Budapesti Közlöny, 1885. április (19. évfolyam, 74-98. szám)

1885-04-08 / 79. szám

Budapest, 1885. 79. szám. Szerda, április 8. BUDAPESTI KÖZLÖNY. H­IVATALOS LAP. Szerkesztőségi iroda : IV. kerület, hatvani­ utcza 7. szám I. emelet, 8. aj­tó. Kiadó-hivatal : Ferencziek tere, Ath­enaeum-épület. Előfizetési Árak : naponkénti postai szétküldéssel, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre ...... 20 frt Félévre ....... 10 » Negyedévre ...... 5 » Egy teljes lap ára 30 kr. Hivatalos hirdetések: A „Hivatalos Értesítő“-be iktatandó hivatalos hir­detések díjjal előlegesen beküldendők , még pedig 100-szóig egyszeri hirdetésért 1 frt, 100— 200-szóig 2 frt, 200—300-szóig 3 frt és igy tovább.— Azonfelül minden egyszeri beiktatás után 30 kr. bélyegdij és az esedékes nyugtabélyeg is bekül­dendő. Magánhirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hir­detésért 19 itr, kétszeri 18 kr, és több­szöri hirdetésért 13 kr minden beik­tatásnál. A bélyegdij külön minden beik­tatás után 30 kr oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. Személyem körüli magyar ministerem előterjesztése folytán megengedem, hogy kiskorú gróf H­o­y­o­s Fü­löp, mint a báró Wenckh­eim József-féle »Fási hitbizomány« örököse, az alapitó okirat értelmében a „ Wenckheim* családnevet is viselhesse. Kelt Bécsben, 1885. évi márczius hó 25-dikén. Ferencz József, s. k. B. Orczy Béla, s. k. O császári és Apostoli királyi Felsége, a közös külügyminister előterjesztésére, f. évi márczius hó 29-én kelt legfelső elhatározásával, Ottó Róbert kereskedőt Danczigban, fizetés nélküli consullá ugyanoda, a tarifaszerü consuli illetékek szedésére való jogosultsággal legkegy. kinevezni méltóz­­tatott. Ő császári és Apostoli királyi Felsége legk. megengedni méltóztatott, hogy a »Hungária« bu­dapesti betegsegélyző és temetkezési egylet által, 50 éves fennállásának megünnepelése alkalmából — letenni szándékolt alapítvány »Mária Valéria főherczegnő«-alap nevet viselhessen. A magyar királyi igazságügyminiszer, Szilágyi Lajos pestvidéki kir. törvényszéki ír­nokot a gödöllői kir. járásbírósághoz segédtelek­­könyvvezetővé, Gajzágó Ferencz marmarosszigeti kir. ügyész­ségi írnokot a gödöllői, Roska József gyulafehérvári kir. ügyészségi ír­nokot pedig a fogarasi kir. járásbírósághoz írno­kokká nevezte ki. Az erzsébetvárosi kir. törvényszék elnöke, Fab­­ritius Henrik végzett jogászt és nagy-küküllő me­­gyei közigazgatási gyakornokot, a segesvári kir. járásbírósághoz díjas joggyakornokká nevezte ki. A veszprémi kir. törvényszék elnöke, Schill Gyula veszprémi kir. törvényszéki díjtalan joggya­­kornokot segélydijas joggyakornokká nevezte ki. A budapesti kir. főügyész, Révai Lipót kecske­méti kir. ügyészségi írnokot, hason minőségben a budapesti kir. ügyészséghez helyezte át. A budapesti kir. főügyész, Kováts József volt m. kir. honvédőrvezetőt a budapesti kir. főügyész­séghez segédszolgává nevezte ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister, egyetértőleg a m. kir. pénzügymi­­nisterrel, Scherg Vilmos és társai posztógyára ré­szére, az 1881. évi XLIV. törvényczikkben bizto­sított állami kedvezményeket megadta. Mikuláscsik Pál szakolczai illetőségű ma­­darasi lakos, saját és kiskorú Alfréd fia vezetékne­vének »Miklós»-ra kért átváltoztatása, folyó évi 17.115. számú belügyministeriumi rendelettel megengedtetett. Kiskorú Schön Hugó sátoralja-ujhelyi illető­ségű ugyanottani lakos vezetéknevének a Szécsi­-re kért átváltoztatása, f. évi 17,116. számú belügymi­nisteriumi rendelettel megengedtetett. Kiskorú Pecuráriu Zsuzsánna és Pecu­­ráriu József szamosujlaki illetőségű budapesti lakosok vezetéknevének »Liptai*-ra kért átváltoz­tatása, f. évi 17,281. számú belügyministeri rende­lettel megengedtetett. B­ä­u­m­e­r Márk félegyházi illetőségű temesvári lakos kisk. Mór fia vezetéknevének »Barcza”-ra kért átváltoztatása, folyó évi 17.646. számú belügyministeriumi rendelettel megengedtetett. Spitz Ármin zsarnóczai illetőségű ugyanot­tani lakos Ede, Adolf és Bernát nevű kiskorú gyer­mekei vezetéknevének a Szántó”-ra kért átvál­toztatása, folyó évi 18.053. számú belügyministe­riumi rendelettel megengedtetett. T­i­v­a­­­d János szentgróti illetőségű szombat­­helyi lakos saját, valamint Sándor és Ödön kis­korú fiai vezetéknevének » Tihanyi”-ra, kért átvál­toztatása, f. évi 18,113. számú belügyministeriumi rendelettel megengedtetett. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister, f. évi 15,365. sz. alatt a következő rende­letet intézte valamennyi törvényhatósághoz, a Blei­­chert A. és társa által szerkesztett kötél­pályás mérlegek hitelesítése tárgyában. Megengedem, hogy a Bleichert A. és társa c­ég által a kötélpálya-üzemben állandóan felállí­tott mérlegek, melyek a teherszállító ládák terhé­nek megmérésére szolgálnak, hitelesítés alá vétes­senek. Ezen mérlegeken a c­ég nevének maradan­dókig fel kell jegyezve lenni. A hitelesítés min­denkor a kötélpályán felszerelt állapotban telje­sítendő. Ezen mérlegnek két egymástól külön álló rúdja van, mindeniken 3 egymással párhuzamos él van elhelyezve, melyeken a távolságok viszonya 1:10, tehát a két emeltyűrendszer összekapcso­ UTASÍTÁS a Bleichert A. és társa-féle kötélpályás mérlegek hitelesítése tárgyában kibocsátott rendelethez. A hitelesítés mindenkor a kötélpályán, felsze­relt állapotban teljesítendő. A mérleg százados mérleg, melyen a kerek számú 50, vagy 100 kgr. terheket 750 kgrmig egy ho­rogra felakasztott 100-szorta kisebb súly által kell mérni, az 50 illetőleg 100 kgrmnál kisebbe­ket pedig egy futósúlylyal ellátott skálán kell le­olvasni. A mérleget mint körtés mérleget kell megvizs­gálni. Azonkívül meg kell még vizsgálni a kerek­számú terhek megmérésére szolgáló alapsúlyokat is. Ezek 0'5, 1, 1*5, 2, 2'6, 3, 3‘5, 4, 4‘5, 5, 5*5, 6, 6'5, 7, 7'5 karmokat nyomjanak. A futósúly a skála rúdjáról levehető ne legyen, s a skála osztály­részei legalább 1 milliméter nagyságúak legyenek. Meg kell bélyegezni a skálán a kezdő és vég­pontot, a futósulyt és alapsúlyokat egyenkint. A hitelesítési dij a 750 kgfm terhelhetőségű körtés mérlegekre előírt dijszabály szerint szá­mítandó. Kelt Budapesten, 1885. évi márczius hó 31-én. A függő államadósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság, Bécsben, 1885. évi április hó 4-ik napján tartott Ull­ik ülésében, az állam­lása által a sulymértéknek viszonya a teherhez úgy lesz mint 1:100. Azon mérlegrudon, melyre a sulymértékek he­lyeztetnek, az egyik élre egy horog van felakasztva, melyre a sulymértékek felfüggesztetnek. Ezek az alapsulymértékek és kerekszáma 0,5 kilogra­­monkint, vagy 1 kilogramonkint növekedő sulyok­ból állanak. Ezeknek a teherben 50, illetőleg 100 kormonkint növekedő sulyok felelnek meg egészen 750 kgr-ig. Az 50 illetőleg 100 kgrm-nál kisebb terhek egy beosztott skála s futósúly által méretnek meg. A skála beosztása 0-án kezdődik és 50, illetőleg 100-on végződik. A mérlegen kitá­­razó súly van alkalmazva, s az egyensúlyt a nyel­vek szemközt állása által lehet felismerni, úgy mint a hídmérlegeknél. A futósúly a mérlegrúdról levehető ne legyen,­­ a skála maradandólag legyen megerősítve, az osztályrészek pedig 1 milliméternél kisebbek ne legyenek. Megbélyegzendők a skála rudja a beosztás elején és végén, a futósúly és az alapsúlyok egyenként. A hitelesítési díj a 750 kgr. terhelhetőségű, kör­­tésmérlegekre vonatkozó díjszabás szerint számí­tandó és a hitelesítés a mellékelt »Utasítás« ér­telmében eszközlendő. Lapunk mai számához egy ír »Hivatalos Értesítő« van csatolva.

Next