Budapesti Közlöny, 1878. június (12. évfolyam, 127-150. szám)

1878-06-01 / 127. szám

A magán-elzárásban levő fegyencz, kiszabott munkáját zárkájában tartozik teljesíteni. 31. §• Az egészséges fegyenczek különbség nélkül, a magán-elzárás alatt levők azonban a többiektől elkülönítve, a fegyház területén belül, a szabá­lyokban meghatározott módon és őrizet alatt, na­ponként egy órát a szabad levegőn töltenek. Ezen idő, egészségi tekintetből az orvos véleménye alapján, az igazgató által egy órával meghosszab­bítható, 32. §. A magán­elzárás nem alkalmazható , ha az a fegyencz testi vagy szellemi épségét közvetlenül veszélyezteti, s félbeszakítandó , mihelyt ily ve­szély jelenségeit észleli s bejelenti. 33. §. Ha a magán­elzárás az előbbi szakaszban meg­határozott okból, a büntetés kezdetén nem foga­natosíttatott, vagy félbeszakittatott, az, a­meny­nyiben a félbeszakítás okai megszűntek, a bünte­tés tartamának első felében utólag alkalma­zandó. A büntetési idő első felén túl, fegyelmi bünte­tés esetét kivéve, magán­elzárásnak nincs helye. 34. §. Azokra, a­kik életfogytig tartó fegyházra van­nak ítélve, a magán­elzárás csak a büntetés meg­kezdésétől számítandó tíz év alatt,­­ azontúl pedig csak mint fegyelmi büntetés alkalmaz­ható. 35. §. A kik államfogházra ítéltetnek el (államfog­lyok), külön országos fogházban, és a mennyire a helyi viszonyok megengedik, éjjel elkülönítve, nappal pedig többen együtt őriztetnek. Az állam­foglyok munkára nem kényszeríthetők; szabadsá­gukban áll azonban, valamely, az intézet viszo­nyainak megfelelő, és általuk választott munká­val foglalkozni; továbbá saját ruházatukat visel­hetik , önmagukat élelmezhetik. A házi rend és fegyelem, — főleg az őrizet és az intézethez nem tartozó személyekkel való érintkezés tekintetében, a fegyházra és a börtönre megállapítottaknál eny­hébb szabályoknak vannak alá­vetve. Az államfogházban letartóztatott személyek az igazgatóság által kijelölt területen naponként két órát a szabadban tölthetnek. 36. §: A börtönbüntetés kerületi börtönben, vagy az igazságügyminiszer által e czélra kijelölt törvény­­széki fogházakban hajtatik végre. 37. §: A börtönre ítélt egyének, viszonyainak megfe­lelő munkát teljesítenek, az illető börtönre nézve megállapított munkanemek közül azonban szaba­don választhatnak; őket a börtönépület területén kívül csupán közmunkával és csak beleegyezésük­kel lehet foglalkoztatni, mely esetben a fegyenczek­­től és a szabad munkásoktól elkülönítendők. A börtönre ítéltek alá vannak vetve a magán­elzárásnak, valamint a ruházat, élelem, házirend és fegyelem tekintetében a börtönszabályok ren­deleteinek, melyek azonban a fegyháziaknál eny­hébbek. 38. §. A 30., 31., 32. és 33. §§. határozatai, a börtönre ítélt egyénekre is alkalmazandók, azon módosítás­sal , hogy azok a börtönhöz tartozó területen be­lül naponként két órát töltenek a szabad levegőn, mely idő, csupán fegyelmi büntetésképen szállít­ható le naponként egy órára. Ezen megszorítás, félbeszakítás nélkül, két napnál hosszabb időre nem terjedhet. 39. §. A fogházbüntetés törvényszéki, vagy járási fog­házban hajtatik végre. 40. §. A­kik fogházra ítéltetnek, rendszerint csak azon esetben vannak az éjjeli és nappali magánelzárás­nak alávetve, ha büntetésük egy évnél hosszabb időre terjed, mely esetben a magánelzárás tartal­­mára nézve, a 30. §. szabályai alkalmazandók. A fogházra ítéltek, a 37. §. meghatározott vá­­­­lasztási joggal, viszonyaiknak megfelelő munkára­­ köteleztetnek, a fogház területén kívül azonban­­ csak beleegyezésükkel, és csupán közmunkára al­­­­kalmazhatók. Életem, házi rend, és fegyelem te-­­kintetében a fogházi szabályoknak vannak aláren­delve, ezek azonban enyhébbek, mint a­melyek a fegyházra vagy börtönre nézve vannak megál­lapítva. 41. § Különösen tekintetre méltó okoknál fogva a bíróság ítéletében a fogházra ítélteket a munka alól felmentheti, valamint megengedheti azt is, hogy magukat saját költségükön élelmezzék. 42. §. Fogházra ítélt, de éltük huszadik évét túl nem haladott egyénekre nézve, javításuk czéljából, a bíróság ítéletileg elrendelheti, hogy hat hónapnál tovább nem terjedő büntetésüket, vagy ha az to­vább terjedne, annak egy részét, a­mely azonban hat hónapot túl nem haladhat, — magán elzárás­ban állják ki. A bíróság az ítéletben azt is kimondhatja, hogy az ily ifjú egyének magán elzárás helyett, javító intézetbe szállíttassanak, sőt azt, — ha az ítéletben ki nem mondatott, de a javítás tekintetéből czél­­szerűnek mutatkoznék, a felügyelő bizottság aján­latára, az igazságügyi miniszer elrendelheti. 43. §. A felügyelő bizottság tagjai: a törvényszék el­nöke, illetőleg helyettese, a királyi ügyész, illető­leg királyi alügyész, az igazgató (felügyelő), a lel­kész, a tanító, továbbá a törvényhatóság közigazga­tási bizottsága által megválasztott két egyén. Határozathozatalnál, a­mely a járásbírósági fogházban letartóztatott ifjú egyénnek javító házba szállítását tárgyazza, az illető járásbíró is meg­hallgatandó. 44. §. Azok, a­kik legalább három évi fegyházra vagy börtönre ítéltetvén, büntetésük két­harmadrészét kitöltötték, és szorgalmuk, valamint jóviseletük által a javulásra alapos reményt nyújtottak, bün­tetésük hátralevő részének kitöltése végett, közve­títő intézetbe szállíttatnak, a­hol szintén munká­val foglalkoztatnak, azonban enyhébb bánásmód­ban részesülnek. 45. §. Az életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítéltek, büntetésük tizedik évének eltelte után, s a 44-ik §-ban meghatározott feltételek alatt, szintén a köz­vetítő intézetbe szállíttathatnak. 46. §. A közvetítő intézetbe való szállítást, a felügyelő bizottság meghallgatása után, az igazságügymi­nister rendeli el. 47. §. A közvetítő intézetben létező foglyok, fegyelmi vétség esetében a fegyházba, illetőleg a börtönbe visszaküldhetők. (Folytatjuk.) MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSZTRIAI CSÁSZÁR, Csehország királya stb. és Magyarország Apostoli királya. Kedvelt Magyarországunk és társorszá­gai hű főrendei és képviselői közös egyet­értéssel a következő törvényczikket ter­jesztették szentesítés végett Felségünk elé: 1878. évi VI. TÖRVÉNYCZIKK a réz-váltópénz szaporításáról. (Szentesitést nyert 1878. évi május hó 27-én. Kihir­­dettetett az országgyűlés mindkét házában 1878. évi május hó 29-én.) A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy a bi­rodalmi tanácsban képviselt királyságok és orszá­gok kormányával, a forgalomban levő rézváltó­pénz mennyiségének szaporítása végett, a követ­kező egyezséget megköthesse. 1. §. A monarchia két fele közt fennálló vám- és ke­reskedelmi szövetség XII. czikke alapján a réz­váltópénz szaporítására kölcsönös egyetértéssel 500.000 forintban oly módon állapittatik meg, hogy ebből 10.000 forint félkrajezáros és 490.000 frt egy krajezáros darabokban lesz kiverendő. 2­§ A vezetés Magyarországban 30,0 Felsége többi királyságai és országaiban 70 szászteli arányban fog véghez vitetni. Mi e törvényezikkel s mindazt, a mi ab­ban foglaltatik, összesen és egyenkint he­lyesnek, kedvesnek és elfogadottnak vall­­ván, ezennel királyi hatalmunknál fogva helybenhagyjuk, megerősítjük és szente­sitjük, s mind Magunk megtartjuk, mind más híveink által megtartatjuk. Kelt Schönbrunnban, ezernyolczszáz het­­vennyolczadik évi május hó huszonhete­­dikén. Ferencz József, s. k. (P. H.) Tisza Kálmán, s. k. 3942 MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF, ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSZTRIAI CSÁSZÁR, Csehország királya stb. és Magyarország Apostoli királya. Kedvelt Magyarországunk és társorszá­gai hű főrendei és képviselői közös egyet­értéssel a következő törvényczikket ter­jesztették szentesítés végett Felségünk elé: 1878. évi VIII. TÖRVÉNYCZIKK az 1877-ik évi k­özösügyi költségekre a magyar ko­rona országai által pótlólag fizetendő összegekről. (Szentesítést nyert 1878. évi május hó 27-én. Kihir­­dettetett az országgyűlés mindkét házában 1878. évi május hó 29-én.)­­•§• A közös­ ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok által az 1877. évi közös előirányzat­hoz póthitelképen 3.424.847. forint 98 kr. szavaz­tatván meg, ezen póthitel Magyarországra eső 1.075,402 frt 27 kv. részének kiszolgáltatására a pénzügyminister felhatalmaztatik, és részére ezen összeg erejéig póthitel engedélyeztetik. 2. §. Ugyancsak felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy a határvám fölöslegeknek 1877. évi vissza­maradásából a magyar korona országait illető be­vételi kevesebblet folytán az 1877. évre engedélye­zett közös­ügyi költségeknél mutatkozó 1.972.080 frt 121­, kr. kiadási többlet fedezésére a közös

Next