Budapesti Közlöny, 1900. szeptember (34. évfolyam, 200-224. szám)

1900-09-01 / 200. szám

3 % illetőleg osztályokban, melyeknek tanítói mint számlálóbiztosok a népszámlálással lesznek el­foglalva, a tanítás a népszámlálás ideje alatt hat napon keresztül szünetelhet. Törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokban tanítók számlálóbiztosokat csak abban az esetben alkalmazhatók, ha a népszámlálásnál való közreműködésük az iskolai előadások megtartását nem akadályozza. 9. §. Számlálóbiztosok gyanánt csak oly egyének alkalmazhatók, akik a magyar nyelvet bírják, minthogy a fölvételre szolgáló összes nyomtat­ványok magyar nyelven vannak szerkesztve. Szükséges azonban, hogy a számlálóbiztosok az illető kerületben használatos egyéb nyelveket is értsék, hogy a magyarul nem tudó egyénekhez a kérdéseket saját nyelvükön intézhessék, minek megkönnyítése végett a számlálóbiztosok a fel­vételi mintákból és a hozzájuk tartozó utasítá­sokból az illető kerületben használatos vala­mennyi nyelvre kiterjedő fordítással láttatnak el, a helyi viszonyokhoz képest szükséges pél­dányszámban. 10. §. A számlálóbiztosnak a népszámlálási teendők­nek pontos és lelkiismeretes teljesítéséért a kö­vetkező megtérítésekre, illetőleg díjakra van igénye: a) fuvarköltségeinek megtérítésére, ha fuvar használata szükséges és nem áll rendelkezésére természetben való fuvar, vagy olcsóbb közleke­dési eszközök (vasút, hajó, közúti vasút, társas kocsi, stb.) nem vehetők igénybe; b) netalán felmerülő egyéb kész kiadások, pl. a vasút, hajó, közúti vasút, vagy társas­kocsi használatáért, írószerek beszerzéséért (ha írószerek nem adattak volna természet­ben rendelkezésére) felmerülő költségeinek, stb. megtérítésére; c) ha beoktatás czéljából, vagy a népszám­lálási teendőknek tanácskozásban való megbe­szélése vagy szóbeli utasítások vétele végett, a vármegye vagy a járás székhelyére behivatik, a megjelenésért napidíjjal; d) a népszámlálási nyomtatványok kérdőpont­jainak és rovatainak és az ezekre vonatkozó összes utasításoknak beható tanulmányozásáért és elsajátásáért egy napi díjra; e) a tulajdonképeni népszámlálási munkálat foganatosításáért — vagyis a számlálólapok és és házigyűjtőivek kitöltéséért, esetleg azoknak kiosztásáért, begyűjtéséért és kitöltésüknek fe­lülvizsgálatáért — a reáfordított munkanapok számának megfelelő szabályszerű napidíjra vagy a teljesített munka mennyisége szerinti díjazásra és pedig napidíjra vagy munkadíjra a szerint, hogy a számlálóbiztosra nézve melyik alapon való díjazás mutatkozik előnyösebbnek. Ha azonban a munka mennyisége szerint kiszá­mítható díjazás összege a napidíj szerint járó díjnak s/4 részét sem érné el, ez eset­ben a számlálóbiztos csak akkor tarthat igényt a teljes napidíjra, ha munkálatának ezen lassú­ságát, melynek következtében a mennyiség sze­rinti díjazás ily jelentékenyen alacsonyabb össze­get eredményezne, elfogadható módon indokolni tudja. Ellenkező esetben a számlálóbiztos csak az általa teljesített munkamennyiségnek meg­felelő díjazásra tarthat számot. A községi gyűjtőíveknek kitöltéséért, nemkü­lönben a számlálás hiányainak pótlásáért, akár már a népszámlálás ideje alatt, akár annak be­fejeztével, esetleg a népszámlálási anyagnak a m. kir. központi statisztikai hivatalban történt felülvizsgálata alapján derül ki a pótlásnak szüksége, a számlálóbiztosnak külön díjazás nem jár; e munkálatokat tehát a számlálóbiztos a fenti a.­e) pontokban felsorolt­­megtérítések és díjak fejében köteles teljesíteni. Oly helyeken, a­hol a helyi közlekedés czél­­jára­ egy és kétfogatú bérkocsik állnak rendel­kezésre, a községi elöljáróság (városi hatóság) előre megállapítani köteles, hogy a számlálóbiz­tos fuvar használatának szüksége esetén egy­­vagy kétfogatú bérkocsit vehet-e igénybe. Élelmezési és megszállási költséget a szám­lálóbiztos nem számíthat fel, még abban az eset­ben sem, ha lakhelyétől különböző helyen végzi is munkáját. Az élelmezés és szállás költségé­nek fedezésére az e) pont alatti illetmény szolgál. 11. §. A számlálókerületek a számlálóbiztosok díja­zása szempontjából napidíj- és munkadíjfokozati osztályokba sorozandók. Napidíj szerinti díjazás szempontjából 4-féle napidíjfokozat állapíttatik meg, úgymint: 3, 4, 5 és 6 koronás napidíjak. A teljesített munka mennyisége szerint való díjazás esetére pedig, amelynél a kitöltött (felülvizsgált) számlálólapok és házigyűjtőivek száma szolgál a számlálóbiztosnak járó díj kiszámításánál alapul, 7-féle dijfokozat állapít­tatik meg és pedig számlálólaponként és házi­­gyűjtőívenkint számítva: az I. fokozatban 4 fillér, a II. fokozatban 5 fillér, a III. fokozatban 6 fillér, a IV. fokozatban 7 fillér, az V. fokozat­ban 8 fillér, a VI. fokozatban 9. fillér és a VII. fokozatban 10 fillér munkadíj. Minden számlálókerület nemcsak a napidíj, hanem a teljesített munka mennyisége szerint való díjazás szempontjából is egy-egy díjfokozati osztályba besorozandó, 12. §. A törvényhatóság területén alakítandó ösz­­szes számlálókerületeket vármegyékben — a járási főszolgabíráknak és a 1. tanácsú váro­sok polgármestereinek meghallgatásával — az alispán, városi törvényhatóságokban a közgyűlés sorozza be a 11. §-ban megállapított napidíj- és munkadíjfokozati osztályok valamelyikébe. A napidíjfokozati osztályba való besorozásnál egyrészt a községek vagyoni állapota, másrészt az a körülmény veendő tekintetbe, hogy az illető vidéken mekkora napidíj mellett remélhető a népszámlálási teendőknek megbízható módon való ellátása. A munkadíj-fokozatokba való be­­sorozásnál ezen kívül még az is tekintetbe veendő, hogy a népszámlálási munkálat végre­hajtása az egyes számlálókerületekben minő ne­hézségekkel van egybekötve. Ehhez képest minél kevesebb számlálólapot és házigyűlőlvet lehet valamely számlálókerületben egy nap alatt ki­tölteni, annál magasabb munkadíjfokozatba kell e számlálókerületet besorozni, mindig gondos figyelemmel arra, hogy a számlálóbiztos a tel­jesített munka menynyisége szerint díjazva, átlagos ügybuzgóság esetén egy-egy napi mun­kásságért éppen akkora díjazásra tarthasson számot, mint a­mekkora napidij fokozatba van az illető számlálókerület besorozva. 13. §. Ha valamely község azt a napidij-, illetőleg munkadij fokozatot, a­melyet az alispán a jelen utasítás 11. és 12. §§-ai értelmében a köz­ség terhére a községben működő számláló­­biztos (biztosok) díjazására megállapít, a köz­ség anyagi viszonyai szempontjából terhesnek, avagy a népszámlálási munkálat jóságának biz­tosítása szempontjából elégtelennek s a község anyagi viszonyai között a magasabb díjazást lehetségesnek és indokoltnak találja, szabadsá­gában áll a díjfokozókat megállapító alispáni határozat közlésétől számított 4 héten belül kép­viselőtestületének többsége által hozott határo­zatával, az alispánnál a községnek a népszám­lálási munkálatok díjazása szempontjából ala­csonyabb vagy magasabb napidij-, illetőleg munkadijfokozatba való besorozását kérni. Az alispánnak erre vonatkozó netaláni elutasító határozata 2 heti határidőn belül a m. kir. kereskedelemügyi miniszerhez felebbezhető, a­ki az alispán által megállapított dijfokozat meg­tartása vagy leszállítása, illetőleg felemelése iránt véglegesen határoz. Ha azonban valamely község a számlálóbiztos (biztosok) díjazására oly alacsony napidíjat illetve munkadíjat kívánna megállapíttatni, a­mely díjazás a jelen utasítás 11. §-ában meg­állapított szabályszerű díjfokozatok legalacso­nyabb tételénél is kisebb, a községi képviselő­­testületnek erre vonatkozó — s a dijfokozatba való besorozást megállapító alispáni határozat közlésétől számítva legfeljebb 4 hét alatt ho­zandó —• határozata az alispán véleményes je­lentése kíséretében jóváhagyás végett, mindig a m. kir. kereskedelemügyi miniszerhez terjesz­tendő fel. Viszont abban az esetben, ha valamely köz­ség oly magas napidíjat, illetve munkadíjat kívánna a számlálóbiztos (biztosok) díjazására megállapíttatni, amely díjazás a jelen utasítás 11. §-ában megállapított szabályszerű dijfoko­zatok legmagasabb tételét is meghaladja, a községi képviselőtestületnek erre vonatkozó — s a dijfokozatba való besorozást megállapító al­ispáni határozat közlésétől számítva legfeljebb 4 hét alatt hozandó — határozata az alispán véleményes jelentése kíséretében jóváhagyás vé­gett, mindig a m. kir. belügyminiszterhez ter­jesztendő fel, a ki ily esetekben az 1899. évi XLIII. t.-cz. 3. §-a értelmében, a m. kir. ke­reskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg határoz. Városi törvényhatóságokban a közgyűlésnek a jelen utasítás 11. §-ában felsorolt szabályszerű napidíj-, illetőleg munkadijfokozatok legalacso­nyabb tételénél alacsonyabb napidíjat vagy munkadíjat megállapító elhatározásához szintén a kereskedelemügyi m. kir. ministernek, az e dijfokozatok legmagasabb tételénél magasabb díjazás megállapításához pedig a m. kir. belügy­­ministernek — a kereskedelemügyi m. kir. mi­­nisterrel egyetértőleg adandó — jóváhagyása szükséges. A közgyűlési határozat mindkét eset­ben a közigazgatási bizottság véleményes jelen­tése kíséretében terjesztendő fel. 14. §. / A számlálóbiztosok díjaira és egyéb illet­ményeikre nézve a községek és a számláló­biztosok közt felmerülő vitás kérdésekben első fokon a törvényhatóság első tisztviselője, másod­fokon a közigazgatási bizottság s harmadfokon a kereskedelemügyi m. kir. minister határoz. 15. §. A népszámlálási munkálat befejeztével a szám­lálóbiztos által keresetbe hozott összegeknek */4 része, mint előleg azonnal kifizethető. A végleges leszámolás azonban, valamint a hátraléknak folyósítása csak akkor történhetik meg, ha a törvényhatósági jogú, illetve a r. t. város polgármesterét, vagy a járási főszolgabírót a m. kir. központi statisztikai hivatal értesítette, hogy a számláló kerületnek népszámlálási anyaga rendben találtatott, vagy a­mennyiben valamely községben (városban) hibás vagy hiányos kitöltés esete forongna fenn, a számlálóbiztos által a hibák kijavíttattak s a hiányok pótoltattak. A végleges leszámolás megtörténtével a tör­vényhatósági jogú és r.­t. város polgármestere az illető város s a járási főszolgabíró a járás összes számlálókerületeiről, az azokban alkalma­­mazott számlálóbiztosokról és a részükre meg­állapított illetményekről az f) mintájú kimuta­tást állítja össze és terjeszti a m. kir. központi statisztikai hivatalhoz. A r. tanácsú városok és járások kimutatásai az alispán utján terjeszten­ek fel. 16. §. A számlálóbiztos működése tartama alatt köz­hivatalnoknak tekintendő (1878. évi V. t.-cz. 461. §.). 17. §. A számlálóbiztosok kinevezéséről szóló okirat­ban körülményesen fel kell sorolni a számláló­­biztosnak összes teendőit, nevezetesen, hogy mikor, mely városrészben vagy községben, vagy közsé­gekben lesz hivatva a számlálólapok és házi­­gyűjtőivek kitöltéséről gondoskodni s azokból a községi gyűjtőivet összeállítani. A kinevezési okiratban egyúttal azt is fel kell tüntetni, hogy a számlálóbiztosnak működéséért mily költség­megtérésekre s mekkora napidíjakra, illetőleg munkadíjakra lehet igénye. (Folytatása következik.)

Next