Budapesti Közlöny, 1881. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1881-01-01 / 1. szám

Budapest, 1881. 1. szám. Szombat, január . Előfizetési Ásók: Naponkénti postai szétküldéssel, vág. helyben házba* hordva : Egész évre ...... 20 frt. Félévre ........ 10 » Negyedévre .................................5 » Egy teljes lap ára 30 kr. Szerkesztőség­e Budapesten, Ferencziek tere, Bazárépület, EL lépcső, II. emelet, 6-ik ajtó. Kiadó­hivatal : Budapesten, Ferencziektere Athenaeum épület. HIVATALOS LAP. Hivatalos hirdetések: A­­Hivatalos Értesítődbe iktatandó hivatalos hir­detések díjai előlegesen beküldendők, még­pedig 100-szóig egyszeri hirdetésért 1 frt, 100— 200-szóig 2 frt, 200—SOO-szóig 3 frt és igy tovább. — Azonfelül minden egyszeri beiktatás után 30 kr bélyegdij és az esedékes nyugtabélyeg is bekül­dendő. Magánhirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hír­­detésért 19 kr, kétszeri 16 kr, és több­szöri hirdetésért 13 kr minden beik­tatásnál. A bélyegdij külön minden beik­tatás után 30 kr oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. 1880. évi LXVI. TÖRVÉNYCZIKK az állami számvevőszék belszervezetéről, ügykezelé­séről és az állami adósságok ellenőrzésére vonatkozó hatásköréről. (Szentesítést nyert 1880. évi deczember hó 23 án. Kihir­­dettetett az országgyűlés mindkét házában 1880. évi deczember hó 24-én.) (Folytatás és vége.) 12. §. Az állami számvevőszék tartozik a következő könyveket vezetni: 1. a kettős könyvviteli rendszer szerint az álla­mi főkönyvet; 2. az egyszerű könyviteli rendszer szerint a ro­vatkönyvet ; 3. az utalványozási főkönyvet, melyben a költ­ségvetési törvényben megalapított kiadási hitelek rovására történt utalványozások, fejezetek, czí­­mek és rovatok szerint, nyilvántartatnak; 4. az ingó és ingatlan állami vagyon leltárát; 5. az állami adósságok és a fémváltópénz nyil­vántartási könyvét; 6. az állami tisztviselők és szolgák, s azok öz­vegyeinek és árváinak évi nyugdíjai, kegydíjai, s a nevelési pótlékok egyénenkénti nyilvántartását és a másnemű nyugalmi ellátások sommás nyilván­tartási könyvét; 7. a saját költségeit illető számla- (számfejtő) könyveket. 13. §. A könyvelés alapszik: 1. az állami főkönyvre és a rovatkönyvre vonat­kozólag, a miniszerek által az állami számvevő­­széknek megküldött és a költségvetési törvény czí­­meinek és rovatainak megfelelő pénzkezelési kimu­tatásokon ; 2. az utalványozási főkönyvet és nyugalmi ellá­tások nyilvántartási könyveit illetőleg, a minisze­rek vagy az utalványozási joggal felruházott ható­ságok által az állami számvevő­széknek megkül­dött, a költségvetési törvény czímeinek és rovatai­nak megfelelő és az előfordult utalványokat és megszüntetéseket egyenként magában foglaló utal­ványozási és megszüntetési jegyzékeken; 3. saját számla- (számfejtő) könyveit illetőleg, az elnök utalványozási rendeletein és az állami pénztár és saját kézi pénztárának kezelője által vezetett számadásokon. 14. §. A főkönyvnek és a rovatkönyvnek alapul szol­gáló pénzkezelési kimutatásokban foglalt utalvá­nyozások számszerinti helyességét az állami szám­vevőszék a kiadásokra nézve, az utalványozási és megszüntetési jegyzékek alapján ellenőrzi. Ezen jegyzékeket az állami számvevőszék téte­­lenként vizsgálja meg, s ha valamely tételnek sza­­ bályszerűsége iránt kételye van, az azon ügyre vo­natkozó ügyiratokat f az illető miniszertől, vagy az utalványozásra jogosított hatóságtól bekívánja. 15. §. A pénzkezelési kimutatásokban foglalt pénz­tári eredmény vagy tényleges fizetés számszerinti helyességét az állami számvevőszék a forgalmi fő­könyvből szerkesztett és az illető miniszer által a kezelési kimutatásokkal egyidőben megküldött ki­vonatok alapján ellenőrzi. 16. §. Az évi pénzkezelési kimutatásban foglalt hátra­lékok számszerinti helyességét az állami számve­vőszék az év elején a múlt évi zárszámadás és a változásokról szóló kimutatások alapján ellenőrzi, az év végével pedig a fentebbi adatok és a folyó évi előírás és lerovás alapján állapítja meg. 17. §. A miniszerek és az utalványozó hatóságok számvevőségei, illetőleg számvevő-osztályai által szerkesztett kezelési kimutatások vizsgálatát az állami számvevőszék: 1. az utalványozási és megszüntetési jegyzékek alapján; ** ’ 2. a pénz- és anyagkezeléssel megbízott hivata­lok által készített, és időnkint felülvizsgálat végett bekívánt eredeti okmányok­ számadások és egyéb iratok alapján; 3. a kezelésnek és a számvitelnek a helyszínén foganatosított vizsgálata alapján teljesíti. 18. §. A szerződéseken alapuló tételek ellenőrzése a miniszerek és az utalványozó hatóságok által min­den évnegyed végével, az állami számvevőszékhez küldött részletes kimutatások alapján történik, melyekben a szerződések tárgya, a felek megne­vezése, a megállapított összeg a miniszeri, illetőleg igazgatósági jóváhagyás kelte és száma fölveendő. Az állami számvevőszék az általa megvizsgálan­­dónak vélt szerződéseket, esetleg az azokra vonat­kozó tárgyalási iratokat ezen részletes kimutatá­sok alapján kivonja be. 19. §. Az állami számvevőszék köteles a bevételeket és kiadásokat nem csak a tételek számszerinti he­lyessége, és a számviteli beadványokkal (13. §. 1. és 2. pontja) való összhangzása tekintetében meg­vizsgálni, hanem különösen az 1870 : XVIII. t. sz. 14. §-ában kitűzött irányban, azoknak szabálysze­rűségét, tekintettel a törvényekre, jogerejű szerző­désekre, a közigazgatás különböző ágaiban tény­leg fenálló szabályrendeletekre, érdemileg is meg­bírálni. 20. §. A nyugalmi ellátásokra vonatkozó utalvá­­nyozási jegyzékek minden tételéhez a nyugdíjazási táblázat hiteles másolata mellékeltetik. 21. §. Állami pénztáraknál és kezelő hivataloknál az állami számvevőszék kiküldöttei által teljesítendő vizsgálat rendes rovancsolással és leltározással köthető össze. 22. §. A helyszíni hivatalvizsgálatok irányzatát, ide­jét, kiterjedését az ügyosztályok véleménye alap­ján, esetről-esetre az elnök állapítja meg. 23. §. Az állam évi zárszámadása az évi pénzkezelési kimutatásokból készíttetik, és az állami számvevő­­széknél vezetett könyvek alapján ellenőriztetik. 24. §. Az állami zárszámadás áll: I. a költségvetési törvénye berendezését követő összehasonlító kimutatásból, és a­mennyiben az előirányzat keretén kívül álló kezelés is fordulna elő, — az előirányzat nélküli bevételek és kiadá­soknak, a megfelelő fejezet és czím után külön ki­tüntetendő kimutatásából; II. az átfutó kezelés kimutatásából, előlegek, idegen pénzek, vett és adott kölcsönök, szállítmá­nyok, ellátmányok, átszámítások czimek alatt; III. az állami leltárból,­­ ingatlan vagyon, termesztmények, anyagok, szerek és eszközök, pénzmaradványok, értékpapírok, állami adósságok és követelések, cselekvő és terhelő hátralékok czi­mek alatt; IV. a mérlegekből, pénztári jövedelmi és va­gyonmérleg czimek alatt; V. a zárszámadás I—III. részeinek felvilágo­sítására szolgáló részletezésekből. 25. §. Az összehasonlító kimutatás (24. §. I.) következő tényezőket tartalmaz: 1. a költségvetési törvényben megállapított szükségletet, illetőleg előirányzott fedezetet; 2. a folyó évet megillető kiadási utalványozást, illetőleg bevételi előírást; 3. a folyó évben tényleg foganatosított kiadást, illetőleg bevételt; 4. az összehasonlítást a költségvetési törvény és a 2. pont alatt kimutatott eredmények között. 26. §. A részletezésekben (24. §. V.) minden szám­adási ágnak külön számla nyittatik, melyben a kezelés eredménye rovatonként kimutatandó, még­pedig: a vagyonkészlet az év elején és végén; a követelések és tartozások az év elején és végén; a folyó évi utalványozás, és a pénztári tényleges eredmény. 27. §. A miniszereknek a költségvetési törvényben és az azt kiegészítő törvényczikkekben előirányzott bevételek és megszavazott kiadások, és az ezekre történt előírás, illetőleg utalványozás között mu­tatkozó kedvezőtlen eltérésekről (a kevesebb bevé­telekről, a túlkiadásokról és az előirányzat nélküli kiadásokról) szóló és az állami számvevőszékhez az évi pénzkezelési kimutatásokkal egyidejűleg Lapunk mai számához negyedik melléklet, és három év ( Hivatalos Értesítő) van csatolva.

Next