Budapesti Közlöny, 1899. július (33. évfolyam, 149-174. szám)
1899-07-01 / 149. szám
s pályarészeken, ahol a vágányok külön pályatesten egymás mellett vezettetnek 700 (hét) méter legyen. A vasút mindazon vonalrészeken, ahol az nem külön pályatesten vezettetik, az utak, utczák és közterek fekszínére fektetendő és az ennek következtében szükségessé váló fekszin-kiegyenlítések (sülyesztések vagy emelkedések) az illető utak, utczák és terek, illetve azok burkolatának megfelelő szabályozásával eszközlendők, amennyiben pedig egyes vonalrészek mentén a közigazgatási bejárás idejében tényleg megnyitott és használatban levő utczák vagy közlekedési utak nem léteztek, kiköttetik, hogy az ilyen vonalszakaszokon a vasút pályaszíne mindenütt az illetékes hatóságok által meghatározott, illetve még azután meghatározandó utcza- vagy útszinbe lesz fektetendő. Megjegyeztetik, hogy későbbi út- vagy utczarendezések esetén az engedélyes egyidejűleg a vasútvonal fekszínét szintén megfelelően megváltoztatni és a vasút egyéb tartozékaiban netán szükséges átalakításokat is saját költségén foganatosítani tartozik. Görbületekben a töltés külső oldala a túlemelésnek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszélesítendő. A töltések — azok magasságához és anyagához képest — bezárólag 2‘5 magasságig l3/a vagy l1/* lábas lejtőkkel, ennél nagyobb magasságnál pedig legalább lx/2 lábas lejtőkkel létesítendők. A bevágások lejtői általában az anyag nemének és minőségének, valamint a még egyébként figyelembe jövő viszonyoknak és körülményeknek megfelelően állítandók elő. Vízszintesben vagy csekély esésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenékeséssel tervezendők és készítendők. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, azoknak töltés felőli lejtői ellenben ugyanoly rézsűvel készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagárkok továbbá oly módon létesítendők, hogy azokból a víz lehetőleg lefolyást találjon, anélkül azonban, hogy káros vízfolyások keletkezhessenek. Mindennemű anyagtermelési és lerakási helyek mindig a földterületek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása nélkül, valamint akképen választandók, illetve állapítandók meg és úgy létesítendők, hogy azok a közlekedésre és vízlefolyásra, valamint a pályatest és tartozékainak megfelelő és czélszerű előállítására és fentartására nehézséget, akadályt, vagy veszélyt ne képezhessenek, továbbá, hogy azok minél rendesebb és szabályosabb alakkal és fenékkel, illetve koronával bírjanak. Megállapíttatik azonkívül, hogy nem szabad anyaglerakási helyeket akképen elrendezni és az anyaglerakást olyképen eszközölni, hogy azáltal a pályának hóval vagy futóhomokkal való befuvása előidéztessék vagy fokoztassék. Az anyagárkok és egyéb anyagnyerési helyek mindenütt ott, ahol az lehetségesnek és szükségesnek fog találtatni, megfelelő mérvben és módon viztelenitendők lesznek, olyképen azonban, hogy azáltal más érdekek sérelmet ne szenvedhessenek. A töltés lába és az esetenként mellette nyitandó anyagárok közt legalább 0 8 m. széles padka hagyandó és ugyanily szélesnek kell lennie a kisajátítási védszalagnak is. Csuszamlások vagy más természetű deformációk meggátlása, illetve elhárítása és megszüntetése czéljából úgy töltéseknél, mint bevágásoknál megfelelő óvintézkedések, valamint a szükséges vízmentesítési és biztosítási munkák alkalmazandók. A műtárgyak hordszerkezeteinek alsó éle és a legnagyobb ár-, illetve belvizek színe között — az érintett vízfolyások vagy belvizek természetéhez és fontosságához, valamint a különböző műtárgyak nagyságához és a még egyébként figyelembe jövő viszonyokhoz és körülményekhez képest — 0‘5—1'0 m. nyílt magasság maradjon. Mindazon helyeken, hol a pálya patakokat vagy egyéb vízfolyásokat megközelít, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztosítandók. Általában a pálya testébe beépítendő műtárgyak mindenütt ott, ahol a kellő szerkezeti és átfolyási, illetve átjárási magasság rendelkezésre áll, vagy az a műtárgyak csekély eltolásával, illetőleg az azok alatt elvezetendő vízfolyások, utak stb. még megengedhető áthelyezésével vagy lemélyítésével elérhető, és ha esetenként különleges helyi körülmények vagy más alapos okok nem teszik kívánatossá avagy szükségessé, hogy úgynevezett nyílt szerkezetű műtárgyak alkalmaztassanak, mint fedett vagy boltozott átereszekés pedig kőből vagy téglából — legalább 0’60 m. magas felültöltéssel állítandók elő; azonban ilynemű műtárgyak helyett — ha azok csak csekélyebb mennyiségű és magasságú víz levezetésére szolgálnak — bezárólag l'O m. nyílásig és szintén a fentebb előírt fölültöltéssel, beton- vagy vas-cső átereszek is lesznek építhetők, melyek — a szükséghez képest a homlok, és szárnyfalakkal, valamint a talaj és egyéb helyi viszonyoknak megfelelő külön alapozással látandók el. A nyilt vasúti műtárgyak hídfői és szárnyai kőből vagy téglából falazva, hirv szerkezeti pedig bezárólag 200 m. nyílásig tölgyfából, és ennél nagyobb nyílásoknál vasból létesítendők. A különböző nemű műtárgyak falazatainak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek előállítandók, az illető szabványokban vagy építése részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni. Az utak, utczák és terek mentén már meglevő és a vasút által netán igénybeveendő műtárgyak a szükséghez képest meghosszabbítandók, átalakítandók, megerősítendők, esetleg pedig egészen újból készítendők. A csapadék és szenyvíz levezetéséről — amenynyiben annak lefolyása a vasút kiépítése által megzavartatnék — az utakon, utczákon és tereken áthaladó vonalrészek mentén nyílt vagy zárt csatornák segélyével vagy más alkalmas módon tartozik engedélyes gondoskodni. Tartozik továbbá az esetleg fennálló csatornákat, víz, légszesz és egyéb vezetékeket is a vasút építése következtében netalán előálló szükséghez képest, megfelelő módon és kiterjedésben áthelyezni, illetve átalakítani, valamint a mindezzel kapcsolatos mellékmunkákat is végrehajtani. Egyébként engedélyes szorosan alkalmazkodni köteles mindazon kikötésekhez és feltételekhez is, melyek a vasutaknak utczákon, utakon, tereken és egyéb közterületeken átvezető részeire nézve a tulajdonosokkal kötendő területhasználati szerződésekben és egyéb tekintetekben meg fognak állapíttatni. A nyílt vasúti átereszek és hidak hordszerkezetei általában 5000 kilogramm keréknyomás és a szabályszerű terhelési téma, illetve igénybevételek alapulvételével számítandók és szerkesztendők. Támasztó- és bélésfalak építéséhez kő- vagy téglaanyag használandó. A szerint, amint az, tekintettel a czélra és rendeltetésre, valamint a számba jövő egyéb körülményekre, megengedhetőnek fog találtatni, ilynemű kőfalak, úgyszintén kőburkolatok esetleg habarcs nélkül szárazon is lesznek rakhatók. Támasztó- és bélésfalak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek készítendők, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni. Útátjárók, párhuzamos utak, útszabályozások és állomási hozzájáró utakban, a szükséghez képest, megfelelő számú és nyílású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más helyen eltérő megállapítás nem történik — a fahidak, illetve alkatrészeik anyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett, egészen fából is készíthetők lesznek. Feltöltés által fedett közúti műtárgyakra nézve hasonnemű és szerkezetű vasúti átereszekre vonatkozólag előírt feltételek mérvadók. 0,30 méternél nem nagyobb nyílással bíró fedett átátereszek azonban kellően indokolt esetekben mint tölgy vagy vörös fenyőfa-tömlők is engedélyeztetni fognak. Általános érvénnyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hídpadlózatokhoz és hidrásokhoz, valamint hídfőkhöz, hídjármákhoz, jégtörőkhöz, alapcsölöpökhöz és alaprácsokhoz, fal- és süveggerendákhoz csakis tölgy, vagy vörös fenyőfát szabad használni. Hidak és átereszek, támasztó és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más építmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan és akképpen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenletlen ülepedése, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmeltartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes esetben — a terep és talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat és építményeket illetőleg az azokra nézve netán más helyen külön előírt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a fölmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapíttatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy a 80 méternél bizonyos mértékig kisebb mélységre a természetes nőtt talajba lenyúló alapozást — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben szabad előállítani, amelyekben az illető falak minden oldalról kellően széles és a terep színvonalától mérve legalább 0 80 m. magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetve védve vannak. A vashordszerkezetű műtárgyakra vonatkozó mindazon adatokat, melyek arra a czélra szükségesek, hogy a hídtörzskönyvek az érvényben álló, vagy netán még kiadandó szabályzatoknak és rendeleteknek megfelelőleg elkészíthetők legyenek, tartozik az engedélyes a tényleges kivitellel mindenben megegyezően összeálítani és a felülvizsgálati műveletekkel együtt — mint ezek kiegészítő mellékleteit — felterjeszteni. Útszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye az eredeti út felépítményének megfelelő anyagból és módon készült kőkocka, keramit, vagy másnemű burkolatból, illetve kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állítandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sinszáltól számítandó 8—8 m. hosszúságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolandók. Az állomási fensikon, valamint a központi áramfejlesztő és forgalmi telepen kocsiközlekedésre szolgáló területek 0,15 m. vastag kőalappal és ugyanilyen vastag kavicsborítással létesítendők. Az állomási terek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak 10, a központi áramfejlesztő és forgalmi telepnek csak gyalogjárók által használt részei, valamint az őrházi fensikok pedig 5 cm. vastag kavicsréteggel borítandók. Az állomásokon, valamint a központi áramfejlesztő és forgalmi telepen a fensiknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szabványszerű szivárgók létesítendők. III. Felépítmény. A pálya 1.435 méter nyomtávval építendő. A sínek, melyek aczélból gyártandók, a kereszttalpfa rendszerű Vignole sínes felépítménynél folyóméterenként 23,6 kgr.-nál, a módosított Haarmann rendszerű felépítménynél pedig folyóméterenként 416 kgm.-nál könnyebbek nem lehetnek és a kereszttalpfa rendszerű Vignole sines felépítménynyel ellátandó vonalrészeken függő sínkötés alkalmazásával oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el, a módosított Haarmann rendszerű nyomcsatornás hosszaljzatú sínekből előállítandó felépítmény pedig akképen ágyazandó, hogy a sínek igénybevétele a vonalon használandó legnehezebb járműveknek megterhelt állapotban való legnagyobb keréknyomása alatt négyzet cm.-ként 1000 kgrmmot meg ne haladjon. A vágányok egymástóli távolsága — középtől-középig mérve — a kétvágányú pályarészeken, ahol a két vágány külön pályatesten egymás mellett fekszik, továbbá az állomásokon és kitérőkön 36 méterben állapíttatik meg. Engedélyes köteles a különböző felépítményi anyagoknak a vágányokhoz tényleg felhasznált mennyiségek után számított 1/2 °/C-át, és azonkívül az alkalmazandó két felépítményi rendszernek megfelelő egy-egy teljes váltót és kereszt