Budapesti Közlöny, 1904. augusztus (38. évfolyam, 176-199. szám)

1904-08-02 / 176. szám

II. Alépítmény. A kiegészítő vasútvonal alépítménye egy vá­gányra készítendő. A legnagyobb emelkedés, il­letve esés 2°/ép-ben állapíttatik meg. A kanyarulatoknak a nyílt pályán 300 méter­nél, kisebb félátmérővel nem szabad bírniük. Általában kiköttetik, hogy mindenütt ott, hol a vasútvonal a m. kir. államvasutak fővonalával párhuzamosan, annak pályatestéhez simulóan vezettetik, a lejt- és irányviszonyok a fővonal lejt- és irányviszonyaihoz alkalmazandók. A pályatest szabványos koronaszélessége, az al­építmény felszínében, vagyis a kavicságy alsó felületének magasságában mérve, 4­0 (négy) méter legyen. Görbületekben a töltés külső oldala a túl­­emelésnek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszélesítendő. A töltések — azok magasságához és anyagá­hoz képest — 2­ 5 m. magasságig 1112 vagy ü­lt lábas lejtőkkel ennél nagyobb magasságnál pedig legalább 11/a lábas lejtőkkel létesítendők. A bevágások lejtői általában az anyag nemé­nek és minőségének, valamint a még egyébként figyelembe jövő viszonyoknak és körülményeknek megfelelően állítandók elő. Azonban egy lábas­nál meredekebbek ezen lejtők csak­is erre min­den tekintetben alkalmas kőzetekben fekvő be­vágásoknál lehetnek. Vízszintesben vagy csekély lejtésben fekvő be­vágások oldalárkai megfelelő fenékeléssel terve­­zendők és készítendők. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál me­redekebbek nem lehetnek, azoknak töltés felöli lejtői ellenben ugyanoly rézsűvel készítendők, mint maguk a töltések. Mindennemű anyagtermelési és lerakási helyek mindig a földterületek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása nélkül, valamint akképen választandók, illetve állapítandók meg és úgy létesítendők, hogy azok a közlekedésre és víz­lefolyásra, valamint a pályatest és tartozékainak megfelelő és czélszerű előállítására és fentar­­tására nehézséget, akadályt vagy veszélyt ne ké­pezhessenek, továbbá, hogy azok közegészégügyi, közrendészeti és mezőgazdasági szempontból ki­fogás alá ne essenek, úgyszintén minél rendesebb és szabályosabb alakkal és fenékkel, illetve koro­nával bírjanak. Megállapíttatik azonkívül, hogy nem szabad anyaglerakási helyeket akként elrendezni és az anyaglerakást olyképen eszközölni, hogy az által­a pályának hóval vagy futóhomokkal való befuvása előidéztessék vagy fokoztassék. Az anyagárkok és egyéb anyagnyerési helyek mindenütt ott, a­hol az lehetségesnek és szüksé­gesnek fog találtatni, megfelelő mérvben és mó­don víztelenítendők lesznek, f­élyképen azonban, hogy a vízlevezetés módja és a folytonosságának biztosítására előállítandó munkák és művek által káros vízfolyások ne keletkezhessenek és általá­ban más érdekek sérelmet ne szenvedhessenek. A töltés lába és az esetenként mellette nyi­tandó anyagárok közt legalább 0­ 80 m. széles padka hagyandó, és ugyanily szélesnek kell lennie a kisajátítási védszalagnak is. A m. kir. államvasutaknál alkalmazott elhatá­rolási szabályzatnak érvényessége ezen helyi érdekű vasútra is kiterjesztetik. Szálas- vagy csemete erdőket átmetsző vagy érintő pályarészek mentén azon védszalagok, a­melyeken biztonsági tekintetekből az erdő kiir­tandó, az előbb említett elhatárolási szabályzat­ban előírt szélességben beváltandók, illetve ki­­sajátítandók és mint pályatulajdon elhatárolan­­dók. Ezen beváltás, illetve kisajátítás csak abban az esetben mellőzhető, ha a szabályszerű védsza­­lagok területére nézve az illető erdőbirtokosoktól jogérvényesen kiállított és a központi telek­könyvben a vasút javára bekebelezendő szolgalmi nyilatkozatok szereztetnek be, a­melyek értel­mében a védszalagok területének be nem ülte­tése, illetve be nem fásítása, valamint cserje- és bokornövényektől menten tartása örök időkre biztosíttatik. Csuszamlások vagy más természetű deformá­ciók meggátlása, illetve elhárítása és megszünte­tése czéljából úgy töltéseknél, mint bevágásoknál m­egfelelő óvintézkedések, valamint a szükséges vízmentesítési és biztosítási munkák alkalma­zandók, melyek előre láthatólag csuszamlásra vagy másnemű deformációra hajlandó terepen — a mutatkozó szükséghez képest — még a földmunkák megkezdése illetve általában a te­rep és talaj egyensúlyának megbolygatása előtt hajtandók végre. Ár, illetve belvízterületeken átvonuló töltések­nél a pályaszín legalább 0­ 80 méterrel a leg­magasabb ár-, illetve belvízállás felett tartandó. V­ogy ilyen helyeken, valamint általában min­denütt ott, a­hol azt a helyi viszonyok és kö­rülmények bármi oknál fogva megkövetelik, a pályatest és tartozékai — az építés közben vagy a műszaki felülvizsgálatnál, esetleg pedig a műszaki pótfelülvizsgálat eredménye alapján megállapítandó módon és terjedelemben — biz­­tosítandók. A hó- vagy futóhomok befuvásnak különösen és nagyobb mértékben kitett vonalrészeken a be­­fuvás meggátlására szükségeseknek mutatkozó munkák és egyéb védő intézkedések a pálya építése közben vagy műszaki felülvizsgálatánál, esetleg pedig a műszaki pótfelülvizsgálat, vagy későbbi tapasztalatok eredménye alapján fognak megállapíttatni és az építési tőke terhére elren­deltetni. A műtárgyak hordszerkezeteinek alsó éle és a legnagyobb ár- illetve belvizek színe között — az érintett vízfolyások vagy belvizek természetéhez és fontosságához, valamint a különböző műtárgyak nagyságához és a még egyébként figyelembe jövő viszonyokhoz és körülményekhez képest — átere­szeknél és kisebb hidaknál 0‘5—1'0 m, nagyobb hidaknál pedig legalább 100 méter nyílt magas­ság maradjon. Mindazon helyeken, hol a pálya folyókat, pa­takokat vagy egyéb vízfolyásokat megközelít, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztosí­­tandók. Folyók, patakok és egyéb vízfolyásoknak az áthidalásokhoz csatlakozó, valamint a vasút által megközelített egyéb részei is — a vízlefolyási és helyi viszonyok, nemkülönben a biztonsági köve­telmények figyelembevételével a vasút építése közben vagy műszaki felülvizsgálatánál, avagy pedig a műszaki pótfelülvizsgálat eredménye alapján megállapítandó szükséghez képest — a pálya egyik vagy másik, esetleg mind a két oldalán megfelelő hosszban, irányban és módon szabályozandók, valamint a szükséges biztosítási és védművekkel látandók el.­­ Egyben megállapíttatik, hogy mindazon esetek­ben, a­midőn a pályatengelyre merőlegesen álló műtárgyaknak előállítása csak az áthidalandó vízfolyások, vagy utak oly mérvű és irányú át­helyezésével, illetve szabályozásával volna lehet­séges, mely a vízlefolyásra, illetve közlekedésre vagy más tekintetben zavarólag és károsan hathatna, általában pedig sérelmekre szolgál­tathatna okot, a helyi viszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek meg­felelő irányban a pályatengelyre ferdén álló műtárgyak lesznek tervezendők és építendők. A Ferde műtárgyaknál az előírt tiszta nyílás nem a pályatengelyben, hanem mindig az illető átere­szek vagy hidak tengelyvonalára merőlegesen mérve értetik. Általában a pálya testébe beépítendő műtár­gyak mindenütt ott, a­hol a kellő szerkezeti és ráfolyási, illetve átjárási magasság rendelkezésre áll, vagy az a műtárgyak csekély eltolásával, illetőleg az azok alatt elvezetendő vízfolyások, utak stb. még megengedhető áthelyezésével vagy lemélyítésével elérhető, és ha esetenként külön­leges helyi körülmények vagy más alapos okok nem teszik kívánatossá avagy szükségessé, hogy úgynevezett nyílt szerkezetű műtárgyak alkal­maztassanak, mint fedett vagy boltozott átere­szek és pedig kőből vagy téglából — a pálya­­szinig számított legalább 0'60 m. magas felültöl­téssel állítandók elő; azonban ilynemű műtárgyak helyett — ha azok csak csekélyebb mennyiségű és magasságú viz levezetésére szolgálnak bezárólag 1'0 m. nyílásig beton-csőátereszek is lesznek épít­hetők, melyek — a szükséghez képest — hom­lok és szárnyfalakkal, valamint a talaj — és egyéb helyi viszonyoknak megfelelő alapozással látan­dók el. Beton­csőátereszek felültöltésének a magassága — szintén a pályaszínig számítva — kisebb, nem lehet, mint 1'O (egy) méter. A betoncsőát­­eresztők készítésénél kötőanyagnak csak port­­landczementet szabad használni. A nyílt vasúti műtárgyak hídfői és szárnyai, kőből vagy téglából falazva, hordszerkezetei pedig bezárólag 2­0 m. nyílásig tölgyfából létesítendők, ennél nagyobb nyílásoknál pedig fenyőfából is létesíthetők. A különböző nemű műtárgyak falazatainak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek elő­­állítandók, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni A szabványrajzok vagy építési részlettervek megállapításaihoz, avagy az elrendezéshez képest különösen nagyobb nyílású vagy magasságú, va­lamint állomások és kitérők közelében fekvő műtárgyak is megfelelő korlátokkal látandók el. A nyílt vasúti átereszek és hidak hordszer­kezetei általában 6000 kilogramm keréknyomás és a szabályszerű terhelési téma, illetve igény­­bevételek alapulvételével számítandók és szer­­kesztendők. Oly vonalrészeken, a­melyeken elsőrendű vas­úti felépítmény lesz alkalmazandó, a pályatest és a vasúti műtárgyak is elsőrendű vasúinknak megfelelően állítandók elő. Támasztó- és bélésfalak építéséhez kő- vagy téglaanyag használandó. A szerint, a­mint az — tekintettel a czélra és rendeltetésre, valamint a számba jövő egyéb körülményekre — megenged­hetőnek fog találtatni, ilynemű kőfalak úgyszin­tén kőburkolatok esetleg habarcs nélkül, szára­zon is lesznek rakhatók. Támasztó- és bélésfalak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek készítendők, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fog­nak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg meg­állapíttatni. Útátjárók, párhuzamos utak, útszabályozások és állomási hozzájáró utakban a szükséghez képest, megfelelő számú és nyílású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöltés, vagy ha azokra nézve más helyen eltérő megállapítás nem történik — a fahidak, illetve alkatrészeik anyagnemére vonatkozólag alább álló általános kikötés betartása mellett, egészen fából is készíthetők lesznek. Feltöltés által fedett közúti műtárgyakra nézve általában véve a hasonnemű és szerkezetű vas­úti átereszekre vonatkozólag előírt feltételek mérvadók; a­ 30 méternél nem nagyobb nyílással bíró fedett utátereszek azonban kellően indokolt esetekben mint tölgy- vagy vörös­fenyőfa-tömlők is engedélyeztetni fognak. Megjegyeztetik idevonatkozólag, hogy állami, törvényhatósági és egyáltalában a fontosabb köz­utakon építendő műtárgyakra nézve az érvény­ben levő közúti szabványtervek mérvadók. Általános érvénynyel mindazon vasúti és közúti műtárgyakra nézve, melyeknél a fenteb­biekben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalán szóba jöhet, kiköt­tetik, hogy hídpadlózatokhoz és hidrásokhoz, va­lamint hídfőkhöz, hídjármákhoz, jégtörőkhöz, alapcsölöpökhöz és alaprácsokhoz, fal- és süveg­gerendákhoz csakis tölgy- vagy vörös fenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és átereszek, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más épít­mények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan és akképen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyen­letlen ülepedése, csúszása, illetve elmozdulása, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne áll­hasson. Mindezen követelmények szemmel tartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes eset­ben — a terep- és talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, vala­mint egyes műtárgyakat és építményeket ille­tőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előírt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a felmerülő szük­séghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapíttatni. E tekintetben azon­ban határozottan kiköttetik, hogy 0­ 80 méternél bizonyos mértékig kisebb mélységre a termés 2

Next