Budapesti Közlöny, 1889. március (23. évfolyam, 52-77. szám)

1889-03-01 / 52. szám

Budapest, 1889. 52. szám. Péntek, márczius 1. BUDAPESTI KÖZLÖNY. H­IVATALOS LAP. Szerkesztőségi iroda : IV. kerület, Dorz-utcza 7. szám I. emelet, 5. ajtó. Kiadó-hivatal : Ferencziek tere, Ath­enaeum-épület. Előfizetési Árak : naponkénti postai szétküldéssel, vagy helyben házhoz hordva: Egész évre................................20 frt Félévre.....................................10 » Negyedévre..................................5 » Egy teljes lap ára 30 kr. Hivatalos hirdetések: A „Hivatalos Értesítő“-be iktatandó hirdetések dijjal előlegesen beküldendők, még pedig 100-szóig egyszeri hirdetésért 1 frt, 100-200- szóig 2 frt, 200—300-szóig 3 frt és igy tovább.­ Azonfelül minden egyszeri beiktatás után 30 kr. bélyegdij, az esedékes nyugtabélyeg és az esetleg kért lappéldányok ára 30 krajczárjával is megkül­dendő. Magánhirdeté­sek: Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hir­detésért 19 kr, kétszeri 16 kr, és több­szöri hirdetésért 13 kr minden beik­tatásnál. A bélyegdij külön minden beik­tatás után 30 kr oszt. ért. HIVATALOS RÉSZ. A pénzügyministerium ideiglenes vezetésével megbízott m. kir. miniszerelnök, az adófelügyelői szám­tisztek személyzeti létszámában. Veszprémi Lajos és Paczovszky Ferencz II. oszt. számtiszte­ket I. osztályú,­­ Fodor Mózes, Gombos János, Tana Gyula és Szíjártó Mihály III. oszt. számtisz­teket pedig II. oszt. számtisztekké nevezte ki. A pénzügyministerium ideiglenes vezetésével megbízott m. kir. miniszerelnök­­ Sperling János brassói adóhivatali, és Heidler Gyula központi dij- és illetékkiszabási hivatali III. oszt. számtiszteket II. oszt. számtisztekké nevezte ki. A pénzügyministérium ideiglenes vezetésével megbizott m. kir. ministerelnök, Hegyessy Mór adóhivatali gyakornokot, a Hunyadvármegye terü­letén működő m. kir. adófelügyelő mellé ideiglenes minőségű állami végrehajtóvá nevezte ki. A pénzügyministérium ideiglenes vezetésével megbizott m. kir. ministerelnök. Péterffy Gyula facseti kir. járásbirósági írnokot, valemarei kincs­tári uradalmi ispánná nevezte ki. Barsti Forget Henrik tartalékos főhadnagy 1889. évi április hó 1-ével — védkötelezettségének tel­jesítése után — a «gróf Grünne» 43. gyalog-ezred tartalék-állományából a m. kir. honvéd gyalogság szabadságolt állományába helyeztetik át. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister, I. évi 5000. szám alatt a következő kör rendeletét intézte valamennyi törvényhatósághoz. Értesítem a törvényhatóságot, hogy a halászat­ról szóló (1888. évi XIX.) törvényt, az ezen tör­vény 72. §-ában nyert felhatalmazásomnál fogva, 1889. évi május hó 1-én életbe léptetem, s egyide­jűleg mindazon halászati szabályrendeleteket, a­melyek az említett törvény életbelépésekor még érvényben állanak, hatályon kívül helyezem. Erről a törvényhatóságot, a szóban levő törvény végrehajtása tárgyában ugyanezen keret és szám alatt kiadott rendeletem megfelelő számú példá­nyainak idezárása mellett tudomás és megfelelő közzététel végett oly felhívással értesítem, hogy hatósági közegeit a hivatkozott törvény, s a végre­hajtási rendelet határozatainak beható tanulmá­nyozására s a törvény életbelépése után megfelelő alkalmazására utasítsa, mert csak így válik lehet­ségessé ezen, közgazdasági szempontból minden­esetre fontossággal bíró törvény eredményes végre­hajtása. Jóllehet a halászati törvény, s a vonatkozó végrehajtási rendelet a törvény tárgyára, s az el­járásra nézve tüzetes és részletes intézkedéseket tartalmaz, szükségesnek tartom a törvényhatóság figyelmét ez alkalommal még a következőkre irá­nyozni : A halászati törvény kettős feladatot kíván meg­oldani : egyrészről halászati tilalmak által elejét akarja venni a káros halpusztításnak, másrészről oly intézkedéseket tartalmaz, a­melyek alkalma­sak az okszerű haltenyésztés előmozdítására. E két rendbeli czél elérése szempontjából a törvény első­sorban is a halászati jog körül ural­kodó homályos viszonyokat rendezi az­által, hogy a halászati jogot a meder tulajdonához köti (tör­vény 1. §.) , mindazonáltal megengedi, hogy mind­azok, a­kik a halászati jogot oly vízterületen gyakorolják, a melynek medre tulajdonukat nem képezi, ezen jogukat 1889. évi május hó 1-től szá­­mitandó egy év alatt, vagyis bezárólag 1890. évi április hó 30-áig, az alispánnál (polgármesternél) igazolhassák. A jogosultság kimutatására megálla­pított ezen határidő elmulasztása a halászati jog elvesztését vonja maga után (törv. 6. §.). A halászati jogosultság megállapítására vonat­kozó határozatokat és eljárást a törvény 3—7. §-ai, a rendeletnek pedig 2—5. §-ai tartalmazzák. A halas­ vizek a törvény által két osztályba so­roltatnak : az egyik osztályba tartoznak a zártvi­zek, ezeken a halászat a jogosult által korlátlanul gyakorolható ; a másik osztály a nyíltvizeket fog­lalja magában. A halászat gyakorlására és védel­mére vonatkozó törvényes intézkedések tehát mind a nyíltvizeken való halászatra vonatkoznak. A törvény egyik irányelve az, hogy a halászat, annak okszerű fejlesztése érdekében, lehetőleg nagy vízterületeken gyakoroltassák , mivel pedig a meder a legtöbb esetben nagyszámú parczellákra osztva, számos birtokos tulajdonát képezi, s ily el­darabolt vízmederben a halászat egységes rendszer szerint nem űzhető, ez okból a törvény a társulati intézményt lépteti életbe, s kimondja, hogy az ér­dekeltek ily esetben a törvény korlátai között csak társulattá alakulva gyakorolhatják a halászatot (törv. 14. §. b) pont). A halászati jogviszonyok rendezése után tehát a törvényhatóságnak a törvény végrehajtása érde­kében egyik legfontosabb és legsürgősebb felada­tát a halászati társulatok megalakítása, s ezzel kapcsolatban a halászat gyakorlásának tényleges rendezése fogja képezni. Addig természetesen, míg a halászati társulatok megalakulnak, a törvény és a végrehajtási rendelet korlátai között az egyes jogosítottak a halászati jogot nyíltvizeken is önállólag szabadon gyako­rolhatják. A halászat önálló módon vagy társulati útán leendő gyakorlásának szabályozása véglegesen a társulat megalakulásakor rendezendő, a társulat alakítására vonatkozó szándékról ugyanis az érde­keltek 30 napon át közszemlére inteendő hirdet­ményben oly felhívással értesíttetnek, hogy ezen határidő alatt, esetleg a tárgyalásnál kifogásaikat, avagy ha jogukat a törvény 14. §. a) pontja értel­mében önállólag kívánják gyakorolni, ezen igé­nyüket is a hatóságnál jelentsék be; a bejelentett igények iránt az érdekeltek, valamint a közigaz­gatási bizottság meghallgatása után a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszer a törvény 15. §-a, illetőleg a rendelet 55—57. §-ai értelmében véglegesen határoz, s ez alkalommal a halá­szatnak bizonyos vízterületen önálló módon leendő gyakorlását engedélyezi, avagy később az érdekel­tek kérelmére a bérleti területek minimumának megállapítása iránt is intézkedik. Korlátozás e részben tehát csakis a bérbeadás esetén nyer al­kalmazást, és­pedig az esetben, ha az egyes jogo­sítottak nem az egész vízterületüket, hanem azt részekre felosztva kívánják bérbe adni ; ily esetek­ben az okszerű halászat előmozdítása s a szomszéd birtokosoknak netán okozható sérelmek kikerülése czéljából a törvény 14. §. a) pontja, s a végrehaj­tási rendelet 16. §-a értelmében a bérleti területek minimumának megállapítása iránt a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszer esetről-esetre intézkedik. Ha az érdekeltek többsége a társulattá alakulás mellett nyilatkozik, s a társulat tényleg megala­kult, a társulati vízterületeken az egyes halászati jogosultak, a társulat fennállásának tartama alatt a társulat beleegyezése nélkül a halászatot többé nem gyakorolhatják, azt bérbe nem adhatják; az ily területeken tehát a halászat a társulat által fog gyakoroltatni. Az esetben pedig, ha a társulat az érdekeltek többsége által meg nem alakítható, avagy ha a társulat törvényszerű kötelezettségének eleget nem tesz, a társulati vízterületeken a halászat a törvény 47. §-a értelmében hivatalból bérbeadandó, és a ha­lászat a bérlő által gyakorlandó. A társulatok szervezésére és a megalakításuk­nál követendő eljárásra nézve a törvény IV. fe­jezete, illetőleg a rendelet 53—63. §-aiban foglalt határozatok irányadók. Az okszerű haltenyésztés előmozdítása érdeké­ben igen fontos intézkedést tartalmaz a törvény 16. §-a, a­midőn alkalmat ad arra, hogy a halak ívására és a halivadék fejlődésére alkalmas terüle­­tetek, az erre szolgáló idő alatt a gazdasági hasz­nálat korlátozásával is, kiméleti terekké nyilvánít­tassanak. Az e részben követendő eljárást a tör­vény V. fejezete, illetőleg a rendelet 50—52. §-ai szabályozzák. A jogosulatlan halászat ellenőrzése czéljából a törvény 8. §-a elrendeli, hogy a­ki akár zárt, akár nyílt vizeken halászni akar, az elsőfokú hatóságnál Lapunk mai számához egy ív­e Hivatalos Értesítői van csatolva.

Next