Budapesti Közlöny, 1891. március (25. évfolyam, 49-72. szám)
1891-03-01 / 49. szám
hogy a fennálló ipartársulatok a tanonczok szerződtetése és felszabadítása, a segédek bejelentése stb. körül oly hatósági jogokat követelnek és akarnak gyakorolni, melyek a törvény szerint csakis az iparhatósági teendőkkel megbízott ipartestületeket illetik, sőt ezen, a törvénynyel ellenkező eljárásokban való ténykedésért még díjakat is erednek, s az ipartestületek megalakítását azon indokból akadályozzák, mert az iparosok már ipartársulati szervezetben állanak. Kijelentem tehát, hogy az ily visszaéléseket szigorúan fogom megtorolni és elvárom a törvényhatóságtól is, hogy az ipartársulatok működését oly irányban kísérje figyelemmel, hogy nem gyakorolnak-e azok a törvény szerint őket meg nem illető jogokat , amennyiben pedig ily visszaélések megállapíttatnának, azok haladék nélkül megszüntetendők lesznek. Ezzel kapcsolatban felhívom a törvényhatóság figyelmét egy további körülményre is, mely kiválóan indokolja, hogy az ipartestületek mindenütt, ahol kellő számú iparosok vannak, mielőbb megalakíttassanak. Az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetében való segélyezéséről szóló s törvényhozási tárgyalás alatt álló törvényjavaslat szerint ugyanis minden az ipartörvény alá eső foglalkozásnál alkalmazottnak betegsegélyző pénztárhoz kell tartoznia, ezenkívül minden önálló iparos esetleg családjával is önként léphet be ily pénztár kötelékébe. Ily betegsegélyző pénztárt azon ipartestület, melynek tagjainál összesen kétszáznál több segédmunkás (segéd vagy tanoncz) foglalkoztatva van, alakíthat, és ily után az ipartestület tagjainál alkalmazott minden segéd vagy tanoncz azon kényszer alól, hogy más pénztárhoz belépni tartozzon, fel van mentve. Ez által az ipartestülethez tartozó iparosoknak újabb és tágabb tér nyílik saját ügyeiket önkormányzatilag 8 egyesületi úton intézhetni. Minthogy az említett törvényjavaslat, amennyiben a törvényhozás által elfogadtatok, legrövidebb idő alatt életbe fog lépni, kell, hogy megelőzőleg az ipartestületek ott, hol erre a kellő feltételek daczára még nem alakultak meg, annál sürgősebben megalakuljanak, mert különben az iparosoknál alkalmazott segédek és tanonczok a felállítandó egyéb betegsegélyző pénztárakba fognak soroztatni és annak megtörténte után az ipartestületi pénztárak alakítása nem csekély nehézségekbe fog ütközni, az iparosok pedig segédszemélyzetük után a járulékokat nem az általuk szervezendő és kezelendő ipartestületi, hanem más pénztárakba lesznek kénytelenek befizetni. Mindezek előrebocsátása után felhívom a törvényhatóságot, hogy a hatósága területén levő iparhatóságokat az ipartestületek létesítésének közgazdasági és társadalmi fontosságára újólag figyelmeztetvén, azokat egyszersmind utasítsa azon intézkedések megtételére, melyekre nézve a volt földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister úrnak 1884. évi 39.266. sz. alatt kelt rendeletében részletes útmutatás adatott, bizton számítván arra hogy ha egyes iparágak képviselői részéről az ipartestület létesítése elébe indokolatlan féltékenységből nehézségek gördíttetnek is, vagy ha az ellen némelyek ellenszenvet iparkodnak is ébreszteni, a törvény rendelkezéseinek helyes megvilágítása mellett az iparhatóság kitartó buzgalmának és tapintatos eljárásának — miként az az eddig felmerült esetekben sikerült, úgy remélhetőleg a jövőben is sikerülni fog — az érdekeltek aggályait eloszlatni s az ipartestület megalakítását keresztülvinni. Felhívom végül a törvényhatóságot, hogy ezen irányban tett intézkedéséről, valamint annak eredményéről, eljárásának tüzetes előadása mellett, hozzám mielőbb, legkésőbb azonban f. évi április hó 1-éig kimerítő jelentést tegyen. Kelt Budapesten, 1891. évi február hó 18-án. Baross. s. k. Bars vármegye Szent-Benedek községének szőlőiben a phylloxera jelenléte megállapittatván, a nevezett község határa a földmivelésügyi m. kir. ministernek f. évi 8773. sz. rendeletével zár alá helyeztetett. Baranya vármegye Viselő községének szemben a phylloxera jelenléte megállapittatván, nevezett község határa a földmivelésügyi m. kir. ministernek f. évi 8776. sz. rendeletével zár alá helyeztetett. A kunhegyesi kisbirtokosok olvasókörének alapszabályai, a m. kir. belügyminister által, f. évi 13.674. sz. alatt, a bemutatási záradékkal elláttattak. Pályázat. A budapesti V. ker. kir. főgymnasiumnál betöltendő és az 1891/2. tanév kezdetén elfoglalandó rendes tanári állomásra, melylyel 1500 frt fizetés, 300 frt lakpénz, a szabályszerű ötödéves pótlék élvezete és nyugdíjjogosultság van összekötve, ezennel pályázat hirdettetik. Ez állásra a latin és német, vagy a latin és magyar nyelvből középiskolai képesítéssel bíró egyének pályázhatnak. A pályázók a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumhoz czimzett folyamodványukat, mevekben életkoruk, vallásuk, családi állapotuk, tankötelezettségi viszonyuk, végzett tanulmányaik képesítésök, nyelvismereteik, eddigi netaláni szolgálataik okmányokkal igazolandók, ha szolgálatban vannak, elöljáróságuk utján, minősítési táblázattal, különben pedig közvetlenül a budapest fővárosi tankerületi kir. főigazgatóhoz 1891. évi április hó 1-éig küldték be. Kelt Budapesten, 1891. évi február hó 17-én. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministertől. Az államosított magyar északkeleti vasút arany elsőbbségi kölcsöne kötelezvényeinek tizenharmadik kisorsolása f. évi április hó 1-én d. e. 11 órakor fog a m. kir. lottóigazgatóság által (fővámépület) megtartatni. Az egri ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Bóta Szilárd előbb egri, most budapesti ügyvéd a kir. Curia által 9. fegy. 1891. sz. alatt helybenhagyott 72. fegy. 1890. számú ítéletével az ügyvédség gyakorlatától hat hóra felfüggesztetett. A felfüggesztés 1891. évi márczius hó 1-től 1891. évi szeptember hó 1-éig tart. A miskolczi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Kérészy László miskolczi lakos ügyvéd és kamarai tag, elhalálozása folytán, a kamara lajstromából kitöröltetett. A székesfehérvári ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy dr. Rosenberg Lajos ügyvéd, Veszprém székhelylyel, dr. Faludi Gyula ügyvéd pedig Székes-Fehérvár székhelylyel, kamara lajstromába folytatólag felvétettek. NEMHIVATALOS KÉSZ. Felhivás. A hernalsi katonatiszti leánynevelő intézet fennállásának százados évfordulója a Császárné és Királyné ő Felségét, mint legfelsőbb Védasszonyt arra indítá, hogy magasztos kegyét ez áldásosan működő intézet iránt különösen tanúsítsa. A Felséges Asszony 1875. évi november hó 7-én kelt emlékezetes legfelsőbb kéziratában Mária és Klotild fenséges főherczeg asszonyokat fölhívni kegyeskedett, hogy az intézet megnagyobbítása érdekében kezdeményezőleg hassanak. A monarchia mindkét államában nagyszámú jótevő és nemesszívű hölgy követe a legmagasb helyről adott nemes példát, s már néhány hónap múlva a végrehajtó-bizottság élén álló fenséges hölgyek félmilliót tevő összeget adtak át a közös hadügyministériumnak a végből, hogy a nevezett intézet megnagyobbittassék s ifjabb alapítványi helyek rendszeresittessenek. Élénk visszhangot keltett e nemes tett, valamint ő Felségének, a Felséges Uralkodó pár ezüstlakodalmának ünnepe alkalmából 1879-ben közzétett abbeli legf. elhatározása, melylyel 30 új alapítványi hely szervezését elrendelte. Azóta évek teltek el s úgy a hernalsi, mint a soproni testvérintézetre is, mely ugyancsak a közjótékonyságnak köszöni alapítását, a virágzás és fejlődés korszaka virradt. A magasztos példa egyre növeli az áldozatkész jótevők számát. Ekkor mihamarább meggyarapodott a két intézet s az újabb helyiségeknek megfelelőleg az alapítványi helyek is szaporodtak. Az újabb adakozások következtében ez intézetek épületei kikerekittettek s a helyi viszonyok arányai megnagyobbodván, ugyancsak újabb 30—40 gyermekkel többet lehet ismét elhelyezni. A kedvezőbb elhelyezési viszonyok teljes fölhasználása azonban mindinkább égető szükséggé válik, mert évről évre több gondot ad a tiszti árvák illő nevelése és zsenge ifjúságukban való megóvása, e mellett pedig folyton növekedik az árvák száma. Ez intézetek múltjához szép hagyományok fűződnek, a jótékonyság szellemének köszönhetik keletkezésöket és virágzásukat. Midőn az e helyek betöltésére szükséges összegek előteremtéséről van szó, újból ez ősforráshoz fordulunk: a fenkölt szellemű nemes hölgyek szívéhez. Ezért a Császárné és Királyné Ő Felsége, mint két katonatiszti leénynevelő intézet legfőbb Védasszonyának legkegyelmesebb oltalma alatt működő alálírt bizottság kérelmével az összes emberbarátokhoz fordul. Esdre kéri a melegen érző hölgyeket, az ifjúság barátait, a nemes törekvések pártfogóit és támogatóit, egyúttal fölemeli kérő szavát hazánk jótékony lakosságához s a véderő tagjaihoz, hogy e czélra tehetségük szerint adakozzanak. A begyűlt alapítvány kamataiból ugyancsak érdemes katonatisztek árváit, zsenge ifjúságuk oltalomra leginkább szoruló éveiben fölmentvén őket az élet gondjaitól: a két katonatiszti leánynevelő intézetben majdan tanítónőkké s nevelőnőkké képezik. Legi elhatározás következtében ez alapítvány Valéria főherczegasszony ő fensége lakodalmának emlékére Valéria-alapítvány nevet viselend. Melegen kérjük az összes nő- és férfi egyesületeket, hogy áldásos működésüket e szép czélra irányozzák. Azonkép tisztelettel kérjük a monarchia mindkét államában megjelenő napi- és hetilapok.