Budapesti Közlöny, 1894. június (28. évfolyam, 123-147. szám)
1894-06-01 / 123. szám
10. §. A birtokossági közgyűlés határozatait a községi elöljáróság hajtja végre; a nyomásos gazdálkodás, közös legeltetés és apaállattartás ügyeit az intézi. Megállapítja továbbá az ugar, tarló, rét és legelő legeltetésének idejét; gondoskodik az apaállatok beszerzéséről és eltartásáról. Ezen teendők ellátásának költségei a községi költségvetéssel együtt, de a többi kiadásoktól elkülönítve állapitandók meg s azok által viselendők, kik a közös gazdálkodásban és állattenyésztésben részt vesznek. Az állattenyésztési kiadások fedezésére jogában áll a községi képviselő-testületnek a tenyészállatok után bizonyos díjakat állapítani meg. Az ezekből származó bevétel azonban kizárólag állattenyésztési czélokra fordítandó. Az elöljáróságot ezen ügykörben is a képviselőtestület ellenőrzi és sérelmes intézkedései az elsőfokú hatósághoz felebbezhetők. További felebbezés esetén a másodfokú hatóság végérvényesen határoz. 11. §. A birtokossági közgyűlésnek jogában áll a 10. §-ban említett teendőket saját közegeire bízni s e czélból külön tanácsot és végrehajtó közegeket választani. Ez azonban csak a törvényhatóság által jóváhagyott szervezési szabályok alapján eszközölhető. Ez esetben a községi elöljáróságnak és képviselőtestületnek a 10. §-ban körülírt jogai és kötelességei ezen tanácsra és végrehajtó közegekre mennek át s ezek intézkedései is a 10. §. értelmében felebbezhetők. 12. §• Osztatlan közös tulajdont képező közlegelők csak akkor oszthatók fel, ha a földmivelésügyi miniszer a felosztáshoz az engedélyt megadta. Közös havasi legelőknél igazolandó, hogy más mivelési módok alkalmazása esetén sem a felosztás alá kerülő legelő, sem pedig az az alatt elterülő földek vízmosások képződése vagy a feltalajnak más módoni eltűnése által, állagukban veszélyeztetve nem lesznek. 13. §: Vízmosásos és vízmosás veszélyének kitett területeken, a legeltetés egészben vagy részben eltiltható. Ha a létező vagy keletkező vízmosások másnak birtokát is károsítanák, vagy kárral fenyegetnék, a szükséges óvintézkedéseket, esetleg ezen területeknek záros határidő alatti befásítását a hatóság elrendelheti, s meg nem egyezés esetén a költségek viselése tekintetéből az érdekeltség arányában határoz. Ha az érdekeltek a hatóság által elrendelt intézkedéseket a kitűzött határidő alatt elfogadható indok nélkül végre nem hajtanák, a hatóság által kötelezettségeik teljesítésére annyiszor, amennyiszer 200 koronáig terjedhető pénzbírsággal szoríthatók. 14. §: A korlátolt forgalmú birtokon létező kopár területek, melyek befásitásra alkalmasak, és más módon okszerűbben nem használhatók, záros határidő alatt befásitandók. Mely területek s minő határidő alatt fásittassanak be, azt az érdekelt birtokos meghallgatása után a törvényhatóság közigazgatási bizottsága határozza meg. Ha az illető birtokos a hatóság által elrendelt intézkedéseket elfogadható indok nélkül a kitűzött határidő alatt végre nem hajtaná, a hatóság által kötelezettségének teljesítésére anynyiszor, amennyiszer 200 koronáig terjedhető pénzbírsággal szorítható. 15. §. A városoknak, továbbá a kis- és nagyközségeknek, mint jogi személyeknek tulajdonát képező mezőgazdasági birtokok, a czélszerű gazdasági hasznosítás és jövedelmeztetés szempontjából is hatósági ellenőrzés alatt állanak. Kis- és nagyközségekben a főszolgabíró vagy helyettessé a helyszínen járta alkalmával köteles a községi birtokok mikénti kezeléséről is személyes meggyőződést szerezni s a tapasztalt hiányokról jelentést tenni, illetve, amennyiben hatáskörében áll, azok megszüntetése iránt intézkedni. 16. §. Haszonbérbe adott birtokoknál a haszonbéri szerződés határozza meg, hogy a birtokos a jelen törvényben gyökerező jogait és kötelezettségeit mily mérvben ruházza át a bérlőre. Ha a szerződés ez iránt intézkedéseket nem tartalmaz, vagy ha intézkedéseket tartalmaz, de az a községi elöljáróságnál be nem mutattalak: minden ezen törvényen alapuló jogok és kötelezettségek a bérlőre ruházottaknak tekintetnek. A birtok állagát érintő tárgyaláshoz azonban a birtokos mindig meghívandó. 17. §. • Kendert és lent áztatni csak a hatóság által e czélra kijelölt helyeken és megállapított módozatok mellett szabad. II. FEJEZET. A legeltetésről. 18. §. Legeltetni csak kellő felügyelet mellett szabad. Bekerített helyeken az állatok felvigyázó nélkül is legelhetnek. Mennyiben kell a vasutak mentén legelő állatokra közbiztonsági szempontból fokozott felügyeletet gyakorolni, azt a vasúti üzletrendtartás és a fennálló külön szabályok határozzák meg. A közutakon való legeltetés tárgyában az 1890: I. t.-cz. 137. §-ának határozmányai irányadók. 19. §. A pásztorokra, valamint az állatok legelésénél való felügyelet módozataira nézve, a törvényhatóság szabályrendeletileg intézkedik. 20. §. Közös, avagy községi tulajdont képező legelőkön és oly határokban vagy határrészekben, hol a nyomásos gazdálkodás van elfogadva: lovat, szarvasmarhát és sertést legeltetni rendszerint csak közös csordákban, nyájakban, tálkákban, csürhékben és ménesekben szabad. 21. §. A közös legeltetésre használt birtokoknál a községi képviselőtestület, illetve a birtokossági külön tanács (11. §.) megállapítja, hogy a) a legelőre hány állat bocsátható, s) a területnek mely részei, mely időben és minő sorrendben felváltva kerüljenek legeltetés alá, c) egymást a legeltetésben hátráltató állatnemek a legelőnek mely részeiben és minő sorrendben legelhessenek, d) hol nem szabad állategészségi vagy más okokból legeltetni, e) hol legyenek a kutak, itatok, delelők és védhelyek stb. készítendők, f) egy állat után legeltetési költségek (pásztorbér, legelő stb.) czimén mily összeg fizetendő, g) mely esetekben engedhető meg az, hogy a 20. §-ban elrendelt legeltetési módtól eltérőleg egyesek külön legeltethessenek. 22. §. Egy évnél idősebb méncsikók és félévnél idősebb bikaborjuk közös legelőkön, csak elkülönített helyeken legeltethetők. 23. §. Minden községben, a községbeli összes haszonállat létszáma, faj és kor szerint megkülönböztetve évenkint akkor, midőn a közös legelőre kihajtandó állatok az 1888 : VII. t.-cz. 12. §-ának megfelelően számba vétetnek és egészségileg megvizsgáltatnak, összeírandó és az összeírás márczius hó végéig, a járási főszolgabírónak egy példányban felterjesztendő. Oly esetben, midőn a legelőjogosult később szándékozik a legelőre marhát kihajtani, ezt a községi elöljáróságnak bejelenteni s az állatot a bejelentéstől számítva 48 óráig saját külön területén tartani köteles, mely idő alatt annak egészségi állapotáról, hol a községben állatorvos van, az, ennek hiányában az elöljáróság egy tagja meggyőződni tartozik s az állat a közlegelőre csak akkor bocsátható ki, ha egészségesnek találtatott. Hol közös legelő nincsen, az összeírás legkésőbb márczius hóban teljesítendő. III. FEJEZET. Az állattenyésztésről. 24. §. A szarvasmarhára nézve a földmivelésügyi miniszer által megállapított tenyészkerületek, vagyis az, hogy hatóságilag az ország melyik részében, milyen szarvasmarhafajnák tenyésztése támogattatik, a jelen törvény által érintetlenül hagyatnak. A fennálló tenyészkerületeket a változott viszonyoknak megfelelőleg a törvényhatóság szabályrendelet által módosíthatja. Ilyen szabályrendelet a földmivelésügyi miniszer jóváhagyása után léphet életbe. A lovakra nézve a tenyészkerületeket a törvényhatóság meghallgatása után a földmivelésügyi miniszer határozza meg. 25. §. A törvényhatóság meghatározza, hogy területén az egyes állatnemeknél az egyes vidékeken (ló, szarvasmarha, juh és disznó) hány anyaállathoz szerzendő be egy apaállat. A közös használatra szolgáló apaállatok megszerzéséről, elhelyezéséről és tartásáról a község, illetve a birtokossági tanács gondoskodik. Ugyancsak a község gondoskodik arról is, hogy a szükséges számú apaállat a jelen törvény 26. §-ában kitűzött határidő alatt beszereztessék. Ha a község ebbeli kötelességének nem felel meg, a hatóság a szükséges számú apaállatok beszerzéséről, a járási mezőgazdasági bizottság közreműködése mellett a község költségére (10 §.) gondoskodik. 26. §. A községi apaállatok megszerzésére nézve, az jelen törvény életbelépésétől számítva, a következő határidők állapíttatnak meg: lovakra nézve, amennyiben állami ménekről kielégítőleg nincsen gondoskodva . . 10 év, szarvasmarhákra nézve.....................4 » juh és sertésre nézve.......................... 2 » Ezen határidőkön belül az érdekelt községek meghallgatása után, a törvényhatóság, tekintettel a községek állattenyésztésének fejlettségére és vagyoni viszonyaira, meghatározza, hogy fokozatosan mely község, mely évben köteles a kellő számú apaállatokat beszerezni. Mennyiben menthető fel ebbeli kötelezettsége alól valamely község, azt a hatóság indokolt javaslatára esetről-esetre a földmivelésügyi miniszer állapítja meg. 27. §. Egyes községeknek, amelyekben annyi anyaállat nincs, hogy azok miatt egy apaállat beszerzése és tartása indokolt volna, vagy egyébként olyan különleges viszonyok vannak, hogy az önálló apaállat beszerzése és tartása különös nehézségekkel járna, a hatóság megengedheti, hogy annak beszerzése és tartása végett más községekkel egyesülhessenek. 28. §: Az apaállatok megvizsgálása czéljából minden közigazgatási járásban, járási mezőgazdasági bizottság alakítandó. A járási mezőgazdasági bizottságok alakítása és működési körük meghatározása iránt, a földmivelésügyi miniszer rendeletileg intézkedik. 29. §: Közös használatra szánt apaállatok tenyésztésre csak akkor használhatók, ha azokat a járási mezőgazdasági bizottság megvizsgálta és az illető évadra, tekintettel a szarvasmarhánál és lónál a tenyészkerület követelményeire is, tenyésztésre alkalmasaknak találta és arról tenyésztési igazolványt állított ki. Ha az apaállatok tenyésztésre alkalmasaknak nem találtatnak, a tenyésztéstől ideiglenesen vagy véglegesen kizárandók és kiheréltetésük is elrendelhető. A járási mezőgazdasági bizottság határozata ellen a másodfokú hatósághoz van felebbezésnek helye, amely végérvényesen határoz.