Budapesti Közlöny, 1899. július (33. évfolyam, 149-174. szám)

1899-07-01 / 149. szám

­­ s pályarészeken, a­hol a vágányok külön pálya­testen egymás mellett vezettetnek 700 (hét) méter legyen. A vasút mindazon vonalrészeken, ahol az nem külön pályatesten vezettetik, az utak, utczák és közterek fekszínére fektetendő és az ennek kö­vetkeztében szükségessé váló fekszin-kiegyenlíté­­sek (sülyesztések vagy emelkedések) az illető utak, utczák és terek, illetve azok burkolatának meg­felelő szabályozásával eszközlendők, a­mennyiben pedig egyes vonalrészek mentén a közigazgatási bejárás idejében tényleg megnyitott és használat­ban levő utczák vagy közlekedési utak nem léteztek, kiköttetik, hogy az ilyen vonalszaka­szokon a vasút pályaszíne mindenütt az illetékes hatóságok által meghatározott, illetve még azután meghatározandó utcza- vagy útszinbe lesz fekte­tendő. Megjegyeztetik, hogy későbbi út- vagy utczarendezések esetén az engedélyes egyidejűleg a vasútvonal fekszínét szintén megfelelően meg­változtatni és a vasút egyéb tartozékaiban netán szükséges átalakításokat is saját költségén foga­natosítani tartozik. Görbületekben a töltés külső oldala a túl­­emelésnek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszélesítendő. A töltések — azok magasságához és anyagá­hoz képest — bezárólag 2‘5 magasságig l3/a vagy l1/* lábas lejtőkkel, ennél nagyobb magas­ságnál pedig legalább lx/2 lábas lejtőkkel léte­sítendők. A bevágások lejtői általában az anyag nemé­nek és minőségének, valamint a még egyébként figyelembe jövő viszonyoknak és körülményeknek megfelelően állítandók elő. Vízszintesben vagy csekély esésben fekvő be­vágások oldalárkai megfelelő fenékeséssel terve­­zendők és készítendők. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál mere­­dekebbek nem lehetnek, azoknak töltés felőli lejtői ellenben ugyanoly rézsűvel készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a víz lehetőleg lefolyást találjon, anélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. Mindennemű anyagtermelési és lerakási helyek mindig a földterületek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása nélkül, valamint akképen választandók, illetve állapítandók meg és úgy létesítendők, hogy azok a közlekedésre és vízlefolyásra, valamint a pályatest és tarto­zékainak megfelelő és czélszerű előállítására és fentartására nehézséget, akadályt, vagy veszélyt ne képezhessenek, továbbá, hogy azok minél rendesebb és szabályosabb alakkal és fenékkel, illetve koronával bírjanak. Megállapíttatik azon­kívül, hogy nem szabad anyaglerakási helyeket akképen elrendezni és az anyaglerakást olyképen eszközölni, hogy azáltal a pályának hóval vagy futóhomokkal való befuvása előidéztessék vagy fokoztassék. Az anyagárkok és egyéb anyag­nyerési helyek mindenütt ott, ahol az lehetséges­nek és szükségesnek fog találtatni, megfelelő mérvben és módon viztelenitendők lesznek, oly­képen azonban, hogy azáltal más érdekek sérel­met ne szenvedhessenek. A töltés lába és az esetenként mellette nyi­tandó anyagárok közt legalább 0­ 8 m. széles padka hagyandó és ugyanily szélesnek kell lennie a kisajátítási védszalagnak is. Csuszamlások vagy más természetű deformá­­ciók meggátlása, illetve elhárítása és megszün­tetése czéljából úgy töltéseknél, mint bevágások­nál megfelelő óvintézkedések, valamint a szükséges vízmentesítési és biztosítási munkák alkalma­zandók. A műtárgyak hordszerkezeteinek alsó éle és a legnagyobb ár-, illetve belvizek színe között — az érintett vízfolyások vagy belvizek termé­szetéhez és fontosságához, valamint a különböző műtárgyak nagyságához és a még egyébként figyelembe jövő viszonyokhoz és körülményekhez képest — 0‘5—1'0 m. nyílt magasság maradjon. Mindazon helyeken, hol a pálya patakokat vagy egyéb vízfolyásokat megközelít, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztosítandók. Általában a pálya testébe beépítendő műtárgyak mindenütt ott, ahol a kellő szerkezeti és át­folyási, illetve átjárási magasság rendelkezésre áll, vagy az a műtárgyak csekély eltolásával, illetőleg az azok alatt elvezetendő vízfolyások, utak stb. még megengedhető áthelyezésével vagy lemélyítésével elérhető, és ha ese­tenként külön­leges helyi körülmények vagy más alapos okok nem teszik kívánatossá avagy szükségessé, hogy úgynevezett nyílt szerkezetű műtárgyak alkal­maztassanak, mint fedett vagy boltozott átereszek­és pedig kőből vagy téglából — legalább 0’60 m. magas felültöltéssel állítandók elő; azonban ilynemű műtárgyak helyett — ha azok csak cse­kélyebb mennyiségű és magasságú víz levezeté­sére szolgálnak — bezárólag l'O m. nyílásig és szintén a fentebb előírt fölültöltéssel, beton- vagy vas-cső átereszek is lesznek építhetők, melyek — a szükséghez képest a homlok, és szárny­falakkal, valamint a talaj és egyéb helyi viszo­nyoknak megfelelő külön alapozással látandók el. A nyilt vasúti műtárgyak hídfői és szárnyai kőből vagy téglából falazva, hirv szerkezeti pedig bezárólag 200 m. nyílásig tölgyfából, és ennél nagyobb nyílásoknál vasból létesítendők. A különböző nemű műtárgyak falazatainak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek elő­­állítandók, az illető szabványokban vagy építése részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni. Az utak, utczák és terek mentén már meg­levő és a vasút által netán igénybeveendő mű­tárgyak a szükséghez képest meghosszabbítandók, átalakítandók, megerősítendők, esetleg pedig egészen újból készítendők. A csapadék és szenyvíz levezetéséről — a­meny­nyiben annak lefolyása a vasút kiépítése által megzavartatnék — az utakon, utczákon és tere­ken áthaladó vonalrészek mentén nyílt vagy zárt csatornák segélyével vagy más alkalmas módon tartozik engedélyes gondoskodni. Tartozik továbbá az esetleg fennálló csatornákat, víz, légszesz és egyéb vezetékeket is a vasút építése következté­ben netalán előálló szükséghez képest, megfelelő módon és kiterjedésben áthelyezni,­­ illetve átalakítani, valamint a mindezzel kapcsolatos mellékmunkákat is végrehajtani. Egyébként engedélyes szorosan alkalm­azkodni köteles mindazon kikötésekhez és feltételekhez is, melyek a vasutaknak utczákon, utakon, tereken és egyéb közterületeken átvezető részeire nézve a tulajdonosokkal kötendő területhasználati szer­ződésekben és egyéb tekintetekben meg fognak állapíttatni. A nyílt vasúti átereszek és hidak hordszerke­­zetei általában 5000 kilogramm keréknyomás és a szabályszerű terhelési téma, illetve igénybe­vételek alapulvételével számítandók és szer­­kesztendők. Támasztó- és bélésfalak építéséhez kő- vagy téglaanyag használandó. A szerint, a­mint az, tekintettel a czélra és rendeltetésre, valamint a számba jövő egyéb körülményekre, megenged­hetőnek fog találtatni, ilynemű kőfalak, úgy­szintén kőburkolatok esetleg habarcs nélkül szá­razon is lesznek rakhatók. Támasztó- és bélésfalak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek készítendők, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fog­nak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg meg­állapíttatni. Útátjárók, párhuzamos utak, útszabályozások és állomási hozzájáró utakban, a szükséghez képest, megfelelő számú és nyílású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más helyen eltérő megállapítás nem történik — a fahidak, illetve alkatrészeik anyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett, egészen fából is készíthetők lesznek. Feltöltés által fedett közúti műtárgyakra nézve hason­­nemű és szerkezetű vasúti átereszekre vonatkozó­lag előírt feltételek mérvadók. 0,30 méternél nem nagyobb nyílással bíró fedett átátereszek azonban kellően indokolt esetekben mint tölgy vagy vörös fenyőfa-tömlők is engedélyeztetni fognak. Általános érvénnyel mindazon vasúti és köz­úti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiek­ben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hídpadlózatokhoz és hidrásokhoz, valamint hídfőkhöz, hídjármákhoz, jégtörőkhöz, alapcsölö­­pökhöz és alaprácsokhoz, fal- és süveggerendák­hoz csakis tölgy, vagy vörös fenyőfát szabad használni. Hidak és átereszek, támasztó és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más épít­mények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan és akkép­pen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenletlen ülepedése, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmeltartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes esetben — a terep és talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat és építményeket illetőleg az azokra nézve netán más helyen külön előírt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a fölmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapíttatni. E tekintetben azon­ban határozottan kiköttetik, hogy a­ 80 méternél bizonyos mértékig kisebb mélységre a természetes nőtt talajba lenyúló alapozást — még legkedve­zőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mel­lett is — csak azon különleges esetekben szabad előállítani, a­melyekben az illető falak minden oldalról kellően széles és a terep színvonalától mérve legalább 0­ 80 m. magas feltöltéssel tel­jesen körülfogva, illetve védve vannak. A vashordszerkezetű műtárgyakra vonatkozó mindazon adatokat, melyek arra a czélra szük­ségesek, hogy a hídtörzskönyvek az érvényben álló, vagy netán még kiadandó szabályzatoknak és rendeleteknek megfelelőleg elkészíthetők le­gyenek, tartozik az engedélyes a tényleges kivi­tellel mindenben megegyezően összeálítani és a felülvizsgálati műveletekkel együtt — mint ezek kiegészítő mellékleteit — felterjeszteni. Útszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út felépítményének meg­felelő anyagból és módon készült kőkoc­ka, keramit, vagy másnemű burkolatból, illetve kő­alapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állí­tandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sinszáltól számítandó 8—8 m. hosszúságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicso­­landók. Az állomási fensikon, valamint a központi áramfejlesztő és forgalmi telepen kocsiközleke­désre szolgáló területek 0,15 m. vastag kőalappal és ugyanilyen vastag kavicsborítással létesítendők. Az állomási terek azon részei, melyek kocsi­­közlekedésre nem szolgálnak 10, a központi áramfejlesztő és forgalmi telepnek csak gyalog­járók által használt részei, valamint az őrházi fensikok pedig 5 cm. vastag kavicsréteggel borí­­tandók. Az állomásokon, valamint a központi áram­fejlesztő és forgalmi telepen a fensiknak és kü­lönösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szabványszerű szivárgók létesítendők. III. Felépítmény. A pálya 1.435 méter nyomtávval építendő. A sínek, melyek aczélból gyártandók, a kereszt­talpfa rendszerű Vignole sínes felépítménynél folyóméterenként 23,6 kgr.-nál, a módosított Haarmann rendszerű felépítménynél pedig folyó­méterenként 41­6 kgm.-nál könnyebbek nem lehetnek és a kereszttalpfa rendszerű Vignole sines felépítménynyel ellátandó vonalrészeken függő sínkötés alkalmazásával oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el, a módosított Haar­­mann rendszerű nyomcsatornás hosszaljzatú sí­nekből előállítandó felépítmény pedig akképen ágyazandó, hogy a sínek igénybevétele a vonalon használandó legnehezebb járműveknek megterhelt állapotban való legnagyobb keréknyomása alatt négyzet cm.-ként 1000 kgrmmot meg ne haladjon. A vágányok egymástóli távolsága — közép­­től-középig mérve — a kétvágányú pályarésze­ken, a­hol a két vágány külön pályatesten egy­más mellett fekszik, továbbá az állomásokon és kitérőkön 3­6 méterben állapíttatik meg. Engedélyes köteles a különböző felépítményi anyagoknak a vágányokhoz tényleg felhasznált mennyiségek után számított 1/2 °/C-át, és azon­kívül az alkalmazandó két felépítményi rend­szernek megfelelő egy-egy teljes váltót és keresz­t

Next