Budapesti Közlöny, 1894. június (28. évfolyam, 123-147. szám)

1894-06-01 / 123. szám

10. §. A birtokossági közgyűlés határozatait a köz­ségi elöljáróság hajtja végre; a nyomásos gaz­dálkodás, közös legeltetés és apaállattartás ügyeit az intézi. Megállapítja továbbá az ugar, tarló, rét és legelő legeltetésének idejét; gon­doskodik az apaállatok beszerzéséről és eltar­tásáról. Ezen teendők ellátásának költségei a köz­ségi költségvetéssel együtt, de a többi kiadá­soktól elkülönítve állapitandók meg s azok ál­tal viselendők, kik a közös gazdálkodásban és állattenyésztésben részt vesznek. Az állattenyésztési kiadások fedezésére jogá­ban áll a községi képviselő-testületnek a te­nyészállatok után bizonyos díjakat állapítani meg. Az ezekből származó bevétel azonban ki­zárólag állattenyésztési czélokra fordítandó. Az elöljáróságot ezen ügykörben is a képvi­selőtestület ellenőrzi és sérelmes intézkedései az elsőfokú hatósághoz felebbezhetők. További felebbezés esetén a másodfokú ható­ság végérvényesen határoz. 11. §. A birtokossági közgyűlésnek jogában áll a 10. §-ban említett teendőket saját közegeire bízni s e czélból külön tanácsot és végrehajtó közegeket választani. Ez azonban csak a törvényhatóság által jó­váhagyott szervezési szabályok alapján eszkö­zölhető. Ez esetben a községi elöljáróságnak és kép­viselőtestületnek a 10. §-ban körülírt jogai és kötelességei ezen tanácsra és végrehajtó köze­gekre mennek át s ezek intézkedései is a 10. §. értelmében felebbezhetők. 12. §• Osztatlan közös tulajdont képező közlegelők csak akkor oszthatók fel, ha a földmivelésügyi miniszer a felosztáshoz az engedélyt megadta. Közös havasi legelőknél igazolandó, hogy más mivelési módok alkalmazása esetén sem a fel­osztás alá kerülő legelő, sem pedig az az alatt elterülő földek vízmosások képződése vagy a fel­talajnak más módoni eltűnése által, állagukban veszélyeztetve nem lesznek. 13. §: Vízmosásos és vízmosás veszélyének kitett te­rületeken, a legeltetés egészben vagy részben el­tiltható. Ha a létező vagy keletkező vízmosások más­nak birtokát is károsítanák, vagy kárral fenye­getnék, a szükséges óvintézkedéseket, esetleg ezen területeknek záros határidő alatti befásí­­tását a hatóság elrendelheti, s meg nem egye­zés esetén a költségek viselése tekintetéből az érdekeltség arányában határoz. Ha az érdekeltek a hatóság által elrendelt intézkedéseket a kitűzött határidő alatt elfogad­ható indok nélkül végre nem hajtanák, a ható­ság által kötelezettségeik teljesítésére annyiszor, a­mennyiszer 200 koronáig terjedhető pénzbír­sággal szoríthatók. 14. §: A korlátolt forgalmú birtokon létező kopár területek, melyek befásitásra alkalmasak, és más módon oks­zerűbben nem használhatók, záros határidő alatt befásitandók. Mely területek s minő határidő alatt fásit­­tassanak be, azt az érdekelt birtokos meghall­gatása után a törvényhatóság közigazgatási bi­zottsága határozza meg. Ha az illető birtokos a hatóság által elren­delt intézkedéseket elfogadható indok nélkül a kitűzött határidő alatt végre nem hajtaná, a hatóság által kötelezettségének teljesítésére any­­nyiszor, a­mennyiszer 200 koronáig terjedhető pénzbírsággal szorítható. 15. §. A városoknak, továbbá a kis- és nagyközsé­geknek, mint jogi személyeknek tulajdonát ké­pező mezőgazdasági birtokok, a czélszerű gaz­dasági hasznosítás és jövedelmeztetés szempont­jából is hatósági ellenőrzés alatt állanak. Kis- és nagyközségekben a főszolgabíró vagy helyettessé a helyszínen járta alkalmával köte­les a községi birtokok mikénti kezeléséről is személyes meggyőződést szerezni s a tapasztalt hiányokról jelentést tenni, illetve, a­mennyiben hatáskörében áll, azok megszüntetése iránt intézkedni. 16. §. Haszonbérbe adott birtokoknál a haszonbéri szerződés határozza meg, hogy a birtokos a jelen törvényben gyökerező jogait és kötelezett­ségeit mily mérvben ruházza át a bérlőre. Ha a szerződés ez iránt intézkedéseket nem tartalmaz, vagy ha intézkedéseket tartalmaz, de az a községi elöljáróságnál be nem mutattalak: minden ezen törvényen alapuló jogok és köte­lezettségek a bérlőre ruházottaknak tekintetnek. A birtok állagát érintő tárgyaláshoz azonban a birtokos mindig meghívandó. 17. §. • Kendert és lent áztatni csak a hatóság által e czélra kijelölt helyeken és megállapított mó­dozatok mellett szabad. II. FEJEZET. A legeltetésről. 18. §. Legeltetni csak kellő felügyelet mellett sza­bad. Bekerített helyeken az állatok felvigyázó nélkül is legelhetnek. Mennyiben kell a vasutak mentén legelő ál­latokra közbiztonsági szempontból fokozott fel­ügyeletet gyakorolni, azt a vasúti üzletrendtar­­tás és a fennálló külön szabályok határozzák meg. A közutakon való legeltetés tárgyában az 1890: I. t.-cz. 137. §-ának határozmányai irányadók. 19. §. A pásztorokra, valamint az állatok legelésé­­nél való felügyelet módozataira nézve, a tör­vényhatóság szabályrendeletileg intézkedik. 20. §. Közös, avagy községi tulajdont képező lege­lőkön és oly határokban vagy határrészekben, hol a nyomásos gazdálkodás van elfogadva: lo­vat, szarvasmarhát és sertést legeltetni rendsze­rint csak közös csordákban, nyájakban, tálkák­ban, csürhékben és ménesekben szabad. 21. §. A közös legeltetésre használt birtokoknál a községi képviselőtestület, illetve a birtokossági külön tanács (11. §.) megállapítja, hogy a) a legelőre hány állat bocsátható, s­) a területnek mely részei, mely időben és minő sorrendben felváltva kerüljenek legelte­tés alá, c) egymást a legeltetésben hátráltató állat­nemek a legelőnek mely részeiben és minő sor­rendben legelhessenek, d) hol nem szabad állategészségi vagy más okokból legeltetni, e) hol legyenek a kutak, itatok, delelők és védhelyek stb. készítendők, f) egy állat után legeltetési költségek (pász­torbér, legelő stb.) czimén mily összeg fizetendő, g) mely esetekben engedhető meg az, hogy a 20. §-ban elrendelt legeltetési módtól eltérőleg egyesek külön legeltethessenek. 22. §. Egy évnél idősebb méncsikók és félévnél idő­sebb bikaborjuk közös legelőkön, csak elkülöní­tett helyeken legeltethetők. 23. §. Minden községben, a községbeli összes haszon­állat létszáma, faj és kor szerint megkülönböz­tetve évenkint akkor, midőn a közös legelőre kihajtandó állatok az 1888 : VII. t.-cz. 12. §-ának megfelelően számba vétetnek és egészségileg megvizsgáltatnak, összeírandó és az összeírás márczius hó végéig, a járási főszolgabírónak egy példányban felterjesztendő. Oly esetben, midőn a legelő­jogosult később szándékozik a legelőre marhát kihajtani, ezt a községi elöljáróságnak bejelenteni s az állatot a bejelentéstől számítva 48 óráig saját külön te­rületén tartani köteles, mely idő alatt annak egészségi állapotáról, hol a községben állatorvos van, az, ennek hiányában az elöljáróság egy tagja meggyőződni tartozik s az állat a közle­gelőre csak akkor bocsátható ki, ha egészséges­nek találtatott. Hol közös legelő nincsen, az összeírás legké­sőbb márczius hóban teljesítendő. III. FEJEZET. Az állattenyésztésről. 24. §. A szarvasmarhára nézve a földmivelésügyi miniszer által megállapított teny­észkerületek, vagyis az, hogy hatóságilag az ország melyik részében, milyen szarvasmarhafajnák tenyésztése támogattatik,­­ a jelen törvény által érintet­lenül hagyatnak. A fennálló tenyészkerületeket a változott vi­szonyoknak megfelelőleg a törvényhatóság sza­bályrendelet által módosíthatja. Ilyen szabályrendelet a földmivelésügyi mi­niszer jóváhagyása után léphet életbe. A lovakra nézve a tenyészkerületeket a tör­vényhatóság meghallgatása után a földmivelés­ügyi miniszer határozza meg. 25. §. A törvényhatóság meghatározza, hogy terü­letén az egyes állatnemeknél az egyes vidéke­ken (ló, szarvasmarha, juh és disznó) hány anyaállathoz szerzendő be egy apaállat. A közös használatra szolgáló apaállatok meg­szerzéséről, elhelyezéséről és tartásáról a község, illetve a birtokossági tanács gondoskodik. Ugyan­csak a község gondoskodik arról is, hogy a szükséges számú apaállat a jelen törvény 26. §-ában kitűzött határidő alatt beszereztessék. Ha a község ebbeli kötelességének nem felel meg, a hatóság a szükséges számú apaállatok beszerzéséről, a járási mezőgazdasági bizottság közreműködése mellett a község költségére (10 §.) gondoskodik. 26. §. A községi apaállatok megszerzésére nézve, az jelen törvény életbelépésétől számítva, a követ­kező határidők állapíttatnak meg: lovakra nézve, a­mennyiben állami ménekről kielégítőleg nincsen gondoskodva . . 10 év, szarvasmarhákra nézve.....................4 » juh és sertésre nézve.......................... 2 » Ezen határidőkön belül az érdekelt községek meghallgatása után, a törvényhatóság, tekintet­tel a községek állattenyésztésének fejlettségére és vagyoni viszonyaira, meghatározza, hogy foko­zatosan mely község, mely évben köteles a kellő számú apaállatokat beszerezni. Mennyiben menthető fel ebbeli kötelezettsége alól valamely község, azt a hatóság indokolt javaslatára esetről-esetre a földmivelésügyi minis­zer állapítja meg. 27. §. Egyes községeknek, a­melyekben annyi anya­állat nincs, hogy azok miatt egy apaállat beszer­zése és tartása indokolt volna, vagy egyébként olyan különleges viszonyok vannak, hogy az önálló apaállat beszerzése és tartása különös nehézségekkel járna, a hatóság megengedheti, hogy annak beszerzése és tartása végett más közsé­gekkel egyesülhessenek. 28. §: Az apaállatok megvizsgálása czéljából minden közigazgatási járásban, járási mezőgazdasági bizottság alakítandó. A járási mezőgazdasági bizottságok alakítása és működési körük meghatározása iránt, a föld­mivelésügyi miniszer rendeletileg intézkedik. 29. §: Közös használatra szánt apaállatok tenyész­tésre csak akkor használhatók, ha azokat a já­rási mezőgazdasági bizottság megvizsgálta és az illető évadra, tekintettel a szarvasmarhánál és lónál a tenyészkerület követelményeire is, tenyész­tésre alkalmasaknak találta és arról tenyésztési igazolványt állított ki. Ha az apaállatok te­nyésztésre alkalmasaknak nem találtatnak, a tenyésztéstől ideiglenesen vagy véglegesen kizá­­randók és kiheréltetésük is elrendelhető. A járási mezőgazdasági bizottság határozata ellen a másodfokú hatósághoz van felebbezésnek helye, a­mely végérvényesen határoz.

Next