Budapesti Közlöny, 1875. április (9. évfolyam, 73-98. szám)

1875-04-01 / 73. szám

ket is adott az országnak; forradalmakat csinált,tor­laszokat emelt , most pedig igen óvatos, nyugodt, várakozó s észrevehető politikai tapintatot ta­núért. Ő mindezt a politikai fejlődés nagy haladá­sának tekinti s azon nézetben van, hogy Bismarck herczeg reménye, hogy a köztársasági kormány­forma Francziaországban legjobb biztosítéka ezen állam politikai gyengeségének, alig valósul. SZERB ÜGYEK. A belgrádi hivatalos »Szrbszke Novine« lapja élén a belgrádi skupstinát feloszlató következő tartalmú ukázt teszi közzé : »IV. Obrenovics M. Milan, Isten kegyelméből s a nép akaratából szerb fejedelem. A belügyi ministernek javaslatára s a minis­­tertanácsnak meghallgatásával, elhatároztuk és határozzuk. Hogy a nemzeti gyűlés, mely az 1874. 1875. és 1876. évi skupstinai időszakra lett megválaszt­va, az ország alkotmányának 78. czikkelye alapján feloszlattassék, azzal, hogy az alkotmánynak ugyanazon czikkelye alapján mai naptól számí­tandó négy hó alatt, az 1875. 1876. és 1877. évi ülésszakra (a skupstinai választási törvénynek 76. szakaszához képest) az uj választások el fog­nak rendeltetni. A házszabályok 113. czikkelye alapján pedig miniszer­tanácsunk elnökét, a belügyminiszert felhatalmazzuk, hogy jelen ukázunkat a nemzeti gyűlés előtt felolvassa, s nevünkben kijelentse, hogy a skupstina ülései berekesztvék. Jelen ukáz végrehajtásával belügyminiszerüik bizatik meg. Belgrádban, 1875. évi márczius hó 13/25-én. Obrenovics M. Milán s. k. Stefanovics Dániel s. k. belügyminister s a ministertanács elnöke. — Milovánovics G­y. s. k. igazságügyér. — Mijátovics Csedomily s. k. pénzügyér. — Novákovics Sztojan s. k. vallás- és közoktatási minister. — Protics Sz. K. s. k. had­ügyi minister, ezredes. — Bogicsevics M. s. k. külügyér. — Maries M. s. k. közmunka- és köz­lekedési minister.« A belgrádi hivatalos »Szrbszke Novine« egy, folyó évi mart. hó 13/25-dik napjáról kelt feje­delmi iratot (ukázt) tesz közzé, melynél fogva az 187­4/4 -ki számadási évről szóló költségvetésnek ha­tálya és érvényessége (a nemzetgyűlésnek felosz­latása alkalmából) a folyó 1874/5-ik költségvetési évre is kiterj­eszte­tik, úgy azonban,­­hogy abból kihagyandó mindaz, a mi határozottan bizonyos szükségletek fedezésére rendeltetvén, ugyanazok már fedeztettek.« KELETI ÜGYE­K. A »Times«-nak Konstantinápolyból távirják: »Miután a legfőbb törvényszék megerősítő a scu­­tarii bizottmány által a podgorizzai ügyben ho­zott ítéletet, a kormány elrendeli az ítélet végre­hajtását, s már kiadatott a parancs a halálra ítélt egyének kivégzésére. A legfőbb törvényszék a bi­zottmánynak három fogolyra nézve fegyházra szóló ítéletét megsemmisítő. Ha csak enk­intő kö­rülmények nem fognak bebizonyíttathatni ezen három elítéltet illetőleg, a törvényben kiszabott legsúlyosabb büntetés fog alkalmaztatni.« AMERIKAI ÜGYEK. Mint New-Yorkból mártius 29-ről távirják, Rio­ Grandeban újólag rabló beütések történtek mexi­kói csapatok részéről, melyek a postai állomást kirabták s felgyúrták, és több majorságot lerom­boltak. A kormány intézkedett ezen kihágások megbüntetésére. Gubában a felkelők folyvást fölégetik az ültet­vényeket. Badmaseda főkapitány egy kiáltványban a lakosságot arra szólítja fel, hogy a felkelők ellen egyesüljön.­ ­ A propellerek folyó évi április­­­tól kezdve minden állomáson reggel 6 órakor fogják megkezdeni meneteiket és este 8 óráig fognak közlekedni. 2069 FÖLDRAJZI SZEMLE. Az 1873-ik év szomorúan híres fog maradni a földrajzi évkönyvekben két nagy utazó: Living­stone és Garnier halála által, mert az általuk végbe­vitt mű oly nagy fontosságú a fölfedezések történel­mében, hogy az utókor örökre meg fog emlékezni ama végzetszerű időpontról, mely véget vetett munkálataiknak. De szerencsére az ily férfiak nem halnak meg egészen ; az általuk adott im­­pulsio szünetlenül tart; értük mindazokra átszáll, kik munkájukat folytatják. Livingstone David szerintünk a század legna­gyobb utazója volt. Ama tér, melyet ő 27 évi ku­tatások alatt déli Afrikán keresztül bejárt, majd­nem szintoly nagy mint Európa, s ama rettent­­etlen férfiak közt, kik ezen veszélyes vidékekre hatoltak el, egyedül neki sikerült a szárazföldön átmenni egyik partról a másikra. Nemcsak, hogy leleplező ő előttünk ezen roppant vidékek hely­­rajzát s népisméjét, hanem ezen kivül s ennek visszahatásául a figyelmet felhivá a hajdan por­­tugalli szerzők által felhagyott összes okiratokra s a földrajzi irodalom rögtön addig elhanyagolt nagyon becses művekkel gazdagodott. A nagy tanultság kivételével, Livingstone mindazon tu­lajdonokkal birt, melyek az utazót képezik. Ő minden próbát kiálló bátorsággal s mindemellett is ritka eszélylyel birt; szívós egészséggel bírván, a mennyire csak hatalmában állott, óvakodott azt túlzott fáradalmakkal veszélyeztetni. Nagyon egyszerű modorú s igen szerény lévén mindemel­lett is birt azon erkölcsi tekintélylyel, melyet az őszinteség és tisztaság adnak. Ama rendkívüli fö­lény, melyet az orvostan gyakorlása szerzett meg számára a vad népekre, csak arra szolgált neki, hogy jót tegyen. Kibékité az érdekeket, megaka­­dályozá a háborúkat s választott bíró gyanánt ítélt az ellenséges népfajok közt. Nagyon külön­bözvén annyi más utazótól, kik a fehér embert meggyűlöltetik, ő azt meg tudá szerettetni, s jó­tékony isten gyanánt járta be a tartományt. A hiteles értesítések még hiányzanak Living­stone utolsó utazásáról. Tudjuk, hogy ő már előbb oly étrendet szabott maga elé, melynek őt a Tan­­gonyika tótól délre kelle­vezetnie, és északnyugati irányban kelle vele bejáratnia ama mocsáros vi­déket, melynek egy részét már előbb meglátogatá. Vájjon végrehajtá-e ő ezen utazási terveket, úgy a mint azokat tervező, s vájjon a visszatérési expe­­ditióban veszett-e el e derék kutató, az út fára­dalmai s az éghajlat egészségtelensége által oko­zott vérhas következtében ? Ez valószínű. Min­denesetre az utazás naplója iszonyúan a legérde­kesebb értesítéseket fogja számunkra meghozni Közép-Afrikának ezen annyira nevezetes vidéké­ről. Az azon fölfedezésekre vonatkozó kéziratok, melyeket Livingstone, Stanley látogatása előtt tett, szintén nagyon tanulságosak lesznek. Ő kétségkívül téves föltevések által hagyá ma­gát vezettetni, mivel a Nilus forrásait ama magas folyamokban látta, melyek hihetőleg a Congoba szakadnak, azonban elfogadhatlan föltevései da­czára, ama kutatások, melyekhez ő saját nevét csatolá, mindemellett is a legfontosabb vívmányok egyikét képezendik, az ismeretlen vidékeknek fo­­konkint szűkebbé váló terén. Francis Garniernek, ki oly korán ragadtatott el a tudománytól, nem volt arra ideje, hogy szintoly viszontagságos pályán járjon, mint a minő Living­­stoneé volt, de mégis elég nagy dolgokat létesít­hetett ő rövid pályája alatt. Őt mint kutatót kü­lönösen a tekintet biztonsága, az ítélet szabatos­sága, a végrehajtás gyorsasága tü­nteté ki. A megeonghi expeditiót, a­melynek ő volt valódi elő­készítője, s melynek ő lett fejévé Legreje halála után—mindig akkér lehetene idézni, mint az előszámitások s a valóság föltűnő viszhangzása ál­tali minta-utazást; a dolgok épen úgy történtek, a mint ő azokat előre látta s akarta. Ezen emlé­kezetes expeditio folytán az ázsiai szárazföldnek egy egész szöglete most már a tényleges földrajz birtokához van csatolva, s későbbi utazások azt minden részletében megismertetendik másod­ren­dű útrendek által. Az utol­só utazás, melyet Francis Garnier Chinában 1863-ik év nya­rán tett a songcói­­ végzetteljes expeditio előtt, a megeonghi expeditióéhoz hasonló terv sze­rint volt kigondolva s szintén arra kelle szol­gálnia, hogy dél-keleti Ázsiának egy nagy ré­szét két, pontosan kiszabott út által határozza meg. Más utazók már előbb fölfelé mentek a Yangtze folyamon Chungchinig, Lehman fővárosa és főpiaczáig, s tudva volt, hogy a folyam nehe­zen hajózható körülbelül 200 kilométernyi té­ren , de még hátra volt tudományos kikutatása egy déli útnak, mely Hankongtól Chungkinba vezet. A Tungthing tavon s a Yangtzebe szakadó s ellenkező irányba folyó két folyamon át ezen át, — melyet egy franczia consul, Plancheton már bejárt, s melyet kereskedőink nagy része követ, hogy ekkér kikerülje a Yangtze hajózásának ve­szélyeit, — annál hasznosabbnak látszott Garnier előtt a tanulmányozásra, mivel az közel esik Yunnának a Tonking folyamot megközelítő részéhez, s mivel az Chinának ezen jövőbeli nagy kereskedelmi útjával összeköttetésben állhatott. Szerencse, hogy a híres utazónak elég ideje volt gyors kirándulásának előadását közzétenni »a földrajzi jelentés«-ében. Az út egy igen termé­keny s igen gazdag vidéken megy át, hol a me­zők tökéletesen mivelve vannak, hol a munkások házai a svájczi gunyhók tisztaságával s csinosságá­val bárnak, hol a hidak, a rakpartok s minden­nemű épületek újak vagy a legnagyobb gonddal vannak kijavítva, hol a kocsi-utak nagyon jó kar­ban vannak tartva. A taipingek e tartományban csak igen rövid időre jelentek meg, s nem volt idejök azt elpusztítni. Ezen tartomány a legsze­rencsésebb módon képez ellentétet a messzebb keletre eső vidékekkel, hol a polgárháború annyi romot halmozott össze. Ama völgy, melyen Gar­niernek fölfelé kelle mennie a Tung-king tótól nyugatra számos tájakon hasonlít a Marne-völgy­­hez, Páris környékén; ugyanazon kellemes fo­­lyamtekervények, ugyanazon virágbokrokkal sze­­gélyzett rétek, ugyanazon villák, melyek a fák sűrű ágain keresztül látszanak. Magasabban szá­mos márványtöredékek tűnnek föl, majdnem symetrikus sorokban a völgy szélén. Még maga­sabban, mintegy 1000 méternyire a tenger színe fölött, azt hihetnők, hogy a Jura vagy Dalmatia fensíkjain haladunk. A meszes sziklák mély bar­langokat képeznek, melyek közt folynak a folya­mok vizei; a meredekek alján nyitott barlangok­ból bőséges források erednek, melyek rögtön más barlangokban enyésznek el; számos vízesések öm­lenek a felsőbb sziklákból, azok vizei egy perczig megöntözik a mezőt, s erre újólag a föld gyom­rába enyésznek el. A fensik és oldalainak föld­alatti s felületi hydrographiája annyira bonyolult, hogy még maguk e vidék lakosai sem tudják ma­gukat tájékozni. A Garnier által China ezen részének kereskedel­méről gyűjtött értesítések kétségtelenné tevék,hogy a Kungkingbe bevitt áruk nagy része Cantonból a Yangtze utján sokkal természetesebben szállíttat­hatnék ; azonban ama rendkívüli vámok, melyeket némely folyamparti városok mandarinjai a keres­kedőkkel fizettetnek s a folyamhajózás nehézség­­i fenntarták Canton számára ama kereskedelmi, egyedárusság egy részét, melyet az 300 év alatt élvezett az európai czikkeknek az ország belsejé­be szállítása végett. A gyapot-áruk s a nyers gyapot, az apró és vasáru-czikkek, az órás­ mű­szerek, a kávé s más kereskedelmi czikkek, a Shiang folyamon át a Tung-king tóig szállíttatnak. Erre Kung-kingbe vitetnek att részint vizi utón, részint szárazon, melyet követett Garnier is. Tehát valószínűnek látszik, hogy a saigoni ke­reskedők előbb-utóbb nagy nehézség nélkül las­­san kint dél felé irányozhatják ezen egész keres­kedelmi mozgalmat, s azt a Son­ koi, oly könnyen hajózható folyama felé irányozhatják. Ily módon Kang-kingnak, egész nyugati China legfontosabb piaczának útja teljesen meg lenne nyitva a co­­chin-chinai kereskedők előtt.Szintén tekintetbe kell venni azon tényt, hogy a Kung-king és a Tong­­king közt eső vidék épen az, mely az aranyport, a czinóbert, a czint, a sárgarezet, a pézsmát, a se­lyemárukat, a legkitűnőbb " theát szolgáltatja, s hogy nagy előnynyel járna, ezen becses áru­czikke­­ket a déli után szállítói, ahelyett, hogy azok nagy költséggel a Khang­hai kikötőbe szállíttatnának, hogy ott az Európából eredő árukkal cseréltessenek ki. Mindazáltal fontossággal bír, hogy a Yangtze nagy természetes útja szintoly nagy mérvben hasz­náltathassák fel a belső tartományok kereskedése számára. E szerint Garnier jó hírt közöl velünk, midőn számos szabatos észlelet után azt állítja:

Next