Budapesti Közlöny, 1906. október (40. évfolyam, 227-252. szám)

1906-10-02 / 227. szám

kisajátítandók és mint pályatulajdon elhatárolan­­dók. Ezen beváltás, illetve kisajátítás csak abban az esetben mellőzhető, ha a szabályszerű védszala­­gok területére nézve az illető erdőbirtokosoktól jogérvényesen kiállított és a központi telekkönyv­ben a vasút javára bekebelezendő szolgalmi nyi­latkozatok szereztetnek be, a­melyek értelmében a védszalagok területének be nem ültetése, illetve be nem fásítása, valamint cserje- és bokor­növényektől menten tartása örök időkre biztosít­­tatik. Csuszamlások vagy más természetű deformátiók meggátlása, illetve elhárítása és megszüntetése czél­­jából úgy töltéseknél, mint bevágásoknál megfe­lelő óvintézkedések, valamint a szükséges vízmen­­tesítési és biztosítási munkák alkalmazandók, me­lyek előre láthatólag csuszamlásra vagy másnemű deformátióra hajlandó terepen — a mutatkozó szükséghez képest — még a földmunkák megkez­dése, illetve általában a terep és talaj egyensúlyának megbolygatása előtt hajtandók végre. Ár-, illetve belvízterületeken átvonuló tölté­seknél a pályaszín legalább 0-80 méterrel a leg­magasabb ár-, illetve belvízállás felett tartandó. Úgy ilyen helyeken, valamint általában mindenütt ott, a­hol azt a helyi viszonyok és körülmények bármi oknál fogva megkövetelik, a pályatest és tartozékai — az építés közben, vagy a műszaki felülvizsgálatnál, esetleg pedig a műszaki pót-felül­vizsgálat eredménye alapján megállapítandó mó­don és terjedelemben­­ biztosítandók. A hó- vagy futóhomok­ befuvásának különösen és nagyobb mértékben kitett vonalrészeken a befuvás meggátlására szükségeseknek mutatkozó munkák és egyéb védő intézkedések a pálya építése közben, vagy műszaki felülvizsgálatánál, esetleg pedig a műszaki pótfelülvizsgálat, vagy későbbi tapasztalatok eredménye alapján fognak megállapíttatni és az építési tőke terhére elren­deltetni. A műtárgyak hordszerkezeteinek alsó éle és a legnagyobb ár-, illetve belvizek színe között — az érintett vízfolyások vagy belvizek természetéhez és fontosságához, valamint a különböző műtár­gyak nagyságához és a még egyébként figyelembe jövő viszonyokhoz és körülményekhez képest — átereszeknél és kisebb hidaknál 0-5—100 méter, nagyobb hidaknál pedig — kivéve a Kulpa hidat 7— 10—1­5 méter nyílt magasság maradjon. A Kulpa hídnál ezen nyílt magasság legalább 3­0 méter legyen és — tekintettel arra az esetre, hogy ezen nyílt magasság a jövőben netalán meg­­nagyobbítandónak találtatnék, a híd ellenfalai, szárnyai és pillérei úgy az alapban, mint azon felül már most oly szélességi és hosszúsági mére­tekkel, valamint az ellenfalak oly elhelyezéssel­­építendők, hogy azok annak idején minden nehéz­ség, illetve ezen építmény­ek lényeges átalakítása nélkül, még 2-6 méterrel magasabbra felfalazhatók legyenek. Ugyanaz köttetik ki a Kulpahidtól Károlyváros felé eső első ártéri hídra, valamint a Kulpa híd­tól Vrginmost felé eső Strekovácz patak feletti hídra nézve is, melyeknek hídfői, szárnyai és pil­lérei szintén már most úgy építendők, hogy azok a Kulpahid esetleges felemelése folytán előálló szükséghez képest, minden nehézség és lényeges átalakítás nélkül a kellő magasságra felfalazhatók legyenek. Mindazon helyeken, hol a pálya folyókat, pata­kokat vagy egyéb vízfolyásokat megközelít, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztosí­tandók. Folyók, patakok és egyéb vízfolyásoknak az áthi­dalásokhoz csatlakozó, valamint a vasút által meg­közelített egyéb részei is —a vízlefolyási és helyi viszonyok, nemkülönben a biztonsági követelmé­nyek figyelembe vételével a vasút építése közben vagy műszaki felülvizsgálatánál, avagy pedig a műszaki pótfelülvizsgálat eredménye alapján meg­állapítandó szükséghez képest — a pálya egyik vagy másik, esetleg mind a két oldalán megfelelő hosszban, irányban és módon szabályozandók, valamint a szükséges biztosítási és védművekkel látandók el. Egyben megállapíttatik, hogy mind­azon esetekben, a­midőn a pályatengelyre merő­legesen álló műtárgyaknak előállítása csak az áthidalandó vízfolyások vagy utak oly mérvű és irányú áthelyezésével, illetve szabályozásával volna lehetséges, mely a vízlefolyásra, illetve közleke­désre, vagy más tekintetben zavarólag és károsan hathatna, általában pedig sérelmekre szolgáltat­hatna okot, a helyi viszonyoknak és a még egyéb­ként figyelembe jövő körülményeknek megfelelő irányban a pályatengelyre ferdén álló műtárgyak lesznek tervezendők és építendők. Ferde műtár­gyaknál az előírt tiszta nyílás nem a pályatengely­ben, hanem mindig az illető átereszek vagy hidak tengelyvonalára merőlegesen mérve értetik. Általában a pálya testébe beépítendő műtárgyak mindenütt ott, a­hol a kellő szerkezeti és átfolyási, illetve átjárási magasság rendelkezésre áll, vagy az a műtárgyak csekély eltolásával, illetőleg az azok alatt elvezetendő vízfolyások, utak stb. még megengedhető áthelyezésével vagy lemélyítésével elérhető, és ha esetenként különleges helyi körül­mények vagy más alapos okok nem teszik kívána­tossá, avagy szükségessé, hogy úgynevezett nyílt szerkezetű műtárgyak alkalmaztassanak, mint fedett vagy boltozott átereszek — és pedig kőből vagy téglá­ból— a pályaszinig számított legalább 0 60 m. ma­gas felültöltéssel állítandók elő; azonban ilynemű műtárgyak helyett — ha azok csak csekélyebb mennyiségű és magasságú víz levezetésére szol­gálnak — bezárólag 2­0 m. nyílásig betoncsóát­­ereszek is lesznek építhetők, shelyek — a szük­séghez képest — homlok- és szárnyfalakkal, vala­mint a talaj- és egyéb helyi viszonyoknak meg­felelő alapozással látandók el. A vasúti beton-csőátereszek felültöltésének ma­gassága — szintén a pályaszínig számítva — kisebb nem lehet, mint 1’O (egy) méter. A beton-csőátereszek készítéséhez — mint kötő­anyag — csakis portland-czement használható. A nyílt vasúti műtárgyak hídfői és szárnyai, valamint pillérei is kőből vagy téglából falazva, hordszerkezetei pedig bezárólag 2­0 m. nyílásig tölgyfából, és ennél nagyobb nyilasoknál vasból létesítendők. A különböző nemű műtárgyak falazatainak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek előállítan­­dók, az illető szabványokban vagy építési rész­lettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni. A szabványrajzok vagy építési részlettervek megállapításaihoz, avagy az elrendeléshez képest, különösen nagyobb nyílású vagy magasságú, vala­mint állomások, és kitérők közelében fekvő mű­tárgyak is megfelelő korlátokkal látandók el. A nyílt vasúti átereszek és hidak hordszerkeze­tei általában 6000 kilogramm keréknyomás és a helyi érdekű vasutakra nézve érvényben levő szabályszerű terhelési séma, illetve igénybevételek alapulvételével számítandók és szerkesztendők. Oly vonalrészeken, a­melyeken elsőrendű vasúti felépítmény lesz alkalmazandó, a pályatest és a vasúti műtárgyak is elsőrendű vasutaknak meg­felelően állítandók elő. Támasztó- és bélésfalak építéséhez kő-, vagy téglaanyag használandó. A szerint, a­mint az — tekintettel a czélra és rendeltetésre, valamint a számba jövő egyéb körülményekre — megenged­hetőnek fog találtatni, ilynemű kőfalak, úgyszintén kőburkolatok esetleg habarcs nélkül, szárazon is lesznek rakhatók. Pályaáthidalások hídfői és szárnyai, valamint esetleges pillérei és boltozatai — a­mennyiben ilynemű műtárgyak az engedélyezett vasúton egyáltalában kivitelre kerülnének — kőből vagy téglából falazva, hordszerkezetei pedig — a neta­lán előforduló esetekben történendő megállapí­táshoz, illetve elrendeléshez képest — fából vagy vasból lesznek előállítandók, megjegyeztetvén, hogy fahordszerkezetek mellett, pillérek helyett, falazott lábazatokra állítandó fajármok is alkal­mazhatók. Közutak átvezetésére szolgáló pályaáthidalá­sok tervezésénél és építésénél — különösen a hord­­szerkezet számításánál alapul veendő terhelése­ket, valamint a hídpálya elrendezését és szerkeze­tét illetőleg —­ az érintett közutak műtárgyaira nézve érvényben álló szabályok és szabványok is figyelembe veendők lesznek. Pályaáthidalások, valamint támasztó- és bélés­falak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek készítendők, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni. Útátjárók, párhuzamos utak, útszabályozások és állomási hozzájáró utakban, a szükséghez képest, megfelelő számú és nyílású átereszek vagy hidak építendők, melyek — ha azok felett nincs feltöl­tés, vagy ha azokra nézve más helyen eltérő meg­állapítás nem történik — a fahidak, illetve alkatú részeik anyagnemére vonatkozólag alább álló álta­lános kikötés betartása mellett, Részen fából is készíthetők lesznek. Feltöltés által fedett közúti műtárgyakra nézve általában véve a hasonnemű és szerkezetű vasúti átereszekre vonatkozólag előírt feltételek mérvadók ; 0-30 méternél nem nagyobb nyílással bíró fedett utátereszek azonban aláren­delt jelentőségű községi vagy mezei utakon, kellően indokolt esetekben mint tölgy- vagy vörös fenyőfa­tömlők is engedélyeztetni fognak. Megjegyeztetik ide vonatkozólag, hogy állami, országos és egyáltalán fontosabb közutakon építendő műtárgyakra nézve az érvényben levő közúti szabványtervek mérvadók. Általános érvénynyel mindazon vasúti és köz­úti műtárgyakra nézve, melyeknél a fentebbiek­ben foglalt határozmányok értelmében fának az alkalmazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hídpadlózatokhoz és hidrásokhoz, valamint hídfőkhöz, hídjármokhoz, jégtörőkhöz, alapcsölö­­pökhöz és alaprácsokhoz, fal- és süveggerendák­hoz csakis tölgy- vagy vörös fenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak és átereszek, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más épít­mények és munkák is minden körülmények közt tel­jesen hordképesen, kellően szilárdan és akképen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenet­len ülepedése, csúszása , illetőleg elmozdulása, alámosása, felázása vagy felfagyása be ne áll­hasson. Mindezen követelmények szemmel tartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes eset­ben — a terep- és talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, vala­mint egyes műtárgyakat és építményeket, illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előírt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapíttatni. E tekintetben azonban határozot­tan kiköttetik, hogy a 80 méternél bizonyos mér­tékig kisebb mélységre a természetes, nőtt talajba lenyúló alapozást — még legkedvezőbb viszonyok és legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben szabad előállítani, amelyekben az illető falak minden oldalról kellően széles és a terep színvonalától mérve legalább 0­ 80 m. magas feltöltéssel teljesen körülfogva, illetve védve vannak. Az összes átereszek és hidak, támasztó- és bélésfalak, stb. mindennemű falazatainak előállítá­sához kizárólag csalás román- vagy — az esetről­­esetre történő megállapításhoz, illetve elrendelés­hez képest — portlandczement, homok és víz megfelelő arányú vegyítésével készítendő vízálló habarcsot szabad használni. A vas-hordszerkezetű műtárgyakra vonatkozó mindazon adatokat, melyek arra a czélra szükségesek, hogy a hídtörzskönyvek az ér­vényben álló, vagy netalán még kiadandó szabály­zatoknak és rendeleteknek megfelelőleg elkészíthe­tők legyenek, tartozik az engedélyes a tényleges kivitellel mindenben megegyezően összeállítani és a felülvizsgálati műveletekkel együtt — mint ezek kiegészítő mellékleteit — felterjesztem. Útszabályozások, útáthelyezések és útátjárók felépü­éséére, az eredeti út felépítményének meg­felelően­ vagy kőalapból és kavicsból, vagy csak kavicsból’állítandó elő. Oly utaknál pedig, me­lyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az út­átjárók mindkét sinszáltól számítandó 8—8 m. hosszúságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. ma­gasságban kavicsolandók. Az állomási hozzájáró utak, a­mennyiben a köz­­igazgatási bejárásról vagy esetleges pótbejárások­ról felvett jegyzőkönyvek és az azokat helyben­hagyó vagy később kiadandó ministeri rendeletek egyes hozzájáró utakra nézve eltérő megállapítá­sokat nem tartalmaznának,­­ valamint az állo­mási fensikon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0­5 m. vastag kőalappal és ugyanilyen vastag kavicsborítással létesítendők. Az állomások előtereinek, illetve kezelési terü­leteinek és lakhelyeinek azon részei, melyek kocsi­­közlekedésre nem szolgálnak, rendszerint 10 cm. vastag kavicsréteggel bomí­tandók. Az őrházi fensíkok, valamint a vontatási telepek­nek vágányzatok és építmények által el nem fog­t 3

Next