Budapesti Közlöny, 1890. augusztus (24. évfolyam, 176-200. szám)

1890-08-01 / 176. szám

Grosz Rozina Leopoldina újpesti illetőségű budapesti lakos vezetéknevének t Zelenkai*-ra kért átváltoztatása, f. évi 51.266. sz. belügyminis­­teri rendelettel megegedtetett. A m. tchr. belügym­inister f. évi 2608 jem­. szára alatt a következő rendeletet bocsátotta ki. A közigazgatási hatóságok hatásköréhez utalt kihágási ügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában az 1880. évi 38.547. számú belügymi­­nisteri körrendelettel kiadott rendelet a kihágási ügyek ellátására, tekintet nélkül a kihágás minő­ségére és a kiszabott büntetés mérvére, felebbezés esetén három fokbani elbírálást állapít meg. Ez alapon igen gyakran megtörténik, hogy még azon elmarasztaltak is, kik a kihágás elkövetését be­ismerik, a törvényes alapon kiszabott büntetések ellen akkor is felebbeznek, mikor reájuk a büntetés legkisebb mérve szabatott ki. Ehhez járul, hogy a felebbviteli jognak ezen, a rendőri igazságszolgál­tatás gyorsaságának és hatályosságának megbéní­tására alkalmas kihasználása, tekintve a kihágási ügyeknek évről évre tapasztalt nagymérvű szaporo­dását, a rendőri bíráskodással megbízott hatóságok részéről már­is oly nagy munkaerőt vesz igénybe, melylyel azok egyéb teendők hátráltatása nélkül, jelen szervezetük keretében, alig rendelkeznek, a kihágási ügyek folytonos szaporodása mellett pedig jövőre még kevésbbé fognak rendelkezhetni. Ezen előreláthatólag bekövetkező eshetőségnek elejét veendő, egyetértőleg a m. kir. igazságügy­­miniszer úrral, szükségesnek találtam, hogy a rend­őri igazságszolgáltatás gyorsasága és hatékonysága érdekében, a személyi szabadság és a védelem komolyabb érdekeinek méltánylásával az előlidé­zett rendeletnek a felebbvitelre vonatkozó rendel­kezéseinek módosítása iránt az 1. alatt mellékelt rendeletben foglaltak szerint intézkedjem. Miről a törvényhatóságot tudomás és megfelelő további intézkedés végett értesítem. Kelt Budapesten, 1890. évi julius hó 28-án. Gr. Szapáry Gyula, s. k. Melléklet a 2608/el­. sz. belügyminiszeri körrendelethez. Rendelet a felebbvitel módosításáról a közigazga­tási hatóságok hatáskörébe utalt kihágási ügyekben. A közigazgatási hatóságok hatásköréhez utalt kihágási ügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában az 1880. évi augusztus hó 17-én 38.547. sz. alatt kelt belügyministeri körrendelettel kiadott rendeletnek a felebbezési jogra vonatkozó rendel­kezései következőleg módosíttatnak, illetve egé­­szíttetnek ki: 1. Az első fokú hatóság ítélete ellen, a­meny­nyiben abban büntetésül két forintot meg nem haladó pénzbüntetés van megállapítva, felebbezés­­nek nincs helye; kivéve azon esetet, ha ugyanazon ítéletben az elítélt ellen a két forintot meg nem haladó pénzbüntetésen felül elzárásbüntetés is van megállapítva, vagy ha az ítéletben bűnjelek elkobzása is elrendeltetett, avagy az elítélt valamely foglalkozás gyakorlásától is eltiltatott. 2. A másodfokban hozott ítélet ellen további felebbezésnek csak akkor van helye, ha a másod­fokú ítélet az első fokú ítéletnek akár megváltoz­tatása, akár helybenhagyása mellett elzárást, vagy tíz forintot meghaladó pénzbüntetést állapított meg, vagy ha az ítéletben bűnjelek elkobzása, avagy az elítéltnek valamely foglalkozástól való eltiltása mondatott ki. 3. A felebbvitelnek korlátozására az előző pon­tokban megállapított szabályok alkalmazandók akkor is,ha az 1879. évi XL. t­ cz. 21.§-ának ren­delkezése folytán elzárás helyett lett a pénzbün­tetés megállapítva. 4. A külön törvényeknek a felebb­vitelekre vonat­­kozó rendelkezései a jelen rendelet által nem érin­tettek. 5. Jelen rendelet 1. évi szeptember hó 1. napján ép hatályba, s alkalmazandó mindazokban a kihágási ügyekben, a melyekben az első fokú ható­ság a rendelet hatályba léptéig érdemleges ítéletet nem hozott. Kelt. Budapesten, 1890. évi julius hó 28-án. Gr. Szapáry Gyula, s. k. A kereskedelemügyi m. kir. minister által 1890. évi julius hó 18-án 23.445. sz. a. ki­bocsátott rendelet, *a távirda, a távbeszélő és egyéb villamos berendezésekről­ szóló 1888. évi XXXI. törvényczikk végrehajtása tárgyában. Az 1888. évi XXXI. t.-czikk 15-ik § a és az 1­889. évi XVIII. t.-czikk 3. §-a alapján, egyet­értőleg a m. kir. igazságügyminiszerrel, a követ­kezőket rendelem: I. Bevezetés: 1. §• A távirda, a távbeszélő és a villamos jelző létesítése és használata állami fentartott jog. A távirda, a távbeszélő és a villamos jelzők, illetve ezeknek felállítása, berendezése és üzletben tartása — a jelen rendelet 2. §-ában foglalt ki­vételekkel — az államnak fentartott jogai közé tartoznak (1888 : XXXI. t.-cz. 1. §.) Ennélfogva bárki másnak arra, hogy a magyar korona területén távírdát, távbeszélőt vagy villa­mos jelzőt létesíthessen, berendezhessen és üzlet­ben tarthasson, az 1888. évi XXXI. t.-czikkben megállapított engedélyt előzetesen kell kieszkö­zölnie (1888: XXXI. t.-cz. 1. §.) Az állami távirda, távbeszélő és villamos jelzők ezen jogi természetét nem változtatja meg azon körülmény, ha ezek üzlete bérbe adatnék vagy bármely egyéb módon más által gyakoroltatnék (1888: XXXI. t.-cz. 1. §.). 2. §. Engedély nélkül létesíthető és használható távirda, távbeszélő és villamos jelző. Azon távirda, távbeszélő és villamos jelző be­rendezések létesítése és használata, melyek az egyes házak belsejében, úgyszintén más köz- vagy magánterület által el nem választott telken avagy összefüggő birtokon a közhasználat kizárásával terveztetnek, semmiféle engedélyhez kötve nincs (1888: XXXI. t.-cz. 1. §.) Ha azonban a birtoknak összefüggését köz­vagy magánterület, p. o. vasút, állami, törvény­­hatósági vicinális, községi avagy mások által is használt mezei vagy dűlőút, vagy hajózható folyó, tó avagy csatorna, vagy idegen magántulajdonban álló telek avagy épület sat. megszakítja, — a be­rendezés egész terjedelmében engedélyezés alá tartozik. 3. §. Az engedély megadására ki illetékes ? Azon közhasználatú távírdáknak és távbeszélők­nek mások részére való engedélyezése, melyek a magyar korona területén túlmenőleg terveztetnek, vagy ezen területen belül egyenként tízezernél több lakossal biró oly városokat, illetve községeket kötnének össze, melyek állami távírdával vagy ál­lami távbeszélővel már ellátva vannak, a törvény­­hozást illeti meg; minden más esetben az engedé­lyezés a kereskedelemügyi minister hatásköréhez tartozik (1888: XXXI. t.-cz. 2. §.). A jelen rendeletnek a kereskedelemügyi miniszer által engedélyezhető közhasználatú berendezésekre­ ­ vonatkozó szabályai, az engedélyezés tekintetében való illetékességre nézve megállapított fenti elté­réssel a törvényhozás által engedélyezendő köz­­használatú távírdákra és távbeszélőkre is alkal­mazandók. 4­ §• vasutak és más közlekedési vállalatok üzleti berendezései. A vasutak és más közlekedési vállalatok üzleti távírdái, távbeszélői vagy villamos jelzői iránt úgy a múltra nézve, mint a jövőben az engedély­okmányok határozmányai mérvadók (1888: XXXI. t.-cz. 2- §.). Ha valamely ilyetén berendezésről az engedély­­okmány nem rendelkeznék és azt a forgalmi vállalat létesíteni kívánná, ehez a kereskedelemügyi mi­nister engedélye előzetesen kieszközlendő (1888: XXXI. t.-cz. 2. §.). A minister az ily engedély feltételeit külön fogja megállapítani (1888. XXXI. t.-cz. 3. §.). Egyebekben, az 1888. évi XXXI. t.-cz. és a jelen rendelet határozmányai megfelelő módon a vas­utak és más közlekedési vállalatok ilynemű beren­dezéseire is alkalmazandók. 5. §. Az engedély nem biztosit kizárólagos jogot. Az engedély megadása nem akadályozza meg azt, hogy ugyanazon helységben másoknak is enge­délyeztessék hasonló vagy egyéb berendezés létesí­tése, vagy hogy ugyanazon helységben, az állam létesíthessen hasonló vagy más berendezést. II. Engedélyezési eljárás. A) Magánhasználatú berendezé­seknél. 6. §• A folyamodvány benyújtása. Az 1888. évi XXXI. t.-cz. 1. §-a, illetve a jelen rendelet 1. §-a értelmében engedélyezés alá tar­tozó berendezésekre nézve, a­mennyiben a magán­­használat czéljából terveztetnének, az engedély iránti folyamodványt közvetlenül a kereskedelem­ügyi miniszerhez kell benyújtani. 7­ §• A folyamodvány kellékei. A folyamodványban elő kell adni a létesítendő berendezés minőségét (távirda, vagy távbeszélő, illetve villamos jelző), a felállítandó vonal vég­pontjait és hosszát, a berendezendő állomások minőségét (központi, közvetítő, vagy közlésre be­rendezendő állomás) és mennyiségét, valamint azok helyeit A folyamodványhoz csatolni kell: a) a huzalvezetés tervezett iránynyomát feltün­tető és a 8. §. szerint kiállítandó részlettervet két példányban; b) a 9. §-ban megjelölt közigazgatási hatóság véleményes nyilatkozatát, hogy az engedélyezni kért berendezés létesítése és a részlettervben kije­lölt irány­nyom szerinti kiépítése, különösen pe­dig a közutak, utczák és tereknek, valamint a ha­józható folyóknak, tavaknak és csatornáknak ne­tán tervezett igénybe vétele akadályokba nem üt­közik ; c) a tervezett berendezés által érintendő idegen épületek és telkek tulajdonosainak vagy birtoko­sainak nyilatkozatát az iránt, hogy a vezeték tám­pontjainak a részlettervben megjelölt helyekre ingatlanaikon leendő felállítását, felerősítését és bekapcsolását, illetve a huzaloknak az ingatlanok felett a légűrben vagy a föld alatt elvezetését és esetleg a Detalán szükséges állomások létesítését megengedik.

Next