Budapesti Közlöny, 1898. február (32. évfolyam, 25-47. szám)

1898-02-15 / 36. szám

Kiegészítő melléklet a besztercze-borgó prund­­borgó-beszterczei helyi érdekű vasútra vonatkozó engedélyokirat-függelékhez. A besztercze-borgó-prund­borgó-beszterczei helyi érdekű gőzmozdonyú vasút építésére és üzleti be­rendezésére vonatkozó feltételek. I. Általános határozmányok. A szamosvölgyi helyi érdekű vasút Beszter­­cze állomásától Borgó-Prundig s innen a borgó­­beszterczei fűrésztelepig vezetendő rendes nyom­távú helyi érdekű gőzmozdonyu vasút az enge­délyokirat-függelék B-ik­V-a értelmében, a keres­kedelemügyi miniszerhez előzőleg helybenhagyás végett felterjesztendő tervek alapján és az alább következő részletes határozmányok szeint építendő ki­s olykép rendezendő be, hogy a kiépített pályán a vonatok óránként 40 (negyven) kilo­méter legnagyobb sebességgel közlekedhessenek. Az engedélyezett pálya számára beszerzendő sínekre és sínkapcsolószerekre, vashídszerkeze­­tekre és forgalmi eszközökre vonatkozó szállí­tások eszközlésénél a szamosvölgyi helyi érdekű vasútnál követett eddigi eljárás marad érvényben. A pálya építésénél engedélyes az érvényben levő általános, valamint a helyhatósági építési és rendőri szabályokhoz alkalmazkodni köteles. Az építésre vonatkozó összes terveket 2—2 példányban kell felterjeszteni. II. Alépítmény. A pálya alépítménye egy vágányra készítendő. A legnagyobb emelkedés, illetve esés a besz­­tercze-borgó-prundi vonalrészen 10°/o0-el, a borgó­­prund-borgó-beszterczei vonalrészen pedig 16°/00-el állapíttatok meg. A kanyarulatoknak a nyilt pályán a beszter­­cze-borgó-prundi vonalrészen 300, a borgó-prund­­borgó-beszterczei vonalrészen pedig 250 m.-nél kisebb félátmérővel nem szabad bírniok. A pálya szabványos koronaszélessége, az alépít­mény felszínében, vagyis a kavicságy alsó felületé­nek magasságában mérve, 4­0 (négy) méter legyen. Görbületekben a töltés külső oldala a túlemelés­­nek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszé­lesítendő. A töltések — azok magasságához és anya­gához képest, — bezárólag 2­5 m. magasságig 14/2 vagy 14/4 lábas lejtőkkel, ennél nagyobb magasságnál pedig legalább 11/2 lábas lejtőkkel létesítendők. A bevágások lejtői általában az anyag nemé­nek és minőségének, valamint a még egyébként figyelembe jövő viszonyoknak és körülmények­nek megfelelően állítandók elő. Azonban egy lábasnál meredekebbek ezen lejtők csakis erre minden tekint­etben alkalmas kőzetekben fekvő bevágásoknál lehetnek. Vízszintesben vagy csekély esésben fekvő be­vágások oldalárkai megfelelő fenékeléssel terve­­zendők és készítendők. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál me­redekebbek nem lehetnek, azoknak töltés felőli lejtői ellenben ugyanoly rézsűvel készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a víz lehetőleg lefolyást találjon, a­nélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. Mindennemű anyagtermelési és lerakási helyek mindig a földterületek lehető kimérésével, köz­ös magánérdekek károsítása nélkül, valamint ak­­képen választandók, illetve állapítandók meg és úgy létesítendők, hogy azok a közlekedésre és vízlefolyásra, valamint a pályatest és tartozékainak megfelelő és czélszerű előállítására és fentartá­­sára nehézséget, akadályt vagy veszélyt ne ké­pezhessenek, továbbá hogy azok minél rende­sebb és szabályosabb alakkal és fenékkel, illetve koronával bírjanak. Megállapíttatik azonkívül, hogy nem szabad anyaglerakási helyeket akké­­pen elrendezni és az anyaglerakást olyképen esz­közölni, hogy az által a pályának hóval vagy futóhomokkal való befuvása előidéztessék vagy fokoztassék. Az anyagárkok és egyéb anyag­nyerési helyek mindenütt ott, a­hol az lehetsé­gesnek és szükségesnek fog találtatni, megfelelő mérvben és módon viztelenítendők lesznek, oly­képen azonban, hogy az által más érdekek sérel­met ne szenvedhessenek. A töltés lába és az esetenként mellette nyi­tandó anyagárok közt legalább 0,8 m. széles padka hagyandó, és ugyanily­­azév­esnek kell lennie a kisajátítási védszalagnak is. Szálas vagy csemete erdőket átmetsző vagy érintő pályarészek mentén azon védszalagok, a­melyeken biztonsági tekintetekből az erdő ki­irtandó, az elhatárolási szabályzatban előírt szé­lességben beváltandók, illetve kisajátítandók és mint pályatulajdon elhatárolandók. Ezen beváltás, illetve kisajátítás csak abban az esetben mellőzhető, ha a szabályzerűi védszalagok te­rületére nézve az illető erdőbirtokosoktól jogérvé­nyesen kiállított és a központi telekkönyvben a vasút javára bekebelezendő szolgalmi nyilatkozatok sze­reztetnek be, a­melyek értelmében a védszalagok területének be nem ültetése illetve be nem fásí­tása örök időkre biztosíttatik. Csuszamlások vagy más természetű deformációk meggátlása, illetve elhárítása és megszüntetése czéljából úgy töltéseknél, mint bevágásoknál meg­felelő óvintézkedések, valamint a szükséges víz­­mentesítési és biztosítási munkák alkalmazan­dók. Az­ illetve belvízterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszín legalább 0,80 méterrel a legmagasabb ár- illetve belvízállás felett lesz tar­tandó, és úgy ilyen helyeken, valamint általában mindenütt ott, a­hol azt a helyi viszonyok és körülmények bármi oknál fogva megkövetelik, a pályatest és tartozékainak lejtői a szükséghez képest biztosítandók. A hó vagy futóhomok befuvásnak különösen és nagyobb mértékben kitett vonalrészeken a befuvás meggátlására szükségeseknek mutatkozó munkák és egyéb védőintézkedések a pálya építése közben vagy műszaki felülvizsgálatánál, esetleg pedig a műszaki pótfelülvizsgálat ered­ménye alapján fognak megállapíttatni és az épí­tési tőke terhére elrendeltetni. A műtárgyak hordszerkezeteinek alsó éle és a legnagyobb ár-, illetve belvizek színe között — az érintett vízfolyások vagy belvizek természetéhez és fontosságához, valamint a különböző műtár­gyak nagyságához és a még egyébként figyelembe jövő viszonyokhoz és körülményekhez képest — átereszeknél és kisebb hidaknál 0,5—10 m., nagyobb hidaknál pedig legalább 1,5 méter nyilt magasság maradjon. Mindazon helyeken, hol a pálya folyókat, pa­takokat vagy egyéb vízfolyásokat megközelít, a partok leválás és kimosás ellen kellően bizto­sítandók. Folyók, patakok és egyéb vízfolyásoknak az áthidalásokhoz csatlakozó, valamint a vasút által megközelített egyéb részei is — a vízlefolyási és helyi viszonyok, nemkülönben a biztonsági követelmények figyelembevételével megállapí­tandó szükséghez képest — a pálya egyik vagy másik, esetleg mind a két oldalán megfelelő hosszban, irányban és módon szabályozandók, valamint a szükséges biztosítási és védművekkel látandók el. Egyben megállapíttatik, hogy mind­azon esetekben, a­midőn a pálya­tengelyre me­rőlegesen álló műtárgyaknak előállítása csak az áthidalandó vízfolyások oly mérvű és irányú át­helyezésével, illetve szabályozásával volna lehet­séges, mely a vízlefolyásra vagy más tekintet­ben zavarólag és károsan hathatna, általában pedig sérelmekre szolgáltathatna okot, a helyi viszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek megfelelő irányban a pá­lyatengelyre ferdén álló műtárgyak lesznek ter­­vezendők és építendők. Ferde műtárgyaknál az előírt tiszta nyílás nem a pályatengelyben, hanem mindig az illető átereszek vagy hidak tengely­­vonalára merőlegesen mérve értetik. Általában a pálya testébe beépítendő műtár­gyak mindenütt ott, a­hol a kellő szerkezeti és átfolyási, illetve átjárási magasság rendelke­zésre áll, vagy az a műtárgyak csekély eltolásá­val, illetőleg az azok alatt elvezetendő vízfolyá­sok, utak stb. még megengedhető áthelyezésével vagy lemélyítésével elérhető, és ha esetenként különleges helyi körülmények vagy más alapos okok nem teszik kívánatossá avagy szükségessé, hogy úgynevezett nyíltszerkezetű műtárgyak al­kalmaztassanak, mint fedett vagy boltozott átere­szek — és pedig kőből vagy téglából — legalább 0­ 60 m. magas felültöltéssel állítandók elő; azonban ilynemű műtárgyak helyett — ha azok­nsak csekélyebb mennyiségű és magasságú víz leve­zetésére szolgálnak — bezárólag 100 m. nyílásig és szintén a fentebb előírt felültöltéssel, beton­vagy vascső-átereszek is lesznek építhetők, me­lyek — a szükséghez képest — homlok- és szárnyfalakkal, valamint a talaj- és egyéb helyi viszonyoknak megfelelő külön alapozással látan­dók el. A nyilt vasúti műtárgyak hídfői és szárnyai, valamint esetleges pillérei is köböl vagy téglá­ból falazva, hordszerkezetei pedig bezárólag 30 m. nyílásig tölgyfából, és ennél nagyobb nyila­soknál vasból létesítendők. A különböző nemű műtárgyak falazatainak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek előállítandók, az illető szabványokban vagy épí­tési részlettervekben fognak megjelöltetni, eset­leg pedig rendeletileg megállapíttatni. A borgó-prund-borgó-beszterczei vonalrészen a nyílt vasúti műtárgyak egészen fából állítha­tók elő. A szabványrajzok vagy építési részlettervek megállapításaihoz, avagy az elrendeléshez képest, különösen nagyobb nyítású vagy magasságú, valamint állomások és kitérők közelében fekvő műtárgyak is megfelelő korlátokkal látandók el. A nyílt vasúti átereszek és hidak hordszerke­­zetei általában 5000 kilogramm keréknyomás és a szabályszerű terhelési séma, illetve igénybevételek alapulvételével számítandók és szerkesztendők. Támasztó- és bélésfalak építéséhez kő- vagy téglaanyag használandó. A szerint amint az, tekintettel a czélra és rendeltetésre, valamint a számba jövő egyéb körülményekre, megenged­hetőnek fog találtatni, ilynemű kőfalak, úgyszin­tén kőburkolatok esetleg habarcs nélkül, szára­zon is lesznek rakhatók. Pályaáthidal­ások hídfői és szárnyai, valamint esetleges pillérei és boltozatai — a­mennyiben ilynemű műtárgyak ezen a vasútvonalon egyál­talában kivitelre kerülnének — kőből vagy téglá­ból falazva, hordszerkezetei pedig — a netán felmerülő esetekben történendő megállapításokhoz, képest — fából vagy vasból lesznek előállítandók, megjegyeztetvén, hogy fahordszerkezetek mel­lett pillérek helyett, falazott lábazatokon fajár­mok is alkalmazhatók. Közutak átvezetésére szolgáló pályaáthidalások tervezésénél és építésénél — különösen a hord­­szerkezet számításánál alapul veendő terheléseket, valamint a hídpálya elrendezését és szerkezetét illetőleg — az érintett közutak műtárgyaira nézve érvényben álló szabályok és szabványok is figyelembe veendők lesznek. Pályaáthidalások, valamint támasztó- és bélés­falak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesz­nek készítendők, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni. Útátjárók, párhuzamos utak, útszabályozások és állomási hozzájáró utakban, a szükséghez képest megfelelő számú és nyilású átereszek vagy hidak építendők, melyek, — ha azok felett nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más helyen eltérő megállapítás nem történik, — a fahidak, illetve alkatrészeik anyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett egészen fából is készíthetők lesznek. Feltöltés által fedett közúti műtárgyakra nézve a hason­­nemű és szerkezetű vasúti átereszekre vonatko­zólag előírt feltételek mérvadók. 0,30 méternél nem nagyobb nyílással bíró fedett átátereszek azonban kellően indokolt esetekben mint tölgy - vagy vörös­fenyőfa- tömlők is engedélyeztetni fognak. Általános érvénynyel mindazon vasúti és köz­úti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiek­ben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hídpadlózatokhoz és hidrásokhoz, valamint hídfőkhöz, hídjármákhoz, jégtörőkhöz, alapcsölö­­pökhöz és alaprácsokhoz, fal- és süveggerendák­hoz csakis tölgy- vagy vörös fenyőfát szabad, használni. Hidak és átereszek, támasztó és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más épít­mények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan ég * .

Next