Budapesti Közlöny, 1875. február (9. évfolyam, 26-48. szám)
1875-02-17 / 38. szám
MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA. A közelebbi hétfőn a nyelvtudományi osztálynak Pulszky Ferencz elnöklete alatt tartott ülésében Budenz József adta elő újabb tanulmányai eredményét az ugor nyelvek hangtanáról, melyben a vogul, osztják, zürjén és magyar nyelvek hangtani tüneményeit állítja párhuzamba. Budenz észlelete elsősorban abból indul ki, hogy a két ugor főnyelv közül csak négy (t. i. a lapp, vogul-osztják, zürjén-votják és a magyar) használja a dentalis n mellett a palatális nasalist is (magyar írás szerint ny) szó kezdetén, míg a többi három nyelv (t. i. a finn, mordvin és cseremisz) szó kezdetén csak dentalis n-t ismer. E mellett azonban az a tulajdonképen fontos, hogy a fentnevezett nyelvek a palatális n t (ny-i) csaknem kivétel nélkül ugyanazon szókban mutatják fel, amennyiben azok összehasonlítható formában még fenn vannak; valamint az, hogy ugyanezen nyelvek ismét más szavakat szintén közösen dentalis n-nel kezdenek. Egyező ny szókezdet, melyben a magyar is részes, Budenz szerint körülbelül 15 esetben mutatható ki; ezek közt megfelelő számmal mély hangú szavak, úgy hogy az ny eredete nem tulajdonítható magashangú öszhangzók mouillirozó befolyásának. p. o. magyar nyaf.lapp. nyolo-, vog. nyoluj, osztj. nyolis (ellenben finnnyole-, nole-, mordv. nola-, cser. nul-), magy. nyuszt.vog. nyodis, osztj. nyogos (ellenben finn. resp. észt. nugisé), magy. nyel—lapp. nyálé, vog. nyalej-, oszt. nyel, nyelt (ellenben finn. nele, mordv. nile-, cserm. nel-). Budenz a leirt egyezésekből következteti, hogy a nevezett négy nyelvnek a palatális nasalis szókezdetet egyidejűleg, midőn együtt még egy nyelvet képeztek, kell vala kifejtenie, s ennek folytán azon nézethez jut, hogy az ugor alapnyelv először két főágra vált szét: I. lapp, oszt. vog., zürj. votj. magyar; II. finn, mordvin, cseremisz. Ezután Budenz, szóközépid nek Z-vé való változása alapján, melyben az I. főágon belül a lapp nem vesz részt, kimutatja, hogy legközelebben ezen nyelv vált el ezen ág többi három nyelvétől. Annak eldöntésére, a magyar nyelv az I. főág többi két nyelvének melyikéhez (az osztják-vogulhoz-e vagy a zürjén-votjákhoz) áll kölebb ? Budenz az eddigi hangtörténelmi adatokat még nem találja elégségeseknek. Általánosabb érdekű volt ennél az utána következő felolvasás, melylyel Toldy Ferencz »A legrégibb magyar iskolai könyvet« mutatta be. E régi könyvet, mint lapunk vasárnapi hírei között már említettük, Römer Flóris fedezte föl és vásároltatta meg a nemzeti múzeum részére. Iskolai colloquiumra szánt könyvecske volt az, melyben latin, német, magyar és lengyel mondatok vannak párhuzamban közölve, olyan formán, mint a máig is divatos társalgó-könyvekben szokás. A mű nem magában áll, hanem 1803-ban Baross György által beköttetve olyan colligatum közé került, mely 1.) egy: Latinice, Italice, Polonice és Alemanice feliratú szótárnak 1532-ben Ungler Flórián krakói nyomdásznál kiadott, 4 levélből álló töredéket foglal. 2.) Második helyen áll a szóban lévő töredék, ennek van 40 levele; kezdődik a 3-ik levélnél ezen szavakkal: Egeseghees leeghte; ez a II-ik dialógusnak első magyar szólama, ezt a latin, német és lengyel mondatok megelőzik. Minden lapon 27 sorban, 5—7 mondat fordul elő négy nyelvben, és a XXVII. dialógus czímei szerint az egyes lapokon a mondatok száma is változik. A K jelzőve jelölt 2-ik ívnek utolsó lapján Sylvestris Jánosnak Gerthi Mihályhoz irt decastichonja áll; colophonja pedig ez: Cracoviae apud Hieronymum Victorem. Anno M. D. XXXI. Toldy azon nézetben van, hogy e munka valósággal Erdősi János által adatott ki s ennélfogva kétszeresen becsessé válik a különben is unicumpéldány. A könyv 27 dialogot tartalmaz, e dialogokban egy házi tanító a rábízott iskolás gyermeknek oktatásokat ad, hogyan viselje magát felkeléskor,reggelinél, mikor iskolába megy, ha társaival összejön, ha a tanító magyaráz, ha ki akar körözködni, mikor az iskolából hazajön, hogyan köszönjön az utczán, az ebédnél mikép fogja az evőeszközöket, hogy ujjaival egyék, ne pedig markával, mirevaló a »kézi keszkenő« stb. A párbeszédek kiválóan becsesek azért, mert a köznapi élet legkisebb apróságainak kifejezéseit ismerjük meg belőlük: azon csekélységeket, melyeket irodalmi művekben nem igen használnak; művelődéstörténelmi tekintetben a köznapi élet kisszerű szokásai, az iskolai viszonyok mind apróra felsorolvák; keresetlen modor, mely a beszélgetéseket kitünteti, legalkalmasabb e kor általános szokásainak hű visszatükröztetésére. Az érdekes felolvasás érdekes eszmecserére adott alkalmat. Legelőször Pulszky tette azon megjegyzést, hogy a lengyelnek vélt szöveg voltaképen tót, még pedig sárosmegyei szójárás, az ily polyglott tankönyvek még e század közepén is használtattak a lutheránus iskolákban ; e tankönyv tehát magyar iskolák számára íratott. Ballagi Mór kétségbevonta, hogy e könyvet Erdősi írta volna; e kifejezést »én is azt igen örülöm« Erdősi sohasem használta, bár nem egyszer lett volna rá szüksége. Toldy Ferencz arra utalt, hogy az »örül« ige gyakran használtatik átható alakban ; ő a könyvet lelkiismeretesen tanulmányozta és illetékesebbnek tartja magát a szerzőség kérdésében, mint Ballagi, ki csak futólag nézte meg a könyvet. Henszlmann Imre arra figyelmeztet, hogy a könyvben késről és kanálról van ugyan szó, de villáról nincs, a villát tehát akkor még nem használták nálunk. Ezzel az ülés véget ért, az ülés után sokan nézték a könyvecskét, nagy érdekkel olvasták a dialogokat és constatálták, hogy a negyedik szöveg nem lengyel, hanem sárosmegyei tót nyelven van írva. 1034 IRODALMI HÍREK. Megjelent: »Unitárius kis tükör, vagyis az unitárius egyház története, hitelvei, egyház-alkotmánya és szertartásai rövid foglalatja«, irta Ferencz József, a kolozsvári unitárius egyházközség lelkésze s főiskolai hittanár. (Két függelék : az unitárius egyház püspökeinek névsora és tiszti névtára 1875-re) 16-adre 116 lap, ára 50 kr. Kolozsvárit, ny. Stein J. m. kir. egyet, nyomd. a ref. tanoda betűivel. »Földkíuzi Közlemények« szerk. Berecz Antal. III. köt. I. füzet, kiadatott 1875. február 10-én. 56 lap. Tartalma: Jelentés a földrajz körében 1874 ben tett munkálatokról. Vámbéry Ármintól. — Az Oxus hajózhatása. Vámbéry Ármintól. — A Jaxartesz alsó folyása. Vámbéry Ármintól. — Rövid közlemények.— Társulati ügyek. — Könyvészet. Klemm Feud, bizományában Bécsben megjelent: »Lehrbuch der deutschen Stenografie nach Gabelsbergers System insbesondere zum Selbstunterrichte geeignet, von I. Markovits, 3-te verbesserte Auflage, erster Theil, Correspondenzschrift.« 8 dr. 96 és 24 lap. Ára 1 fzt. Markovits Iván, a budapesti magyar gyorsiró-egylet elnöke már 7 kiadásban megjelent magyar gyorsirási tankönyvéből egy német kiadást rendezett, mely ép ugy mint amaz, a gyorsírásnak a magántanulás útján való könnyű elsajátíthatását teszi főfeladatává. DUMAS FELVÉTELE A FRANCZIA AKADÉMIÁBA. A franczia akadémia e hó 11-én vette föl az elhunyt költő Lebrun utódát, Alexandre Dumast tagjai közé. Az új tag beszéde elején hangsúlyozza, hogy megtiszteltetését nem saját érdemeinek, hanem a nevnek, melyet visel, köszönheti; boldognak érzi magát, hogy az akadémiai méltóságnak, mely tulajdonkép azt illetné meg, ki már nem viselheti (atyját érti), dipotjául is szolgálhat. E bevezetés után Dumas elődének szokásos magasztalására tér át. Pierre Lebrunról beszél, ki költői működését a császárság idejében kezdte, a Moniteur-ben jelent meg ódája I. Napóleonhoz, melyet a császár Schönbrunnban olvasott és 1200 frank életfogytiglan tartó nyugdíjjal jutalmazott. Lebrun az átmeneti időszak költője, a romantikus iskola előcsatára volt. »Andalúzia Cidje« megismerhető előképe volt Victor Hugo »Hernani«-jának. Lebrun főműve a szabad, nyelvi szépségben tündöklő ferdnás, mely Schiller »Stuart Maria«-jának eredetije után készült, s mely Dumast a következő megjegyzésekre készteti: »Schillert ebben az időben nagyon elővették a franczia kritikusok; csak kevesen, többi közt Jouy, »Sulla« szerzője, voltak iránta igazságosak. Mivel azonban meg kell adni a császárnak, ami a császáré, még ha Schiller országához tartozik is, bátor vagyok kimondani, hogy Schiller Lebrun urat túlszárnyalta, nemcsak a koncepcziót illetőleg, mely egyedül az érdeme, hanem a jellemek kifejtésében is. Slider Stuart Máriának számos, különféle hibáit kevésbé gyöngítette. Mortimer odaadásának sokkal emberibb alapot kerített; úgy tüntette fel, mint aki szenvedélyesen és vadul beleszeretett ebbe az asszonyba, akit a végzet arra ítélt, hogy szerelmet ébreszszen a szivekben, és aki, ha Brantomenak hinni akarunk, még halála után is üldöztetett és meggyaláztatott e végzet által; végre Leicester undok jellemét végletekig vivé, nem úgy, mint Lebrun úr engedő öszszetörni lelki furdalásainak terhétől, hanem még sokáig viseltető vele, a mennyiben túlélni hagya gyalázatát s mint tolvajt szöktető meg ez asszony segélykiáltozásaitól, megszöktető ez asszonytól, kit szeretett s kinek életét mégis odadobá, hogy saját életét megmenthesse. Lebrun úr ennyi gonoszságot föl nem foghatott. Ezzel nemcsak a franczia ízlés iránt tett igaz vallomást, hanem az emberiségnek is akarta hódolatát bemutatni. Ezért a királyasszonyt is megfosztó múltja megbotránykoztató hibáitól, a barátot mint teljesen lovagiast és önkéntelenül tevőt, a szerelmest inkább határozatlannak, mint gyávának, az árulót inkább gyöngének tüntetvén föl.A német költő, bár saját személyére a legnemesebb emberek egyike lehetett, mégis jobban tudta, mint utánzói, mily mélyre sülyedhet az emberi köznapiság. — Ezekben a kiengesztelhetlen alkotásokban mutatkozik a drámaíró valóságos mester gyanánt. Többet mer, hanem mélyebben is eszközli a hatást«. — »Andalúzia Cidjé«-rel azután rátér Dumas Corneille »Cid«-jére és rögtönöz a nagy költő és Richelieu bibornok közt egy párbeszédet, mely nem annyira kutforrásokra, mint saját fantáziájára támaszkodik, de melyet elhagyunk, mert nem tartozik szorosan a székfoglaláshoz. Érdekesebb, amint aztán a költő az erényes Lebien-re és Stuart Máriájára hivatkozik, hogy bebizonyítsa s igazolja, miért vitt ő maga is modern bukott hölgyeket a színpadra. Nem a morált, sőt ellenkezőleg a rosz erkölcsöket, szokásokat akarta megtámadni, ép úgy mint a sebész a holttesten tanítja a beteg test gyógyítási módját. Az állam örökölt moráljával »Tartuffe« öt, »Figaro lakodalmá«-t, »Marion Delorme«-ot is erkölcsteleneknek nyilvánítá és üldözi. Természetesen ezek a darabok nem fiatal leányok számára írattak, hanem hisz fiatal leányokat nem is szükséges a színházba vinni. »Sem az ártatlan Ágnes, ki Horáczot szobájában rejti el, pedig csak egyszer látta ablakából, sem a ravasz Rozina, ki Sándorral leveleket vált, pedig szintén csak egyszer futólag pillantó meg, sem a gyöngéd Julia, ki háza ellenségének, kivel akkor egyszer találkozik és azonnal légyottot ad, sem a tüzes Desdemona, ki ott hagyja atyai házát, hogy a mórral megszökjék, nem valók például a fiatal leányoknak, sőt még csak képekül sem valók, melyek mutogatnak