Budapesti Közlöny, 1908. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1908-04-01 / 76. szám

2 könyvvezetőt a belényesi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatósághoz rendelte ki. A m. kir. igazságü­gyminister Gaál Sándor kiskunhalasi kir. járásbirósági betétszerkesztő segédtelekkönyvvezetőt a belényesi, Fekete Imre hajdúböszörményi kir. járásbirósági betétszer­kesztő segédtelekkönyvvezetőt a vágujhelyi kir. járásbíróság és Sembery Géza nagyszombati kir. járásbirósági betétszerkesztő segédtelekkönyvve­zetőt a kalocsai kir. törvényszék, mint telek­könyvi hatósághoz rendelte ki. A m. kir. igazságügyminister Grubessich Ce­­lestin dunavecsei kir. járásbirósági, önálló mű­ködési körrel felruházott betétszerkesztő írnokot a téti, Boday Béla győri kir. törvényszéki, ön­álló működési körrel felruházott betétszerkesztő írnokot a galántai, Bolváry Géza mátészalkai kir. járásbirósági, önálló működési körrel felru­házott betétszerkesztő Írnokot a királyhelmeczi és Sextius Lajos királyhelmeczi kir. járásbiró­sági, önálló működési körrel felruházott betét­szerkesztő Írnokot a miavai kir. járásbíróság, Vass István nyíregyházi kir. törvényszéki betét­szerkesztő írnokot pedig a szekszárdi kir. tör­vényszék, mint telekkönyvi hatósághoz ren­delte ki. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister Eberlein Antal magyarbánhegyes­ külterületi ál­lami elemi iskolai tanítót a belterületi állami elemi iskolához helyezte át, Biinich Kornél ál­lami tanítót pedig a magyarbánhegyes­ külterü­leti állami elemi népiskolához rendes tanítóvá nevezte ki. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister Sarló Irén okleveles tanítónőt az aradszentmár­­toni állami elemi népiskolához rendes tanítónővé nevezte ki. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister Niesz Ferenczet, a Szolnok- doboka vármegyei kir. tanfelügyelőséghez szolgálattételre berendelt állami elemi iskolai tanítót, a pancsovai tanfelügyelő­­ségi kirendeltséghez ugyanebben a minőségben áthelyezte. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister Benke Irén okleveles kisdedóvónőt a bodolai állami kisdedóvodához kisdedóvónővé nevezte ki. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister özv. Mayer Jenőné szül. Fless Margit okleveles kisdedóvónőt a soltvadkerti állami kisdedóvodá­hoz kisdedóvónővé nevezte ki. A pénzügyministérium vezetésével megbizott m. kir. miniszerelnök Danicsek János vágujhelyi lakost ideiglenes minőségű díjtalan m. kir. pénzügyi számgyakornokká nevezte ki a bereg­szászi pénzügyigazgatóság mellé rendelt számve­vőség nagyszőllősi kirendeltségéhez. Vancsura Gyula barcsi lakos, vasúti pályaőr családi nevének »Fámos«-ra kért átváltoztatása az 1908. évi 25.858. számú belügyministeri ren­delettel megengedtetett.­­ ----------­Kiskorú D­e­m­­­a­n Demeter alsólugosi szüle­tésű nagyváradi lakos családi nevének »Borosára kért átváltoztatása az 1908. évi 26.488. számú belügyministeri rendelettel megengedtetett. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister az Istoria Basericei Romanesci unite cu Roma dela inceputulu crestinis­­mului pana in dilele nostre, de Dr. Alesandru V. Grama professoriu. Ba­­lázsfalva 188­7. című tankönyvet, mivel az 1898. évi IV. t.-cz. 5. § ában foglalt rendelkezé­seket figyelmen kívül hagyja és több közjogi hibát is tartalmaz, az ország összes tanintéze­teiből kitiltotta. Budapesti Közlöny 1908. április 1. kiegészítő melléklet a szatmár—mátészalkai helyi érdekű vasútra vonatkozó 16.431/1908. számú engedményokirathoz.*) A szatmár—mátészalkai helyi érdekű vasút építé­sére és üzleti berendezésére vonatkozó feltételek. I. Általános határozmányok. A m. kir. államvasutak Szatmár-Németi állo­másából, mint forgalmi kezdőpontból kiinduló s onnét közös pályahasználat mellett a magy. kir. államvasutak Szatmárgőzfürész állomásáig haladó, illetőleg ismét elágazva, a szabolcsvármegyei helyi érdekű vasút Mátészalka állomásáig vezetendő vasút mint rendes nyomtávú helyi érdekű gőz­üzemű vasút az engedélyokirat 4. §-a értelmé­ben, a kereskedelemügyi miniszerhez előzőleg hely­benhagyás végett felterjesztendő tervek alapján és az alább következő részletes határozmányok szerint építendő ki, s olykép rendezendő be, hogy a teljesen kész pályán a vonatok óránként 40 (negyven) kilométer legnagyobb sebességgel köz­lekedhessenek. Engedélyes köteles az engedélyezett vasút szá­mára beszerzendő sínekre, sínkapcsolószerekre és vashídszerkezetre vonatkozó szállítási szerződé­seket — az illető feltétfüzetekkel és részletter­vekkel felszerelve,­­ a kereskedelemügyi­­ mi­niszerhez jóváhagyás végett még a megrendelés, illetve beszerzés előtt beterjeszteni, továbbá a pálya építésére vonatkozó szerződést is bemutatni, ez utóbbit azonban csak akkor, ha az építés átalány­­összegért vállalkozónak adatik ki, vagy ha az építés kivitele a pénzbeszerzéssel is egybe van kötve. A vasút és tartozékainak építésénél engedélyes az érvényben levő általános, valamint a helyható­sági építési és rendőri szabályokhoz, nemkülönben a m. kir. államvasutaknál érvényben álló feltét­füzeteknek és épületek leírásának határozmányaihoz és a helyi érdekű vasútakra vonatkozó m. kir. állam­­vasúti szabványrajzokhoz is alkalmazkodni köte­les, mely utóbbiak mindig a m. kir. államvasutak igazgatósága által kiadott és annál megszerezhető eredeti sokszoros lítványokban terj­esztendők minis­­teri jóváhagyás alá. Ezen szabványok alapján lesznek ledolgozandók a különböző munkák, mű­tárgyak, épületek és egyéb építmények kivitelé­hez szükséges részlettervek és munkarajzok. Úgy a szabványokat, valamint az építésre vonatkozó összes többi terveket is 4—4 példányban kell előzetes jóváhagyás végett felterjeszteni — éspedig az állomások, a magasépítmények, járómű­vek és a gépészeti berendezés összes terveit, vala­mint az őrh­ázkiosztási tervezetet is azon vasút­­igazgatóság útján, a­mely az új helyi érdekű vas­útnak üzemét kezelni fogja. Az említett államvasúti szabványok érvényessége tekintetében kivételnek csak annyiban lehet helye, a­mennyiben az alábbi fejezetek netalán eltérő megállapításokat tartalmaznának. II. Alépítmény. A vasút alépítménye egy vágányra készítendő. A legnagyobb emelkedés, illetve égés 5 (öt)0­00-ben állapíttatik meg. A kanyarulatoknak a nyílt pályán 300 méter­nél kisebb sugárral nem szabad bírniük. A vasút irány- és lejtési viszonyait a kivitel czéljaira készítendő építési tervezetben a keres­kedelemügyi miniszer engedélye nélkül nem sza­bad akként megválasztani, illetőleg olyképen meg­változtatni, hogy azok kedvezőtlenebbek legyenek a vasút költségelése és engedélyezése alapjául szol­gált tervekben elő­tüntetett, illetőleg megállapított irány- és lejtviszonyoknál. A pályatest szabványos koronaszélessége, az alépítmény felszínében, vagyis a kavicságy alsó felületének magasságában mérve, 4­0 m. (négy méter) legyen. Görbületekben a töltés külső oldala a túlemelés­­nek és a vágány kibővítésének megfelelően ki­szélesítendő. A töltések— azok magasságához és anyagához képest — bezárólag 2-5 m. magasságig 11 /2 vagy 11 /4 lábas lejtőkkel, ennél nagyobb magasságnál pedig legalább 0/s lábas lejtőkkel létesítendők. A bevágások lejtői általában az anyag nemének és minőségének, valamint a még egyébként figye­l­­embe jövő viszonyoknak és körülményeknek meg­felelően állítandók elő. Azonban egy lábasnál mere­­dekebbek ezen lejtők csakis erre minden tekin­tetben alkalmas kőzetekben fekvő bevágásoknál lehetnek. Vízszintesben, vagy csekély lejtésben fekvő be­vágások oldalárkai megfelelő fenékeléssel tervezen­­dők és készítendők. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál mere­­dekebbek nem lehetnek, azoknak töltésfelőli lejtői ellenben ugyanoly rézsüvel készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagtermelési és lerakási helyek mindig sza­bályos alakkal, a földterületek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása nélkül és úgy létesí­tendők, hogy azok a közlekedésnek és vízlefolyásnak,, valamint a pályatest és tartozékai előállításának és fentartásának, nemkülönben az állomási vágányzat meghosszabbításának akadályul ne szolgáljanak vagy veszélyt ne képezhessenek, továbbá hogy azok közegészségügyi, közrendészeti és mezőgazda­­sági szempontból kifogás alá ne essenek. Nem­­szabad anyaglerakási helyeket akként elrendezni és az anyaglerakást olyképen eszközölni, hogy az­által a pályának hóval vagy futóhomokkal való­ befuvása előidéztessék vagy fokoztassék. Az anyag­árkok és egyéb anyagnyerési helyek mindenütt, ott, a­hol az lehetséges és szükséges, meg­felelő mérvben és módon viztelenitendők lesznek — olyképen azonban, hogy ezáltal káros víz­folyások ne keletkezhessenek és általában más­ érdekek sérelmet ne szenvedhessenek. A töltés lába és az esetenként mellette nyitandó anyagárok közt legalább 080 m. széles padka, hagyandó és ugyanily szélesnek kell lennie a ki­sajátítási védszalagnak is. A m. kir. államvasutaknál alkalmazott elhatáro­lási szabályzatnak érvényessége ezen helyi érdekű vasútra is kiterjesztetik. Szálas- vagy csemete-erdőket átmetsző vagy érintő pályarészek mentén azok a védszalagok, a­melyeken biztonsági tekintetekből az erdő ki­irtandó, az előbb említett elhatárolási szabály­zatban előírt szélességben beváltandók, illetőleg­ kisajátítandók és mint pályatulajdon elhatárolan­­dók. Ezen beváltás, illetőleg kisajátítás csak abban az esetben mellőzhető, ha a szabályszerű védszala­­gok területére nézve az illető erdőbirtokosoktól jogérvényesen kiállított és úgy a központi, mint a vidéki telekkönyvben a vasút j­avára bekebelezendő­szolgalmi nyilatkozatok szereztetnek be, a­melyek értelmében a védszalagok területének be nem ültetése, illetőleg be nem fásítása, valamint cserje- és bokornövényektől menten tartása örök időkre biztosíttatik. Csuszamlások vagy más természetű deformátiók meggátlása és megszüntetése czéljából úgy tölté­seknél, mint bevágásoknál megfelelő óvintézkedé­sek, valamint a szükséges vízmentesítési és biz­tosítási munkák alkalmazandók. Előreláthatólag csuszamlásra vagy másnemű deformátióra haj­landó terepen a szükségesnek mutatkozó teljesít­mények még a földmunkák megkezdése, illetőleg általában a terep és talaj egyensúlyának megboly­­gatása előtt, egyébként pedig az építés közben vagy a műszaki felülvizsgálat, esetleg pedig a mű­szaki utófelülvizsgálat eredménye alapján meg­állapítandó módon és terjedelemben hajtandók végre. Az-, illetve belvízterületeken átvonuló tölté­seknél a pályaszín legalább 0-80 méterrel a leg­magasabb ár-, illetőleg belvízállás felett tartandó. Mindenütt ott, a­hol azt a helyi viszonyok és körülmények bármi oknál fogva megkövetelik, a pályatest és tartozékai — az építés közben vagy a műszaki felülvizsgálatnál, esetleg pedig a mű­szaki utófelülvizsgálat eredménye alapján megálla­pítandó módon és terjedelemben — biztosítandók. A hó- vagy futóhomok-befuvásnak különöse® és nagyobb mértékben kitett vonalrészeken a befuvás meggátlására szükségeseknek mutatkozó munkák és egyéb védő intézkedések a pálya építése közben vagy műszaki felülvizsgálatánál, esetleg pedig a műszaki utófelülvizsgálat vagy későbbi tapasztalatok eredménye alapján fognak megállapíttatni s az építési tőke terhére elren­deltetni. A műtárgyak tartószerkezeteinek alsó éle és a legnagyobb ár-, illetőleg belvizek színe között — az érintett vízfolyások vagy belvizek természetéhez­ és fontosságához, valamint a különböző műtár­ *) Lásd a »Budapesti Közlöny« I. évi 75. számát.

Next