Budapesti Közlöny, 1882. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1882-01-01 / 1. szám

3 Felelős szerkesztő: SALAMON FERENCZ* * Péli István pancsovai kir. törvényszéki írnokot a pancsovai, Szommer Pál pozsonyi kir. törvényszéki írno­kot pedig a pozsonyi kir. törvényszékhez, és Jeszenszky Béla balassagyarmati kir. törvény­­széki írnokot a szécsényi kir. járásbírósághoz se­­gédtelekkönyvvezetőkké, végre Váry László balassagyarmati kir. törvényszéki dijnokot a szécsényi kir. járásbírósághoz írnokká nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister, 1882. évi 1. sz. alatt, az állami I. tanitóképezdék és II. tanitón­óképezdék igazgatótanácsaihoz a következő körrendeletét intézte : I. II. A népoktatásnak kiválóan gyakorlati feladatai­ra különös súlyt kívánván fektetni, az állami taní­tó- és tanítónő-képezdék fennállása óta arra volt főgondom, hogy oly tanítók és tanítónők képez­­tessenek, kik a reájuk bizandó gyermekek tanítá­sát és nevelését főleg gyakorlati irányban legye­nek képesek vezetni. Mert úgy vagyok meggyőződve, hogy az iskolá­nak lelke a tanító, s az ő képzettségétől, buzgal­mától s egész munkájától függ nemcsak a szoro­san vett tanítás sikere, hanem az egész iskolának az életre s a jövendő nemzedékre való hatása is. Hogy a következő nemzedék, s különösen a nép azon legnagyobb része, mely csakis elemi iskolá­kat végez, s azokból egyenesen az életbe lép ki, ne csak tudjon valamit, s elsajátítsa az ismeretek bizonyos kisebb-nagyobb összegét, hanem hogy átalában értelmes, becsületes s hasznos tagjává váljék a polgári és emberi társaságnak, s a mellett testben, lélekben, ép és egészséges nemzedékké növekedjék: e czél elérésére, — mely pedig az ösz­­szes népoktatás czélja — oly irányban kell vezet­ni a népoktatást, hogy mindenki, a­ki az elemi is­kolából kikerül, tudja ugyan­azt, amit polgárisult államban minden értelmes embernek, férfinak és nőnek egyaránt tudni kell, értelmesen s folyéko­nyan olvasni, egyszerű gondolatait írásban helye­sen fejezni ki, legalább annyira, hogy levelet ír­hasson, és a számvetésnek az életben alkalmazás­ba jövő elemeit, de ezek mellett elsajátítsa azon gyakorlati ismereteket, melyeket háztartása s gaz­dasága körül közvetlenül is alkalmazhat, tehát a természet törvényei közül a főbbeket s a termé­szetrajz alapismereteit, továbbá fogalmat szerez­zen a történelem, a földrajz s az államélet alap­tényezői ; főleg pedig elsajátítsa azon gyakorlati ügyességeket, melyeknek hivatása körében legtöbb hasznát veheti: a fiúk a gazdaság, a leányok a gazdasszonykodás, háztartás, és női kézimunka, mindkét nem végre az élet- és egészségtan elemeit, melyeket gyakorlati irányban kiegészíteni, s tel­jessé tenni az iskola után az élet feladata leend, míg az iskoláé csak a kellő alapot adni meg azokhoz. Önként értetik, hogy ezek mellett még egy ma­gasztos feladata van az iskolának, melyben a szü­lei házzal osztozik: erkölcsi alapot vetni a gyer­meki lélek fejlődésének, hogy becsületessé, jelle­­messé, vallásossá, haza- és emberszeretővé, Isten­ben bizóvá, munkássá, szorgalmassá és kitartóvá váljék, — mely erényeknek magvait a tanító nem­csak az olvasmányokban és a szóbeli oktatásban, hanem mindenek fölött példája által vetheti el, s kell hogy elvesse és kisarjaztassa növendékei fo­gékony lelkében. Ily föladatai lévén a népoktatásnak s az elemi iskolának, és e föladatok teljesítése csak úgy lé­vén várható, ha minden népiskolában oly tanító van alkalmazva, ki a rábízott gyermekeket ily irányban vezetni, oktatni és nevelni képes, önként foly, hogy a népoktatás ügyének súlypontja a ta­nítóképzésben és így a tanítóképzőintézetekben ke­resendő ; de viszont a tanítóképezdék munkájának sikeréről nem magukban ez intézetekben, hanem az elemi iskolákban, hol a képezdékből kikerült tanítók működnek, kell az ítéletet keresni, mint a­hogy a fát gyümölcséről lehet megismerni. Ha már a képezdei oktatás eredményét, a taní­tók módszerében s annak sikerében, az elemi nép­iskolákon vizsgáljuk, arra az általános tapaszta­lásra jövünk, hogy még az újabb, már a jelenlegi tanítóképezdékből kikerült tanítók és tanítónők nagyobb része is több súlyt fektet a népiskolai tantervben kijelölt elméleti tantárgyak rendszeres kézikönyv szerinti előadására, mint magára az ér­telmes olvasásra és az olvasható tiszta írás gya­korlatára s az által gondolatainak, pl. egy egy­szerű levélben, világos és szabatos kifejezésére, a legegyszerűbb fogalmazás képességének elsajátí­tására. Sőt tapasztaltam azt is, hogy még kevesebb gondot fordítanak a növendékeknek a helyi viszo­nyokhoz mért, s jövendő élethivatásukban a meg­élhetésre vezető gyakorlati ismeretekkel való ellá­tására ; legkevesebbet pedig a mindenkire s külö­nösen a gyermekekre nézve oly fontos tisztasági s egyéb közegészségi momentumokra. Mivel ismételve kijelentett meggyőződésem sze­rint a tanítóképezdékben kell a tanítóknak (és ta­nítónőknek) úgy képeztetniök, hogy onnan kike­rülve feladatuknak minden irányban megfelelhes­senek, már a tanítóképezdék tantervében is kíván­tam a fentebb jelzett szempontokat érvényesíteni. De a módszer a tanterv külső rendjében soha sem érvényesülhet s kifejezést nem nyerhet oly tel­jes mértékben, hogy ahhoz még a tanterv készítő­jének c­élzatait bővebben felfejtő utasítások feles­legesek volnának. Ítészemről ezeket egy szóban vélem összefoglalhatni, s ez: »az oktatás gyakor­lati iránya.« Erre kell, hogy a mindkét nemű tani­tóképezdékben a fősuly fektettessék, hogy ez után az egész elemi népoktatásnak is gyakorlati iránya biztosítva legyen. Oktattassanak a tanitóképezdék növendékei arra, hogy a majdan vezetésükre bizandó iskolá­ban a legszükségesebb tudnivalók helyes kiválo­gatása mellett a fősúlyt az értelmes olvasásra, a tisztán olvasható s helyesen fogalmazott írásra s a számvetés elemeinek gyakorlatára fektessék, hogy ezek s különösen az olvasás közben, és szem­léltető utón sajátíttassák el majdan növendékeik­kel a szükséges természeti, történeti, földrajzi s egyéb alap­ismereteket; s hogy végre a gyakorlat, vagyis cselekvés utján a nép fefentartó s megélhe­tési eszközei, a gazdaság és alsóbb ipar is bevo­nandók az elemi oktatás körébe, s a természeti tárgyak és a természeti törvények ismeretével pá­rosítva gyakorlatilag és cselekvőleg taníthatja, s kell is ezeket leendő növendékeinek tanítania; úgy­szintén a test épségben s egészségben tartására vezető, s azt biztosító módokat, megszokásokat és eljárásokat is. Hogy a leendő tanítók nevelése és tanítása ál­tal, s azután általuk a népiskolákban a fentebbiek­ben kitűzött czélokat el lehesen érni, az előre­­bocsátottak alapján felhívom és utasítom az igaz­gató­tanácsot, hogy a vezetésére bízott tanító­ ké­­pezdei növendékek tanítását a képezdei pálya egész folyama alatt, az átalános tanulni valók mellett, főleg és folyvást a fentebb érintett tanítói eljárá­sok gyakorlatára irányozza s azoknak megfelelő­ig vezettesse. Nevezetesen taníttassanak a növendékek 1. arra, hogy midőn egy avagy több osztály nö­vendékeit a törvényben és az azon alapuló minis­­teri tantervben kiszabott tantárgyakban oktatják,­­ mi módon fektessék a tanítás súlyát az értel­mes és jó olvasás gyakorlására, s ebbe az elméleti tantárgyak tanítását mikép szőhessék közbe; mi­kép vezessék a növendékeket, az írva-olvasni taní­tás útján az irás gépiességének elsajátítása után az olvasható írásbeli ügyesség megszerettetésére, legegyszerűbb gondolatainak írásbeli kifejezésére, s legalább az értelmes levélírás módjára. I. 2. A mezei gazdaság, kertészkedés, szőlő- és komlómivelés, dohánytermesztés és méhészetbeli, s ott, a­hol lehetséges, a selyemtenyésztésbeli ügyesség gyakorlati elsajátítására. Továbbá 3. a házi­ipar fontosabb ágai begyakorlására, tekintettel mindenkor a vidékben szokásosabb há­zi-ipari foglalkozásokra, kihagyván ezek köréből minden haszontalan pepecselést, ellenben figyel­met fordítva az értékesíthető czikkek készítésére. n. 2. A konyhakertészetbeli, s ott, a hol lehetsé­ges, a selyemtenyésztésbeli ügyesség gyakorlati­­ elsajátítására. Továbbá • 3. a női kézimunkák minden nemére és a női házi­ipar fontosabb ágaira, melyek a mindennapi­­ háztartásban nélkülözhetetlenek. Ezek mellett a­­ vidék viszonyai szerint, a csipkekészítés, fonás, kü­lönösen a szövés, szalma-, sás-, káka-fonás s az ezekből készíthető tárgyak előállítása, a gyakorlat körébe szintén felvehetők. LH. 4. Az egészség ügyére vonatkozó oktatások szin­tén összeköthetők ugyan az emberi test szervezeté­ről szóló tanulmányokkal, de ezek mellett a ké­pezdei növendékeket tanítani s gyakorlatilag szoktatni és nevelni kell a tisztaság iránti kénye­sebb érzékre. Oktatni kell őket nemcsak arra, hogy maguk mindig tiszták legyenek, hanem arra is, hogy a majdan reájok bizandó népiskolai növendékeket miképen igyekezzenek a tisztaságra szoktatni, sőt ha kell még erőltetni is, s ez irányban még a szü­lőket is utasítani. Oktatni kell őket arra is, miképen kell az iskolai termet, sőt a lakószobákat is, az egészség fentartá­­sára való tekintetből is, tisztán tartani, a tante­rem és a szobák levegőjét természetes vagy mes­terséges úton felújítani (szellőztetni). Ismertetni kell az iskolai bútorok minden ágát, különösen a czélszerű padok szerkesztését, s a gyermekek korához alkalmazott méreteit. Meg kell őket ismertetni az árnyékszékek szer­kezetével, s hangsúlyozni azok tisztántartásának fontosságát. Figyelmeztetni kell az iskola udvara és annak egész környéke, s az iskolai kút stb. tisztántartá­sára és minden fertőztető anyagok eltávolításának szükségére és módjaira. Általában meg kell őket tanítani minden fonto­sabb intézkedésre, a­mi az egészségügyre vonat­kozik, kiemelve ezek közt a hirtelen beálló szeren­csétlenségekben való segélynyújtás módjait, a ragályos betegségek terjedésének meggátlására szolgáló óvó intézkedéseket stb. I. Hogy a mezei gazdaság, gyümölcsfatenyésztés, szőlő- és komlómivelés, dohánytermesztés, méhé­szet és selyemtenyésztés egészen gyakorlati úton és biztos sikerrel taníttathassék a képezdében: felhívom az igazgató­tanácsot: tegyen jelentést arról, miképen lehetne, ott, a­hol még nincs, leg­alább 2—5 hold terjedelmű mezei gazdaságnak, ezenfelül 1—2 hold kertnek való tért szerezni, s azt a közönséges gazdasági eszközökkel, és egy pár fejős tehénnel — mely egyúttal igavonóul is­­ szolgálna — méhessel és esetleg selyemtermelő helyiséggel felszerelni ? Adjon tervet arra nézve, hogy a helyi viszo­nyokhoz képest, a rendezendő gazdaságban minő gazdálkodási rendszert kellene kezdeni és felállí­tani , és készítsen az ezekkel járó kiadásokról költségelőirányzatot. Hasonló módon, az intézet vidéki helyzetéhez képest, sorolja elő, mik lennének a házi­ iparokta­tás körébe fölveendő mesterségek, s az ezekhez szükséges felszerelések — a­mennyiben még nin­csenek — mibe kerülnének ? II. Hogy a konyhakertészet, méhészet és selyem­tenyésztés egészen gyakorlati úton és biztos siker­rel taníttathassék a képezdében: felhívom az igaz­gató­tanácsot, tegyen jelentést arról, mikép le­hetne, ott a­hol még nincs, 1—2 holdnyi kertet berendezve, méhessel és esetleg selyemtermelő he­lyiséggel stb. felszerelni , és készítsen az ezekkel járó kiadásokról költ­ség-előirányzatot. Hasonló módon, az intézet vidéki helyzetéhez képest, sorolja elő, mik lennének a házi­ iparokta­tás körébe fölveendő mesterségek, s az ezekhez szükséges felszerelések — a­mennyiben még nin­­­­csenek — mibe kerülnének ? I. II. Minthogy ezen rendeletemet a jelen év tavaszán már foganatosítani, s az ez irányban teendő intéz­kedéseket mielőbb meg akarom kezdeni, a fölvett tárgyakra nézve kimerítő jelentését legfölebb február hó 10-kéig elvárom. Kelt Budapesten, 1882. évi január hó 1-én. Trefort Ágoston, s. k. ______________________________

Next