Budapesti Közlöny, 1891. augusztus (25. évfolyam, 174-197. szám)

1891-08-01 / 174. szám

. ....................................... .. , - --------------­szükségesek , illetőleg a melyek a kereskedelem­ügyi m. kir. minister­ részéről, hivatkozással azon szabályokra, követeltetni fognak. Az engedélyesek kötelesek továbbá a kereske­delemügyi m. kir. minister rendeletére minden kártalanítás nélkül egy másik vágányt az esetre kiépíteni, ha az engedélyezett vonalon az évi elegybevétel kilométerenként 14.000 frtot osztrák értékben meghalad. Ezen kötelezettség teljesítése azonban engedé­lyesektől csak az alább megállapított engedély­tartam első 70 éve alatt követelhető. 20. §. Az engedélyesek kötelesek az engedélyezett vasút üzletéről a számadásokat az érvényben álló számlázási minta szerint vezetni, s a lezárt üzleti számlát, a vagyonmérleg, nyereség és veszteség­számlával együtt, legkésőbb a számadási évet követő május hó végéig a kereskedelemügyi m. kir. mi­­nisterhez bemutatni. Kötelesek továbbá az engedélyesek a forgalom és üzlet eredményeit részletesen kitüntető évi jelentést szerkeszteni és közhírré tenni, s mindennemű, a felügyeleti hatóságok által kívánt statisztikai ada­tot beszolgáltatni. 21. §. Engedélyeseknek jogukban álland akár önállóan, akár a telek-fogarasi h. é. vasút engedélyeseivel egyesülve, részvénytársaságot alapítani s a tény­leges épitési és berendezési költség beszerzése czéljából névre vagy előmutatóra szóló czimleteket az 1888. évi IV. t.t cz. 10. §-ában foglalt határoz­­mányok figyelemben tartása mellett kibocsátani, mely kibocsátásnak módozatait a kereskedelem­ügyi m. kir. minister a pénzügyi m. kir. minis­­terrel egyetértőleg állapítja meg. Ha az imént említett módon elsőbbségi részvé­nyek, esetleg elsőbbségi kötvények bocsáttatnának ki, a pálya tiszta jövedelméből mindenekelőtt az elsőbbségi czimleteknek a kereskedelemügyi m. kir. minister által a pénzügyminiszerrel egyet­értőleg megállapítandó törlesztési hányada, s további sorban e czimleteknek legfeljebb 5°/0-al megszabandó osztaléka lesz fedezendő, s ehhez képest a törzsrészvények törlesztése mindaddig meg nem kezdhető, a­míg az összes elsőbbségi czim­­letek nem törlesztettek. A kétnemű czimletek tulajdonosai mindazon­által minden egyéb társasági jogokban és kötele­zettségekben egyaránt részesülnek. A jelen engedélyokmány és az annak kiegészítő részét képező okmányok az alakítandó részvény­­társaságra változatlanul kötelezők, s ehhez képest az alakítandó részvénytársaság az engedélyeseket a jelen engedélyokmány alapján megillető jogokat és kötelezettségeket változatlanul és minden fen­­tartás nélkül kötelezőleg átvenni tartozik. A részvénytársaság megalakításához szükséges alapszabályok, a kibocsátandó czimletek és szel­vényeik mintáival együtt, átvizsgálás és jóváhagyás végett a kereskedelemügyi miniszerhez fölter­­jesztendők, s a nevezett miniszer részéről az alap­szabályokban, valamint a czímletek és szelvényeik mintáinak tervezetében kívánt módosítások föltét­lenül foganatosítandók. Az alapszabályokba mindenesetre fölveendő az is, hogy azon esetre, ha az alább megállapított engedélytartam alatt jövedelem hiánya miatt az összes czimletek törleszthetők nem lennének, a törlesztetlenül maradt czimletek tulajdonosai czimleteiknek beváltását, vagy e czimen bármi­nemű kárpótlást az államtól nem igényelhetnek. A társaság székhelye Budapest, esetleg Nagy­szeben, s hivatalos ügykezelési nyelve kizárólag a magyar, 22. §. A jelen engedély tartama a fenti 2-ik §-ban idézett ideiglenes vasutengedélyezési szabály 9. §. b) pontja alatt kimondott oltalommal és az 1880. évi XXXI. t.-cz. 2. §-a, illetve az 1888. évi IV. t.-cz. 2. §-ának b) és c) pontjai szerint az állam részére biztositott megváltási jog épség­ben tartásával, a jelen engedélyokmány keltő napjától számítandó, egymás után következő 90 évben állapittatik meg. Ezen 90 év leteltével a vasút és annak összes tartozékai ingyen és tehermentesen mennek át a magyar állam tulajdonába és szabad haszonélve­zetébe, illetve engedélyesek vagy jogutódaik ezen vasutat teljes jókarban, ingyen és tehermentesen tartoznak az államnak átadni. A pálya engedélyének és üzletének átruházása, valamint a pálya és tartozékainak függő adóssá­gokkal, kölcsönökkel való jelzálogi megterhelte­­tése tekintetében,«az 1888. évi IV. t.-cz. 2-ik §-ának a) pontja, illetőleg az ezen törvény 10-ik §-ában foglalt határozatok irányadók. Az 1880. évi XXXI. t.-cz. 2. §-ában és az 1888. évi IV. t.-cz. 2. §-ának b) és c) pontjaiban előirt megváltás esetében a megváltás módozatai tekin­tetében ugyancsak az idézett törvényczikk hatá­rozatai irányadók. A magyar államnak jogában álland az 1888. évi IV. t. cz. 2. §-a értelmében az engedélyezett nagyszeben-vöröstoronyi helyi érdekű vasútnak Nagy-Szebentől az Olt áthidalásáig s innen az or­szág határáig terjedő részét külön is és pedig a vasút többi részétől függetlenül beváltani, mely esetre, a mennyiben a megváltás az 1880. évi XXXI. t. sz. 2. §-a második bekezdése szerint az engedélyezést követő 10 év alatt történnék, meg­váltási ár gyanánt a Nagy-Szebentől az Olt áthi­dalásáig (ezt is beleértve) terjedő vonalrészre nézve a jelen engedélyokmány 7. §-ában megálla­pított 987.000 forint, az Olt hídtól az ország ha­társzéléig terjedő vonalrészre nézve pedig az en­nek tényleges engedélyezése alkalmával megálla­pítandó tényleges építési és üzletberendezési költ­ség lesz az engedélyesek, illetve jogutódjaik ré­szére fizetendő. Az esetre pedig, ha az említett vonalrészeket az állam meg nem váltaná, és a forgalom igényei azoknak átalakítását és tökéletesebb berendezését kívánatossá tennék : engedélyesek vagy jogutód­jaik kötelesek lesznek a Nagy-Szebentől az Olt folyóig ennek áthidalását is beleértve terjedő vo­nalrészt, valamint az Olt hídtól a Vöröstorony­­szorosig illetve az ország határáig terjedő s az előbbi vonalrészhez hasonlóan már eredetileg is első rangú alépítmény­nyel létesítendő vonalrészt a kereskedelemügyi m. kir. minister felhívására és az általa kitűzendő záros határidő alatt saját költségükön első rangú vasútvonallá átalakítani, önként értetvén, hogy a megnevezett folytatólagos vonalrészek átalakítási költségeinek fedezhetése czéljából a tényleges építési és üzletberendezési tőke megfelelően felemelendő lesz. Mindkét esetben átveszi a magyar állam saját tulajdonába, birtokába és haszonélvezetébe a pálya területét és földjét, a föld- és műmunkálatokat, a fel- és alépítményeket minden hozzátartozókkal, úgymint: forgalmi eszközökkel, pályaudvarokkal, fel- és lerakodó helyekkel, a vasút üzletéhez tar­tozó épületekkel, az indulási és érkezési helyeken őr- és felvigyázó házakkal, minden felszerelvé­nyekkel, ingó és ingatlanokkal egyetemben ; ellen­ben az engedélyesek vagy jogutódaik megtartják az általuk folytatott üzlet alatt jövedelmi fölöslegeik­ből alkotott netáni tartalékalapot és a kinnlevő cselekvő követeléseket, valamint azon építkezéseket, a­melyek megszerzésére vagy előállítására a kor­mány által azon határozott hozzáadással hatalmaz­­tattak fel, hogy azok a vaspályának semmi tarto­zékát képezni nem fogják. 23. §: A kereskedelemügyi m. kir. miniszer az állami érdekek megóvása tekintetéből jogosítva van ma­gának ügy a pálya építése, valamint az üzlet meg­felelő felszerelése és folytonos jó karban tartása felől minden részben meggyőződést szerezni és meghagyni, hogy a mutatkozó hiányok pótoltas­sanak. Különösen fentartatik a nevezett minister ré­szére azon jog, hogy a forgalom növekedéséhez képest engedélyeseket a forgalmi eszközöknek időn­kénti megfelelő szaporítására kötelezhesse. A kereskedelemügyi m. kir. ministernek joga van továbbá a részéről kiküldött közeg által az ügyvitelt és pályaigazgatást megvizsgálni és ellen­­őrizni. A kereskedelemügyi m. kir. miniszer által ki­küldött biztosnak jogában áll, az igazgatóság és az ennek kebeléből netán kirendelt külön bizott­ságok ülésében, valamint a közgyűlésekben részt venni, nemkülönben törvénytelen, a köz- vagy az állami érdekekre netán hátrányos, az engedélyok­­mánynyal ellenkező intézkedéseket felfüggeszteni és erről a nevezett miniszernek további eljárás végett jelentést tenni. 24. §. A kereskedelemügyi m. kir. miniszert megilleti a jog, hogy engedélyeseket a jelen engedélyokmány és az annak kiegészítő részét képező okmányokban megállapított kötelezettségeiknek, úgyszintén a kormány által az engedélyeseket kötelező törvé­nyek, szabályok, utasítások stb. alapján kiadott ren­deleteknek teljesítésére 100 frttól 10.000 forintig terjedhető bírság kivetése által szoríthassa. A kivetett és a kereskedelemügyi m. kir. mi­niszer által kitűzött záros határidő alatt az engedé­lyesek által be nem fizetett birság a vasút bármely birtokából vagy annak jövedelméből egyszerű közigazgatási uton fog behajtatni. Az esetre, ha a kiszabott pénzbírság a még le­tétben levő engedélyezési biztosítékból vonatnék le, engedélyesek ezen biztosítékot az eredeti összegre a pénzbírság levonásának napjától számítandó 14 nap alatt ismét kiegészíteni tartoznak. Ha az engedélyokmányon vagy egyéb törvényes határozatokon és rendelkezéseken alapuló kötele­zettségek megsértése az engedélyesek részéről is­mételve fordulna elő, s más megtorló intézkedés a kívánt eredményre nem vezetne; úgyszintén, ha a fenti 3-ik §-ban megállapított határidők az építési tervek benyújtására, az építés befejezésére, illetőleg az üzlet megnyitására nézve még nem tartatnának, s e határidők megtartásának elmulasztása a több­ször idézett vasút-engedélyezési szabály 11-ik §-ának b) pontja értelmében, különösen pedig po­litikai és pénzügyi válságok által nem igazoltat­hatnék : a kereskedelemügyi m. kir. miniszer a jelen engedélyokmányt bármikor hatályon kívül helyezheti és megszűntnek nyilváníthatja, a­nélkül, hogy ezen határozatból kifolyólag engedélyesek az állam irányában bármi néven nevezendő czímen kárpótlási igénynyel léphetnének fel. Annak meghatározása, hogy az engedély hatá­lyon kívül helyezése esetén a pálya építésének folytatása , illetőleg úgy ezen, mint azon esetben, ha az engedélyesek a pálya üzletét megszakítanák. 2

Next