Budapesti Közlöny, 1882. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1882-01-01 / 1. szám
3 Felelős szerkesztő: SALAMON FERENCZ* * Péli István pancsovai kir. törvényszéki írnokot a pancsovai, Szommer Pál pozsonyi kir. törvényszéki írnokot pedig a pozsonyi kir. törvényszékhez, és Jeszenszky Béla balassagyarmati kir. törvényszéki írnokot a szécsényi kir. járásbírósághoz segédtelekkönyvvezetőkké, végre Váry László balassagyarmati kir. törvényszéki dijnokot a szécsényi kir. járásbírósághoz írnokká nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister, 1882. évi 1. sz. alatt, az állami I. tanitóképezdék és II. tanitónóképezdék igazgatótanácsaihoz a következő körrendeletét intézte : I. II. A népoktatásnak kiválóan gyakorlati feladataira különös súlyt kívánván fektetni, az állami tanító- és tanítónő-képezdék fennállása óta arra volt főgondom, hogy oly tanítók és tanítónők képeztessenek, kik a reájuk bizandó gyermekek tanítását és nevelését főleg gyakorlati irányban legyenek képesek vezetni. Mert úgy vagyok meggyőződve, hogy az iskolának lelke a tanító, s az ő képzettségétől, buzgalmától s egész munkájától függ nemcsak a szorosan vett tanítás sikere, hanem az egész iskolának az életre s a jövendő nemzedékre való hatása is. Hogy a következő nemzedék, s különösen a nép azon legnagyobb része, mely csakis elemi iskolákat végez, s azokból egyenesen az életbe lép ki, ne csak tudjon valamit, s elsajátítsa az ismeretek bizonyos kisebb-nagyobb összegét, hanem hogy átalában értelmes, becsületes s hasznos tagjává váljék a polgári és emberi társaságnak, s a mellett testben, lélekben, ép és egészséges nemzedékké növekedjék: e czél elérésére, — mely pedig az öszszes népoktatás czélja — oly irányban kell vezetni a népoktatást, hogy mindenki, aki az elemi iskolából kikerül, tudja ugyanazt, amit polgárisult államban minden értelmes embernek, férfinak és nőnek egyaránt tudni kell, értelmesen s folyékonyan olvasni, egyszerű gondolatait írásban helyesen fejezni ki, legalább annyira, hogy levelet írhasson, és a számvetésnek az életben alkalmazásba jövő elemeit, de ezek mellett elsajátítsa azon gyakorlati ismereteket, melyeket háztartása s gazdasága körül közvetlenül is alkalmazhat, tehát a természet törvényei közül a főbbeket s a természetrajz alapismereteit, továbbá fogalmat szerezzen a történelem, a földrajz s az államélet alaptényezői ; főleg pedig elsajátítsa azon gyakorlati ügyességeket, melyeknek hivatása körében legtöbb hasznát veheti: a fiúk a gazdaság, a leányok a gazdasszonykodás, háztartás, és női kézimunka, mindkét nem végre az élet- és egészségtan elemeit, melyeket gyakorlati irányban kiegészíteni, s teljessé tenni az iskola után az élet feladata leend, míg az iskoláé csak a kellő alapot adni meg azokhoz. Önként értetik, hogy ezek mellett még egy magasztos feladata van az iskolának, melyben a szülei házzal osztozik: erkölcsi alapot vetni a gyermeki lélek fejlődésének, hogy becsületessé, jellemessé, vallásossá, haza- és emberszeretővé, Istenben bizóvá, munkássá, szorgalmassá és kitartóvá váljék, — mely erényeknek magvait a tanító nemcsak az olvasmányokban és a szóbeli oktatásban, hanem mindenek fölött példája által vetheti el, s kell hogy elvesse és kisarjaztassa növendékei fogékony lelkében. Ily föladatai lévén a népoktatásnak s az elemi iskolának, és e föladatok teljesítése csak úgy lévén várható, ha minden népiskolában oly tanító van alkalmazva, ki a rábízott gyermekeket ily irányban vezetni, oktatni és nevelni képes, önként foly, hogy a népoktatás ügyének súlypontja a tanítóképzésben és így a tanítóképzőintézetekben keresendő ; de viszont a tanítóképezdék munkájának sikeréről nem magukban ez intézetekben, hanem az elemi iskolákban, hol a képezdékből kikerült tanítók működnek, kell az ítéletet keresni, mint ahogy a fát gyümölcséről lehet megismerni. Ha már a képezdei oktatás eredményét, a tanítók módszerében s annak sikerében, az elemi népiskolákon vizsgáljuk, arra az általános tapasztalásra jövünk, hogy még az újabb, már a jelenlegi tanítóképezdékből kikerült tanítók és tanítónők nagyobb része is több súlyt fektet a népiskolai tantervben kijelölt elméleti tantárgyak rendszeres kézikönyv szerinti előadására, mint magára az értelmes olvasásra és az olvasható tiszta írás gyakorlatára s az által gondolatainak, pl. egy egyszerű levélben, világos és szabatos kifejezésére, a legegyszerűbb fogalmazás képességének elsajátítására. Sőt tapasztaltam azt is, hogy még kevesebb gondot fordítanak a növendékeknek a helyi viszonyokhoz mért, s jövendő élethivatásukban a megélhetésre vezető gyakorlati ismeretekkel való ellátására ; legkevesebbet pedig a mindenkire s különösen a gyermekekre nézve oly fontos tisztasági s egyéb közegészségi momentumokra. Mivel ismételve kijelentett meggyőződésem szerint a tanítóképezdékben kell a tanítóknak (és tanítónőknek) úgy képeztetniök, hogy onnan kikerülve feladatuknak minden irányban megfelelhessenek, már a tanítóképezdék tantervében is kívántam a fentebb jelzett szempontokat érvényesíteni. De a módszer a tanterv külső rendjében soha sem érvényesülhet s kifejezést nem nyerhet oly teljes mértékben, hogy ahhoz még a tanterv készítőjének célzatait bővebben felfejtő utasítások feleslegesek volnának. Ítészemről ezeket egy szóban vélem összefoglalhatni, s ez: »az oktatás gyakorlati iránya.« Erre kell, hogy a mindkét nemű tanitóképezdékben a fősuly fektettessék, hogy ez után az egész elemi népoktatásnak is gyakorlati iránya biztosítva legyen. Oktattassanak a tanitóképezdék növendékei arra, hogy a majdan vezetésükre bizandó iskolában a legszükségesebb tudnivalók helyes kiválogatása mellett a fősúlyt az értelmes olvasásra, a tisztán olvasható s helyesen fogalmazott írásra s a számvetés elemeinek gyakorlatára fektessék, hogy ezek s különösen az olvasás közben, és szemléltető utón sajátíttassák el majdan növendékeikkel a szükséges természeti, történeti, földrajzi s egyéb alapismereteket; s hogy végre a gyakorlat, vagyis cselekvés utján a nép fefentartó s megélhetési eszközei, a gazdaság és alsóbb ipar is bevonandók az elemi oktatás körébe, s a természeti tárgyak és a természeti törvények ismeretével párosítva gyakorlatilag és cselekvőleg taníthatja, s kell is ezeket leendő növendékeinek tanítania; úgyszintén a test épségben s egészségben tartására vezető, s azt biztosító módokat, megszokásokat és eljárásokat is. Hogy a leendő tanítók nevelése és tanítása által, s azután általuk a népiskolákban a fentebbiekben kitűzött czélokat el lehesen érni, az előrebocsátottak alapján felhívom és utasítom az igazgatótanácsot, hogy a vezetésére bízott tanító képezdei növendékek tanítását a képezdei pálya egész folyama alatt, az átalános tanulni valók mellett, főleg és folyvást a fentebb érintett tanítói eljárások gyakorlatára irányozza s azoknak megfelelőig vezettesse. Nevezetesen taníttassanak a növendékek 1. arra, hogy midőn egy avagy több osztály növendékeit a törvényben és az azon alapuló ministeri tantervben kiszabott tantárgyakban oktatják, mi módon fektessék a tanítás súlyát az értelmes és jó olvasás gyakorlására, s ebbe az elméleti tantárgyak tanítását mikép szőhessék közbe; mikép vezessék a növendékeket, az írva-olvasni tanítás útján az irás gépiességének elsajátítása után az olvasható írásbeli ügyesség megszerettetésére, legegyszerűbb gondolatainak írásbeli kifejezésére, s legalább az értelmes levélírás módjára. I. 2. A mezei gazdaság, kertészkedés, szőlő- és komlómivelés, dohánytermesztés és méhészetbeli, s ott, ahol lehetséges, a selyemtenyésztésbeli ügyesség gyakorlati elsajátítására. Továbbá 3. a háziipar fontosabb ágai begyakorlására, tekintettel mindenkor a vidékben szokásosabb házi-ipari foglalkozásokra, kihagyván ezek köréből minden haszontalan pepecselést, ellenben figyelmet fordítva az értékesíthető czikkek készítésére. n. 2. A konyhakertészetbeli, s ott, a hol lehetséges, a selyemtenyésztésbeli ügyesség gyakorlati elsajátítására. Továbbá • 3. a női kézimunkák minden nemére és a női háziipar fontosabb ágaira, melyek a mindennapi háztartásban nélkülözhetetlenek. Ezek mellett a vidék viszonyai szerint, a csipkekészítés, fonás, különösen a szövés, szalma-, sás-, káka-fonás s az ezekből készíthető tárgyak előállítása, a gyakorlat körébe szintén felvehetők. LH. 4. Az egészség ügyére vonatkozó oktatások szintén összeköthetők ugyan az emberi test szervezetéről szóló tanulmányokkal, de ezek mellett a képezdei növendékeket tanítani s gyakorlatilag szoktatni és nevelni kell a tisztaság iránti kényesebb érzékre. Oktatni kell őket nemcsak arra, hogy maguk mindig tiszták legyenek, hanem arra is, hogy a majdan reájok bizandó népiskolai növendékeket miképen igyekezzenek a tisztaságra szoktatni, sőt ha kell még erőltetni is, s ez irányban még a szülőket is utasítani. Oktatni kell őket arra is, miképen kell az iskolai termet, sőt a lakószobákat is, az egészség fentartására való tekintetből is, tisztán tartani, a tanterem és a szobák levegőjét természetes vagy mesterséges úton felújítani (szellőztetni). Ismertetni kell az iskolai bútorok minden ágát, különösen a czélszerű padok szerkesztését, s a gyermekek korához alkalmazott méreteit. Meg kell őket ismertetni az árnyékszékek szerkezetével, s hangsúlyozni azok tisztántartásának fontosságát. Figyelmeztetni kell az iskola udvara és annak egész környéke, s az iskolai kút stb. tisztántartására és minden fertőztető anyagok eltávolításának szükségére és módjaira. Általában meg kell őket tanítani minden fontosabb intézkedésre, ami az egészségügyre vonatkozik, kiemelve ezek közt a hirtelen beálló szerencsétlenségekben való segélynyújtás módjait, a ragályos betegségek terjedésének meggátlására szolgáló óvó intézkedéseket stb. I. Hogy a mezei gazdaság, gyümölcsfatenyésztés, szőlő- és komlómivelés, dohánytermesztés, méhészet és selyemtenyésztés egészen gyakorlati úton és biztos sikerrel taníttathassék a képezdében: felhívom az igazgatótanácsot: tegyen jelentést arról, miképen lehetne, ott, ahol még nincs, legalább 2—5 hold terjedelmű mezei gazdaságnak, ezenfelül 1—2 hold kertnek való tért szerezni, s azt a közönséges gazdasági eszközökkel, és egy pár fejős tehénnel — mely egyúttal igavonóul is szolgálna — méhessel és esetleg selyemtermelő helyiséggel felszerelni ? Adjon tervet arra nézve, hogy a helyi viszonyokhoz képest, a rendezendő gazdaságban minő gazdálkodási rendszert kellene kezdeni és felállítani , és készítsen az ezekkel járó kiadásokról költségelőirányzatot. Hasonló módon, az intézet vidéki helyzetéhez képest, sorolja elő, mik lennének a házi iparoktatás körébe fölveendő mesterségek, s az ezekhez szükséges felszerelések — amennyiben még nincsenek — mibe kerülnének ? II. Hogy a konyhakertészet, méhészet és selyemtenyésztés egészen gyakorlati úton és biztos sikerrel taníttathassék a képezdében: felhívom az igazgatótanácsot, tegyen jelentést arról, mikép lehetne, ott ahol még nincs, 1—2 holdnyi kertet berendezve, méhessel és esetleg selyemtermelő helyiséggel stb. felszerelni , és készítsen az ezekkel járó kiadásokról költség-előirányzatot. Hasonló módon, az intézet vidéki helyzetéhez képest, sorolja elő, mik lennének a házi iparoktatás körébe fölveendő mesterségek, s az ezekhez szükséges felszerelések — amennyiben még nincsenek — mibe kerülnének ? I. II. Minthogy ezen rendeletemet a jelen év tavaszán már foganatosítani, s az ez irányban teendő intézkedéseket mielőbb meg akarom kezdeni, a fölvett tárgyakra nézve kimerítő jelentését legfölebb február hó 10-kéig elvárom. Kelt Budapesten, 1882. évi január hó 1-én. Trefort Ágoston, s. k. ______________________________