Budapesti Közlöny, 1904. augusztus (38. évfolyam, 176-199. szám)
1904-08-02 / 176. szám
szetes, nőtt talajba lenyúló alapozást — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben szabad előállítani, amelyekben az illető falak minden oldalról kellően széles és a terep színvonalától mérve legalább 0,80 m. magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetve védve vannak. Az összes átereszek és hidak, támasztó- és bélésfalak stb. mindennemű falazatainak előállításához kizárólag csakis román-----vagy az esetről-esetre történő megállapításhoz, illetve elrendeléshez képest portland cement, homok és víz megfelelő arányú vegyítésével készítendő vízálló habarcsot szabad használni. A vas-hordszerkezetű műtárgyakra vonatkozó mindazon adatokat, melyek arra a czélra szükségesek, hogy a hídtörzskönyvek az érvényben álló, vagy netalán még kiadandó szabályzatoknak és rendeleteknek megfelelőleg elkészíthetők legyenek, tartozik az engedélyes társaság a tényleges kivitellel mindenben megegyezően összeállítani és a felülvizsgálati műveletekkel együtt, mint ezek kiegészítő mellékleteit felterjeszteni. Útszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye, az eredeti út felépítményének megfelelően, vagy kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állítandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sinszáltól számítandó 8—8 m, hosszúságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magasságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak, — amennyiben a közigazgatási bejárásról vagy esetleges pótbejárásokról felvett jegyzőkönyvek és az azokat helybenhagyó vagy később kiadandó ministeri rendeletek egyes hozzájáró utakra nézve eltérő megállapításokat nem tartalmaznának, valamint az állomási fensikon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0,15 m. vastag kőalappal és ugyanilyen vastag kavicsborítással létesítendők. Az állomások előtereinek illetve kezelési területeinek és lakhelyeinek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, rendszerint 10 cm. vastag kavicsréteggel borítandók. Az őrházi fensíkok, valamint a vontatási telepeknek vágányzatok és építmények által el nem foglalt részei 5 cm vastag kavicsborítással látandók el. Az állomásokon, a fensiknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szabványszerű szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m*, és minden egyes állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1000 m2-nyi, a czélra alkalmas fekvésű és minőségű földterület beváltandó, illetve kisajátítandó. Az állomási kertek abban az esetben, ha azok a tervszerinti helyen nem esnek vizenyős, mocsaras vagy ár-, illetve belvízterületekre, feltöltetlenül hagyhatók, de mindenkor a szükséghez képest termőfölddel borítandók. III. Felépítmény: A pálya 1435 méter nyomtávval építendő. A sínek, melyek aczélból gyártandók, folyóméterenként 236 klgrammnál könnyebbek nem lehetnek és függő sínkötés alkalmazásával oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el, hogy igénybevételük 6000hatezer kilogramm keréknyomás alatt négyzet cm.-ként 1000 kgrammot meg ne haladjon. A vágányok egymástóli távolsága — középtől középig mérve — a helyi érdekű vasútnak a szóban forgó kiegészítő vasútvonal mentén, netalán létesítendő saját állomásain 4,5 méternél, a m. kir. államvasutak Szatmárnémeti csatlakozó állomásán 4‘75. méternél, helyi érdekű vasút nyílt vonalán pedig 3’6 méternél kisebb nem lehet. Ott azonban, ahol a vasútvonal a m. kir. államvasutak fővonalával párhuzamosan, annak pályatestéhez simulóan vezettetik, a helyi érdekű vasút vágányának a m. kir. államvasutak vágányától középtől-középig mérve, legalább 400 m. távolságra kell feküdnie. Engedélyes társaság köteles a különböző felépítményi anyagoknak a vágányokhoz tényleg felhasznált mennyiségek után számított 1/,1/0-át, tartalékul az építési alapból beszerezni s az üzletnek rendelkezésre bocsátani, ezen tartalékokba azonban nem számíthatók be azon készletek, melyeket a jótállási idő alatt megromló felépítményi vas és aczélanyagok kicserélésére a szállító gyárak tartoznak átadni. Bárminő építési czélokra, ideértve a pálya és tartozékainak bekavicsolását is, az engedélyezett vasútvonal végleges felépítményéhez szánt váltókat, keresztezéseket, közönséges talpfákat, talpfacsoportokat, csavarokat és sinszegeket, egyáltalában nem szabad használatba venni, a síneket, valamint esetleg még a hevedereket és alátétlemezeket pedig csakis azon határozott kikötéssel, hogy az ideiglenes használatból kikerült ilynemű anyagok — a nyílt pálya vágányának és az állomásokon vonatkeresztezésre szolgáló átmenő fővágányoknak kizárásával — még az állomások többi mellékvágányaiban is csak akkor és csak annyiban lesznek alkalmazhatók, ha és amennyiben azok az építés ellenőrzésével megbízott szakközegek által gondosan és szigorúan megvizsgáltatván, minden tekintetben teljesen sérületleneknek és kifogástalanoknak fognak találtatni. Építés alatt álló vasútvonalak felépítményének ideiglenes czélokra való használata tekintetében a magy. kir. államvasutak legújabb részletes feltétfüzetének a felépítményről szóló »V« fejezetében, és nevezetesen annak 17. és 18. §-aiban foglalt megállapítások irányadók. Az 1874. évi deczember hó 31-én 18.091. sz. a. kelt közm. és közrek. m. kir. ministeri szabályrendeletnek (M. Sz. T. 1874. évf. 194. sz. 686. s. k. 1.) idevágó határozmányai — a mennyiben azok a feltétfüzet most említett megállapításaival ellentétben nem állanak — az itt szóban forgó helyi érdekű vasútra vonatkozólag is érvényben maradnak. Az építendő vasútvonalon állomási mellékvágányok — kivéve a Szatmár-Németi csatlakozó állomáson előállítandó új, illetve áthelyezendő vagy átalakítandó régi vágányokat, nem szükségesek. — A m. kir. államvasutak Szatmár-Németi állomásán a csatlakozás folytán szükséges vágányok, valamint ezen állomástól számítva 300 m. hosszban a h é. vasút nyílt vonalának vágánya is elsőrendű vasúti felépitménynyel építendők. Első rendű vasútnak megfelelőknek kell lenniük továbbá mindazon váltóknak és keresztezéseknek is, amelyek elsőrendű vasúti felépítménynyel biró vágányokba esnek. Az elsőrendű vasúti felépítményre nézve a m. kir. államvasutak illető vonala számára érvényes szabványok mérvadók. A helyi érdekű vasútvonalon Szatmár-Németi állomáshoz csatlakozóan előállítandó 300 fm. hosszú elsőrangú felépítményben ócska, de használható sínek hatalmazhatók, a talpfáknak és kötszereknek azonban egészen újaknak kell lenniük, egyébként úgy a csatlakozó állomáson, mint a helyi érdekű vasútvonalon az összes felépítményi anyagoknak és szerkezeteknek is egészen újaknak kell lenniük. A közönséges talpfák, tölgy- vagy vörös fenyőfából állítandók elő. Ezen talpfák hossz és keresztmetszetiméretei legalább a következők legyenek: 1. A folyóméterenként 23,6 kilogramm nehéz aczélsínekkel készítendő rendes nyomtávú felépítményben hosszúság = 2‘20 m., vastagság = 0,14 m., alsó szélesség = 2'20 méter, és végül felső szélesség: mindazon talpfáknál, amelyeken alátétlemezek lesznek alkalmazandók, valamint a tartalék talpfáknál = 0‘16 m., az alátétlemezek nélkül maradó talpfáknál pedig = 014 m. 2. A szabványos nyomtávú elsőrendű vasúti felépítménynyel készítendő vágányokban : hoszszúság = 2‘50 m., vastagság = 0‘15 m. alsó szélesség = 0'25 m., és felső szélesség = 0-17 m. A kitérőkben, valamint a nyílt műtárgyak töldszerkezetein alkalmazandó összes talpfákhoz, amelyek méreteire és keresztmetszeti alakjaira nézve a vonatkozó szabványok vagy részlettervek mérvadók, csakis tölgyfát szabad használni. A felépítmény többi anyagát, szerkezetét és részleteit a kereskedelemügyi m. kir. minister az engedélyes által még a megrendelés, illetve beszerzés előtt előterjesztendő építési részlettervek alapján határozza meg. Az útátjáróknál a sínszálak között általában vezérgerendák tölgyfából alkalmazandók, fontosabb útátjáróknál azonban vezérsínek követelhetők. Az elrendeléshez képest, esetleg egyes fontosabb útátjáróknál a sínszálak, illetve vezérgerendák vagy vezérsínek közt, valamint kellő szélességben a sínszálak külső széléhez csatlakozóan s, kőburkolat lesz előállítandó, a melynek terjedelme,, neme és minősége esetről-esetre fog megállapittatni. A szóban forgó helyi érdekű vasútvonalon a felépitmény beágyazásához kavics használandó, s s ezen beágyazásnak a sínek talpa alatt 0’25 m. vastagsággal és a sintalpak magasságában 280 m. szélességgel kell bírnia. A váltók és keresztezések nrincsbeágyazása a sínek talpa alatt 0'30 m. legyen. A csatlakozó állomáson és a csatlakozási vonalrészen előállítandó felépítmény, váltók és keresztezések beágyazásának méreteire és egyéb részleteire nézve az illető felépítményi rendszerre vonatkozólag érvényben álló szabványok és szabályok mérvadók. Tartalékul köteles az engedélyes társaság vágány kilométerenként, de kivéve a csatlakozó állomáson előállítandó vágányokat — negyven (40) köbméter beágyazási kavicsanyagot az építési tőkéből beszerezni s a vonal mentén, alkalmas helyeken lerakva, az üzletnek rendelkezésre bocsátani. 3 IV. Állomások. A m. kir. államvasutak Szatmár Németi állomása, a helyi érdekű vasút csatlakozása folytán előálló szükségnek megfelelően, átalakítandó és kibővitendő, Batiz-Vásárii megállóhely jelenlegi rendeltetésével továbbra is fentartandó. Engedélyes társaság a szükséglet szerint új állomásokat, kitérőket és megállóhelyeket is létesíthet, ezen pótlétesítményekhez azonban a kereskedelemügyi m. kir. miniszer engedélye, a tervezetek bemutatása mellett, előzőleg kikérendő Az állomások és kitérők lehetőleg egyenesben és vízszintesben, vagy 2'°/Cp-ot meg nem haladó emelkedés, illetve esésben helyezendők el és pedig olyképen, hogy azok szükség esetén kellően megnagyobbíthatók legyenek. V. Állomási építmények és vonalőr házak. A m. kir. államvasutak Szatmár-Németi csatakozó állomásán egy váltóőri bódé és egy kétállásu motorszin kokszkamrával állítandó elő. A szóban forgó Szatmár-Németi-Batizvasvárii vonalrész mentén esetleg szükséges őrkunyhókon kivül, a nyílt pályán — a kereskedelemügyi, miniszer által meghatározandó helyen egy őrház lesz építendő, az ahhoz tartozó melléképülettel, kúttal és kenyérsütő kemenczével együtt. Közczélokra, úgymint: a jövedék, posta, távirda, rendőrség stb. részére megkívántató helyiségek előállítására az engedélyes társaság csak külön kárpótlás mellett kötelezhető. A felvételi épületek, lakó- és őrházak, továbbá a rakodók, tisztító gödrök, aknák, csatornák, kutak, kenyérsütő kemenczék és különálló pinczék, valamint a mozdonyszínekkel kapcsolatos vagy különálló vízállomási épületek illetve víztornyok, laktanyák és kéziműhelyek kőből vagy téglából falazva állítandók elő, míg a mozdonyszínek kővagy téglaalappal és lábazattal, favázas falakból, az áru-, kézi- és pályafentartási raktárak, melléképületek, szén- és gabonaszínek pedig kő- vagy téglaalappal és lábazattal, illetve kő- vagy téglaoszlopokon fából építhetők. Az állomásokon a vonatkozó szabványrajzok vagy építési részlettervek megállapításaihoz, avagy az elrendeléshez képest vízlevezető csatornák és aknák létesítendők. Mindazon épületek, amelyek akár csak részben is lakó-, iroda- vagy váró-czélokra szól.