Budapesti Közlöny, 1904. augusztus (38. évfolyam, 176-199. szám)

1904-08-02 / 176. szám

­szetes, nőtt talajba lenyúló alapozást — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben szabad előállítani, a­melyekben az illető falak minden oldalról kellően széles és a terep színvonalától mérve legalább 0,80 m. magas feltöltéssel tel­jesen körülfogva, illetve védve vannak. Az összes átereszek és hidak, támasztó- és bélésfalak stb. mindennemű falazatainak előállításához kizárólag csakis román-----vagy az esetről-esetre történő megállapításhoz, illetve el­rendeléshez képest portland cement, homok és víz megfelelő arányú vegyítésével készítendő vízálló habarcsot szabad használni. A vas-hordszerkezetű műtárgyakra vonatkozó mindazon adatokat, melyek arra a czélra szüksé­gesek, hogy a hídtörzskönyvek az érvényben álló, vagy netalán még kiadandó szabályzatoknak és rendeleteknek megfelelőleg elkészíthetők legye­nek, tartozik az engedélyes társaság a tényleges kivitellel mindenben megegyezően összeállítani és a felülvizsgálati műveletekkel együtt, mint ezek kiegészítő mellékleteit felterjeszteni. Útszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépítménye, az eredeti út felépítményének meg­felelően, vagy kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból állítandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sinszáltól számítandó 8—8 m, hosszú­ságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. magas­ságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak, — a­mennyi­ben a közigazgatási bejárásról vagy esetleges pótbejárásokról felvett jegyzőkönyvek és az azo­kat helybenhagyó vagy később kiadandó minis­­teri rendeletek egyes hozzájáró utakra nézve eltérő megállapításokat nem tartalmaznának, valamint az állomási fensikon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0,15 m. vastag kőalappal és ugyanilyen vastag kavicsborítással létesítendők. Az állomások előtereinek illetve kezelési területeinek és lakhelyeinek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, rendszerint 10 cm. vastag kavicsréteggel borítandók. Az őrházi fensíkok, valamint a vontatási tele­peknek vágányzatok és építmények által el nem foglalt részei 5 cm vastag kavicsborítással látan­dók el. Az állomásokon, a fensiknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szabványszerű szivárgók léte­sítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m*, és minden egyes állomási és vonalőr­­háznál szintén kertnek legalább 1000 m2-nyi, a czélra alkalmas fekvésű és minőségű földterület beváltandó, illetve kisajátítandó.­­ Az állomási kertek abban az esetben, ha azok a tervszerinti helyen nem esnek vizenyős, mocsaras vagy ár-, illetve belvízterületekre, feltöltetlenül hagyhatók, de mindenkor a szükséghez képest termőfölddel borítandók. III. Felépítmény: A pálya 1435 méter nyomtávval építendő. A sínek, melyek aczélból gyártandók, folyóméte­renként 23­6 klgrammnál könnyebbek nem lehet­nek és függő sínkötés alkalmazásával oly sűrűn rakott talpfákon helyezendők el, hogy igénybe­vételük 6000­­hatezer kilogramm keréknyomás alatt négyzet cm.-ként 1000 kgrammot meg ne haladjon. A vágányok egymástóli távolsága —­ középtől középig mérve — a helyi érdekű vasútnak a szóban forgó kiegészítő vasútvonal mentén, ne­talán létesítendő saját állomásain 4,5 méternél, a m. kir. államvasutak Szatmár­németi csatla­kozó állomásán 4‘75. méternél, helyi érdekű vasút nyílt vonalán pedig 3’6 méternél kisebb nem lehet. Ott azonban, a­hol a vasútvonal a m. kir. államvasutak fővonalával párhuzamosan, annak pályatestéhez simulóan vezettetik, a helyi érdekű vasút vágányának a m. kir. államvas­utak vágányától­ középtől-középig mérve, legalább 400 m. távolságra kell feküdnie. Engedélyes társaság köteles a különböző felépít­ményi anyagoknak a vágányokhoz tényleg fel­használt mennyiségek után számított 1/,1/0-át, tartalékul az építési alapból beszerezni s az üz­letnek rendelkezésre bocsátani, ezen tartalékokba azonban nem számíthatók be azon készletek, melyeket a jótállási idő alatt megromló felépít­ményi vas és aczélanyagok kicserélésére a szállító gyárak tartoznak átadni. Bárminő építési czélokra, ideértve a pálya és tartozékainak bekavicsolását is, az enge­délyezett vasútvonal végleges felépítményé­hez szánt váltókat, keresztezéseket, közönséges talpfákat, talpfacsoportokat, csavarokat és sinsze­­geket, egyáltalában nem szabad használatba ven­ni, a síneket, valamint esetleg még a hevedere­ket és alátétlemezeket pedig csakis azon ha­tározott kikötéssel, hogy az ideiglenes haszná­latból kikerült ilynemű anyagok — a nyílt pálya vágányának és az állomásokon vonat­keresztezésre szolgáló átmenő fővágányoknak ki­zárásával — még az állomások többi mellék­­vágányaiban is csak akkor és csak annyiban lesznek alkalmazhatók, ha és a­mennyiben azok az építés ellenőrzésével megbízott szakközegek által gondosan és szigorúan megvizsgáltatván, minden tekintetben teljesen sérületleneknek és kifogástalanoknak fognak találtatni. Építés alatt álló vasútvonalak felépítményének ideiglenes czélokra való használata tekintetében a magy. kir. államvasutak legújabb részletes fel­tétfüzetének a felépítményről szóló »V« feje­zetében, és nevezetesen annak 17. és 18. §-ai­ban foglalt megállapítások irányadók. Az 1874. évi deczember hó 31-én 18.091. sz. a. kelt közm. és közrek. m. kir. ministeri szabályren­deletnek (M. Sz. T. 1874. évf. 194. sz. 686. s. k. 1.) idevágó határozmányai — a mennyiben azok a feltétfüzet most említett megállapításai­val ellentétben nem állanak — az itt szóban forgó helyi érdekű vasútra vonatkozólag is ér­vényben maradnak. Az építendő vasútvonalon állomási mellék­­vágányok — kivéve a Szatmár-Németi csatla­kozó állomáson előállítandó új, illetve áthelye­zendő vagy átalakítandó régi vágányokat, nem szükségesek. — A m. kir. államvasutak Szat­már-Németi állomásán a csatlakozás folytán szük­séges vágányok, valamint ezen állomástól szá­mítva 300 m. hosszban a h é. vasút nyílt vona­lának vágánya is elsőrendű vasúti felépitmény­­nyel építendők. Első rendű vasútnak megfelelőknek kell len­niük továbbá mindazon váltóknak és keresztezé­seknek is, a­melyek elsőrendű vasúti felépítmény­­nyel biró vágányokba esnek. Az elsőrendű vasúti felépítményre nézve a m. kir. államvasutak illető vonala számára érvényes szabványok mérvadók. A helyi érdekű vasútvonalon Szatmár-Németi állomáshoz csatlakozóan előállítandó 300 fm. hosszú elsőrangú felépítményben ócska, de hasz­nálható sínek hatalmazhatók, a talpfáknak és kötszereknek azonban egészen újaknak kell len­niük, egyébként úgy a csatlakozó állomáson, mint a helyi érdekű vasútvonalon az összes fel­építményi anyagoknak és szerkezeteknek is egé­szen újaknak kell lenniük. A közönséges talpfák, tölgy- vagy vörös fe­nyőfából állítandók elő. Ezen talpfák hossz és keresztmetszeti­­méretei legalább a következők legyenek: 1. A folyóméterenként 23,6 kilogramm nehéz aczélsínekkel készítendő rendes nyomtávú felépít­ményben hosszúság = 2‘20 m., vastagság = 0,14 m., alsó szélesség = 2'20 méter, és végül felső szélesség: mindazon talpfáknál, a­melye­ken alátétlemezek lesznek alkalmazandók, vala­mint a tartalék talp­fáknál = 0‘16 m., az alá­tétlemezek nélkül maradó talpfáknál pedig = 014 m. 2. A szabványos nyomtávú elsőrendű vasúti felépítménynyel készítendő vágányokban : hosz­­szúság = 2‘50 m., vastagság = 0‘15 m. alsó szélesség =­­ 0'25 m., és felső szélesség = 0-17 m. A kitérőkben, valamint a nyílt műtárgyak töldszerkezetein alkalmazandó összes talpfákhoz, a­melyek méreteire és keresztmetszeti alakjaira nézve a vonatkozó szabványok vagy részlettervek mérvadók, csakis tölgyfát szabad használni. A felépítmény többi anyagát, szerkezetét és rész­leteit a kereskedelemügyi m. kir. minister az en­gedélyes által még a megrendelés, illetve beszerzés előtt előterjesztendő építési részlettervek alapján határozza meg. Az útátjáróknál a sínszálak között általában vezérgerendák tölgyfából alkalmazandók, fon­tosabb útátjáróknál azonban vezérsínek köve­­telhetők. Az elrendeléshez képest, esetleg egyes fontosabb útátjáróknál a sínszálak, illetve vezérgerendák vagy vezérsínek közt, valamint kellő szélességben a sínszálak külső széléhez csatlakozóan s, kő­burkolat lesz előállítandó, a melynek terjedelme,, neme és minősége esetről-esetre fog megálla­­pittatni. A szóban forgó helyi érdekű vasútvonalon a felépitmény beágyazásához kavics használandó, s s ezen beágyazásnak a sínek talpa alatt 0’25 m. vastagsággal és a sintalpak magasságában 2­80 m. szélességgel kell bírnia. A váltók és keresztezések nrincsbeágyazása a sínek talpa alatt 0'30 m. legyen. A csatlakozó állomáson és a csatlakozási vo­­nalrészen előállítandó felépítmény, váltók és ke­resztezések beágyazásának méreteire és egyéb részleteire nézve az illető felépítményi rendszerre vonatkozólag érvényben álló szabványok és sza­bályok mérvadók. Tartalékul köteles az engedélyes társaság vá­gány kilométerenként, de kivéve a csatlakozó állo­máson előállítandó vágányokat — negyven (40) köbméter beágyazási kavics­anyagot az építési tőkéből beszerezni s a vonal mentén, alkalmas helyeken lerakva, az üzletnek rendelkezésre bo­csátani. 3 IV. Állomások. A m. kir. államvasutak Szatmár Németi állo­mása, a helyi érdekű vasút csatlakozása foly­tán előálló szükségnek megfelelően, átalakítandó és kibővitendő, Batiz-Vásárii megállóhely jelenlegi rendelteté­sével továbbra is fentartandó. Engedélyes társaság a szükséglet szerint új állomásokat, kitérőket és megállóhelyeket is létesíthet, ezen pótlétesítményekhez azonban a kereskedelemügyi m. kir. miniszer engedélye, a tervezetek bemutatása mellett, előzőleg kikérendő Az állomások és kitérők lehetőleg egyenesben és vízszintesben, vagy 2'°/Cp-ot meg nem haladó emelkedés, illetve esésben helyezendők el és pedig olyképen, hogy azok szükség esetén kellően megnagyobbíthatók legyenek. V. Állomási építmények és vonal­­őr házak. A m. kir. államvasutak Szatmár-Németi csat­akozó állomásán egy váltóőri bódé és egy két­­állásu motorszin kokszkamrával állítandó elő. A szóban forgó Szatmár-Németi-Batizvasvárii vonalrész mentén esetleg szükséges őrkunyhókon kivül, a nyílt pályán — a kereskedelemügyi, miniszer által meghatározandó helyen egy őrház l­esz építendő, az ahhoz tartozó melléképülettel, kúttal és kenyérsütő kemenczével együtt. Közczélokra, úgymint: a jövedék, posta, távirda, rendőrség stb. részére megkívántató helyiségek előállítására az engedélyes társaság csak külön kárpótlás mellett kötelezhető. A felvételi épületek, lakó- és őrházak, továbbá a rakodók, tisztító gödrök, aknák, csatornák, ku­tak, kenyérsütő kemenczék és különálló pinczék,­ valamint a mozdonyszínekkel kapcsolatos vagy különálló vízállomási épületek illetve víztornyok, laktanyák és kéziműhelyek kőből vagy téglából falazva állítandók elő, míg a mozdonyszínek kő­vagy téglaalappal és lábazattal, favázas falakból, az áru-, kézi- és pályafentartási raktárak, mellék­­épületek, szén- és gabona­színek pedig kő- vagy téglaalappal és lábazattal, illetve kő- vagy tégla­oszlopokon fából építhetők. Az állomásokon a vonatkozó szabvány­rajzok vagy építési részlettervek megállapításai­hoz, avagy az elrendeléshez képest vízlevezető csatornák és aknák létesítendők. Mindazon épületek, a­melyek akár csak részben is lakó-, iroda- vagy váró-czélokra szól.

Next