Budapesti Közlöny, 1900. szeptember (34. évfolyam, 200-224. szám)

családi, társadalmi, phisikai, culturális és gazda­sági állapotának alapos ismerete nyújt. Ebben rejlik a nagy általános népszámlálás rendkívüli fontossága s e fontosság tudata vezette a tör­vényhozást, a midőn az 1900. évi népszámlálás­ról szóló 1899. évi XLIII. t.-cz. meghozatala által a magyar korona országaiban, az 1900. évi deczember hó 31-én létező állapot szerint, általános népszámlálás tartását rendelte el, gon­doskodván az eszközökről a végrehajtás sikeré­nek biztosítására. Nem kétlem, hogy tekintve a fontos közérde­ket, mely a népszámlálás sikeréhez fűződik, a nagy országos munkálat foganatosítása körül az összes törvényhatóságok a legnagyobb buzgal­mat és a legnemesebb versenyt fogják kifejteni, annyival is inkább, mert a népszámlálási mun­kálatnak sikeres végrehajtása, e munkálat nagy terjedelménél, sokoldalúságánál és aprólékossá­gánál s egyáltalában egész mivoltánál fogva, úgy a törvényhatóságoknak, valamint az alsóbb hatóságoknak, a járásoknak és r. t. városoknak, a községi elöljáróságoknak, különösen a községi és körjegyzőknek, sőt magának a megszámlá­landó egész népességnek is a legbuzgóbb közre­működését feltételezi. Az ide csatolt általános utasítás és az annak mellékletét képező felvételi minták és az ezek kitöltésére vonatkozó részletes utasítások a nép­számlálási munkálat egész menetére nézve teljes tájékoztatást nyújtanak, a törvényhatóságnak szoros kötelességévé teszem tehát ez utasítások­nak és felvételi mintáknak tüzetes tanulmányo­zását. A­mint az általános utasításból is kitűnik, a népszámlálás végrehajtásánál a fősúly tulaj­donképpen a községi elöljáróságok, különösen a községi és körjegyzők és a számlálási teendők végzésére kinevezendő számlálóbiztosok lelkiis­meretes munkásságán és a közönségnek készséges közreműködésén nyugszik. Lehetőleg igyekezzék tehát a törvényhatóság a számlálókerületek meg­alakításánál s a számlálóbiztosok kiválasztá­sánál minél nagyobb körültekintéssel eljárni s a népességben is a népszámlálás iránt minél általánosabb érdeklődést felkelteni, különösen pedig elejét venni minden olyan netalán mutat­kozó aggodalmaknak, mintha a népszámlálás az adók emelésére szolgálna, meggyőzvén a közön­séget arról, hogy a népszámlálásnak semmi egyéb czélja nincsen, mint az ország összes népességé-­­ nek létszámát s a népességnek mindazon köz­érdekű viszonyait kideríteni, a­melyeknek isme­rete éppen a népesség minden egyes tagja bol­dogulásának előmozdítása érdekében kifejtendő állami és társadalmi tevékenységnek képezi elő­feltételét. Hogy a népszámlálás végrehajtásában részt vevő összes tisztviselők összhangzatos közremű­ködése minél inkább biztosíttassék, a törvény­­hatóság első tisztviselője a jelen rendeletem vételétől számítva legfeljebb 4 hét alatt ülésre hívja meg a népszámlálásnál igénybe veendő összes közigazgatási tisztviselőit s legyen rajta, hogy ez ülésben­ az összes közegek az általános utasítás és mellékleteinek tárgyalása által a nép­­számlálás egész menetéről beható tudomást sze­rezzenek. A törvényhatóság első tisztviselője ugyanez alkalommal jelölte ki mindazon központi s járási és városi tisztviselőket, a­k­lket a nép­számlálási ügyek előadásával, részben azoknak önálló hatáskörben felelősség terhe alatt való intézésével megbíz. A népszámlálási teendők tanulmányozásának mielőbbi foganatba vehetése végett a m. kir. központi statisztikai hivatal az összes előmunká­latok ózdijára, tehát a népszámlálásnál közre­működni hivatott vármegyei és városi törvény­­hatósági (központi, járási és r. t. városi) közegek s a községi elöljáróságok, valamint a számláló­biztosok részére az általános u­tanl­ásnak a hozzá­tartozó mellékletekkel felszerelt kellő mennyi­ségű példányát e rendeletem kézhez vétele után a legrövidebb idő alatt meg fogja küldeni a törvényhatóság első tisztviselőjének, a ki azok­nak az érdekelt hatóságok és annak idején, ha a számlálóker­ületek m­egal állíttattak és szám­lálóbiztosok kineveztettek, a számlálóbiztosok közt való szétosztásáról a járási és városi hatóságok utján gondoskodjék. Budapest, 1900. évi augusztus hó 28-án. Hegedűs, s. k. Az 1900. évi népszámlálásról szóló 1899. évi XLIII. tcz. alapján a következőket rendelem: Általános utasitás az 1900. évi deczember hó 31-iki állapot szerint Magyarországban tartandó népszámlálás végre­hajtásához. I. Általános határozatok. 1. §• Az 1899. évi XLIII. t.-cz. alapján a magyar korona országaiban 1901. évi január hó 1-je és 10-ike közt végrehajtandó általános népszámlálás, valamint ezzel egyidejűleg a köz- és magánépü­leteknek és a lakásoknak összeírása és a kisipar körébe tartozó iparüzemek felszereléseinek és termelési viszonyainak számbavétele a törvény­­hatóság első tisztviselőjének és a járási főszolga­bírónak felügyelete alatt részint a városi ható­ságok és a községi elöljáróságok, részint számláló­kerületek szerint e czélra alkalmazandó számláló­­biztosok közreműködésével történik. 2­ §• A népszámlálás és az ezzel kapcsolatos felvé­telek czéljaira 4-féle felvételi minta alkalmazta­­tik, úgymint: a) Számlálólap: a jelenlevő népesség egyénen­kénti számbavételére, vagyis a tulajdonképeni népszámlálás czéljára s egyszersmind a kisipari üzemek felszereléseinek és termelési viszonyainak összeírására; b) Házigyűjtőív: az épületeknek s az épüle­tekben levő helyiségeknek és lakásoknak össze­írására, továbbá az egy-egy épületben lakó s számlálólapokon összeirt egyéneknek számszerű kimutatására s végül az épületben található lakásokhoz tartozó távollévő egyéneknek névsze­rinti összeírására; c) Községi (városi) gyűjtőív: az egy-egy köz­ségben vagy városban kitöltött házi gyűjtő ívek és számlálólapok fontosabb adatainak utczák és házszámok szerint való összefoglalására; d) Járási összesítő ív: az egy-egy járáshoz tartozó községi gyüjtőívek végeredményeinek já­rási összefoglalására. 3. §• A számlálólapok kitöltése a családfőnek vagy helyettesének, a házigyüjtőivek kitöltése pedig a háztulajdonosnak vagy helyettesének a köteles­sége, de amennyiben ez egyének e kötelességüket sem személyesen, sem a család valamely tagja vagy más megbízott által nem teljesítenék, vagy bármely okból nem volnának képesek teljesíteni, e felvételi lapok és ívek kitöltésének feladata a számlálóbiztosra hárul. A községi gyűjtőívek kitöltése mindenkor a számlálóbiztosnak feladata. Ha azonban vala­mely község vagy város több számlálókerületből áll, a számlálóbiztosok által készített községi gyűj­tőivekből az egész községre vagy városra kiterjedő összefoglaló gyűjtőiv elkészítéséről a községi elöljáróság (városi hatóság) köteles gon­doskodni. A járási összesítő ívet a járáshoz tartozó köz­ségek gyűjtőiveiből a járási főszolgabíró állít­tatja össze. 4. §. A­ népszámlálásnál és az ezzel kapcsolatos összes felvételeknél általában a Gergely-naptár szerinti 1900. évi deczember hó 31-ike és az 1901. évi január hó 1-je közti éjfél időpontjá­ban létező állapot veendő alapul. Hogy ezen szabály alól mely esetekben és mely rovatok tekintetében teendő kivétel, arra nézve a számlálólapok kitöltésére vonatkozó utasítás (a minta) nyújt közelebbi tájékoztatást. II. A számlálókerületek meg­alakítása, a számláló­biztosok kinevezése és díjazása. 6. §. A számlálókerületeket önálló törvényhatósági jogú és r. t. városokban a polgármester, járá­sokban a főszolgabíró alakítja meg s ugyanő hatóságok nevezik ki az egyes kerületek részére a népszámlálási teendőkkel megbízandó számláló­­biztosokat is. 6. §• A számlálókerületek megalakításánál a követ­kező szempontok legyenek irányadók: a) Különböző körjegyzőségekhez tartozó köz­ségek egy számlálókerületbe nem oszthatók be. b) Egy-egy számlálókerület terjedelme nem lehet nagyobb mint akkora, hogy abban a számláló­­biztos a reá bízott összes teendőket a nép­­számlálásra kitűzött időn belül, vagyis 1901. évi január hó 1-étől 10-éig elvégezhesse. Abban az esetben, ha a számlálókerületben számlálóbiz­tos gyanánt tényleges működésben levő elemi iskolai tanító alkalmaztatik — tekintettel arra, hogy az 1897. évi XXXV. t­ cz. 8. §-a értel­mében az elemi iskolai oktatás statisztikai adat­gyűjtés czéljából csak 6 tanítási napon szünetel­het — a számlálókerület nem lehet nagyobb, mint akkora, hogy abban a népszámlálási mon­­datnak az része, amelyet a számlálóbiztos nap­közben, tehát a tanítási idő alatt kénytelen elvégezni, vagyis a tulajdonképeni helyszíni össze­írás, 6 köznap alatt mindenesetre befejezhető legyen. Ennélfogva sűrűn egymás mellett lakó népes­ségű községekben, valamint az oly községekben, ahol a népesség általános műveltségénél s egy­szersmind a magyar nyelvben való jártasságánál fogva előre látható, hogy a számlálólapok és házigyűj­tőivek kitöltését túlnyomóan maguk az illető családfők és háztulajdonosok vagy helyet­teseik fogják elvégezni, s a számlálóbiztosnak a népszámlálásnál tulajdonképpen nem lesz egyéb teendője, mint a fölvételi nyomtatványokat kiosz­tani és begyűjteni, azok helyes és hiánytalan kitöltését és azt, hogy az összeírásból senki ki nem maradt, ellenőrizni, ott nagyobb számláló­kerületek alakíthatók, a­hol ellenben a népes­ségnek kevésbbé sűrű együttlakása vagy épen a kültelkeken, tanyákon, havasok közt való szét­szórtsága, esetleg kisebb fokú miveltsége vagy a magyar nyelvben való járatlansága következté­ben a népszámlálás végrehajtása nagyobb nehéz­séggel jár vagy az iparos népesség nagyobb szá­mánál fogva az összeírás a számlálóbiztosra több teendőt hárít, ott lehetőleg kis számlálókerületek alakítandók. Szabály szerint 300-nál kevesebb és 800-nál több lakos ne jusson egy-egy számlálókerületre; kivételesen azonban, ha a helyi viszonyok indo­kolják, az említett lélekszámoknál kisebb és na­gyobb népességű számlálókerületek is alakít­hatók. 7­ §• Számlálóbiztosokat tanítók, tanárok, lelkészek, nyugdíjazott állami, vármegyei, városi vagy köz­ségi tisztviselők, értelmesebb gazdák, gazdatisz­tek, magánzók, továbbá felsőbb iskolai tanulók s általában oly egyének alkalmazandók, akik egyrészt miveltségüknél fogva a népszámlálási teendőket ellátni képesek s másrészt egyéb hiva­tásbeli lekötöttség által a népszámlási munkálat teljesítésében nem akadályoztatnak. Ezen utóbbi szempontra való tekintettel köz­ségi és körjegyzők, anyakönyvvezetők és gya­korló orvosok számlálóbiztosok gyanánt lehetőleg ne alkalmaztassanak, különösen a községi és körjegyzők legfeljebb csak abban az esetben vehetők igénybe, ha valamely számláló kerület­ben más alkalmas egyén egyáltalában nem találkoznék, a­ki számlálóbiztossá volna ki­nevezhető. 8. §. Kis- és nagyközségekben nyilvános vagy nyil­vánossági joggal felruházott iskolákban tényleg alkalmazásban levő elemi iskolai fenntanítók, az 1897. évi XXXV. t.-cz. 8. §-a értelmében tekintet nélkül az iskola fentartójára egy számlálókerületben a számlálóbiztosi teendők ellátását, ha a főszolgabíró által számlálóbiztossá kineveztetnek, a törvényben biztosított díjazás mellett elvállalni kötelesek. Ugyanő e törvényszakasz értelmében kis- és nagyközségekben mindazon elemi iskolákban. 2

Next