leszállította ; de tudtommal azon népeknél, hol a költségvetés tárgyalásánál a helyes gyakorlat kifejlődött, a kormány által előterjesztett tételeket fölebb emelni, vagy egyes fedezeti tételeket a költségvetés tárgyalása alatt lejebbszállítani, nincs gyakorlatban. (Igaz!) Nálunk ellenkező gyakorlat fejlődött, így az 1870-ki költségvetés tárgyalásánál egyes indítványok elfogadása folytán a kiadási tételek azon egy évben a ministérium előirányzatán túl 1 millió 200.000 írttal emeltettek; az úti-vámok és a hirlapbélyeg eltörlése és az újonnan épült házaknak a földtehermentesítési járulék fizetésétől való felmentése által az államjövedelmek a ház egyes tagjainak kezdeményezése folytán leszállíttattak. (Egy hang balfelől: Miért acceptálták ? Mozgás.) Jó pénzügyi politikát nem lehet biztosan követni, ha jövőre nem hozatnak oly intézkedések, melyeknél fogva a miniszeriális rendszerben magában nem történik gondoskodás, hogy a kormány előirányzatának készítésénél a pénzügyi érdekek a kormányzati rendszerben kellő súlyt nyerjenek ; továbbá, ha szabályként fel nem állíttatik, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával a házban a kiadási tételek felemelése vagy az államszükségletek fedezésére törvényileg megállapított jövedelmek leszállítása iránt indítványt tenni vagy határozatot hozni megengedve ne legyen. Ha azonban szüksége mutatkozik oly többkiadásnak vagy jövedelem-leszállításnak, mely a budgetben nem foglaltatik, erre nézve külön törvényczikkben történjék intézkedés. Nem csekély befolyással volt továbbá a jelen sajnos pénzügyi állapot előidézésére az alkotmányos és felelős kormányzat fogalmaival ellentétben álló azon gyakorlat, melynél fogva a képviselőház határozatok által egyenes befolyást gyakorolt a kormány teendőire. (Igaz! Igaz!) Az 1867-ben alakult ministerium hibájának tekintem, hogy ily gyakorlatnak fejlődését megengedte. Úgy hiszem, az alkotmányos fogalmak szerint a kormány teendőit megszabják a törvények, tehát az, mit a két ház megállapított és a felség szentesített. Nálunk más gyakorlat kapott lábra. Hogy többet ne említsek: az 1868 iki országgyűlés több rendbeli határozatot hozott a ministérium kezdeményezése, sőt meghallgatása nélkül, melyek az állam pénzügyeire nevezetes befolyást gyakoroltak. Emlékeztetem a t. házat azon határozatokra, melyek a fiumei vasút tárgyában hozattak és főkép az 1868. decz. havában egyes képviselők indítványa és a vasúti bizottmány jelentése alapján hozott határozatra három rendbeli uj vasútvonalnak kamatbiztositás melletti engedélyezése iránt. Azóta is folyton a képviselőház nemcsak a pénzügyi, de többnemű administratív dolgokban utasító határozatokat hozott a kormányra nézve, melyek a parlamentáris kormányzatnak a felelősség elvén, és az országgyűlésnek törvényhozási és ellenőrző, de nem administratív működésén nyugvó rendszerével ellentétben állottak. Hogy a helyes pénzügyi politikának megállapítása végett általam jelzett feltételek teljesüljenek, arra egyszerű mód ajánlkozik: állapítsuk meg a viszonyainkhoz mért rendes költségvetést. Ez iránti nézeteimet a 21-es bizottságban is előadtam. A jelen pénzügyi viszonyok közt annak megállapítását határozottan szükségesnek tartom. Nem lehet feladatom jelen beszédemben a rendes, azaz a normal-budget természetéről részletes magyarázatba bocsátkozni, csakis azt jegyzem meg, hogy oly rendes költségvetést értek, mely tekintetbe veszi az ország adóképességét és azon áldozatok mérvét, melyeket az adóképesség csökkentése nélkül az ország elviselni képes ma és a közeljövőben; másrészt ezen állandó és biztos jövedelmek alapján állapítja meg az államkiadások mérvét is. Én azt hiszem, hogy a helyes pénzügyi politika feladata nem lehet egyéb, mint ily rendes költségvetést biztos alapokon mielőbb keresztülvinni és mert a mi adott viszonyaink annak keresztülvitelét az első évben nem engedik, feladatunk már most tisztába jönni az iránt, mily módok és eszközök által és mily időben érhető el ily rendes költségvetés; mindaddig, míg előttünk nem fog állani ezen lépcsőzetes fejlődés, míg főbb számokban és főbb tételekben ki nem lesz fejezve állampénzügyeink rendezésének fokozatos előhaladása, mindaddig a bizonytalanság aggasztó érzete nehézzé fogja nekünk tenni a kívánt áldozatok megszavazását és a nemzetnek a terhek elviselését. Megvallom, én azt óhajtottam volna, hogy midőn az országgyűlés a jelen évi költségvetés tárgyalására összejön, ily előterjesztés legyen előtte mely nemcsak az 1875., de a 76. és 77-ik évre is kimutassa a helyes pénzügyi politika szerint államháztartásunknak lépcsőzetes rendezését. (Helyeslés.) Ha ily előterjesztés feküdnék előttünk én részemről készséggel járulnék mindazon eszközök megszavazásához, melyek ily rendes költségvetés és egy jobb pénzügyi jövő biztosítására szükségesek. Számosak azon előnyök, melyek egy rendes költségvetés megállapítása folytán előállanak. Mindenek előtt meg lévén állapítva a helyes pénzügyi politika, a pénzügyminiszer állása a tárcaminiszerek irányában meg lenne könnyítve, miután a változás alá nem jöhető határozott tételek fordíthatók csak az egyes tárcák javára. A képviselőház, mely a lefolyt hét év alatt idejének nagyobb részét a költségvetés tárgyalására fordította, miután három átmeneti év szükséges a rendes költségvetés behozatalára, ezt egyszer a képviselőház megállapítván, három évre nyerne szabad időt az elintézésre váró fontos törvényjavaslatok tárgyalására. De semmi se lenne képes az államhitelt annyira emelni, mint ha már három év alatt az egyensúly elérve és fenntartása biztosítva lenne. Megnyugtatóig hatna ez az adózó népre is, hogy ha az egyensúly helyreállítása végett meghozza a kívánt áldozatokat, újabb áldozatok hozatala rendes viszonyok között nem fogna tőle követeltetni. Belátom, hogy a mai viszonyok közt nem csekély feladat azon módok megállapítása, melyek mellett ily rendes költségvetés a deficit megszüntetésével már 1877. kezdetén keresztülvihető volna. Azonban azt hiszem, hogy a kormánynak kötelessége ez iránt mielőbb előterjesztést tenni, mégpedig az egyenes adók emelése végett beterjesztett törvényjavaslatok tárgyalása előtt, mert mi, kik a kormány által felhivattunk, küldőinkre, azaz: az adózókra ij és pedig tetemes terheket vállalni, ezt csak úgy tehetjük kellő megnyugvással és a feleletteher elvállalása mellett, ha ez által nem félrendszabályokat, de gyökeres orvoslást, és így az államháztartás biztos rendezését mozdítottuk elő. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy a kormány, mely az egyensúly helyreállítására vállalkozott, mindazon adatok birtokában van, melyek ily előterjesztésre igényeltetnek, tehát azt rövid időn beterjesztheti. Nézetem szerint a rendes budget tételeinek megállapításánál három elv mindenek felett irányadó : (Halljuk!) Először: a nép aránylagos anyagi ereje legyen mérvadó az államháztartás megállapításánál; másodszor: hogy az államjövedelmek csak oly szükségletek fedezésére fordíthatók, melyeket a közérdek követel, melyek tehát az államélet rendszeres működését célozzák; tehát minden oly kiadás, mely magán- vagy vidéki érdekek előnyére szolgál, a költségvetésből törlendő; és végre harmadszor, hogy a kiadások megállapításánál irányadó legyen, hogy bizonyos államcél elérése végett azon mód alkalmaztassék, mely által a kívánt hatás a lehető legcsekélyebb kiadás igénybevételével is állandóan elérhető. Hibásnak tartottam a múltban s hibásnak tartom a jelenben is, hogy az államköltségvetés megállapítása alkalmával — kivévén az 1868. évet — nem figyeltünk arra, mi az állam tiszta bevétele, azaz mi a nettó jövedelem. — Továbbá ezen nettójövedelemből le nem vontuk azon összegeket, melyek tőlünk nem függő kötelezettségek teljesítésére szolgálnak, s igy minden egyes tétel emelésénél nem tartottuk szem előtt azt, hogy mi marad valójában szabad rendelkezésünkre. A jelen évi költségvetési előirányzatban a pénzügyminiszer részéről előterjesztettek ugyan a budget nettó tételei, de a pénzügyi bizottmány előirányzatában ez iránt számítást nem tett. Szabad legyen nekem, tehát, a jelen évre vonatkozólag számítást tenni, melyből kitűnjék, mi a szabad rendelkezésünkre fennmaradó összeg ? A pénzügyi bizottmány előirányzata szerint a rendelés rendkívüli nettó bevétel 150,965,000 frt. Megjegyzem, hogy ezen nettó bevétel előirányzatának bevételi tételei közt vannak olyanok, melyek a tett tapasztalatok szerint túlzottaknak látszanak, hacsak rendkívüli kedvező körülmények közbe nem jönnek; a zárszámadási eredmény valószínűleg kevesebb lesz. De elfogadom ezen tételt számítási alapul. Ha ebből leszámítjuk azon tételeket, melyeket részint hozott törvények, részint vállalt kötelezettségek folytán nem változtathatunk, ezek következők: királyi udvartartás és kabineti iroda 4.724.000 frt államadósság 70.684.000 » Horvátországnak, nem számítva ide a Határőrvidéket, kijár a kötött egyezség szerint 3.000,000 » közösügyi rendes és rendkívüli kiadások 29.018,000 » központi nyugdíjak 234,000 » saját nyugdíjaink 2.736,000 » Éhez véve a kamatbiztosítás fejében vállalt kötelezettségekre előirányzott 15.000,000 » tesz összesen 125.596.000 frtot Miután ezen bevétel előállítására szükséges a pénzügyi igazgatás költségeinek fedezete, ami tesz kerekszámban 7 milliót, összesen 132,396.000 frt vonandó le az összes nettó bevételből s marad 27,660.000, kerekszámban 271/1 millió frt a tőlünk függő többi rendes és rendkívüli kiadások fedezésére. Ha a kiadási tételeknél számításba veszszük a pénzügyi bizottmány által előirányzott rendes és rendkívüli kiadási tételeket, melyek tesznek: a rendes kiadásoknál 151.500,000 forint a rendkívüli kiadásoknál 24 960,000 , összesen 176.460,000 frtot, kijó a 25 1/2 milliónyi hiány, tehát a deficit majdnem annyi, mennyi a kötelezett fizetések és a jövedelem előállítására nélkülözhetlen kiadások fedezése után szabad rendelkezésünkre fennmarad; röviden kifejezve: költünk majdnem kétszer anynyit, mint amennyi a kötelezett fizetéseken fölül megmarad. Nemde kevéssé vigasztaló kép! A múlt héten kiemelte egy szónok, hogy ezen hiánynyal majdnem felérő összeg fordíttatik részint beruházásokra, részint adósságok törlesztésére és kamatbiztosítási előlegekre. Beismerem ezen állítás helyességét annyiban, amennyiben hasznos beruházásokra felvehető 4 millió, adóssági törlesztésre 6 millió, kamatbiztosításra 15 millió van előirányozva, mi összesen 25 milliót tesz. Azonban erre megjegyzem, hogy oly államban, mely minden rendes kiadását a rendes bevételekből, tehát nem adóhátrányok és aktív követelések behajtása által, fedezni képes és e mellett nagy hitelnek örvend, lehetne a pénzügyek veszélyezte- tése nélkül azon eljárást követni, hogy ezen beruházásokra, előlegekre és törlesztésekre igénylett