Budapesti Közlöny, 1900. szeptember (34. évfolyam, 200-224. szám)
családi, társadalmi, phisikai, culturális és gazdasági állapotának alapos ismerete nyújt. Ebben rejlik a nagy általános népszámlálás rendkívüli fontossága s e fontosság tudata vezette a törvényhozást, a midőn az 1900. évi népszámlálásról szóló 1899. évi XLIII. t.-cz. meghozatala által a magyar korona országaiban, az 1900. évi deczember hó 31-én létező állapot szerint, általános népszámlálás tartását rendelte el, gondoskodván az eszközökről a végrehajtás sikerének biztosítására. Nem kétlem, hogy tekintve a fontos közérdeket, mely a népszámlálás sikeréhez fűződik, a nagy országos munkálat foganatosítása körül az összes törvényhatóságok a legnagyobb buzgalmat és a legnemesebb versenyt fogják kifejteni, annyival is inkább, mert a népszámlálási munkálatnak sikeres végrehajtása, e munkálat nagy terjedelménél, sokoldalúságánál és aprólékosságánál s egyáltalában egész mivoltánál fogva, úgy a törvényhatóságoknak, valamint az alsóbb hatóságoknak, a járásoknak és r. t. városoknak, a községi elöljáróságoknak, különösen a községi és körjegyzőknek, sőt magának a megszámlálandó egész népességnek is a legbuzgóbb közreműködését feltételezi. Az ide csatolt általános utasítás és az annak mellékletét képező felvételi minták és az ezek kitöltésére vonatkozó részletes utasítások a népszámlálási munkálat egész menetére nézve teljes tájékoztatást nyújtanak, a törvényhatóságnak szoros kötelességévé teszem tehát ez utasításoknak és felvételi mintáknak tüzetes tanulmányozását. Amint az általános utasításból is kitűnik, a népszámlálás végrehajtásánál a fősúly tulajdonképpen a községi elöljáróságok, különösen a községi és körjegyzők és a számlálási teendők végzésére kinevezendő számlálóbiztosok lelkiismeretes munkásságán és a közönségnek készséges közreműködésén nyugszik. Lehetőleg igyekezzék tehát a törvényhatóság a számlálókerületek megalakításánál s a számlálóbiztosok kiválasztásánál minél nagyobb körültekintéssel eljárni s a népességben is a népszámlálás iránt minél általánosabb érdeklődést felkelteni, különösen pedig elejét venni minden olyan netalán mutatkozó aggodalmaknak, mintha a népszámlálás az adók emelésére szolgálna, meggyőzvén a közönséget arról, hogy a népszámlálásnak semmi egyéb czélja nincsen, mint az ország összes népességé- nek létszámát s a népességnek mindazon közérdekű viszonyait kideríteni, amelyeknek ismerete éppen a népesség minden egyes tagja boldogulásának előmozdítása érdekében kifejtendő állami és társadalmi tevékenységnek képezi előfeltételét. Hogy a népszámlálás végrehajtásában részt vevő összes tisztviselők összhangzatos közreműködése minél inkább biztosíttassék, a törvényhatóság első tisztviselője a jelen rendeletem vételétől számítva legfeljebb 4 hét alatt ülésre hívja meg a népszámlálásnál igénybe veendő összes közigazgatási tisztviselőit s legyen rajta, hogy ez ülésben az összes közegek az általános utasítás és mellékleteinek tárgyalása által a népszámlálás egész menetéről beható tudomást szerezzenek. A törvényhatóság első tisztviselője ugyanez alkalommal jelölte ki mindazon központi s járási és városi tisztviselőket, aklket a népszámlálási ügyek előadásával, részben azoknak önálló hatáskörben felelősség terhe alatt való intézésével megbíz. A népszámlálási teendők tanulmányozásának mielőbbi foganatba vehetése végett a m. kir. központi statisztikai hivatal az összes előmunkálatok ózdijára, tehát a népszámlálásnál közreműködni hivatott vármegyei és városi törvényhatósági (központi, járási és r. t. városi) közegek s a községi elöljáróságok, valamint a számlálóbiztosok részére az általános utanlásnak a hozzátartozó mellékletekkel felszerelt kellő mennyiségű példányát e rendeletem kézhez vétele után a legrövidebb idő alatt meg fogja küldeni a törvényhatóság első tisztviselőjének, a ki azoknak az érdekelt hatóságok és annak idején, ha a számlálókerületek megal állíttattak és számlálóbiztosok kineveztettek, a számlálóbiztosok közt való szétosztásáról a járási és városi hatóságok utján gondoskodjék. Budapest, 1900. évi augusztus hó 28-án. Hegedűs, s. k. Az 1900. évi népszámlálásról szóló 1899. évi XLIII. tcz. alapján a következőket rendelem: Általános utasitás az 1900. évi deczember hó 31-iki állapot szerint Magyarországban tartandó népszámlálás végrehajtásához. I. Általános határozatok. 1. §• Az 1899. évi XLIII. t.-cz. alapján a magyar korona országaiban 1901. évi január hó 1-je és 10-ike közt végrehajtandó általános népszámlálás, valamint ezzel egyidejűleg a köz- és magánépületeknek és a lakásoknak összeírása és a kisipar körébe tartozó iparüzemek felszereléseinek és termelési viszonyainak számbavétele a törvényhatóság első tisztviselőjének és a járási főszolgabírónak felügyelete alatt részint a városi hatóságok és a községi elöljáróságok, részint számlálókerületek szerint e czélra alkalmazandó számlálóbiztosok közreműködésével történik. 2 §• A népszámlálás és az ezzel kapcsolatos felvételek czéljaira 4-féle felvételi minta alkalmaztatik, úgymint: a) Számlálólap: a jelenlevő népesség egyénenkénti számbavételére, vagyis a tulajdonképeni népszámlálás czéljára s egyszersmind a kisipari üzemek felszereléseinek és termelési viszonyainak összeírására; b) Házigyűjtőív: az épületeknek s az épületekben levő helyiségeknek és lakásoknak összeírására, továbbá az egy-egy épületben lakó s számlálólapokon összeirt egyéneknek számszerű kimutatására s végül az épületben található lakásokhoz tartozó távollévő egyéneknek névszerinti összeírására; c) Községi (városi) gyűjtőív: az egy-egy községben vagy városban kitöltött házi gyűjtő ívek és számlálólapok fontosabb adatainak utczák és házszámok szerint való összefoglalására; d) Járási összesítő ív: az egy-egy járáshoz tartozó községi gyüjtőívek végeredményeinek járási összefoglalására. 3. §• A számlálólapok kitöltése a családfőnek vagy helyettesének, a házigyüjtőivek kitöltése pedig a háztulajdonosnak vagy helyettesének a kötelessége, de amennyiben ez egyének e kötelességüket sem személyesen, sem a család valamely tagja vagy más megbízott által nem teljesítenék, vagy bármely okból nem volnának képesek teljesíteni, e felvételi lapok és ívek kitöltésének feladata a számlálóbiztosra hárul. A községi gyűjtőívek kitöltése mindenkor a számlálóbiztosnak feladata. Ha azonban valamely község vagy város több számlálókerületből áll, a számlálóbiztosok által készített községi gyűjtőivekből az egész községre vagy városra kiterjedő összefoglaló gyűjtőiv elkészítéséről a községi elöljáróság (városi hatóság) köteles gondoskodni. A járási összesítő ívet a járáshoz tartozó községek gyűjtőiveiből a járási főszolgabíró állíttatja össze. 4. §. A népszámlálásnál és az ezzel kapcsolatos összes felvételeknél általában a Gergely-naptár szerinti 1900. évi deczember hó 31-ike és az 1901. évi január hó 1-je közti éjfél időpontjában létező állapot veendő alapul. Hogy ezen szabály alól mely esetekben és mely rovatok tekintetében teendő kivétel, arra nézve a számlálólapok kitöltésére vonatkozó utasítás (a minta) nyújt közelebbi tájékoztatást. II. A számlálókerületek megalakítása, a számlálóbiztosok kinevezése és díjazása. 6. §. A számlálókerületeket önálló törvényhatósági jogú és r. t. városokban a polgármester, járásokban a főszolgabíró alakítja meg s ugyanő hatóságok nevezik ki az egyes kerületek részére a népszámlálási teendőkkel megbízandó számlálóbiztosokat is. 6. §• A számlálókerületek megalakításánál a következő szempontok legyenek irányadók: a) Különböző körjegyzőségekhez tartozó községek egy számlálókerületbe nem oszthatók be. b) Egy-egy számlálókerület terjedelme nem lehet nagyobb mint akkora, hogy abban a számlálóbiztos a reá bízott összes teendőket a népszámlálásra kitűzött időn belül, vagyis 1901. évi január hó 1-étől 10-éig elvégezhesse. Abban az esetben, ha a számlálókerületben számlálóbiztos gyanánt tényleges működésben levő elemi iskolai tanító alkalmaztatik — tekintettel arra, hogy az 1897. évi XXXV. t cz. 8. §-a értelmében az elemi iskolai oktatás statisztikai adatgyűjtés czéljából csak 6 tanítási napon szünetelhet — a számlálókerület nem lehet nagyobb, mint akkora, hogy abban a népszámlálási mondatnak az része, amelyet a számlálóbiztos napközben, tehát a tanítási idő alatt kénytelen elvégezni, vagyis a tulajdonképeni helyszíni összeírás, 6 köznap alatt mindenesetre befejezhető legyen. Ennélfogva sűrűn egymás mellett lakó népességű községekben, valamint az oly községekben, ahol a népesség általános műveltségénél s egyszersmind a magyar nyelvben való jártasságánál fogva előre látható, hogy a számlálólapok és házigyűjtőivek kitöltését túlnyomóan maguk az illető családfők és háztulajdonosok vagy helyetteseik fogják elvégezni, s a számlálóbiztosnak a népszámlálásnál tulajdonképpen nem lesz egyéb teendője, mint a fölvételi nyomtatványokat kiosztani és begyűjteni, azok helyes és hiánytalan kitöltését és azt, hogy az összeírásból senki ki nem maradt, ellenőrizni, ott nagyobb számlálókerületek alakíthatók, ahol ellenben a népességnek kevésbbé sűrű együttlakása vagy épen a kültelkeken, tanyákon, havasok közt való szétszórtsága, esetleg kisebb fokú miveltsége vagy a magyar nyelvben való járatlansága következtében a népszámlálás végrehajtása nagyobb nehézséggel jár vagy az iparos népesség nagyobb számánál fogva az összeírás a számlálóbiztosra több teendőt hárít, ott lehetőleg kis számlálókerületek alakítandók. Szabály szerint 300-nál kevesebb és 800-nál több lakos ne jusson egy-egy számlálókerületre; kivételesen azonban, ha a helyi viszonyok indokolják, az említett lélekszámoknál kisebb és nagyobb népességű számlálókerületek is alakíthatók. 7 §• Számlálóbiztosokat tanítók, tanárok, lelkészek, nyugdíjazott állami, vármegyei, városi vagy községi tisztviselők, értelmesebb gazdák, gazdatisztek, magánzók, továbbá felsőbb iskolai tanulók s általában oly egyének alkalmazandók, akik egyrészt miveltségüknél fogva a népszámlálási teendőket ellátni képesek s másrészt egyéb hivatásbeli lekötöttség által a népszámlási munkálat teljesítésében nem akadályoztatnak. Ezen utóbbi szempontra való tekintettel községi és körjegyzők, anyakönyvvezetők és gyakorló orvosok számlálóbiztosok gyanánt lehetőleg ne alkalmaztassanak, különösen a községi és körjegyzők legfeljebb csak abban az esetben vehetők igénybe, ha valamely számláló kerületben más alkalmas egyén egyáltalában nem találkoznék, aki számlálóbiztossá volna kinevezhető. 8. §. Kis- és nagyközségekben nyilvános vagy nyilvánossági joggal felruházott iskolákban tényleg alkalmazásban levő elemi iskolai fenntanítók, az 1897. évi XXXV. t.-cz. 8. §-a értelmében tekintet nélkül az iskola fentartójára egy számlálókerületben a számlálóbiztosi teendők ellátását, ha a főszolgabíró által számlálóbiztossá kineveztetnek, a törvényben biztosított díjazás mellett elvállalni kötelesek. Ugyanő e törvényszakasz értelmében kis- és nagyközségekben mindazon elemi iskolákban. 2